2012. április 27., péntek

Duff Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2012. április 24., Tallinn (dobozos)

Későn vettem csak észre, hogy ebből a 4,7 % alkoholtartalmú sörből van üveges verzió is, addigra már megvettem a dobozost. No sebaj, első tesztnek ez is jó lesz, gondoltam... A dobozon magyarul is vannak "információk", de gyaníthatóan a cég nem nagyon akart megfizetni egy fordítót, pláne nem egy lektort, mert a próbálkozásból elég fura dolgok jöttek ki. Például egy ilyen mondat is van rajta: "Minőségét megőrzi: lásd a bázis", vagy hogy "Főzött Németországban". Sajnos az ilyenekből az ember rögtön erőt merít némi előítélethez, holott a dobozt még fel sem bontottam...

A cég viszonylag fiatal lehet (ezt sugallja a névválasztás, bár nem fukarkodnak a jelzőkkel, pl: legendás...), de erről a honlapjuk sokat nem árul el. Ott inkább azt lehet látni, hogy a sört megpróbálják lehetőség szerint mindenfelé teríteni, így aztán eljutott ide Észtországba is. A dobozon származási helyként Eschwege van feltüntetve, felelős cégként pedig a Duff Beer UG.


Az íze elsőre kicsikét édeskés, egy cseppet fura beütéssel, a habja viszont a lehetőségekhez mérten korrekt. Hogy mi lehet az a fura mellékíz, bajos kideríteni (meg kéne kóstolni egy üvegest is...), én azt hiszem, hogy a malátára vezethető vissza, vagy esetleg egy nem reklámozott össztevőre, mindenesetre szerintem nem a komló felelős érte.

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 26
Régi értékelés szerint 5,2

2012. április 26., csütörtök

Radeberger Pilsner

Tesztelés időpontja:

2012. április 22., Tallinn (üveges)

Ilyen sem fordult még elő, olyan szinten kezdem utolérni magam, hogy ez a poszt már a hétvégén megkóstolt sörről fog szólni. Ennek a dolognak két oka lehet: a lelkesedés, amely töretlenül hajt, hogy megosszam az élményeket (vitán felül megvan), másrészt kevés sört iszom mostanság (ez is igaz, de tekintve, hogy a ruhatáram összetétele erősen veszélyben forog, vissza kell fognom magam...)

A Radeberger sörét természtesen korábban már több alkalommal teszteltem, de valahogy soha nem sikerült belopnia magát egyszer sem a szívembe. Mindig volt valami zavaró körülmény, ami elrontotta az élményt, de jellemzően kicsi hibák. Így aztán most vegyes várakozással tekintettem a teszt elé.

A cég 1872-ben indult hódító útjára, ez volt az első olyan főzde Németországban, amely pilzeni típusú sört főzött, s egyúttal ez az egyetlen, amely abból a korszakból a mai napig működik is. A siker az első pillanattól elkísérte a céget, mi sem jelzi ezt jobban, hogy már 1887-ben "kancellári sör" (Kanzler-Bräu) lett belőle, az akkori német kancellár (ilyen tisztségben egyúttal az első...) Otto von Bismarck kedvenc söre volt...



Mivel helyileg Drezdától nem messze van a főzde, a II. világháború után Kelet-Németországba került, de a szovjet időkben sem szűnt meg. A német egyesítés után új lendületet kapott, renováltak, felújítottak, a termelést pedig nagyon felpörgették. Manapság ez az egyik legismertebb német brand, odahaza is nagyon sok helyen hozzá lehet jutni.

De térjünk rá a tesztre... A színe hamisítatlan pilzeni színvilág, s a kis üveghez mérten egész korrekt hab keletkezett, de hamar eltűnt. Ízre kicsit a Warsteinerre emlékeztet, de annál kicsi édeskésebb, illetve élesztősebb. Kevésbbé testes, mint amaz, s mint írtam, habban sem teljesít úgy. Összességében véve az íze harmonikus, most nem éreztem semmiféle zavaró tényezőt, számottevő hiányérzetem nem volt. Alkoholtartalma 4,8 %.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2012. április 25., szerda

Tērvetes

Tesztelés időpontja:

2012. április 19., Tallinn (üveges)

Még tán emlékeztek rá, a zöld testvérre nemrég került sor, gondoltam még hirtelen melegében könnyen össze tudom hasonlítani a kettőt, amíg még élénkek az emlékek. A pohárba kitöltve csettintettem egyet, hogy ez igen, színében nagyon emlékeztetett a közelmúlt legjobb sörélményére, a Bochka-ra.

A "sima" változatban 5,3 % alkohol van, ami a Tērvetes Senču-hoz képest érződik is, de nem tudtam kóstolás közben megszabadulni attól az érzéstől, hogy mintha kissé mégis vékony lenne. Testes, ez tagadhatatlan, de mégis volt egy kis hiányérzetem valahogy.

De aztán több negatívumról nem is tudok beszámolni. A komlózás itt teljesen rendben van, erős komlóízhatás érvényesül, harmónikusan egyben tartja a sört. Nem csak színében idézi az előbb hivatkozott orosz sört, ízvilágban is, még ha nem is tör oly magasságokba.





Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 37
Régi értékelés szerint 7,4

2012. április 24., kedd

Lindemans Cuvée René Grand Cru

Tesztelés időpontja:

2012. április 15., Tallinn (üveges)

Mikor ehhez a sörhöz hozzájutottam, azt gondoltam, hogy ezzel a sörrel végére érek a Lindemans portfólió tesztelésének, de az előbb be kellett látnom, hoyg súlyosan tévedtem, mert létezik még egy sör (többnyire 0,75-ös kiszerelésben), amihez tán még nehezebb hozzájutni, mint a Cassis-hoz, a Kriek à l'ancienne (vagy Kriek Cuvée René). De tán majd egyszer az is összejön...

Ahogy a sör neve is mutatja, ez egy cuvée, még pedig egy gueuze-hoz hasonló cuvée, azaz fiatal lambic sörök háziasítása. A Lindemans hagyományokhoz híven ennél a sörnél is dugó rejtőzik a kupak alatt. Több órán keresztül rendesen hűtöttem (az ajánlott gyári fogyasztási hőfok 2-3 Celsius...), de még így is meglepett, ami történt... Leszedtem óvatosan a kupakot, s a dugó óvatosan elkezdett kicsúszni az üvegből, pedig jéghideg volt az üveg. Megfogtam óvatosan a dugót, amikor már lehetett, s finom mozdulatokkal tessékeltem kifelé, s pezsgő szerű pukkanással távozott. Utána a pezsgőknél megszokott pára hagyta el az üveg száját...




Kitöltve pohárba a színe leginkább narancssárga volt, a habja pedig opálos jelleget öltött, s mikor eltűnt, kristálytiszta ital maradt utána. Nem csak a lambic savassága elementáris benne, a szokásosnál szerintem sokkal több szénsav van benne, vetekszik egy jófajta pezsgővel. Nagy kortyokban nem érdemes (és nem is lehet) fogyasztani, s ha valaki nincs hozzá szocializálódva a lambic ízvilághoz, garantáltan szörnyűnek fogja találni. Ezzel is ismerkedni kell...


Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6

2012. április 23., hétfő

Tērvetes Senču

Tesztelés időpontja:

2012. április 15., Tallinn (üveges)

Megörültem, amikor a Stockmann áruházban felfedeztem, hogy egy újabb lett sörgyár palettájával bővült a kínálat, s rögtön két sört is feltettek tőlük a polcra. A Tērvetes Alus nevű főzdéről van szó, amely egy viszonylag fiatal főzde. A weboldaluk nagyon nincs még szanaszét fejlesztve, s jelenleg csak lettül elérhető információk vannak rajta.

A Tērvetes főzde 1971-ben létesült Kroņauce-ben, s a kezdetekhez képest a termelést napjainkra sikerült a duplájára feltornászniuk. A sörök helyben termett árpából készülnek, s minden hozzávaló, ami a sörbe kerül, a környékről származik. 2005-ben a munkájukat díjakkal is elismerték, megkapták a "Zöld kanál" díjat, amit olyan piaci szereplők kaphatnak meg, amelyek helyi nyersanyagaokból magas minőségű termékeket állítanak elő.

Viszonylag nagy a paletta, ötféle sört készítenek itt:  a sorban az első Tērvetes Senču, amelynek a neve az ősöket idézi, aztán a következő népszerű sör a Tērvetes Oriģinālais, ennek nevét tán nem kell nagyon magyarázni. Ezeken kívül van még a sima Tērvetes, a Tērvetes Varenais (csodálatos...) és a Tērvetes Nefiltrētais (szűretlen).



De térjünk most már rá a Tērvetes Senču-ra. Pohárba kitöltve kellemes kinézetűnek tűnt, s az első kóstolásnál szembetűnt, hogy egy egész jó minőségű pilzeni sör, alacsony alkholtartalmának dacára (4,5 %). A habja is viszonylag soká tartotta magát, a színe pedig egészen különleges, aranyból hajlik a vörösbe, illetve onnan vissza.



Harmadik-negyedik ízlelésre tűnt fel csak, hogy a komlózás eredetire sikerült, valahogy furának tűnt, igazából nem tudom, hogy mi okozza ezt, s az ízt sem sikerült beazonosítani. Tán még kicsit javul a recept, s ez is letisztul majd, mindenesetre ígéretes tétel.



Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 13
Összesen 30
Régi értékelés szerint 6

2012. április 20., péntek

Saku Taurus

Tesztelés időpontja:

2012. április 14., Tallinn (üveges)

Ha már az A. Le Coq "erős söre" sorra került, nem lehetett semmilyen racionális indokot találni arra, hogy a Saku hasonló kategóriát reprezentáló italát ne vegyem közelebbről szemügyre. Nem hagytam hát, hogy az előző teszt után túl sok idő teljen el, elővettem ezt az üveget is.

A Saku honlapja nem fukarkodik a hangzatos mondatokban, amikor a sör potenciális fogyasztói rétegét kell dícsérni, hovatovább nem átallják azt állítani, hogy a sör leghatározottabb célközönsége az a teherautó kerék cseréjére is alkalmas hímcsoport, aki vígan rúgja seggbe akár az ördög öreganyját is... Hát lelkük rajta... Az is kiderül persze (ha nem lenne nyilvánvaló), hogy a Taurus név onnan jön, hogy a sör erős, mint a bivaly (ez is éppen 7 %-os, minő véletlen...).




Pohárba kitöltve színre kicsit jobbat mutat, mint a Double Bock, de sajnos ez sem túl testes sör. Itt is felróható hibaként, hogy a magas alkoholtartalom dacára (érdekes, hogy a bika fején a címkén egy irgalmatlan nagy 8-as van, pedig csak 7 % alkohol van benne), a sör tartalmilag nem mutat fel túl sokat, komponáltsága egy sima pilzeni ízvilágát idézi csupán. Túlzottan jó pontokat itt sem fogok osztogatni.

Megjelenés 4
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 9
Összesen 22
Régi értékelés szerint 4,4

2012. április 19., csütörtök

A. Le Coq Bock Double

Forrás: A. Le Coq
Tesztelés időpontja:

2012. április 10., Tallinn (üveges)

Észtországban nagy népszerűségnek örvendenek az erősebb sörök is, s a gyártók ehhez igazodva próbálják a piacon bevezetni, illetve ott életben tartani a "bock", "double" és hasonló elnevezésekkel megáldott söreiket. Az A. Le Coq biztosra ment, ők minden kulcsszót bezsúfoltak a névbe. A polcokat nézegetve az üzletekben az észt erős sörök nem a vásárlók kedvencei (az import sörök jobban fogynak ebben a szegmensben), ahányszor eddig venni próbáltam, mindig olyan készletekkel futottam össze, amelyeknek alig volt hátra egy-két hónapjuk.

Így aztán a legutóbbiakkal úgy jártam, hogy mire megérett rá a hangulat, a csapban kellett végezniük, mert nagyon túl voltak már a határidőn. Ezúttal azonban sikerült időben kiniytni ezt a palackot... A gyártó ennél a palacknál bevallottan az észt fogyasztói ízlésnek kívánt megfelelni a bock típusú recept kialakításánál, s sajnos ez nem hozta magával az európai több évszázados bock hagyományok irányvonalának követését.

Ha a hagyományos észt fogyasztó a kissé vizes, a magas alkoholtartalmat elrejenteni nem tudó bock söröket szereti, akkor a kompozíció remekül sikerült, de szívből remélem, hogy ez nincs így. A sör alkoholtartalma csisszre 7 %, ami valóban nagyjából duplája egy ultralight sörnek, de ez minden, amiben ez a sör egy bockra emlékeztet.



Olyan, mint egy fűnyírósör, nagy melegben kellemesen lágy lehet, nincs anyonnyomva behatóbb ismerkedést igénylő tartalommal, szinte vízizű, ugyanakkor a komló és maláta hiányzó aromáit kellemetlenül tölti ki az alkoholosság. Egyetlen "jellemzője" az édeskés utóíz, túl jó értékelést nem fog kapni...




 
Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 9
Összesen 22
Régi értékelés szerint 4,4

2012. április 18., szerda

Bourgogne des Flandres Brune

Tesztelés időpontja:

2012. április 3., Tallinn (üveges)

Az előző posztokban megkezdett kóstolási sor utolsó előtti eleme volt ez a sör (zárásképp egy könnyed Hoegaardent ittunk, hogy másnap azért dolgozni is tudjak...), hasonlóan kis üvegben, mint a Rochefort 6-os.

A sörért a Timmermans főzde a felelős, s ezen a márkanéven belül kétféle verzióval jelenik meg a piacon, a Bruin-el (vagy Brune, kinek melyik nyelv tetszik, a lényeg az, hogy barna) és a Blonde-dal. Viszonylag könnyű őket összekeverni, de jó támpont az üveg nyakán lévő címkén a vörös csík (a képen is látható) a bruin esetében, ez a csík a blonde esetében szürkésfehér, ezüstszínű. (A kupak is különbözik egyébként, a bruin kupakja aranyszínű, a másiké ezüstös.)

A Brune esetében az alapot különböző évjáratú, de lehetőleg kiváló minőségű lambic sörök jelentik. A lambic mixtúrát összekeverik egy tartalmas barna ale-el, majd a produktumot beöntik egy tölgyfahordóba, s ott aztán megkezdődik az érlelés. Az eredmény mind színre, mind ízvilágra nagyon hasonlít a Rodenbach söreihez, egy csodához volt szerencsém ezúttal...



A habja (amíg van) barnás, illetve vöröses színezetű, kiöntéskor látványos mennyiségű szén-dioxid van jelen. Amikor a hab és a buborék lecseng, külsőre olyan érzése van az embernek, mintha egy testes vörösbor foglalta volna el a söröspoharat, s mikor a szánkhoz emeljük az ivóalkalmatosságot, ez az illuzió csak erősödik. Édeskés és savanykás (illetve savas) egyszerre, lassan bomlik ki az íze, és a Rodenbach söröktől kicsit eltérően a vége kicsit szárazabb, kesernyésebb. A barna ale egyensúlyba hozza a lambic mindent elsöpörni kívánó savasságát, s az eredmény bizony lehengerlő.

Igazából kicsit tartottam tőle, hogy a Rochefort után visszalépés lesz, de nem. Csak ajánlani tudom...

Megjelenés 8
Íz 9
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 17
Összesen 43
Régi értékelés szerint 8,6

2012. április 17., kedd

Rochefort 6

Tesztelés időpontja:

2012. április 3., Tallinn (üveges)

Egy újabb trappista sör, ezúttal a Rochefort sorozatból, annak is a legritkább tagja. A sör az Abbey of Notre-Dame de Saint-Rémy apátság falain belül készül, az intézmény nagyon közel van Rochefort városához, innen a névválasztás. A barátok 1595 óta foglalatoskodnak itt sörfőzéssel, de meglehetősen diszkrét módon, alig-alig árulva el valamit a dolgok mikéntjéről, még a hivatalos honlapjukon sem lehet sok mindent találni.

A kolostorban jelenleg nagyjából tizenöt barát él, s a főzde maga nem látogatható. A barátok háromféle sört készítenek, a Rochefort 6-ot (7,5 % alkohol, piros kupak), a Rochefort 8-at (9,2 %, zöld kupak), illetve a Rochefort 10-et (11,3 %, kék kupak). Kereskedelmi forgalomban mindegyik kapható többnyire, de a 6-ost a legnehezebb fellelni, mert ez az össztermelés 1 %-át teszi ki csupán, mivel általában csak egyszer főzik évente (a 8-assal találkozhatunk legkönyebben). A többi kolostorhoz hasonlóan itt sem cél a tömegtermelés, s a sörkészítés csupán a monostor pénzügyi hátterének biztosítására szolgál, s a profit növelése érdekében ezen az elven bizonyosan nem is fognak változtatni.

A sörök a monostor területén lévő kút vizéből készülnek, s jól jellemzi a készítés gondosságát, hogy a sörök igazán jól bírják a tárolást: pincében legalább öt évig elvannak felbontás nélkül. Én ilyen sokáig azért nem bírtam, nálam nagyjából egy évet pihent.

Kibontva rögtön meglepett, hogy milyen sötét a színe, majdnem fekete, enyhe vöröses beütéssel. Öntés közben észrevehető volt már a sűsűsége, amit enyhe habképződés követett (hamar összeomlott), majd intenzív illatok következtek. Először édeskés illat csapott meg (tán mazsola), majd újabb illatfelhők érkeztek, zöldfűszerek keveredtek karamellel, végül az orrom megnyugodott annyira, hogy már kóstolni is lehessen.



Az íze nagyon intenzív volt az első pillanattól kezdve, nem édes, nem savanyú, nem keserű, valami teljesen új és sűrű íz, szinte megfoghatatlan. A textúrája olyan jellegű, amit eddig még nem láttam, s amikor elfogyott, arra lettem figyelmes, hogy a pohár alján sötét élesztődarabkák maradtak vissza, még jó, hogy nem azonnal, és nem nagy vehemenciával estem neki. A második képen a darabkák ki is vehetők...

Sokadik sör volt aznap, egy sor elejére tenni abszolút nem jó ötlet. Most már ki fogom próbálni a 8-ast és a 10-est is...

Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 16
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8

2012. április 16., hétfő

Saku Karl Friedrich

Tesztelés időpontja:

2012. április 3., Tallinn (üveges)

Ez a sör már lényegesen jobban vizsgázott aznap, mint az A. Le Coq friss tétele.... A Karl Friedrich az észtországi sörkultúra egyik megalapozójának kíván emléket állítani, Karl Friedrich Rehbindernek, aki a Saku főzde alapítója volt annak idején. A gyártó weblapja szerint a sörbe semmi extra nem került, csupán egy jó pilzeni sört szerettek volna alkotni.

Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a végső konklúzió is arra utal, hogy ez a sör azoknak készül, akik tudják értékelni az "egyszerűség sármját". Nekem ez semmi gondot nem okoz, vannak pillanatok, amikor egy egyszerűen felépített pilzeni kifejezetten jól tud esni, s nem kell azon küzdeni, hogy egy különleges sörben az ember megkeresse, hogy mitől is oly különleges. Ennél a sörnél ilyesmivel nem kell fárasztanunk magunkat, csak be kell állítani az ízlelőbimbóinkat egy nem túl kesernyés, megbízható minőségű pilzenire, és kész.



Az utolsó kortyoknál számomra feltűnő volt a hasonlóság a Saku Kuld irányába (bár azért a szín itt egy kicsit setétebb...), és csak erősen remélni tudom, hogy nem ugyanazt a sört akarja a cég eladni más címkével...

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4



2012. április 13., péntek

A. Le Coq Organic

Forrás: A. Le Coq
Tesztelés időpontja:

2012. április 3., Tallinn (üveges)

A nevezetes napon Pimpa barátommal monstre többórás Skype átal támogatott virtuális sörözést folytattunk, a következő posztok némelyike ennek a folyamatnak gyümölcse, kezdjük rögtön ezzel a sörrel. Észtország két legnagyobb sörgyártója, az A. Le Coq és a Saku (igyekszem az ilyen felsorolásokban váltogatni a sorrendet, hogy ne legyen sértődés...) évről-évre igyekeznek meglepni a piacot valami újdonsággal, néha többel is.

A tavaszi felhozatal két versenyzőt hozott felszínre, a Saku-é majd később kerül sorra. Már a névválasztásból is látszik, hogy a tartui főzde megpróbált elmenni a természetes alapanyagok irányába. Akár biosörnek is hívhatjuk, ha úgy tetszik, bár a szűkszavú leírás (egyelőre csak észtül) annyit említ meg a honlapon, hogy tényleg, a felhasznált alapanyag csupa "természetes" holmi.

A magam részéről nem vagyok hatása alatt semmiféle biomozgalomnak, így az organikus, természetes, bio és hasonló kulcsszavakkal sokat nem lehet nálam elérni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy két kanállal kenem a mesterséges színezéket minden nap otthon a zsíroskenyérre, csupán azt kívántam jelezni, hogy csupán a szavak nem jelentenek semmit, kell lennie mögöttes tartalomnak. Jelen esetben egy jó sörnek. Hát az a porbléma, hogy jelen esetben ez nem sikerült. Nagyon nem. Így hiába az összes csinadratta, tetszettek volna inkább egy jó sört főzni...

Na de térjünk a lényegre. Az Organic egy pilzeninek induló sör, nem túl erősre főzve, nagyjából 4,6 % alkohol van benne. Indulásnak ez nem rossz, de mikor kiöntöttem a pohárba, már a színe kicsit fura volt. (A képek kicsit csalókák a megvilágítás miatt...)

Nem baj ha egy sör a citromsárga felé hajlik, de amikor már szinte áttetsző, és a sárga szín majdnem fehér, az már azért baj. Habbal sem álltam túl jól az első perctől, és az ízlelés még hátravolt. Illat szinte semmi, hosszas vizsgálódás után se, ízre pedig akár a víz. Olyannyira sikerült "természetes" sört alkotni, hogy a végterméknek a sörhöz immáron semmi köze. S ekkor az már tökimndegy, hogy minek nevezzük... Eddig ez volt a leggyengébb A. Le Coq próbálkozás szerény véleményem szerint...

Megjelenés 3
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 3
Összhatás 6
Összesen 16
Régi értékelés szerint 3,2


Bosszantó hiba

Sajnos tegnap óta valamilyen okból a blog fejlécében két ronda téglalap látható, az egyik böngészőben ráadásul fehér háttérrel. Egyelőre nyomozom az okát, remélem hamarosan sikerül eltüntetni. Elnézést mindenkitől, bár a lényeg végülis nem ez...

Jó olvasgatást!

(Nagy nehezen sikerült végre, ne is kérdezzétek az okát...)

2012. április 12., csütörtök

Tauras Tradicinis

Tesztelés időpontja:

2012. március 28., Tallinn (dobozos)

Sok bölcs és igen buta ember mondta már a történelem folyamán és az azelőtti időkben, hogy minden jónak vége szakad egyszer, és ki vagyok én, hogy felülbíráljam őket? Annyi bizonyos, hogy ez a sör volt a litván transzport utolsó darabja, legközelebb újabbakat kell majd beszereznem... No de annyi baj legyen, ezt majd alkalomadtán csak megoldom...

Szóval Tauras sör újra. A névválasztás (tradicionális) arra utal, hogy a sör receptje a régmúlt ködébe nyúlik vissza, ha hinni lehet a marketingeseknek, akkor az 1860-as évekig, a főzde alapításának időszakába.

Alkoholtartalma kicsit magasabb, mint a Pilsneris-nek, ebbe már 6 % került. Pohárba kitöltve kinézetre egész jó kis sört kapunk, a habja korrekt, a színével sincs semmi baj, s szemlátomást szénsavval sem állunk rosszul. Ízleléskor azonban ez a szénsavasság kicsit túlzott, pihentetni kell pár percet, mire a szánk a savon kívül bármit is érzékelni tud. Addigra a hab nagyjából a lenti kép szintjére esett vissza, de ez dobozos terméktől nem is olyan rossz. Ízleléskor egy halovány édesség jelenik meg, de aztán mindent lenyom a kesernyésség, ami az utóízben kicsit túl is leng a kívánatoson.




Egy fokkal jobb, mint a Pilsneris, de csak egy fokkal... A testvérhez hasonlóan ebből is számos fajta kiszerelés létezik, van kétliteres is...


Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 37
Régi értékelés szerint 7,4

2012. április 5., csütörtök

Kasteel Rouge

Tesztelés időpontja:

2012. március 31., Tallinn (üveges)

"Előre a bányászbéka útján", mondta egykor Sipőcz Ernő. Akarom mondani, előre a Kasteel sörök felfedezésének kíméletlen országútján, ahol mindig újabb és újabb meglepetések érik az embert, bármennyire is igyekszik felkészültnek látszani.

Mivel a sör neve rouge (vörös), így gondolkodás nélkül csaptam le erre a tételre x hónappal ezelőtt, gondolván azt a megalapozatlannak bizonyult sületlenséget, hogy a sör egy flamand barna, vagy valami hasonló stílusú nedű lesz. Odáig a történet még nem is sántít, hogy alapvetően barna sör az alap, ugyanis jelen esetben a rouge elkészítéséhez a Kasteel Bruin jelenti a kiindulópontot.

A lényeg ezután következik, a már kész barna sörbe meggyet szórnak, és legalább hat hónapig együtt érlelődik ez a két komponens. Az eredmény egy 8 % körüli alkholtartalommal bíró sör, amelynek a színe vörös, mint a vér, ugyanakkor természtesen barnás is. A habja inkább barna, mint vörös, az íze viszont fenomenális.



Nem ittam még ilyen magas alkoholtartalmú meggysört, tán csak a Puls üdvöskéje közelíti ezt meg Észtországból, de az ízvilág itt egy kicsit más. Jó lehűtött állapotban volt a sör a tesztelés idején, s éppen ebédhez készülődtünk. Igazán jó aperitífnek bizonyult, az illata mint a konyakos meggy (kicsit szédítő), ugyanakkor a megfelelő mennyiségű szénsav üdeséget biztosít. Simán el tudom képzelni desszertek kísérőjeként is, igazi unikum ez a sör! Az alkoholt alig érezni, csokoládé és karamella keveredik a konyakos meggy jelleggel, fenomenális (van benne kandiscukor is). Tán csak a hab miatt lehet kicsit fanyalogni, nem sok képződött...

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 17
Összesen 41
Régi értékelés szerint 8,2

2012. április 4., szerda

Золотая Бочка (Zolotaya Bochka Vyderzhannoye)

Tesztelés időpontja:

2012. március 24., Tallinn (üveges)

Forrás: SAB Miller
Immáron nem az első orosz sör, amit megkóstolok, de garantáltan nem is az utolsó... Régóta várok már valami hasonló katarzisra, amit ez a sör nyújtott. Mint majd a leírásból is kitűnik, nyafogásnak ebben az esetben helye nincs...

A Золотая Бочка magyarul a fellelhető információk szerint aranyhordót jelent, s a névválasztás jelen esetben találó. A pohárba kiöntve a sör ugyanis valóban aranyszínű, olyan, mint egy csupa nagy betűvel írt pilzeni stílusú SÖR-nek lennie kell(ene). A főzetért felelős Bochka főzde honlapja csak oroszul érhető el (Oroszország Kaluga tartományában található), de mivel a cég a SAB Miller birodalmat erősíti, azért lehet találni róla angolul is információt.

A sör alkoholtartalma 6,5 %, az üvege pedig nem szokványos. Sajnos nem emlékszem, hogy 0,7-es vagy 0,75-ös volt-e, amit ittam, de a lényeg az, hogy nem a konvencionális fél literes. Aki azt gondolná, hogy ekkora üveggel nem lehet meginni, hát hatalmasat téved, ez a sör egyszerűen itatja magát. Már a 6,5 % is jelzésértékű, s az első kortynál egyértelmű lesz, hogy a hozzáadott alapanyagok bizony nagyon jó minőségűek, és semmit nem spóroltak ki belőle. Különösen igaz ez az alkalmazott komlóra, a komló által hozzáadott ízhatás egyszerűen zseniális, nem is tudom mihez hasonlítani, vagy egyáltalán felidézni, hogy mikor ittam hasonlót. Régen volt, az bizonyos.

A habja a kiöntés után nem roskad össze, percek múltán is jó volt ránézni a korsóra. Nem tudom, hova fokozhatnám még, lássuk inkább az értékelést, ami elég jóra sikeredett, pedig még szőrös szívű is voltam.

Megjelenés 9
Íz 10
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 18
Összesen 48
Régi értékelés szerint 9,6

2012. április 3., kedd

Modelo especial

Tesztelés időpontja:

2012. március 18., Tallinn (üveges)

Ismét Mexikó, és ismét a Grupo Modelo, vagy más néven a Cerveceria Modelo. Ezúttal egy pilzeni stílusú sörrel volt dolgom. Ha valaki megpróbál róla némi információt beszerezni, nem lesz könnyű dolga, a neten szinte semmit nem lehet fellelni, egyedül annyit találtam, hogy 1925 óta készítik.

Hasonlóan a korábban már tesztelt mexikói sörökhöz, ezt is áttetsző palackba teszik, és ennek az űrmértéke sem félliteres, 35,5 centiliter, ami nem egy szabvány méret. Akoholtartalma átlagos, 4,5 %, s nagyjából ez volt minden, amit az üveg megbontása előtt sikerült megtudnom.

Pohárba kitöltve olyan minimális hab keletkezett, amit nehéz überelni alulról. A dolog érdekes abból a szempontból, hogy kitöltés közben irgalmatlan mennyiségű szénsav volt jelen... Az íze viszont roppant érdekes volt. Először édeskés volt, aztán előjött a szénsav mögül némi gabonaíz, ami leginkább kukoricára emlékeztetett. Sajnos nem tudom az összetevőket, így csak találgatni tudok, de nagyon valószínűnek tartom, hogy mexikói lévén, van benne kukorica. Az édeskés indítás után az utóíz elmegy a kesernyésség felé, bár ez alig észrevehető.



Nem biztos, hogy még egyszer ki fogom próbálni...

Megjelenés 5
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 25
Régi értékelés szerint 5

2012. április 2., hétfő

Valmiermuiža Gaišais

Forrás. Beeradvocate
Tesztelés időpontja:

2012. március 17., Tallinn (üveges)

A vörös változat már több alkalommal is tesztelésre került, de szerencsére manapság kapható a cég pilzeni próbálkozása is. 5,2 % alkoholtartalommal bír ez a nedű, s a magam részéről nagy várakozással indultam neki a tesztnek.

A Valmiermuiža Tumšais ugyanis elég magasra tette a képzeletbeli lécet, s ilyenkor minden újabb teszt relatíve izgalmas. Pohárba kitöltve a szín már sokat ígérő volt: aranysárga, szénsavval bőven ellátott sör jelent meg, habbal is megfelelőképpen el voltam kényeztetve. Belekóstolva az íze nagyon telt volt, néha karamell is megjelent, engem leginkább a Pilsner Urquell-re, illetve a lengyel Żubr-ra emlékeztetett.

Elvileg a netes források "light" sörként emlegetik, ami szerintem csak egy fordítási gixer, az én fogalmaim szerint a light teljesen mást jelent, bár sok sörgyártó is előszeretettel használja a pilzeni próbálkozásaik angol megnevezésépre, pláne, ha valami erősebb barna is van a tarsolyban. Ez a sör semmi estre sem könnyed, s bizony egyszinten van a Tumšais-al.

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6