2013. október 18., péntek

Volfas Engelman Pilzeno

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (dobozos, 1 pint...)

A gulyás főzése elég hosszú folyamat, így simán belefér, hogy közben az ember két doboz sört elkóstolgasson, pláne úgy, ha még valaki közben a zöld szemetet is gyűjti a kertben, mint én. El kellett kezdeni azt is, nincs mese, még pár hét, aztán simán betemet mindent a hó... Egy szó mint száz, ettől bizony csak több vizet veszít az ember, s folyadékot pótolni kell.

Ezúttal második sörként a Volfas Engelman újabb sörére esett a választásom, s a választást nagyban megkönnyítette, hogy ez a sör be volt hűtve. Akik szorgalmasan olvasgatják a blogot (s miért is ne, ugye), már többször is találkozhattak a gyártó nevével, akik esetleg nem ismerősi a cégnek, kattanjanak a fenti linkre, számos teszt található ott korábbról.



A Pilzeno a gyártó egyik legismertebb söre, s a név és a recept elég hosszú múltra tekint vissza. A két háború közötti periódusban kezdték el készíteni, litván malátából, a komló pedig cseh és német eredetű. Ez volt annak az időszaknak a legnépszerűbb pilzeni söre Litvániában, az akkori statisztikák szerint vitte a piac 62 (!) százalékát...



Pohárba kiöltve a színe fogott meg leginkább, bár a habbal sem volt különösebben probléma. Illata konkrétan nem nagyon van, s az első fél perces vizuális ismerkedést követő első kortyok sem hoztak különösebben izgalmas élményeket, egyedül tán a szokatlanul "száraz" komlóízt tudnám kiemleni. Kellemes lágy pilzeni íz, harmonikus light sör, de erről a szintről nem emelkedik feljebb. Viszonylag sokáig kóstolgattam, mert a nagy zsák nehezen telt meg, s időről-időre visszatértem a pohárhoz. Sajnos a levegőztetéssel töltött idő sem javította fel érdemlegesen.

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás 11
Összesen 28

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése