2013. december 31., Tolna (üveges)
Vannak a magyar sörgyártásnak olyan "állócsillagai", amelyeket nyilván minden itthoni sörkóstoló ezerszer kóstolt már, s ezek között ott kell lennie a pécsi Szalonnak is, amelyet senki nem kerülhetett el kis hazánkban az elmúlt évtizedekben. Személyes tapasztalatom, hogy a pécsi lager az egyik legmegosztóbb sör baráti körben, olyan egyszerűen szinte mintha nem is lenne, hogy valaki semleges ezzel a sörrel kapcsolatban...
Hallottam tehát hideget és meleget is számtalan alkalommal, és természetesen magam is rengetegszer kóstoltam már, nehéz lenne akár megközelítő adattot is mondani az elpusztított palackok kapcsán. Személyes kedvencem egyébként Pécsről a Szalon Barna és az időszakosan főzött Három királyok karácsonyi sör volt, de mostanában ez utóbbival nem sikerült összefutnom...
De térjünk vissza a Szalonra. Tudni kell azt is, hogy létezik belőle évek óta dobozos változat is, amelynek érdekes módon teljesen más a karaktere, a miértre majd egy teszt keretében térnék ki inkább, most koncentráljunk az üveges verzióra. A sör evolúciója során sokféle ízzel találkoztam már Szalon kapcsán, s nem hiszem hogy csupán csak azért, mert az én ízlésem változott, valószínűleg a recepttel is variálnak időnként. Ami állandónak nevezhető, az a magyar viszonylatban dominánsabb édeskés íz, ami főleg 10-20 évvel ezelőtt markánsan megkülönböztette ezt a sört a többitől.
Az édeskés íz ma is jellemző, s leginkább ezt szokták nekem baráti körben negatívumként emlegetni. A magam részéről nagyjából 2007 óta én ezt rovom fel különösebben hibának, sokkal inkább bosszantanak olyan hibák, amikor egy sör nem rendelkezik semmiféle egyediséggel, illetve ha rossz vagy nem jó minőségű alapanyagok olyan ízhibákat hoznak létre, amiket nehéz korrigálni, a nem odavaló összetevőkről meg már ne is beszéljünk...
De hogy mondjam a saját véleményemet is: én az abszolút kisebbségbe tartozom, nagyjából neutrális nekem ez a készítmény. Ebben is ott van a kukorica "természetesen", picikét vizes is, de igazából azt szerettem benne mindig (bár ez tán túlzás), hogy a sörnek van karaktere (kell, hogy legyen, anélkül minek innék belőle még egyszer?), felismerhető a változások ellenére, s ez változó világunkban akkor is pozitívum, ha egy ténylegesen átlagos ivósörről beszélünk... Nincs különösebben szép színe, a habja is laza szerkezet, külcsníre tehát nem világbajnok. Ami zavaró picit, hogy ha sokáig tart egy kvantum elfogyasztása, a végére a sör tényleg elfogy tartásilag...| Megjelenés | 4 |
| Íz | 5 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 12 |
| Összesen | 27 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése