2011. szeptember 30., péntek

Saku Manchester

Forrás: Saku
Tesztelés időpontja:

2011. szeptember 25., Tallinn (üveges)

A Saku nem nyugszik, és újabb és újabb sörökkel bombázza az észt piacot. Két újabb üdvöskéjük nemrég jelent meg, a másik a Saku Praha, ott figyel a hűtőben otthon, hamarosan arról is lesz teszt...

Ez a Manchester is igazi különlegesség errefelé, egy vörös ale-t dobtak piacra ezúttal. A színe tehát vöröses, bíborba hajló, de nem sűrű, szinte áttetsző. Majdnem vizesnek mondható, az édeskés italba szuszakolt 4,2 % alkohol nem ad kellő keménységet. Nagyon nem volt lehűtve a teszt során, de így is kellemes, letisztult ízvilágot kaptam. Simán el tudom képzelni, hogy télen szauna után, az égő kandalló mellé leülve felbontsak egyet...





Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen36
Régi értékelés szerint6,8

St. Feuillien Grisette Fruits des Bois

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 29., Brüsszel (dobozos)

Forrás. st-feuillen.com
A St. Feuillien sem akar hát kimaradni a sorból, ő is legyártotta a „buborékot és cukrot a népnek” stílusú sörét. Fogalmam se volt, mi az a „grisette”, most ellenőriztem a francia szótárban, „varrólányt” jelent. A sör sok gyümölcsöt tartalmaz a leírás szerint, de hogy az édességen kívül mást ízt nem lehet érezni, az tuti.

A színe kicsit haloványas, habja se sok van, de ezt még mind elnézném, ha nem lenne totálisan jellegtelen. De sajnos az, nem tudom őszintén ajánlani. Az alkoholtartalom 3,5 %, az ára 1,4 euró, az űrtartalma pedig 0,25-ös (dobozosban ritka). Felsőerjesztésű sör egyébként, amibe búzát is teszenk... Az osztályzatom sajnos nem jobb 3-asnál…

A sör neve egyébként Hainaut-ban keresendő. Az ottani Friart Brewery saját felsőerjesztésű söreit Grisette-nek nevezte el, a St-Feuillien pár éve ezt a nevet elevenítette fel különálló brandként, és ezzel a címkével számos sört forgalmaz (Fruits des Bois, Cerise, Blanche és Blonde...)


Warka

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 9., Tolna (dobozos)

Forrás: Shop Kaczuszka
Ismét egy sör Lengyelországból, ezúttal az erősebb pilzeni kategóriából. Náluk nem ritka, hogy egy sör túllépjen az 5,5 % alkoholon, sőt a 6 sem hétköznapi. Ebbe a sorba sorolható be a Warka is, amely a maga 5,7 %-val az átlagos pilzeninél erősebb.

Sajnos a fentebb belinkelt honlap csak lengyel nyelven érhető el, s ez már nem az első eset, amely lengyel sörök esetében megtörtént velem. Úgy látszik, nem nagyon erőssége lengyel barátainknak az internacionalitás... Tán már említettem korábban, hogy a Warka főzde is a Żywiec csoportba tartozik. A főzde a neki otthont adó lengyel városról kapta a nevét, ahol állítólag már a XIV. század óta folyik a sörfőzés... Azt a gyárat, ahol jelenleg folyik a sörök gyártása, 1975-ben építtette a Zakłądy Piwowarskie w Warszawie, 2004-ben pedig modernizálták, akkor már a Żywiec tulajdonában volt. Jelenleg három termék van, a "Warka", a "Strong" és a "Królewskie". Kiváncsi lennék, vajon a Strong milyen erős, ha az alapváltozat 5,7-es...

A címkén Warka óvárosának egy részlete látható. De hogy a sörre is rátérjünk... Pohárba kitöltve a szín mélyarany, sötétebb egy átlagos pilzeninél. Az illata egy kicsit engem a búzamezők illatára emlékeztet, de aztán a malátás illaton elő-előbukkan a komló is, de ez tán már csak belemagyarázás. Ízre közelebb van egy tesetesebb pilzenihez, mint egy strong lagerhez, de semmiképpen sem mondanám könnyednek vagy vizesnek. Ajánlott tétel.

Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen36
Régi értékelés szerint7,2

2011. szeptember 28., szerda

Vedett Extra Blonde

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 29., Brüsszel (dobozos)

Forrás: Beer Here
A sör neve (vedette) franciául sztárt jelent, de ez a név kicsit fellengzős, de hogy nevén nevezzük a dolgot, irgalmatlan parasztvakítás. (Bár egyesek szerint ez az eredet teljesen fals út, mert a vedette szó némelyek szerint a latin videre szóból jön, amely őrt álló katonát jelent. De igazából ez mindegy… Vájt szeműek persze rögtön észreveszik, hogy a sör nevében a Vedette-hez hiányzik egy e betű, fogalmam sincs, hogy miért…)

Semmi köze egy jófajta belga sörhöz. A dolog ott kezdődik, hogy pilzeni típusú, bár ez önmagában még nem lenne gond. Az már nagyobb baj, hogy az alkoholtartalma csak 3,5 %, és úgy telerakták komlóval, mintha komlóbort akartak volna főzni. Még jól lehűtve sem tudnám azt mondani, hogy ízlett volna, maradjunk a 3-as osztályzatnál. Az ára 1,41 euró, az űrmérték 0,33-as. Finoman szólva, az ár/érték aránnyal nagyon nagy bajok vannak…


Forrás: inlog.org

Maga a márka 1945-ig datálódik vissza, ekkor főzte először Albert Moortgat. Egy ideig el volt felejtve, és 2003-ban hozták vissza újra a piacra, mint egy ócseny trendi luxuslágert. A célközönség leginkább a nagyvárosok fiatal alkoholistáinak bő rétege, akiknek arra a cool dologra is lehetőségük van, hogy az orcájukat a Vedett címkéjén viszontlássák. A marketingesek ugyanis lefotóznak bárkit, és az ember sose tudhatja, melyik bárban vagy boltban találkozik saját magával a címkén...

Tehát ez a sör is a Duvel portfólióba tartozik, és van a brandnek egy búzasör változata is (Extra White). Szerintem mindenki jobban jár, ha a termékpaletta zászlóshajójára nevez be…

Meistrite Gildi Kange

Tesztelés időpontja:


2011. szeptember 26., Tallinn (dobozos)

Forrás: Meistritegildi.ee
Volt már teszt egy másik Meistrite Gildi termékről (Hele) korábban már, most az erősebbik változat került az utamba. A kange szó az észt sörök esetében mindig arra utal, hogy a készítők igyekeznek egy erősebb sört készíteni, ez ennek a nedűnek az esetében 7 %.


A kisebbik testvér a Meistrite Gildi Hele csak 4,8-as ezzel a versenyzővel szemben, de mindkettőjüknél közös vonás, hogy célba vették a kölséghatékonyságra törekvő fogyasztókat is, az ő kedvükért 2 littyós műanyagpalackot is forgalmaznak, biztos, ami biztos...

A címkén ugye egy észt cég neve szerepel (Edasimüüja OÜ Jungen) de róluk továbbra sincs semmi különösebb információm a legutóbbi teszt óta. Annyit sikerült kiderítenem, hogy a Royal Unibrew áll valamilyen szinten itt is a háttérben: a PET palackok Lettországban készülnek, az üveges verziók (mert az is van a dobozos mellett állítólag...)  pedig Litvániában...

De térjünk át magára a sörre. A Hele változathoz kísértetiesen hasonlít külsőben a doboz, dizájnra nem költöttek sokat, mindössze átszínezték (ez bíborvörös), valamint kicseréltek pár paramétert, oszt annyi. Kitöltve pohárba a színe nem hajlik vörösbe, vagy aranyba, olyan, mintha egy sima pilzeni sört töltöttünk volna ki. Illatfelhőre, vagy bármilyen ilyen jellegű ingerenciára ne számítsunk, különösebb pihentetést a kóstolás előtt nem igényel. Sajnos ízre sem hoz többet, mint kisebb testvére, a magasabb alkohol jelen esetben nem jelent magasabb szárazanyagtartalmat, teltebb ízt, vagy nagyobb tartalmasságot. Olyan, mintha egy kevésbbé vizes pilzenit innánk, semmi extra.


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás10
Összesen27
Régi értékelés szerint5,4

2011. szeptember 27., kedd

Kalnapilis Original

Forrás: freeweb.com
Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 8., Tolna (dobozos)

Hát litván sörhöz még nem volt szerencsém, ez az első alkalom... A Kalnapilis maga a főzde neve, amelyet egy germán úriember alapított (Albert Foight) egy Panevėžys nevű városban 1902-ben. Mivel nem volt echte litván, így a főzdét ő úgy nevezte el, hogy "Bergschlösschen", amely kis hegyi kastélyt jelent. A név csak 1918-ban változott meg, a Kalnapilis a német név tükörfordítása.

Manapság ez a főzde sem helyi kézben van, a Kalnapilis felett először a Baltic Beverages Holding (a Pripps svéd és a finn Hartwall cég uniója) vette át az irányítást 1994-ben, de hamar tovább is adta (2001) a Royal Unibrewnek, amelynek első dolga volt, hogy a főzdét egybeolvassza a főváros (Vilnius) Tauras főzdéjével. Így jött létre a mai litván cégcsoport, amely a keresztségben az  AB Kalnapilio-Tauro Grupė nevet kapta...

A cég portfóliója meglepően gazdag, s az egyik zászlóshajó éppen a tesztben szereplő sör. (A legjobb sörük állítólag Grand névre hallgat...) A hírek szerint Saaz komlót használnak hozzá, és sikerül minden főzésnél úgy belőniük, hogy 5,00 % alkohol legyen benne. Hiszi a piszi. Ami engem viszont meglepett, az az átlagon felüli habképződés. Dobozos lévén erre igazán nem számítottam, de mindig érhetik az embert kellemes meglepetések. A komló inkább a kesernyés irányba viszi el, de ezen kívül az ízértől semmi extrát nem lehet mondani.


Forrás: Sanitex
Kinézetre a doboz idén nyáron elég speciális volt, a cég szereti támogatni a sportot, különösen a litván kosárlabdát...


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás12
Összesen29
Régi értékelés szerint5,8

2011. szeptember 26., hétfő

Panaché

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 28., Brüsszel (üveges)

Forrás: Carlsberg Group
Hogy mi ez a Panaché? Szó szerint magyarul tarkát jelent, aminek nyilván semmi értelme... Sörnek semmiképpen sem mondanám első kézből, inkább üdítőitalnak. Akkor meg mit keres ebben a blogban? Igazából ez is leginkább egy citromos üdítőital, a sörhöz nem sok köze van. Finom, és mivel édes, a kalóriatartalma se kicsi: két doboz nagyjából a napi kalóriaigényt fedezi.

Francia termék, s igazából egy receptet testesít meg. Mert igazából ez a panachè egy kategória is egyben: Franciahonban az 50-50%-os arányban (némelyek szerint 2/3 és 1/3...) kevert lager sör és a jóminőségű limonádé keverékének szinonímája is egyben. Én először a francia Riviérán futottam össze vele még valamikor 1998-ban vagy 1999-ben, majd később 2000-ben Korzikán újra. Nyári nagymelegben, jól lehűtve, nincs párja, legalábbis az üdítőitalok körében. Érdekes, hogy a kupak levételéhez sörnyitó sem kell, ha nincs kéznél, elég letekerni. Hébe-hóba itthon is hozzá lehet azért jutni... (A kép jelen esetben csak illusztráció, nem e cég termékét sikerült megkóstolni...)

A dobozos verzió űrtartalma 33 cl, az osztályzat pedig 7-es.               

Lech Mocny

Forrás: a.pl
Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 9., Tolna (dobozos)

Tán még vannak olyanok, akik emlékeznek a Lech Premium tesztjére, akik meg nem, azok most a linken elolvashatják, mert annyira rendes voltam, hogy erről is gondoskodtam.

Szóval ezúttal a Mocny. Ez a sör tulajdonképpen semmi más, mint a Lech erősebb változata, minimálisan változtatva a Premium receptjén. A helyzet viszont az, hogy sikerült ezt a strong lagert valahogy úgy belőni, hogy az erős kategóriától lejjebb legyen, viszont az eredeti Premiumhoz képest egy sokkal teltebb, aromásabb ital kerüljön a pohárba.

A Premium nem egy rossz sör, sőt. De ha egymás mellé tesszük őket, és egymás után váltogatva kóstolgatjuk őket, akkor bizony a Mocny mellett egy idő után vizesnek, könnyednek fogjuk érezni. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy független fogyasztás esetén bármilyen rossz érzésünk lenne...

Forrás: colnect.com
Az alkoholtartalom tehát 6,2 %, ami nem kevés, de nem is kirívó érték ebben a kategóriában. Dobozíz nincs, én nem tudom, hogy csinálják ezt a lengyelek. Felmerült bennem, hogy tán más alapanyaga van a dobozokknak, mint nálunk, mert eddig egy lengyel dobozos terméknél sem jött ki ez a számomra nagyon kellemetlen és zavaró körülmény.

Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek8
Összhatás15
Összesen38
Régi értékelés szerint7,6

2011. szeptember 25., vasárnap

Cuvée de Ciney (Blonde)

Tesztelés dátuma:

2008. január 13., Brüsszel

Kicsit tartottam ennek a sörnek a megkóstolásától, de utólag nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy az üvege tartott vissza, meg a címkéje, valahogy túl konzervatívnak tűnt. Valamikor 2007 elején csapoltan már teszteltem egy bruin változatot, ezúttal egy blonde került terítékre, palackos formátumban.

Kicsit fura a dolog, ahogy így utólag visszaolvasom ezt a tesztet. Az az igazság, hogy a Ciney minden egyes sörére rábiggyeszti a cuvée szócskát, így valószínűelg a teszt címében megjelölt sörtípus nem pontos, utána fogok járni, hogy mit is kóstoltam én tulajdonképpen... (Jelentem megtörtént, ez egy blonde volt...)

Valahol egy jó félbarna sör környékén tanyázik az értékelésben (hiába blonde névileg...), de nyugodt szívvel nem tudok neki 7-esnél jobbat adni. Megbízható sör egy olyan estére, amikor az ember nem vágyik semmi kimagaslóra, csak egy jó sörre. 25 cl-es palackban árulják, és 7 % alkoholt tartalmaz. Az ára mérsékelt, 0,65 euró egy palack.

Forrás: capscollection.ru
A bruin tesztjénél nem tudtam túl sok részlettel szolgálni a gyártóra vonatkozólag, most már kicsit tisztább a kép. A Ciney sörök gyártója az SA Demarche Brewery, amelyet 1952-ben alapított Roger Demarche úr. Egyszer majd tán részletes ismertetőre is rászánom magam, most csak pár szó. Mint a dátumból is látszik, relatíve fiatal cégről van szó, amely eleinte lokális söröket gyártott csak, s a belga piacot fokozatosan hódította meg. Nagy változások 1978 vannak a cég történetében, nagyjából erre az időszakra tehető az, hogy a fogyasztók ízlése újra a különleges sörök felé kezdett fordulni.  

Eleinte Namur és Liėge környékén nem sikerült túljutnia a söreiknek, de 1988 óta nagyjából egész Belgium területén elérhetőek. A többiről majd később, türelem...

2011. szeptember 23., péntek

Leffe Ruby

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 27., Brüsszel (üveges)


Forrás: Thumped
Vajon fog-e még bővülni a Leffe kínálata? Immáron ez már a hetedik a sorban. A Leffe is beállt ezzel a sörrel abba a sorba, ahol a gyártók megpróbálják a fiataloknak eladni a mindenféle "gyümölccsel", színezékkel, édesítőszerekkel és más mesterséges szutyvarokkal legyártott termékeiket. Némelyiknél az ember azt sem tudja mit iszik, sörre momentán a többség nem is emlékeztet.

Ebben a Rubyban is aztán van minden, eper, málna, áfonya, rózsalevél, anyám kínja. Őszintén szólva, ez az első gyümölcsös apátsági sör, ami a kezembe került. Az ízén nem lehet kiérezni mindezt, igazából egy kellemes üdítőitalhoz hasonlatos, érdekes ízvilággal. 5% alkohol van a 25 cl-es palackban, az árára sajnos nem emlékszem. Nagy melegben kimondottan ajánlott tétel ha szomjasak vagyunk (de nem sörre). Azért mégsem fogom nagyon bántani, merz az íze nagyon egyedi, hasonlítani sem tudnám semmihez.  Egyszerre édes és savanyú, valamint gyümölcsös is egyben.

Ne hagyjátok ki, bár nagyon ritkán lehet kapni. Az osztályzat nálam 6-os.

Tatra Jasne Pełne

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 7., Tolna (dobozos)

Forrás: Napoje Do Domu
Ez a sör is a Żywiec birodalmat gazdagítja, úgy látszik ők is sok márkanév felett diszponálnak. A márkanév jelenleg a "Tatra", e szó jelentését tán senkinek sem kell magyarázni. Két változatot szereztem be belőle a lengyelországi átutazásunk kapcsán, ez az első versenyző, a másikról majd később. Sajnos a termék honlapja, mint más lengyel sörök esetében is, csak lengyelül érhető el, így kénytelen voltam online fordítók segítségét igénybe venni...

11,9 % szárazanyagtartalommal rendelkező pilzeni típusú sörrel van dolgunk, amelybe jótékony lelkek 6 %-nyi alkoholpoteciált helyeztek el. Pohárba kitöltve kellően fejlődő habhoz van szerencsénk, amely a dobozos termékeknél elvárható mértéknél lassabban esik össze szerencsére. Ízlelésnél nem jön elő a szokásos hiba, a fémíz, ez a sör már-már olyan, mintha üvegből töltenénk ki. Minőségre hozza a lengyel söröknél általam eddig megtapasztalt megbízható szintet, a közepesnél jobban teljesít.

Leginkább talán az egyensúlyát lehet kiemelni, nincsenek zavaró ízeltolódások, egy pilzenire felkészült fogyasztót semmiképpen nem ér csalódás. Ugyanakkor azt is el kell mondani emelett, hogy nem is tartogat különösebb izgalmakat. De ez csak zárójeles fanyalgás, ne vegye senki komolyan... Egészségünkre!

Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás13
Összesen34
Régi értékelés szerint6,8

2011. szeptember 19., hétfő

Argus Premium

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 7., Tolna (dobozos)

Mielőtt a tesztelírásba belecsapnánk, egy kis ünneplés. A blog márciusi indulása óta, ez a kétszázzadik tesztelési poszt a sorban, úgyhogy fanfár! E rövid kis örömködés után pedig fordítsuk tekintetünket az érdemi munka felé...


A magam részéről valamiért teljesen meg voltam róla győződve valamiért, hogy ez az Argus termékcsalád Dániából ered, de ez toális tévedés. Az igazság ezzel szemben az, hogy a sör származási helyét Lengyelországban kell keresnünk, egészen pontosan a Zaklady Piwowarskie Glubczyce nevű főzde készíti. A linken egy lengyel nyelvű weboldal fog bejönni, amely érdekes módon említést sem tesz erről a sörről. Valószínűelg azért, mert ez a sör egy nagy élelmiszerlánc polcain érhető el, kvázi sajátmárkés termék... De ettől most tekintsünk el.

Forrás: Canmuseum
A sör íze egész korrekt, mondhati sokkal több íze van mint a hazánkban hozzáférhető átlag pilzeni söröknek. Az alkoholtartalma ugyan mindössze 5 % (létezik belőle "Strong" verzió is, teszt róla később), de ezt meghazudtolja a tartalmassága, olyan, mintha egy erősebb sörrel lenne dolga a lelkes tesztelőnek. Az esetek többségében az ilyen sajátmárkás termékek engem fanyalgásra késztetnek, de ez a sör ebben a kategóriában kimondottan jól teljesít...


Megjelenés6
Íz7
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen34
Régi értékelés szerint6,8

Maes Pils

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 27., Brüsszel (dobozos)

Forrás: Triple Bee
Ritka dolog Belgiumban, hogy egy sört fél littyós dobozzal is gyártsanak, de ez is olcsó tömegtermék a Jupiler-hez hasonlóan, úgyhogy van ilyen változat is belőle. A Jupiler-hez képest ugyan több komlót érzek ki belőle, de nem igazán jött be ez sem. Valószínűleg sokkal jobban teljesített volna, ha nem egy Hoegaardent követett volna aznap este a sorban, így most csak 3-as.

De hogy kicsit művelődjetek is: a Maes pils az Alken-Maes sörfőzdéhez kötődik. A főzde eredete 1930-ra nyúlik vissza. A sör „jogelődje” úgymond a Prima Maezenbier, amelyet ebben az évben főztek először az Antwerpeni „Universal Exposition” nevű rendezvényre. 2008-ban az Alken-Maes felett átvette az uralmat a holland Heineken. 2009 áprilisában az Alken-Maes megváltoztatta a Maes Pils receptjét, ennek eredményeképpen az íz egy kicsit megváltozott, az alkoholfok pedig 4,9 %-ról 5.2 %-ra nőtt. Innentől kezdve van az új logó is, új az üveg is, no meg a marketingnek hála a szlogen is: „Extra Mout/Extra Malt” (Extra malátás? Elég borzasztóan hangzik…). No de majd később lesz részletesebb tájékoztató az Alken-Maesről is...

2011. szeptember 16., péntek

Gösser Spezial

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 6., Budapest (csapolt)

Forrás: Árgép
Ki ne ismerné ezt a márkát? Ilyen ember szerintem nincs is... A szomszédok (Ausztria, Stájerország) számomra vitathatatlanul legjobb próbálkozása a sörkészítés terén. Hazánkban természtesen licensz alapján készült sört lehet kapni többnyire, ez is Sopronban készül... Erre azonban többnyire nem lehet panasz, legalábbis a magam részéről az üveges verzióval elégedett szoktam lenni.

A blog indulása óta először kerültem közelségbe ezzel a sörrel ismét, ezúttal csapolt verzióban. Fura volt egy kicsit, amikor kihozták, azt hittem először, hogy a poharat nem sikerült jól elmosni. Ugyanis a színe és az állaga nem volt olyan kristálytiszta és áttetsző, mint amilyen az ampullás verzió szokott lenni kitöltve. Nézegettem a poharat, de annak ugyan nem volt semmi baja, a jelek szerint a sörnek volt ilyen opálos jellege.

Kicsit furának tűnt tehát a dolog, de belekóstoltam természetesen. Nem nagyon hasonlított a dolog az üveges ízélményre, sőt. Kissé vizesnek is érződött, és nem éreztem azt az egyensúlyt a keresrnyésségben, mint korábban. Hozzáteszem, csapolt Gösser sörre pályafutásom során nem nagyon emlékszem, talán egyszer ittam Ausztriában, de az más kategória. Ugyanakkor többszöri ízlelés után nem tudnám azt mondani, hogy a sör rossz, de nagyon más, mint amit az üvegestől megszoktam...

Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás13
Összesen31
Régi értékelés szerint6,2

Florival Blonde

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 27., Brüsszel (üveges)

Forrás: PolarBeer
Mint már említettem, ez a „Florival” márkanév is a Delhaize áruházlánchoz kapcsolódik.  Tripel, brune és blonde is létezik belőle... Ezeket én most már mind végigkóstoltam, úgyhogy itt végre teljes sikerről beszélhetünk...

Ez a blonde nem rendelkezik kimagaslóan teljesítő habszerkezettel, mint ahogy az íze sem veri a csúcsokat. Arra azonban pontosan jó volt, aminek szántam: lefekvés előtti altatónak, fejbevágásnak tökéletes, nagyon jót aludtam utána. Magyarán: a belga sörkészítés titkait firtató lelkes kutató ne is reménykedjen abban, hogy a kehely tartalmának ürítése közben eljő a katarzis. Azért egy 6-ost megér. (Az űrtartalom 33 cl, az ár pedig 71 cent.)

2011. szeptember 15., csütörtök

Arany Ászok Félbarna

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 3., Balatonaliga (dobozos)

Forrás: Sörbarátok klubja
Már régen vetemedtem arra, hogy Arany Ászok kategóriába tartozó sört vegyek a kezembe, még ha olyan jó emlékeim is vannak a '90-es évek elejéről, vízitúráink idejéből. (Hihetetlen, de igaz: akkortájt még elég nehéz volt az egyes sörgyárak ellátási körzetein kívül más, konkurrens gyártók termékeihez hozzájtuni. Így mikor Tokajból lefelé haladtunk Szeged irányába a Tiszán, egyszer csak átléptük a "Borsodi - Arany Ászok" demarkációs vonalat... Az egyik ilyen túra során sikerült Halmai Csongor elmebeteg barátomnak barchoba feladványként az Arany Ászok Á betújében az ékezetet feladni... Sok sört kellett meginni Tiszavárkonyig, mire megfejtettük...)

Na de nagyon elkalandoztunk, térjünk vissza a tárgyra. Szóval Arany Ászokkal már régen nem volt dolgom, ugyanis a minősége számomra nem egy fokmérő, finoman szólva, hiába nyert ezer aranyérmet akármilyen sörversenyen

Időnként piacra dobnak ezen a branden belül Kőbányáról mindenféle idénytermékeket is, ezek közé tartozik a félbarna is. Nagy várakozással nem tekintettem a teszt elé, mint fentebb látszik, s várakozásaim nem javultak attól sem, amit a dobozon összetevők címén találtam. Tudom én persze, hogy a kukoricagríz tök jó dolog, meg olcsó is, de miért kell majd' minden magyar sörbe beletenni? És ne tessék nekem azzal jönni, hogy "mások is beleteszik...". Mások se tegyék! Igazán nem mondhatja rám senki az eddigi tesztek alapján, hogy nem vagyok híve az új összetevők kipróbálásának, az újdonságok keresésének. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valamiről ezerszer már bebizonyosodott, hogy egy kalap kakit sem ér, ha beletesszük egy sörbe, sőt, csak rosszabb lesz tőle, akkor azt a valamit végre valahára el kéne felejteni.

De nem, ebben a sörben is van. Kibontottam hát, a doboz kellemesen le volt hűtve. Kitöltve színre ténylegesen félbarna érzetet kelt, már-már hasonlít egy jó sörre, ebben a vonatkozásban nem nagyon fogom lepontozni, ígérem. Ízlelésre a dolog már érdekesebb. Ha behunyom a szemem, akkor szinte az első pillanatokban a tudatalattimból előtolulnak azok az élmények és ízek, amelyek egy jól félbarna sörhöz köthetők. De ne legyen senkinek illuziója, ez csak pár pillanatig tart, rögtön utána visszazuhan az ember a jellegtelen íz posványába. Hamarosan rájöhetünk, hogy ez a valami biza sokkal inkább közelebb van egy semmilyen grízes pilzeni ízéhez, mintsem egy félbarna sörhöz. Egyetlen vigasztalót tudok csak mondani: a sima Arany Ászoknál ez a sör mindenképpen jobb. De ez nem nagy dicsőség.

Megjelenés6
Íz4
Aroma és jellegzetességek3
Összhatás7
Összesen20
Régi értékelés szerint4

Quintine Blonde

Tesztelés időpontja.


2009. szeptember 26., Mons (csapolt)

Forrás: 40 beers at 40
Szezonális jelleggel csapolták Monsban, a sör emblémája egy sokatmondó boszorkány, a poháron is rajta volt. Már amikor kihozták, látszott, hogy szűretlen nedű került ezúttal a poharamba. Könnyed sörrel kerültem össze, de az indián nyárban, a napsütötte mons-i főtéren tökéletes kellék volt hűvösségével a délutáni csevej alatt. Az ára 3,2 euró volt, az űrmérték 33 cl, az osztályzat pedig 7-es. Az alkoholtartalma nem kevés, a hírek szerint 8 % van benne.

Bővebb információ lesz róla hamarosan, a készítőkről (La Brasserie Ellezelloise) nemkülönben...

2011. szeptember 14., szerda

Heineken

Tesztelés időpontja:


2011. augusztus 2., Várpalota (dobozos)

Rengeteg alkalommal volt már szerencsém ehhez a sörhöz (pontosabban a kis hazánkban licensz alapján értékesített termékhez), de ez az első teszt róla ezen a fórumon. Sajnos az eredetihez nem volt még soha szerencsém, érdekes összehasonlítási alapot nyújthatna. Ugyanis erről a sörről nem vagyok valami túl jó véleménnyel...

Az ára nem a legolcsóbb (a márkanevet meg kell fizetni...), de természetesen nem ez a legnagyobb értékmérő nálam (bár szeretem a jó árteljesítménnyel bíró nedűket). Pohárba kitöltve ez a sör majdhogynem áttetsző. Nem arra gondolok természetesen, hogy búzasörös opálossága legyen egy pilzeninek, nem. Errő szó sincs, de ez a kép túlmutat a tisztaságról elgondolt képről számomra, ez már kóstolás előtt is olyan, mintha vizes lenne.

Sajnos az ízlelőbimbóimat sem kényezteti el, egyszerűen nincs neki semmiféle jellegzetes íze, ami meg van, az nem okoz semmi örömet. A fémíz kiválóan érződik, a kesernyésség nem jó irányba fejlődik, és mindenen keresztüljön a vizesség, ami mindent visz. Az a nagy helyzet, hogy vannak nálunk ennél a sörnél sokkal inkább fogyaszthatóbb sörök, csak azért, mert "neve van", felesleges a pénzünket erre az italra pazarolni.

Eltökélt szándékom, hogy meg fogom kóstolni egyszer az eredeti verziót is, és meglátjuk, hogy mennyivel tud többet ennél a licensz alapján készült nedűnél.


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek5
Összhatás9
Összesen23
Régi értékelés szerint4,6

Delirium Tremens

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 26., Mons (üveges)

Foorás: Dan Murphy's
Kellemes sör, a pohárba kitöltve a színe tiszta aranysárga, a habja viszonylag magas. Az íze? Hát nem is tudom, mire emlékeztet. Az biztos, hogy markáns, már amikor ittam, tudtam, hogy nem fogom elfelejteni. Nem tolakodóak az ízek, azt nem mondhatnám, de az összkép mégis jellegzetes, csak ajánlani tudom. Nálam egy 8-as szintre elért. Sajnos az áráról nem tudok nyilatkozni, nagyjából 3 euró körül volt. A palack 33 cl-es, és érdekes, hogy az üvege nem átlátszó, szürkés, és mindenféle fekete pötty éktelenkedik rajta.

A 2009-es jegyzeteimet lapozgatva ígérhetem, hogy hamarosan lesz egy bővebb ismertető a cégről (SPRL Brasserie Léon Huyghe), aki gyártja ezt a sört...

2011. szeptember 13., kedd

Holsten Premium

Tesztelés időpontja:


2011. augusztus 4. (csapolt), illetve augusztus 5. (dobozos), Budapest

Forrás: BC Liquorstore
Igazából két külön posztot kéne írni erre a két sörre, de mivel olyan szintű elmardásaim vannak (jelenleg 29 piszkozat bejegyzés vár csupán befejezésre, nem beszélve a belga sörös jegyzeteim feldolgozásáról, amely oly lassan halad, hogy ahhoz képest a 4-es metró építése maga a fénysebesség...), hogy önmagam behozatala pillanatnyilag finoman szólva kétséges, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy külön topikot nyissak ennek a két dolognak.

A Holsten már régóta jelen lévő sör Magyarországon, bár korábban kétfajta verzió is elérhető volt (A "piros", és a "zöld"). Mára meg kell elégednünk az utóbbival, de manapság már nem is nálunk készül. Azt tán mondanom sem kell, hogy licenszelt termékről beszélünk ismét, ennek a sörnek a német nagytestvérhez vajmi kevés köze van. Érdekes, hogy a gyártás mióta nem nálunk zajlik már egyébként, rövid kutakodásom során kiderült, hogy már 2006-ban egyik déli szomszédunk (Horvátország) gyártotta, manapság pedig Szerbiában készülget, legalábbis az általam fellelt doboz szerint. A kép kicsit megtévesztő, ez a német verzió, de a doboz nálunk is hasonlatos...

Csapolt verzióban rendben lévőbbnek találtam, mint dobozos formában, a csapoltnál nem éreztem azt az ízbeli változást, amit a dobozosnál igen: egy idő után a kesernyésséget felváltotta valami édeskés íz, amit nem nagyon tudok hova tenni. A kesernyésség szintjével egyébként nem volt gond, sőt a dobozos verziónál a szokásos fémíz sem jött zavaróan elő.

Mindenesetre mindkettőre alkalmazhatónak tűnik az a megállapítás, hogy "csupán csak" sörözési céllal nem nagyon érdemes fogyasztani, önmagukban a szomjoltáson kívül sok jóval nem kecsegtetnek. Ételkísérőként (kiváltképpen fűszeres ételek, curry) viszont jól teljesítenek, oda nyugodt szívvel tudom ajánlani...

Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás10
Összesen27
Régi értékelés szerint5,4

2011. szeptember 12., hétfő

Sörgyártók bemutatása #7 - Tongerlo (Belgium)


Mint már többször is szóba került, a Tongerlo sörök apátsági sörök, így elöljáróban néhány szó az apátságról. Az apátság szellemi előzménye Szent Norbert, aki áldásos tevékenységét 1121-ben tetőzte be a premontrei rend megalapításával. Tongerloban 1133-ban alapítottak monostort, amely aztán neves vallási és kulturális központ lett. A mellékelt térképen látszik az apátság, illetve Tongerlo elhelyezkedése.


 Tongerlo környéke bővelkedik természeti látnivalókban: a Grote Nete folyó és más vízfolyások szabdalják a vidéket, erdők sokasága, ahol az ember órákig sétálhat anélkül, hogy valakivel találkozna. Az apátság az erdőség közepén helyezkedik el, egy nagy tisztás közepén: 

Forrás: Panoramio

         Az apátság azok közé az épületek közé tartozik, amelyeket Belgiumban ebben a kategóriában mindenképpen érdemes felkeresni az ilyen irányultságú turistáknak.

Most pedig térjünk rá a sörökre. Az apátságban a kezdetektől főztek már sört, aminek több oka is volt. Legfőképp az, hogy a környék vizének akkoriban nem volt mindenhol egyenletes a minősége, és nem is lehetett mindenhová az erdőségeken keresztül elszállítani. A sörrel ilyen gond nem volt. A másik fő ok, hogy az apátságban és a környéken élők már akkor is szerették a jót, ki vetne rájuk ezért követ? Így aztán a XII. századtól errfelé már készült a nemes nedű.

Az I. világháború véget vetett ennek a tevékenységnek az apátság falai között. A német megszállók ugyanis az összes rézalkalmatosságot elvitték hadi célokra, nagyobb hasznát vették a réznek a csaták során. A csend és némaság egészen 1989-ig tartott, amikor az előzőekben már megénekelt Haacht Brewery üzleti ajánlatot tett: újra kezdenék a Tongerlo névvel fémjelzett sörök gyártását...

Manapság az apátság újra részt vesz a sörgyártásban, amelynek során nem csak a modern technika jut szerephez, hanem az évszázados tradíciók és receptek is.

         Hogy milyen sörök készülnek, arról korábban már láthattatok utalást, és aki a sörteszteket figyelemmel kísérte, természetesen már olvashatott róluk. Azért egy kis frissítés nem árt senkinek:


Egy nagyon aromás barna sör…


Rézszínű világos sör, egyesek szerint mézre emlékeztető ízzel.


A palackban második erjesztést megélő sör, melynek színe az aranyhoz hasonlatos. A habja kellemesen krémes, az íze pedig kicsit gyümölcsös, de a kesernyésség nem maradhat el…

Karácsonyra készülő sörkülönlegesség, amelynek ízvilágában szintén felfedezhető a gyümölcsösség, de a vanília is.


A képek a táblázatban a cég webhelyéről származnak.

2011. szeptember 9., péntek

Neuschwansteiner Weihnachts-Bier

Tesztelés időpontja:

2011. szeptember 3., Tallinn (üveges)

Forrás: Bierclub.net
Ez a sör már régóta pihent a garázsban tesztelésre várva, de egyszer azért mindennek eljön a napja...  Ezért a főzetért Bavária egyik főzdéje a felelős, amelyet úgy hívnak, hogy Höss főzde, s nem elítélhető módon ők rendelkeznek angol nyelvű honlappal is, nem csak némettel...

Hogy magának a gyárnak a sörei honnan erednek, arról a fenti honlap olyan ködösen fogalmaz, hogy annál ködösebben már nem is lehet. Felemlegetik II. Ludwig király nevét is, de hogy igazából mi a kapcsolat őközötte és a söreik között (azon kívül, hogy tán kóstolta őket, vagy nem), a bánat se tudja...

De térjünk rá a tesztalanyra. Ez a karácsonyi sör sok társához hasonlóan sötét színű malátából készül. Szezonális termék természetesen, szeptembertől november végéig főzik. Nekem valamikor február táján sikerült hozzájutnom itt Tallinnban, azóta pihenőn volt, mint már írtam. Elméletileg 12 hónapot bír ki üvegben minőségromlás nélkül, de ha őszinte akarok lenni, akkor ez a nedű bizony a zeniten már túl volt. Így némileg igazságtalan lesz az értékelés, sokkal jobb eredmény született volna, ha a tesztre márciusban, vagy még korábban került volna sor, de hát mit csináljunk, ez van...

A sör szárazanyagtartalma 12.6 %, alkoholtartalma pedig 5.2 %. Az alkoholtartalom nem érződik, a szárazanyag viszont annál inkább, megfelelően tömény érzetet kölcsönöz az italnak. A színe opálosan barna (bár inkább amber), a habképződése a korához képest mérten egész jó. Sajna az íz elég tompa, nem nagyon nyújt kimagasló élményt. Tán majd a következő szezonban...

Megjelenés7
Íz5
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás11
Összesen29
Régi értékelés szerint5,8

2011. szeptember 2., péntek

Sörgyártók bemutatása #6 - Haacht (Belgium)



Amikor e bejegyzésnek először nekiálltam, igazából csak a Charles Quint-el szerettem volna foglalkozni, de a kutakodás során hamar kiderült, hogy ezt a márkát egy nagyobb céghez lehet kötni, a Haacht sörfőzdéhez. Rengeteg sört gyártanak, a leírás végén meg is találjátok őket táblázatos formában, és azt is, hogy esetleg kóstoltam-e már valamelyiket.
         
A Haacht környéki területeken a sörfőzés mestersége  mintegy négy évszázada dívik. Mivel a környék a Dyle folyó közelsége miatt stratégiailag fontos volt, a kezdeti sörfőzde-kocsma egyveleg fontos elem volt az átutazók számára. Ez volt a későbbi sörfőzde kezdeménye, ezt az intézményt „Paradijsvogel” néven ismerték akkoriban. (Paradicsommadár) A XVI. század vége felé nyílt meg, és ebben az állapotban leledzett a sörkultúra egészen 1777-ig…


Időközben a Dyle folyótól nagyjából 50 méterre, a Keerbergen nevű területen a semmiből kinőtt egy új sörfőzde. 1899-ben a sörfőzde Pierre Devogelaer kezébe került, aki aztán keserűbb sör főzésébe kezdett, amit Keerbergen Brown”-nak (barna) nevezett el. A Dyle melletti sörfőzde az 1914-ben kezdődő háború alatt megsemmisült, és soha nem épült fel újra.



Így aztán a Haacht sörfőzde egyedül maradt a környéken (ezen a néven 1898 óta működött). 1898. június 14. fontos dátum volt az intézmény életében, Eugène De Ro ekkor főzte első sörét a falak között. Aztán később ő volt az, aki 1902-ben az első alsó erjesztésű sört is elkészítette. Erőfeszítéseit siker követte, 1913-ra a sörfőzde Belgium egyik  zászlóshajójává nőtte ki magát.

1924-ben Leopold herceg is meglátogatta a főzdét, ez tovább emelte a hely presztízsét. Ugyanebben az évben történt meg a Brüszelt Haacht-al összekötő sínpár villamosítása is. Ez lehetővé tette, hogy a söröshordók könnyen eljussanak Schaarbeek-be, onnan pedig a kereskedők továbbszállították Brüsszel kávézóiba és sörözőibe.

1929-ben új márkákat vezetett be a cég, ekkor keletezett a Bock, Export, Pilsen és a Stout Ale. 1937-ben érte el a cég a háború előtti termelői csúcsot, akkor 523000 hektoliter volt a termés éves szinten. Ekkor már terjeszkedtek is, megvették a Brouwerij Bavaro-Belge főzdét Brüsszelben, valamint a Brasserie Vivegnis-t Liège-ben.

A háború után pár évvel Alfred van der Kelen vette át az irányítást, ő Eugène De Ro veje volt. Tovább folyt az akvizíció, sorra vásárolták fel a kisebb cégeket: a Brasserie Centrale de Péruwelz, a Brasserie de Marchienne, a Brasserie Centrale de Wasmes, a Grote Brouwerijen Atlas (Anderlecht), a Brasserie d'Aigle (Tournai), a Brouwerij Lust (Kortrijk), és a Brasserie de la Bassée (Franciaország) mind áldozatul estek.

Időközben már nem csak hordós kiszerelést gyártottak, 1945-ben elkezdtek palackozott sört is készíteni. A felvásárlási láz sem állt meg, a következő áldozatok ezek voltak: Telemans (Aarschot), Brasserie Fréteur (Lomme, Franciaország), Brouwerij Excelsior (Ghent), Brasserie le Coq Hardi (Lille, Franciaország), Brouwerij Roberg (Ieper), Brouwerij De Gomme (Ruddervoorde), Brouwerij Cerkel (Diest) és Brouwerij 't Hamerken (Bruges).

Ehhez már az ingatlanokat is bővíteni kellett. 1975-ben jött létre az egyik legismertebb mai márkanév: I. János brabanti herceg tiszteletére az addig „Super 8” fantázianevet a Primus váltotta fel. 1985-ben pedig a sörfőzde elnyerte a Pepsi-Cola belgiumi képviseletét, de ezt csak érdekesség képpen jegyeztem meg.

1989-ben indult a Haacht White Beer és rögtön 1990-ben megkötötte azóta legjobb üzletét: egyezségre jutott a Tongerlo apátsággal, hogy az ő nevükkel fémjelzett söröket gyárthassa. Ez a sörgyár „apátsági” portfóliója…

A ’90-es években leállt az akvizíció, a sörgyár akkor már inkább az eszközök modernizálásra fektette a hangsúlyt, a profitot ezen a területen fektette be. Azóta is ez folyik, 2006-ban például új melegítő helyiségeket építettek, külön a Tongerlo sörök refermentálás  át elősegítendő. Az épület eléggé impozánsra sikeredett, 500m², négy részből áll. Mindegyik száz polcrendszert tartalmaz, összesen 600.000 üveg fér el itt.

Azért a felvásárlás sem állt teljesen le: csak az Eupener Brauerei (East Cantons) és a „Bierbrouwerij De Leeuw”, Valkenburg (Dél-Hollandia) felvásárlása zajlott le 1998 és 2002 között.

         És hogy miket gyárt a cég?


         A portfólió több csoportra osztható, nézzük meg ezeket:

Pilzeni típusú sörök:

      Ebből ötféle készül, ezek közül is a Primus és az Adler a legismertebb márkák. Legalábbis számomra. A másik hárommal még nem sikerült találkozni. Mondjuk nem nagy csoda, mert a Coq hardi-t csak Franciaországban, a Leeuw Pilsner-t pedig csak Hollandiában lehet kapni.

Asztali és alkoholmentes sörök:

         Ezekkel a csökkent minőségű nedűkkel még nem hozott össze a sors:



(Az utolsó az alkoholmentes sör.) A Bavaro még hagyján, mert van benne 3,6% alkohol, de a többi még a 1,5 %-ot sem éri el.


Felső erjesztésű sörök:

         Itt aztán tovább lehet bontani a kérdést, egészen négy csoportra:

         „Fehér” és gyümölcsös sörök:

A Haacht White egy gyengéd búzasör, a leírás alapján a Hoegaarden-hez hasonlíthat, de még nem sikerült kóstolnom. Majd tán egyszer. Mindössze 5,1 % alkoholt tartalmaz. Impozáns a pohara is, arról is teszek ide egy képet.



A második (Leeuw) felső erjesztésű sörrel is csak Hollandiában lehet összefutni, szűretlen búza sörről van szó, amelynek az íze állítólag kissé citromos. Érdemes lenne kipróbálni.

 
        



         Speciális sörök:

         Elérkeztünk a Charles Quint-ek kategóriájához. Én csak a barnábbikat ittam eddig, de természetesen ebből is kettő van. No meg van egy harmadik speciális sör is, de nézzük őket sorjában:

A Charles Quint Ruby vagy Red, ez a klasszikus Charles Quint. A kocsmák többségében ezzel lehet összefutni. Számtalan alkalommal teszteltem már, az eredménye mindig kiváló volt. 8,5 % alkohol van benne, az ideális szervírozási hőfoka pedig 8 és 10 fok között van.
Ez a versenyző a Charles Quint Blonde, számomra ismeretlen terület, sajnos. De ami késik, nem múlik! Az alkoholtartalma hasonló a Ruby-hoz, de ezt állítólag 7 fokon kell tálalni.

A Gildenbier egy másik történet. A régmúlt időkben a Gildenbier („guild beer”) közeli kapcsolatban volt a Diest íjászokkal. Csak ők ihatták ezt sört, és csak egy alkalommal az év során: a Guild bál idején. A söröshordók a városháza pincéjében pihentek, és csak a bál éjszakáján hozták fel őket. Amikor az óra elütötte az éjfélt, egy lábon állva kellett meginni egy literes korsóval. Aki meg tudott állni a saját lábán (közben persze lökdösték egymást), bekerülhetett a klubba. A bál végén a maradék sört üvegekbe öntötték, és csak a tagok vihették haza. Ők aztán a pincéjükben tárolták, amíg nektár nem lett belőle….

Apátsági sörök:

         Itt egyértelműen a Tongerlo sörökre kell gondolni. Ezekből négy van, a Blonde, a Prior, a Bruin és a Christmas (karácsonyi kiadás). Na jó, ez nem teljesen igaz, találkoztam már Tripel-el is, de az mintha eltűnt volna mostanság a palettáról... Úgy döntöttem, hogy ezekről majd egy külön fejezetben emlékezem meg...

          A sörfőzdének van még egy söre, amely kicsit kilóg a sorból, ez a „Speciale 1900”. Igazából nem sorolható egyik fönti kategóriába sem. Ez egy olyan felsőerjesztésű sör, amely a XX: század elejének tradicionális belga sörkészítési eljárásait igyekszik visszacsempészni a mába, 2007 óta készíti a sörfőzde. Érdemes lenne kipróbálni…

A posztban szereplő képek a cég webhelyéről származnak.

Ha esetleg valaki látogatáson törné a fejét... A Haacht főzde látogatására csak csoportosan van lehetőség, előre bejelentkezés alapján (15-től 60 főig fogadnak csoportokat.) A látogatás hétfőtől csütörtökig lehetséges, délután 2-től. Hétfőn és csütörtökön van egy esti turnus is, 6-kor vagy 7-kor kezdődik. Nagyjából egy órás vezetett túra van, utána még egy fél óra alatt megmutatják az összes készítési fázist. Utána van egy ingyenes kóstoló (egy alsó és egy felső erjesztésű sör).

Jelenleg a látogatás ingyenes még, de 2012-től a következő árakkal kell számolni:

  • iskolai csoport: 3 EUR
  • tanuló (diákigazolvánnyal): 4 EUR
  • felnőtt: 5 EUR

A főzde címe:

Haacht Brewery - Provinciesteenweg 28 - 3190 Boortmeerbeek.

De a következő térkép mellett minden fontosabb információ megtalálható:


Ha valaki szeretne regisztrálni egy ilyen eseményre, ide írjon: mark.talbut@haacht.com