Vilkmergės Tamsusis

Tesztelés időpontja:

2013. január 10., Tallinn (üveges)

Minden jónak vége szakad egyszer, így a szabadságnak is, de ennek legalább annyi jó hozadéka van, hogy az ember újra gépközelbe kerül, s hódolhat a blogírási kedvének is, ha éppen olyanja van. Régen írtam ide, így ennek is épp ideje volt már. A szabadság alatt persze megint gyűltek fel újabb jegyzetek és élmények, de most még mindig az év elejére kell visszanyúlnom, amikor megkóstoltam a Vilkmergės alus eleddig számomra legjobb sörét... (Azóta sikerült Kaunasban szert tennem egy újabb versenyzőre, teszt majd később...)

Szóval ez volt számomra eddig a főzde legkiemelkedőbb söre, és nem csak azért, mert ennek is nagyon szép a 33 cl-es üvege. Először éreztem azt, hogy a fenébe, is hát ez hamar elfogyott... Az alapanyagok (főleg a maláta) itt is Litvániából származnak, többféle malátát használnak hozzá, karamell malátából mindjárt hármat... Ez is szűretlen sör egyébként, ami errfeleé barna sörből aztán végképp ritkaság, meg kell becsülni az ilyet...

Alkoholtartalmárólé megoszlanak a vélemények a neten, többen 6 %-os sörrel futottak össze, sajnos az én képeimen nem látszik, hogy mi a pontos helyzet, s akkoriban elfelejtettem felírni. Annyi biztosnak látszik, hogy tán öttel kezdődik. Pohárba kitöltve a sör kiváló színkombinációkat mutat: lámpafénytől függően mélysötét, vagy bíbor színben játszik. Az íze elsőre nem túl erőteljes, selymes, harmónikus már az első pillanatban. A karamellás íz dominál, s nem megy utóízben sem kesernyésbe, de ugyanakkor édeskésnek sem mondanám. Egész nyugodtan meg lehetne belőle inni pár üveggel egy kellemes este közben, most éppen csak az a gondom, hogy nincs egy sem kéznél...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36