2015. október 29., csütörtök

Spitfire Premium

 Tesztelés időpontja:

2015. július 26., Várpalota (üveges)

Nyáron több angolszász sörrel is sikerült összeakasztani a virtuális bajszomat (szabadság alatt sem hagyom megnőni mostanság...), ezek közül való volt a méltán híres angol vadászgépről elnevezett sör. Rövid kutakodás után kiderült, hogy a Shepherd Neame nevű főzde készíti, akiknek a weboldalát a szokásos csatornákon keresztül nem volt triviális becélozni, de azért persze rátaláltam.

A főzde állításuk szerint a legrégebbi britanniai főzde, mindenesetre az alapító dátum 1698, ami elég réginek tűnik... Bővebb információt a fent belinkelt weboldalon találhattok, de ahogy mondani szoktam, egyszer majd ők is sorra kerülnek... A tesztelt sör egy kentish ale (kenti ale), elméletileg 4,7 % alkoholtartalommal. Első alkalommal 1990-ben jelent meg a piacon, az angliai csata 50-dik évfordulójára, s így már nem kérdés, hogy miért épp a híres vadászgép nevét kapta.

Elég jól sikeredhetett már elsőre is, mert bekerült Michael Jackson 500-as válogatásába, ami azért ritka fegyvertény. Ehhez mondjuk hozzátenném, hogy ha ma is élne, irtó nehéz dolga lenne, annyi új sör született azóta.


Ennek megfelelően sokszor díjazták is a sört több helyen is, ezek közül is kiemelkedik a World at the Brewing Industry International Awards aranyérme, amit a legjobb hrodóban kondicionált sörként kapott (Best Strong Cask-Conditioned Beer of the  Spitfire Ale). Manapság ez a főzde legnagyobb volumenben eladott söre, s mindennek tetejébe olyan geográfiai eredetvédettséget is élvez, mint a pármai sonka, vagy a champagne.

Saját véleményem az, hogy egy majdnem tökéletes ale: harmonikus maláta és komlózás jellemzi, bár számomra némileg sok egy ale-hez képest a szén-dioxid. Utóízben nagyon kellemes komlós ízek jönnek, csak ajánlani tudom.


Megjelenés6
Íz7
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás13
Összesen33





2015. október 27., kedd

Gambrinus Limetka & Bezinka

Forrás: Tesco
Tesztelés időpontja:

2015. augusztus 30., Trencsén (dobozos)

Legutóbbi trencséni látogatásunk alkalmával számos cseh és szlovák érdekes ízvilágú ízesített sörrel sikerült összefutnunk, ugyanis a nagy melegre való tekintettel nem lehetett állandó jelleggel "teljes értékű" söröket fogyasztani...

A blogban volt már Gambrinus sör (Plzensky Prazdroj), s van még előkészületben is pár poszt, így érik már annak az esélye is, hogy előbb-utóbb róluk is készül majd egy részletes ismertető poszt. A sör 2,1 % alkoholt tartalmaz, s ebben is megjelenik a cseh és szlovák ízesített sörök majdhogynem standard összetevője, a bodza. Nem nagyon értem, miért alakult így, de nem ez az egyetlen ilyen sör...

Ebben a változatban van még lime is, ami azért javít a helyzeten, de nem az igazi ez a két íz így együtt. Valahogy olyan végeredmény jön ki, mintha vegyítenénk egy mesterséges üdítőitalt egy természetesnek tűnő gyümölcssziruppal, aztán nyakon öntenénk a megmaradt sörrel, amit már nem érdemes lepalackozni...


Megjelenés5
Íz3
Aroma és jellegzetességek     3
Összhatás8
Összesen19


2015. október 26., hétfő

Budweiser Budvar Tmavý Ležák

Forrás: Budweiser Budvar
Tesztelés időpontja:

2015. május 21., Budapest (dobozos)

Nomármost lehet, hogy én mostan meg leszek kövezve, de a neten olvasható (magyar is) véleményekkel szemben nekem ez a sör nem jött be.

Kezdjük az előítéletes dolgokkal, az alkoholtartalom 4,7 %. Tudom, a cseh barna söröknél ez az érték nem kirívó, sőt, mondhatni ez a normális. De én akkor is a testes barnákat preferálom, s a könnyedebbek is ott kezdenek nálam a pályán focizni, ha meghaladták az 5 %-ot. De ezen lépjünk túl, volt már rá precedens nálam is, hogy van élet az univerzumnak ebben a bugyrában is, hát kóstoljunk...

Ízlelésre olyan volt elsőre, mint a Staropramen barna, s máris jöttek az emlékképek. Azt azért nem állítanám, hogy annyira vizes, mint az volt, s még értékelhető hab is keletkezett, de meesze nem annyi, mint azokon a fényképeken látok, amelyeket az üveges verziókról készítettek egyesek. Ízre nekem tipikus cseh barna sör volt, de csak a középszer fölött csak (enyhén tán kávés), de ettől a névtől bizony én sokkal többet vártam volna, s a pontszámok még így is magasak ...


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás12
Összesen29

2015. október 17., szombat

Gauloise Fruits Rouges


Tesztelés időpontja:

2015. szeptember 10., Budapest (üveges)

Újabb belga sör a láthatáron, és ha már új sör, akkor "új" főzde! Itt az új persze csak azt jelenti, hogy nekem ez a sörgyártó még új, úgy hívják őket, hogy Brasserie du Bocq, és Purnode-Yvoir-ban székelnek...

A honlapjukat megnézve azt láttam, hogy 1858-ban indultak s mára számos sörrel vannak jelen a piacon, s a listát böngészve azt láttam, hogy kóstoltam már némelyiket, de azok a tesztek is csak jegyzet formájában léteznek még... A Gauloise Fruits Rouges egy viszonylag erős gyümölcsös sör, sőt inkább mondhatom, hogy kimondottan erős: 8,2 % alkohol van benne. Hogy milyen gyümölcs van benne konkrétan, az számomra némileg talány, mert a honlap csak "piros bogyókat emleget", amit nem nagyon tudok hova tenni.


Mindenesetre nekem leginkább meggy íze volt, így ezt jelölöm be. A magas alkoholszint ellenére a sö üde és könnyed, sűrűn egyáltalán nem mondanám, színre némileg opálos. Ízre édeskés, mint savanykás, adtak hozzá valószínűleg édesítést rendesen. Ennek ellenére kiválóan el tudom képzelni desszertekhez, vagy aperitífnek.


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek     8
Összhatás15
Összesen38

2015. október 16., péntek

A. Le Coq Extra Ginger


Tesztelés időpontja:

2014. június 22., Tallinn (üveges)

Szeretem a gyömbér ízét és a gyömbérsöröket is általában, de hozzáteszem nekem általában azok a változatok jönnek be, amelyeknél nem az a hangsúlyos, hogy alkossunk egy jó kis cukros üdítőitalt, aminek mellékesen van némi gyömbér íze is, hanem azok, amelyeknél a gyömbér természetes ízvilága domborodik ki, s ennek oltárán még azt is elviselem, ha az adott nedű némi csípősséggel is rendelkezik moderált módon...

Az A. Le Coq próbálkozása sajnos nem az én általam preferált csoportot erősíti ebben a szegmensben, a tartui sörmérnökök ízlése egyértelműen az édeskés világba van orientálódva, így ami a pohárba kitöltve biztatónak indult, illatban és ízben már csak üdítőitalt idézett (konkrétan meg is tudnám nevezni, de azért sem csinálok reklámot senkinek).

Szóval ez nem igazán sör, de üdítőitalnak azért nem olyan rossz...

Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek     4
Összhatás10
Összesen25

2015. október 15., csütörtök

Borsodi Friss Citrom

Forrás: Italia Pizzeria
Tesztelés időpontja:

2015. július 21., Budapest (dobozos)


Nyár van (volt), szezonja van (volt) tehát a citromos és egyéb ízesített söröknek, s különösen futás után 38 fokban jól esik meginni valamit, ami nem víz, és majdnem sör is. A Borsodi Friss család igyekszik is megfelelni ennek a célnak, s végre leteszteltem a citromos verziót is, eddig a blogban csak az almás és a grapefruit ízesítés jött szóba...

Alkoholtartalomra ez is teljesen hasonló (2 %), s érdekes módon azt kellett tapasztalnom, hogy nem annyira édes, mint vártam, simán hozta a citrom savanykás ízét, mindamellett némileg mesterkélt az ízvilága, sőt, nem is kicsit. Nem tudom, mennyire gyümölcs az, amiből a sört készítik, de határozottan érezni benne valamit, ami nem természetes...

Mindazonálta a célnak (futás utáni felfrissülés) megfelelt...


Megjelenés4
Íz5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás12
Összesen26


2015. október 14., szerda

A. Le Coq Imperial Märzen

Tesztelés időpontja:

2014. április 6. és április 21., Tallinn (üveges)

Az Imprial család jeles képviselője az Imperial Märzen, amely nevéből adódóan márciusi sör, és kategóriájához mérten éppen csak eléri a kívánatos 5 % alkoholtartalmat (a márciusi sörök általában erősebbek azért).

Nekem az Imperial családból az Ale és a Gold közül az utóbbi jött be jobban (az Imperial Ale konkrétan nem), így kíváncsian vártam, mi lesz a helyzet a Märzen esetében, azóta egyébként még sikerült néhányszor rárepülni (ebből már sejthető a válasz...)

Ez sör kinézetre egy kellemes félbarna sör, ízre enyhén gyümölcsös és enyhén sűrű is. Az a fajta sör, amire azt szokták mondani, hogy könnyen iható, de ugyanakkor fajsúlytalannak semmiképpen nem mondanám. Ha mindenképp A. La Coq sört akartok inni, akkor általában ezt, vagy az előbb említett Impreial Gold-ot javasolnám...


Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás15
Összesen37

2015. október 12., hétfő

Horizont Flamand Porter

Forrás: Horizont
Tesztelés időpontja:

2015. augusztus 6., Budapest (üveges)

A Horizont söreiből egy már szerepelt itt, s ha már két spanyol barátom közül az egyik éppen nálunk járt, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a második tartalmával is megismerkedjek... A flamand porter, mint kategória személy szerint nekem újdonság volt, hét pláne nagy kedvvel vágtam így bele a dolgokba...

Na már most, mielőtt valaki nagyon felkapná a fejét, meg kell mondanom, hogy szerintem ilyen kategória egyszerűen nem létezik. Van olyan, hogy flamand barna, van olyan, hogy porter (esetleg baltik porter), de a kettő együtt nem nagyon jön össze. Vagy mégis? Mindenesetre az összetevők érdekes összképet mutatnak: belga élesztő, német maláta, amerikai komló...

S mi jön ki ebből? Illatra egy normál porter, szép sötét szín, ami időnként átmegy bíborba. Enyhén tán vizes érzetű elsőre, de aztán szépen kiegyenlítődik, ízre enyhén tán savanykás (nem zavaró), habja pedig szinte semmi. Nekem inkább közeledik a flamand barnákhoz, mint a porterek ízvilágához. Érdekes próbálkozás, izgalmas sör...

Alkoholtartalom 6,7 %.


Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás12
Összesen29

2015. október 11., vasárnap

Blonder barna


Tesztelés időpontja:

2015. augusztus 26., Budapest (üveges, csapolt)

Legutóbb már ejtettem szót a Blonder sörözőről és étteremről, akkor a világos sörük tesztelése kapcsán kerültek szóba. Kedves barátomnak hála ugyanaznap este volt alkalmam megkóstolni a barna sörüket is, amelynek az a különlegessége, hogy a hírek szerint csipetnyi só is kerül bele...

Sajnos ez is már túl volt a zeniten, vasárnap csapolták le és szerdán ittuk meg, így a szén-dioxid egy jó része már eltávozhatott belőle. A teszt így ismét nem túl releváns, de így is érezhető volt, hogy van a sörben tartás, és még némi habot is produkált kitöltéskor. Ízre enyhén édeskés csak, tetten érhető a komló is, színre pedig egészen tetszetős, majdhogynem fekete.

Én úgy érzem, hogy több potenciál van benne, mint a világos verzióban, ha egyszer Vonyarcvashegy felé fogok járni, feltétlen meg fogom kóstolni...


Megjelenés7
Íz5
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás10
Összesen27



2015. október 9., péntek

Cēsu Nefiltrētais Griķu



Tesztelés időpontja:

2014. június 8., Tallinn (üveges)

Régen volt már lett sör, de szerencsére azért még néhány akad a régi jegyzetek között:) A lett sörök közül pedig még régebben jött elő Cēsu termék, s érdekes módon ennek a sörnek az esetében a hivatalos honlap és a Ratebeer szépen összevesznek rajta, hogy mennyi a sör alkoholtartalma...

No de annyi baj legyen, most könnyen igazságot teszek, mert előrelátóan lefotóztam a címke hátoldalát is, ahol bizony az derül ki, hogy 5 %, ami a Ratebeer igazát erősíti. Bár simán lehet az is, hogy időközben új receptúra alapján már egy erősebb sör készül..

A Cēsu Nefiltrētais Griķu a nevéből adódóan egy szűretlen sör (a színén alig látszik), s abból a szempontból mindenképpen különleges, hogy van benne hajdina is. Nem ez volt az életemben az első hajdinás sör (Belgiumban már ittam, tesztleírás később), de Lettországban mindenképp ez volt az első ilyen próbálkozás. Akinél a hajdina, mint íz egyáltalán nem jön be (nekem is szokni kellett), ne nagyon próbálkozzon vele: ebben a sörben szépen kiütközik ugyanis az aroma.

Mindenképpen különleges, személy szerint kóstolásra javaslom mindenkinek...


Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás13
Összesen31

2015. október 7., szerda

Blonder világos

Tesztelés időpontja:

2015. augusztus 26., Budapest (üveges, csapolt)

Az üveges jelző némileg csalóka, mert inkább frissen csapolt sörről beszélhetünk, ráadásul pasztörizálatlan volt, azaz záros határidőn belül meg kellett inni. A Blonder márkanév a Blonder sörfőzdéhez köthető Vonyarcvashegyen, akik a mikrofőzde mellett egy éttermet és sörözőt is üzemeltetnek, a söreikkel eddig még nem találkoztam.

A cég honlapján érdekes ajánlatokkal találkozhat az ember, nekem leginkább a "Bentlakásos ingyen sörözés" tetszett a legjobban, akkor egy egész sültkacsa elfogyasztása után korlátlan mennyiségben lehet elsörözgetni míg az ember el nem álmosodik, s az árban még a szállás is benne, mindez négy főre...

Amennyire sikerült utánajárnom a dolgoknak, a főzde az alapanyagokat nem Magyarországról szerzi be, hanem Szlovéniából, a komló például Styrian Gold, amit a világos sörhöz használnak. A barna sörhöz érdekes módon egy csipetnyi sót is tesznek, de erről majd a barna sörről szóló tesztben. A Blonder világos egy 5,2 % alkoholtartalmú lager típusú sör, s ami hozzám eljutott, már nem sok szénsavat tartalmazott. Habja sem sok lett ezáltal, nagyjából pár másodperc alatt eltűnt. Nyilván napokkal a csapolás után egy ilyen kóstolás már nem olyan mérvadó, de legalább a testességet és koncentráltságot az íz mellett azért meg lehet ítélni.

Testességben nem nagyon ért el nálam magas pontszámot a sör, ízében pedig inkább tűnt édeskésnek, mint komlósnak. A komló valahogy nagyon elbújt a háttérben, nekem a sörnek inkább volt malátabor jellege, mint lagernek... Mindenesetre a helyszínen is ki kéne próbálni, mert ahogy írtam, ez a teszt kedvcsinálónak volt inkább jó, nem mérvadásnak...


Megjelenés4
Íz5
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás10
Összesen24



2015. október 6., kedd

Soproni frissen csapolt

Bontás előtt...

Tesztelés időpontja:

2014. december 26., Tolna (üveges)

Mint minden kulturált sörfogyasztónak, számomra is nagy varázsa van egy jófajta csapolt sörnek, s azt is tudom, hogy sokan egyenesen megmagyarázhatatlan mértékű vonzalmat éreznek a csapolt sörök irányában, s szinte démoni utálattal viseltetnek minden egyes koronazárral vagy egyéb módon elkészített "konzervhez"...

A magam részéről nincsenek ilyen szélsőségeim, de mint írtam, néha bizony van úgy, hogy elég már az ampullás és dobozos sörökből, jöjjön egy friss csapolás! Ezt az életérzést próbálja meglovagolni sok gyártó a világban, részemről az eddig legjobb vállalkozás a Guiness Draught, de nem viseltettem averziókkal a Soproni ötletével kapcsolatban sem, naná, hogy meg kellett kóstolni.


Utána...
Először tavaly decemberben került sor rá (azóta már készítettem "saját" csapolást is egyszer, az aztán tényleg friss volt...). Elméletileg ezt a sört is aznap délután "csapolták", tehát egészen friss volt. Meg kell mondanom, a sör tényleg frissnek, fiatalosnak tűnt! S ami a legfőbb pozitívum: a tengerit alig lehetett érezni, bár ez lehet, hogy annak is betudható, hogy pár hónap itthonlét után az ízérzékeim (elszoktam tőle...) kezdenek eltompulni, s ami évekig nem volt természetes, ismét kezd visszakúszni a hétköznapjaimba (ha hagyom...).

Nem akarok nagy szavakat használni, de tán eddig ez volt a legjobb Soproni sör, amit ittam. Csak így tovább!


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás13
Összesen33

2015. október 5., hétfő

Żywiec Porter


Tesztelés időpontja:

2014. június 11., Tallinn (üveges)

A (baltik) porter mint kategória nem csak az északi országokban kezdte újabb virágkorát élni az elmúlt években, egyre többen próbálkoznak vele, s szerencsére már idehaza is lehet kóstolgatni egyre jobb söröket ebből a kategóriából is.

A magam részéről az A. Le Coq Porter volt az első a praxisomban, de a csúcs Észtországban 2011 környékén egyértelműen a Saku Pühadeporter volt, amit persze valószínűleg meghaladott már az idő, de az új kézműves porterekhez még nem volt szerencsém. (Pontosabban van néhány tartalékolva, de még nem jutottam oda...) A lengyel Żywiec sem arról volt híres régebben, hogy agyba-főbe ontotta volna a különböző portereket, leginkább lager típusú söröket készítettek.

Az első meglepetés akkor ért, amikor ránéztem a címkére, mi ez a 9,5%??? Jobban megnéztem, nem tévedés: ez tényleg az alkholfokot jelenti. Baltik porter mezsgyén mozogva ez barokkos túlzásnak tűnt, fel voltam készülve rá előítéletileg, hogy az alkoholíz mindent agyon fog verni...

Pohárba kitöltve megfelelő sűrűséget lehtetett tapasztalni, illatban az alkoholnak nem volt nyoma, csokoládénak és gyümölcsöknek annál inkább. Habról ne beszéljünk, gyakorlatilag nem volt semmi, de ez itt nem gond. Ízre kávésan sűrű, harapnivalóan sűrű, az ízében pedig szépen jönnek azok az elvárható jellemzők, amelyeknek jönnie kell. Nagyot alkottak lengyel barátaink, csak hát kissé erősre sikeredett azért, még ha az alkoholt úgy el is rejti a sör, ahogy kell. Váltakozik a kellemesen pörkölt maláta édeskés íze, üt a komló amennyire kell, hogy jöjjön, a gyümölcsök ízét meg szinte lehetetlen kibogozni, olyan, mintha csokoládéba mártott aszalmányokat szórtak volna bele.

Nem tudom, itthon mennyire lehet hozzájutni, de bármikor beneveznék rá, annyi bizonyos...


Megjelenés6
Íz7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás14
Összesen35

2015. október 4., vasárnap

Soproni Klasszikus


Forrás: Tesco
Tesztelés időpontja:

2015. augusztus 22., Pécs (dobozos)

Bizony mondom néktek, hogy nálam az utóbbi időszak legszomorúbb eseménye az volt, amikor a Soproni piacra dobta a 0,4-es méretű dobozait. Nem akarok szélsőségekbe bocsátkozni, de az első bosszankodás után oda jutottam, hogy az egyik nagy kedvencemet, a Gösser Naturzitrone-t elkezdtem hanyagolni, pedig aztán akkoriban nem volt hideg, a 38 fokban kimondottan jól tud esni egy nem túl alkoholos ízesített sör...

Ahogy a véleményeket olvasom, nem vagyok egyedül a bosszankodással, s most már ott tartok, hogy csak végszükség esetén veszek le egy Sopronit a polcról, olyan szinten kihúzták nálam a gyufát. Mindenesetre vendégségben aztán kezembe került a 0,4-es doboz az alapsörrel, ami immáron "Soproni Klasszikus" néven fut... Összetételben elméletileg semmi változás nincs (ugyanúgy benne van a kukoricagríz...), számolatlan alkalommal kóstoltam már, azt hiszem nagy biztonsággal fel tudnám ismerni, ahogy például a pécsi Szalon sört is.

Azonban ez a dobozos újraszerelt változat nekem némileg most vizesebbre sikeredett, de a mainstream lagerek között még mindig ez a legelviselhetőbb, akkor is, ha a fenti fanyalgásokat félreteszem. De azért még tiszta szívből reménykedem, hogy a fogyasztói viselkedés remélt változására a Soproni vissza fog térni a fél literes univerzumba, és ez az óvodás dobozméret egy múló rémálom lesz csak csupán...


Megjelenés5
Íz5
Aroma és jellegzetességek   4
Összhatás12
Összesen26




2015. október 2., péntek

Horizont Japán Búza

Tesztelés időpontja:

2015. július 18., Budapest (üveges)


Még valamikor július elején tévedtem be az egyik nagy élelmiszerüzletlánc boltjába teljesen más célzattal, de ha már ottjártam, megnéztem van-e valami különlegesség. Az említett lánc nem éppen arról híres, hogy sűrűn váltogatná a forgalmazott söreit (sőt), de időnként tartanak tematikus heteket, s olyankor megjelennek a kínálatban időszakosan kapható termékek is, ekkor tettem szert erre a sörre, és a Horizont Flamand Porterre is. Ezútóbbit is sikerült legutóbb Jorge barátommal kiegészülve átadni az enyészetnek, az erről szóló tapasztalatokról majd később...


Annál is inkább levettem őket a polcról, mert a címkén hátul azt lehetett olvasni, hogy magát a főzést a Kaltenecker hajtja végre fizikailag, így nagy csalódás nem érhetett. Magáról a Horizont sörökről korábban nem hallottam, odahaze néztem meg a weboldalukat, amely szerint azért akad még egy harmadik sörük is, egy IPA, egyszer majd tán ahhoz is hozzájutok. Mindenesetre a weboldal is ígéretesnek tűnik, remélem később még bővül információval...


De most már tényleg térjünk rá a sörre. Mitől is japán ez az 5,5%-os alkoholtartalmú, majdnem félbarnának ható (kívülről persze) búzasör? Hát attól, hogy egy Sorachi nevű japán komlóval áldotta meg a tervezője, Kelemen Ottó, akinek ez volt az első alkotása, amit volt szerencsém kóstolni. Róla tudni kell, hogy 2014-ben ő volt a Házi Sörfőzők Versenyének abszolút győztese, ami már önmagában elég ahhoz, hogy figyelmmel kóstolgassunk...


Illatra elsőre gyümölcsös, bár nehéz megmondani, hogy citrusos, aszalt gyümölcsös, vagy déli gyümölcsös-e, mindenesetre kellemes illat. Határozottan komlós ital első ízlelésre, s már-már az IPA felé hajlik el nekem. Színre és külalakra nem teljesen áttetsző, de nem is kell annak lennie. Az üvegben látható némi üledék egyébként, de ez sem probléma természtesen. Jól összerakott ital...


Megjelenés5
Íz7
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás13
Összesen32




2015. október 1., csütörtök

Rizmajer Gyömbér sör


Tesztelés időpontja:

2014. december 23., Budapest (üveges)

Lassanként végére érek a Rizmajer sörök "feldolgozásának", bár tisztában vagyok vele, hogy ha egyszer ez be is következik, addigra lesz majd valami újsonság a piacon, de hát ettől szép az élet... Nagy kedvenceim a gyömbérsörök, főleg azok amelyeknél nem csak cukorral próbálják kidomborítani a gyömbér ízét, hanem érezni lehet némi csípősséget is, persze csak moderált formában.


Az ilyen gyömbérsörök persze ritkák, mint a fehér holló, s a Rizmajer söre sem tartozik közéjük.  12 Balling fokos és 5,5 % alkoholtartalmú sör, amelyet mézzel és naranccsal ízesítenek, s eredendően karácsonyi sörnek készült idényjelleggel. A készítés során a még forró sörlében oldják fel a narancsot, mézet és gyömbért, úgyhogy a végtermék nemigazán keserű, bár komló is van benne. A hozzáadott méz ellenére nem édeskés, valószínűleg a narancs fanyarsága ellenpontoz némileg. Összességében inkább olyan az íze, mint egy savanykásabb aszalt gyümölcsnek,  de végül azért harmonikussá áll össze. Mondjuk az egy kicsit zavart, hogy a gyömbért egyáltalán nem éreztem...




Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek     6
Összhatás11
Összesen29