2012. július 5., csütörtök

Saku Stuttgart

Tesztelés időpontja:

2012. június 29. és 30., Tallinn (üveges)

A Saku mostanában nem csak a citromos sörét hozta ki újdonságként a piacra, s még ezzel a búzasörrel sincs vége az ezévi történetnek, a boltokban összefutottam egy harmadikkal is, de arra majd visszatérek máskor...

Búzasör eleddig nem volt a Saku kínálatában, a Stuttgart az első. Inspirációját bevallottan a német sörfőző mesterek munkái adják. Szűretlen búzasör, nem túl fejlett habbal, a sárgától mélyebb színnel, az opálosság már-már aranybarnába viszi el. A szénsavassága, üdesége teljesen megfelelő, egy nagyon kicsit tán vizes, de nem feltűnő. A gyökereknél a német módszereket említik, ízlelésre nekem még is inkább kicsit belgás, a Hoegaarden ízét idézi.


Alkoholtartalma kerek 5 %, eleddig szerintem a legjobb búzasör próbálkozás Észtországban.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6


2012. július 3., kedd

Ränduri étterem (Võru, Észtország)

Látogatás időpontja:

2012. június 9.

Kívülről...
Ha az ember Võruba téved, sokat nem kell keringenie, ha egy jó éttermet szeretne a találni... A legfőbb oka ennek az, hogy maga a város nem hatalmas nagy, szélességben szerintem nagyjából 20 perc alatt bejárható az érdemi része, a merőleges irány pedig még tán ennél is kevesebb. A vendéglátóipari egységek nagyjából a Ränduri utcájára (Jüri) koncentrálódnak, itt található a kávézók és egyebek 80 %-a.

Másrészről klasszikus értelemben vett étteremből eléggé kevés van... Még a Tamula tó partján sem találni nagyon, pedig valószínűleg ez a turisták által leginkább frekventált része a városnak. Mindenesetre a Ränduri a tótól sincs messze, így akinek ott akadna szállása, egy egészségügyi séta kihívásánál alacsonyabb ingerküszöbszintet kell csak megugrania, ha itt szeretne falatozni...

Mi kétszer is elsétáltunk városnéző sétánk során mellette aznap, míg úgy nem döntöttünk, hogy a külső jegyek alapján valószínűleg ennél jobb opció úgy sem lesz. Az étterem előtt jó nagy parkoló van, s az épület alsó szintjét foglalja el maga az étterem. Van külső terasz is, mi ott telepedtünk le. A felső szinten kiadó szobák vannak, a partmenti szálláshelyekhez hasonló árszinten, elméletileg minden szoba külön stílust képvisel...

Nekünk szállásra nem volt gondunk, így csak az étlapot böngésztük át. Rögtön, mikor leültünk, észrevettünk egy furcsa kis eszközt az asztalon, ilyet még nem láttam korábban:


A kis kütyü wireless technológiát kihasználva abajgatja a személyzetet, ha a kedves vendégnek valami kínja van. A kis funkciógomboknak hála a lelkes pincérek már az asztal felé haladva végiggondolhatják a lehetséges válaszokat, ugyanis a gombok megnyomásakor rögtön tudják, hogy milyen jellegű problémával kell majd szembesülniük...

Van szerencsére angol nyelvű étlap is, sajnos a poszt végén belinkelt weboldal ezt csak hiányosan tartalmazza. Az ajtó mellett lévő szobor a gyerekek szívét biztos megdobogtatja:



Sörök tekintetében a választék a szokásos, most is az A. Le Coq üdvöskéje (Premium) mellett tettem le a voksomat csapolt verzióban, ami ezúttal is hozta az elvárt minőséget.

Megrendeltük az étkeket, és adekvát módon adta magát (kezdek hozzászokni) a sör mellé a fokhagymás kenyér, ami Észtországban szinte minden étterem, kávézó, söröző stb. kínálatában megtalálható:


Van külön reggeli és gyerekeknek szóló szekció is az étlapon, bár szerintem a gyerkőcök a főételek rovatból is könnyedén tudnak választani. Nekünk az alábbiakat sikerült kipróbálni:

Csirkemellfalatkák, gyerekmenü

Csirkemellfilé Whisky-s krémszósszal (Kanafilee viski-koorekastmes)

Lazacos tészta
Az első kettővel sem minőségi, sem mennyiségi probléma nem volt, a harmadiknál is maximum a mennyiséget róhatják fel egyesek, de nekem elég volt. Azért a végére egy kis desszertet kértünk, csak hogy kerek legyen a dolog:


Összességében az étterem nagyon jó benyomást tett ránk, a pincérek is nagyon udvariasak (részben angolul is beszélnek, bár jó messze vagyunk itt a fővárostól...). Ha erre visz az utatok, és nagyon éhesek vagytok, szerintem megér egy próbálkozást...

2019. április 19.

Hét év elteltével visszatértünk ide, de nem kellett volna. Mondjuk leginkább a nosztalgia vezetett ide minket, de ezúttal az ételek nem nagyon varászoltak el, sőt. De legalább megjelentek a közeli Pühesate főzde sörei a palettán... A Madame Butterlfy mellett kötöttem ki, amit korábban már kóstoltam, most sem keltett csalódást...

Hódít a távol-keleti konyha Észtországban, itt is felkerült az étlapra egy ilyen jellegő leves, de csak halvány utáőnzat... Mondjuk legalább sok benne a hús, a tojás ellenben hideg...

Elvileg ez ropogós bundában tálalt csirke mandulával, ebből annyi igaz, hogy a bundának van némi mandulaíze, kicsit tán ropog is, de kb 1 mm sem, és tiszta lsut íze van. De legalább az édeskrumpli tényleg ropogós...

Ez pedig disznóhús, bőven meglocsolva glutamástos ízfokozós szósszal. Hát ez nem volt jó...

Lezárásképpen kértünk egy panna cotta-t, az legalább finom volt, bár ez is kicsit messze volt egy igazi panna cotta-tól...


Hát, vannak már a városban jobb éttermek is...

Elérhetőségek és egyebek:

Cím: Jüri 36, Võru, Észtország
Telefon: +372 7868050
Email: viktor@randur.ee
Weboldal: http://www.randur.ee/