Brewdog Alice Porter

Tesztelés időpontja:

2014. január 16., Tallinn (üveges)

Éljenek soká a jó kis porter sörök! A porterekkel kötött megbonthatatlan barátságom már nem tavaly kezdődött, s egyre jobban elmélyül (lásd például ezt a posztot is nemrég...), s e barátság kialakulásában annak idején a Brewdog nem kis részt vállalt magára.:) 2014 elején pedig ez a sörük ezt tovább mélyítette, de nézzük is, hogy hogyan...

Mint minden jófajta sörnek, ennek is megvan a története, ami részletesen elolvasható itt. Nagyon nem akarom itt részletezni, elég annyit tudni most, hogy Matt Gorecki, a Brewdog egyik alkalmazottja 2010-ben megnősült, s egy Alice nevű lányt vett el feleségül. Ez inspirálta ezt a sört, amelyet először 2010-ben készítettek el. Sikeres volt az ízvilág, mert 2011-ben készült belőle még jónéhány tétel szezonálisan az év elején, de azóta viszonylagos a csend róla. Gyanús nekem, hogy januári időközökkel azóta is készül, hisz én 2014-ben kóstoltam, de a honlapon per pillanat nincs az aktuális ajánlatban, és a szezonális sörök között sem.

Ízre picikét eperlekvár íze van: édeskésen barna, de néha tán aszalt meggy (azért nem konyakos), s alkoholos ízt nem érezni egyáltalán. Mindez keveredik néha a fekete csokoládéval és a pörkölt cukorral: egyszerűen finom.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38

Paulaner Hefe-Weissbier

Tesztelés időpontja:

2014. december 31., Tolna (dobozos)

A Paulaner búzasör üdvöskéje egyszer már volt emlegetett szamár a blogon, de egyrészt mivel nem volt tiszta ügy akkor, hogy csapolt vagy üveges verziót ittam-e (99%, hogy üveges volt egyébként), másrészt viszont nemrég (nagyjából 12 másodperce) elhatároztam, hogy a jövőben (ha lehet), összehasonlítást fogok végezni az egyes sörök tekintetében, üveges vs dobozos alapon...

Nem mintha kétségeim lennének, hogy az üveges verzió szinte mindig jobb, szimplán kíváncsi vagyok, hogy adott esetben a gyártók mennyire tudják a dobozos terméket felhúzni az ampullás szintjére....

A Paulaner esetében elmondhatom, hogy a vállalkozás egész jól sikerült, dobozban is kellemes búzasört tudnak produkálni, megvan gyümölcsös íz is, bár most egy cseppet édeskésnek találtam. A színe és habja pedig kimondottan szép, bármikor el tudnék viselni egy ilyen mutatós narancs színű sört...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36

Monyo Invisible Bikini

Tesztelés időpontja:

2015. március 23., Budapest (üveges)


Folytatódjon hát töretlenül a magyar sörforradalom, és újra egy új márkanévvel ismerkedhetünk meg. (Legalábbis én, nekem ez volt az első Monyo söröm...) A Ráday utcában vettem egy boltban ezt a sört, ahol az egész Monyo portfólió kapható volt, melegen ajánlották figyelmembe, mint újdonságot...

Mivel minden újdonságra kapható vagyok (miért is ne...), leemeltem kezdésképp ezt az üveget a polcról, egy porterről ugyanis szerintem igazán fel lehet mérni, hogy mire képes az adott sörgyártó... Mint még a boltban megtudtam, a Monyo sörök a Monyó Café-hoz köthetők, s most hogy ránéztem az intézmény imént belinkelt honlapjára, látható hogy ez a porter épp csapon van...

A sörért felelős Monyo Brewing Co. honlapja jelenleg elég minimalista, csupán két közösségi oldalra lehet róla mászkálni, de ezeket most nem nagyon szeretném elemezgetni. Szóval van ismét egy új porter, az üveg s a címke hozza azt az örvendetes szintet, ami lassan elvárható idehaza egy magára valamit is adó vállalkozástól.

A külcsín dicsérete folytatódhat nyugodtan a sör megjelenésével, mind színében, mind a habban

kellemes pillanatokat szerezhetünk magunknak: ne fosszuk meg magunkat tőle! Alkoholfokban 5,5 %, így bírja a hűtést, akár 4-5 fokig is lemehetünk. Illatra is kiváló, finoman szelídgesztenye szerű illatot véltem érezni. Testes porter, ízlelésre nem túl kesernyés, a kóstolás során egy kis intervallumban mozog az íze, néha gyümölcsös és édes is...

Igazából szerintem bárhol megállná a helyét, címkézhetné egy nagy gyártó is, vagy bárki más, nem vallna vele szégyent senki. Van egy új kedvencem, s még az is simán előfordulhat, hogy magyar sörnek ilyen magas pontszámot még nem is adtam...

Megjelenés	9
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	16
Összesen	40

Балтика Разливное

Tesztelés időpontja:

2014. január 6., Tallinn (üveges)

A Baltika sörei már nem először kerülnek itt terítékre, s általában nem voltak eddig kedvezőtlen tapasztalataim. Mindenesetre ennek az üvegnek a láttán a várakozásaim egy kicsit nőttek, s ezt erősítette az is, hogy a gyártó ennek az anyagnak a promózására egy külön weboldalt is szentelt, ami azért ritkaság...

Természetesen megjelenik az alapoldalon is, ahol az az információ szűrhető le, hogy kvázi "csapolt" sör jellegű tételről van szó. Igazából háromféle sör fut a Razlivnoe brand név alatt 2010 óta, az egyik a jelen tesztalany, a második a "Nonfiltered", a harmadik pedig a "Fresh". Közös bennük, hogy egyik sem esik át pasztörizáláson, s nagyjából 4 hónapig bírják ki a polcon. Ezzel ugye az lenne a gyártói cél, hogy a fogyasztók otthonukban élvezhessék egy "csapolt" sör ízvilágát, azaz próbálkoznak ők is elébe menni a mostanság kialakuló trendnek (szinte minden gyártónak vannak már ilyen tételei).

Mindenesetre a sör habja tényleg kellemes arculatot mutat, s ízre is teltebb a sör, mint egy átlagos Baltika. Nem mondom, hogy olyan lenne, mintha csapolt lenne, mindenesetre a komlózás lágyabb, picikét tán édeskésebb is, határozottan kellemes inni, és mintha több lenne a szénsav is. A 0,44 literes kiszerelésű szokatlan üvegméret mellett létezik belőle 0,75-ös (dobozos is!) és 1,5 literes változat is...

S ha már itt a bejegyzés végén tartunk, csak egy halk megjegyzés, bár biztos van aki észrevette már: szép lassan átléptem a 600. sör teszteléséét (legalábbis ami a posztokat illeti, ennél már jóval előrebb járok egyébként...)

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	32

Primátor Stout

Tesztelés időpontja:

2015. március 18., Budapest (üveges)

Az egyik felfedező körutamon vásároltam ezt a sört (hála az égnek sok sörökre szakosodott bolt van már Budapesten...), s az üveg elpihent valahol odahaza, de pár nappal korábban behelyeztem a hűtőbe. Igazából már a boltban is meglepetésként ért, mert nem tudtam, hogy a Primátor ilyen bizniszben is utazik, s egy jó stout azért mindig megdobogtatja a szívemet...

A Primátor kínálatából eddig csak az alapsört kóstoltam, de még az a jegyzet is csak piszkozat formájában van meg, tehát elmondhatjuk, hogy nagy tapasztalatokkal nem rendelkezem a cseh gyártót illetőleg. No persze itt is igaz, amit mindig szoktam egy "új" gyártó kapcsán írni: egyszer majd ismertetős színes-szagos poszt is lesz. Csak győzzétek kivárni...:)

A Primátor Stout nevéből adódóan egy felső erjesztésű sör, amelyhez a szokásos árpa alapú malátákon kívül a készítők némi zabot is kevernek. A komló Angliából jön, egészen pontosan Kentből, s maga a készítési mód is a brit módit követi, nem nagyon variáltak rajta. Alkoholfokban hozza az átlagos stout szintet, 4,7 %. Sűrűségre nem nagyon zár össze, de megvan a kellő kesernyésség, s habban is jobban teljesít mint a kategória átlaga. Leginkább a Guiness Draught-ra emlékeztet szerintem...

Persze azért egy csapolt Guiness krémes hab szintű dolgot ne várjon senki...

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37

Mahou Negra

Tesztelés időpontja:

2014. január 16., Tallinn (üveges)

Emlegettem már, hogy 2013 novemberében jártam Madridban, és majd egyszer arról is fogok írni, s ez az ígéret még most is áll...:) Akkor hoztam magammal néhány sört, s voltam olyan bátor, hogy volt köztük egy ilyen is, bár bőröndbe pakolva mindig jobban preferálom a pléhdobozt...

Azt is már számtalanszor felpanaszoltam, hogy miért van az, hogy még nem sikerült jó spanyol sört innom, de ezúttal úgy tűnik megtört a jég...:) Legalábbis ez a sör átlépi az "elfogadható" kategóriát, már-már élvezni is lehet... Ez is a már többször szóba került Mahou brand alatt fut, s a spanyolul tudók a címből már előnyben vannak, a negra szó spanyolul feketét jelent, tehát "világos", hogy egy barna sörről beszélünk...

Egy jó kis többórás Skype beszélgetés pillanatait édesítette meg egyébként, s mivel nem ez volt a kezdő tétel, így még jobban lehetett értékelni a különbözőségek miatt. Majdhogynem testes barna sört tisztelhetünk a Mahou Negra-ban, nincs semmi kirívó, illetve zavaró mellékíz, harmonikus barna sörös ízvilág, összességében le a kalappal.

Ha Spanyolországban jártok, s csak egy sörre van kapacitás, akkor mai ismereteim szerint ez legyen az!

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	32

Legenda Hableány

Tesztelés időpontja:

2015. március 13., Budapest (üveges)

Viszonylag nemrégen vásároltam ezt az üveget, s a vásárlásban részben szerepet játszott az is, hogy a szerintem némileg túlárazott hazai kézműves sör piacon ez az üveg nem kóstál horror összegbe, egész baráti áron lehet hozzájutni... Ennek hozománya tán az, hogy a külcsín nem egy világbajnok kategória, a címkét leszámítva az üveg és kupak nem kerülhetett túl sokba...

Nyomozgattam egy kört abban a tekintetben is, hogy vajh ki gyárthatja a sört, s minden szál a Legenda sörfőzde körül futott össze, bár a képet némileg árnyalja, hogy a honlapjukon nem tesznek említést, az okát sajnos nem tudom, hogy miért...

Pedig volna mivel büszkélkedni, mert eleddig kevés olyan jó IPA-t ittam idehaza, mint ez. Jelzem, ennek az is oka lehet, hogy a honi termés kis részét sikerült még eddig lefednem kóstolásilag, de az eddig vizsgált tételek között ez akkor is kiugró pozíciót foglal el. A fenti dátum egyébként pénteki napra esett, s ezt csak utólag vettem észre. Mindenesetre nem befolyásolt negatív irányba semmiképp...:)

Tehát: kellemesen gyümölcsös jellegű IPA, amely nem rendelkezik túl sok habbal, de az legalább tartósabb az átlagnál. Moderált kesernyésség jellemzi, amely egyensúlyban van az előbb említett gyümölcsösséggel: soha rosszabbat! Az alkoholtartalom 4,5 %.

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	32

Greifen

Tesztelés időpontja:

2015. február 17., Budapest (dobozos)

Nemrégiben a Borsodi "német" indíttatású söreit méltatva pozitív tényként említettem, hogy felvállalják ezeket a németes hangzású söreiket, de úgy látszik eddig tartott a lendület, mert ezt a sört nem találom a honlapon.

Hát annyi baj legyen, úgy látszik ez már nem ütötte meg azt a szintet, amit nyíltan fel lehetne válallni, vagy csak még nem ért el a honlap frissítése abba a stádiumba, hogy ez is megjelenjen, nem tudom... Mindenesetre most elemzünk háttérinformáció nélkül. 


A Greifen sem egy nagyon tartalmas sör, a többi light "német" sör mellett Bőcsről, ebben konkrétan 3 % alkohol van. Ízre enyhén édeskés (tengeris), hab nem nagyon fedezhető fel, mondhatni víz szerű szerkezet jellemzi. Nem tesz túl jót neki a pihentetés sem, az elvesztett szénsavtól csak lájtosabb lesz, jobb sajnos nem. Tucatsörnek sem igazán megy el...

Megjelenés	3
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	7
Összesen	18

Põhjala Uus Maalim

Tesztelés időpontja:

2015. március 3., Budapest (üveges)


Feláldoztam a nemes cél érdekében az utolsó Észtországból származó sört is, s most már nem marad más hátra, mint a türelmetlen várakozás, amikor majd megint erre vet valakit a jó sors a baráti körből, és megszán néhány újabb tétellel...:)

A Põhjala már szerepelt a blogban egy sörrel, s a most kitárgyalandó tétel is eléggé extravagáns ahhoz, hogy ejtsünk róla néhány szót. Az észt nyelvben nem ritka, hogy két magánhangzó van egymás után, ennek a sörnek a nevében meg mindjárt mind a két szóban van ilyen... (Ez nem jelent mást, mint hogy hosszabban kell ejteni egyébként.) A sör neve nemes egyszerűséggel új világot jelent, bár ha a címkén ábrázolt fenyegetéssel valaki szembe találkozik a való életben, maximum a koporsó színén érdemes már gondolkodnia (ha szükség lesz rá egyáltalán), nem pedig azon, hogy miféle új világba fog belépni...

Hát nem egy fékezett habzású ital...

A sör maga egy erőteljesen komlózott, a honlap szerint "kaliforniai ihletésű" búzasör. Némi pluszt nyújt neki az is, hogy a sörmesterek zabpelyhet is nyomtak bele, a már említett extra komlózás mellett (Magnum, Galaxy és Mosaic). Alkoholra nem túl durva, mindössze 5,9 %, ízre pedig a savanykás búzasörök táborát gyarapítja. Kinézetre enyhe opálosság figyelhető meg, első kortyokra cseppet alkoholos. Habja az első pillanattól kezdve nagyon szép, és jól is tartja magát, nem krémes, de majdnem harapható...

Szerintem teljesen rendben van.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	35

Riesenbrau

Tesztelés időpontja:

2015. február 10., Budapest (dobozos)

Még valamikor 2013 májusában sikerült összefutnom a Borsodi egy másik "német" sörével, a Köngisbrauval, nem túl nagy megelégedésemre. Mint akkor is említettem, nem ez az egyetlen germán hangzású név a palettán, valószínűleg mindegyik más megrendelésre készül. Mondjuk tisztelet a Borsodinak: ők legalább felvállalják ezeket a termékeket is a honlapjukon, sok sajátmárkás sör esetében hosszas nyomozást igényel, hogy az embernek legalább valamiféle sejtése legyen az eredetről...

A Riesenbrau esetében az alkoholfok kissé emelkedettebb, mint a Königsbraue-nál, itt már belépünk a 4 %-os univerzumba. Az összetevők elemzésénél nem érdemes leragadni, semmi újat nem lehet megtudni, s nincs semmi izgalmas közöttük, s igen: a kukoricadara itt sem maradhat el (miért is maradna...). A dobozos verziót teszteltem, súlyosbítva ezzel az elég súlyos helyzetet, s már felbontásnál beférkőzött a kukoricaillatba valami fémes zavarodottság.

A fényképezésnél technikai gondjaim adódtak, hát az a 15-20 másodperc elég is volt hozzá, hogy a kényszerhelyzetben született (erősen a javasolt technikát nélkülözve öntöttem) hab teljesen összezuhanjon. Úgyhogy e tekintetben zéró, de legalább az illat némileg normalizálódott. Ami meglepő volt, hogy a kukorica az ízben nem lógott úgy ki, mint vártam. De ez gyanítom annak is betudható, hogy immáron fél éve itthon vagyok, s egyre jobban visszatolerálódok ehhez az ízhez (kevesebb ilyet kéne inni bizony...).

Nem nyújt különlegeset, ugyanakkor egy idő után feltűnik a komlóíz hiánya, majd a sör utolsó harmadánál némileg koncentrálódik az ital, de nem a jó irányba: újra előjön a szénsav csökkenése után a fémíz, s lesz egy kellemetlen savanykás valami is, ami már kimondottan zavaró. Kétszer kóstoltam ezt is: először és utoljára...

Megjelenés	3
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	6
Összesen	16

Staropramen Dark

Forrás: italclub.hu

Tesztelés időpontja:

2015. február 7., Budapest (üveges)

Nehéz erről a sörről írni... Nehéz, mert maga a Staropramen név az én emlékeimben szinte szinoníma a minőséggel és a sörkultúrával, s a "normál" sörüket nagy megelégedésre kóstoltam számos alkalommal a múltban, s a blogban is egész magas pontszám született róla.

Azt is tudom, hogy a cseh barna sörök alapból nem tartoznak a nagyon sűrű és tartalmas sörök közé, inkább a könnyedebb tartományban mozognak, de mégis.... Azt is kifejtettem már párszor, hogy nálam az inkább 6 % felé (alkohol) hajló, vagy afölötti barna sörök viszik a pálmát, de az utóbbi időben nem zárkózom már el kategorikusan az 5 % körüli (vagy még éppen az alatti) mutatóval rendelkező italoktól sem, de akkor is szíven ütött, amikor a címkén megláttam, hogy 4,4 %...

Ez azért meredek, mondjon bárki bármit, s nem igazán értettem, hogy sikerülhet barna sörből ebben a tartományban értékelhetőt kihozni. Hát nem is sikerült. Először azt gondoltam, hogy licensz alapján hazánkban gyártott termékről van szó, de nem: csak a forgalmazó honi, a sört bizony odakint gyártották le. A csalódás így kétszeres, ha lehet így fogalmazni: kaptam egy szinte átlátszó sört, aminek a karakterét meghatározni szinte egyenértékű a lehetetlen küldetéssel, ugyanakkor szemlátomást vízízű is, mintha hígították volna. Fájó ezt leírnom a bevezetőben írt gondolatok után, de ennyire rossz barna sört már igen csak régen ittam...

Megjelenés	5
Íz	2
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	6
Összesen	16

Békésszentandrási Szilvás Sör

Elnézést a ferdeségért...

Tesztelés időpontja:

2013. december 29., Tolna (üveges)

A honi kézműves sörökkel történő ismerkedésem nem idén, és nem is 2014-ben kezdődött el, hanem mint látszik a bejegyzés elején lévő dátumból, már 2013-ban. (A '90-es évek közepén lezajlott "házi sör" mozgalmat én nem sorolom ebbe a témakörbe...)

Ez volt tehát az első sör, amit a Békésszentandrási Sörfőzde termékskálájából megkóstoltam, s rögtön egy ízesített sör... A tesztelt sörök sorából már tán leszűrhető, hogy nem vagyok ellene az ízesített söröknek, de szilvás sört viszonylag ritkán kóstolok, így kíváncsian vártam, mit tud nyújtani ez az aszalt szilvás ital. Alkoholtartalomra az üvegen 3,7 %-ot írtak, ami majdnem duplája a szokásos 2 %-nak az ízesített lagerek frontján, ez már egy bíztató kezdet volt.

Ízre a szilva lágyan érződik, az édeskés szilva (a hírek szerint Békésből származó gyümölcs...) viszonylag jól harmonizál a komlózással, pillanatig sem kétséges, hogy amit iszunk, az sör. (Sok ízesített lagerrel ez a problémám, hogy inkább tűnnek üdítőitalnak, mint sörnek...). A habja is viszonylag rendben van, bár nem túl sűrű, de ezért nem osztogatok negatív pontokat.


Összességében egy átlag feletti, harmonikus gyümölcsös sör.

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	28

Pécsi Radler Bronz Fahéjas Narancs

Tesztelés ideje:

2015. január 1., Tolna (dobozos)

Új év, új remények, új sörök!!!:) Hát ennyit a költőiségről, de igazából nem nagyon kárhoztathat érte senki, ha ilyen változatos összetevőkkel megáldott sörrel kell elboldogulni, mint ez is. Nem ez az első "Bronz kategóriás" sör itt, hisz már volt egy meggyes és egy szilvás verzió is a pécsiek barna sörös fantáziáiból, de míg el nem fogynak a polcokról az e témakörben született tételek, én rendületlenül fogom tesztelni őket, semmi nem állíthat meg...:)

Alkoholtartalomra ez is 3,5 %-ot mutat, tehát a módszer igen csak hasonlatos lehet az előzőekhez: valószínűleg elővették a jó öreg Szalon Barna receptjét, aztán elkezdték ízesíteni a címben szereplő anyagokkal. Említettem már, hogy a fahéjas ízesítés nem mindig sül el jól nekem, de szerencsére ennél a sörnél sem estek túlzásba, s az eredmény kellemes harmóniát mutat. Itt is tetten érhető a szénsav átlag feletti mértéke (barna söröket tekintve...), s a narancsos íz olyan irányba viszi az italt, mintha a karácsonyi vásárban a jégpálya mellett csetlő-botló gyermekünket nézegetve forralt bort iszogatnánk...

Hát úgy látom, sikerült visszatérni az első mondat költőiségébe, de a lényeg az, hogy a forralt boros hangulat meg van fejelve azzal, hogy tényleg érezhetők a gyümölcsök, s ez nem zavaró, hisz sokan ténylegesen karikáznak citromot és narancsot is a forralt borba...

Szóval összegezve az elhangzottakat: ez is egy ajánlott tétel a bronzos vonulatból.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33

Szalon Világos

Tesztelés időpontja:

2013. december 31., Tolna (üveges)

Vannak a magyar sörgyártásnak olyan "állócsillagai", amelyeket nyilván minden itthoni sörkóstoló ezerszer kóstolt már, s ezek között ott kell lennie a pécsi Szalonnak is, amelyet senki nem kerülhetett el kis hazánkban az elmúlt évtizedekben. Személyes tapasztalatom, hogy a pécsi lager az egyik legmegosztóbb sör baráti körben, olyan egyszerűen szinte mintha nem is lenne, hogy valaki semleges ezzel a sörrel kapcsolatban...

Hallottam tehát hideget és meleget is számtalan alkalommal, és természetesen magam is rengetegszer kóstoltam már, nehéz lenne akár megközelítő adattot is mondani az elpusztított palackok kapcsán. Személyes kedvencem egyébként Pécsről a Szalon Barna és az időszakosan főzött Három királyok karácsonyi sör volt, de mostanában ez utóbbival nem sikerült összefutnom...

De térjünk vissza a Szalonra. Tudni kell azt is, hogy létezik belőle évek óta dobozos változat is, amelynek érdekes módon teljesen más a karaktere, a miértre majd egy teszt keretében térnék ki inkább, most koncentráljunk az üveges verzióra. A sör evolúciója során sokféle ízzel találkoztam már Szalon kapcsán, s nem hiszem hogy csupán csak azért, mert az én ízlésem változott, valószínűleg a recepttel is variálnak időnként. Ami állandónak nevezhető, az a magyar viszonylatban dominánsabb édeskés íz, ami főleg 10-20 évvel ezelőtt markánsan megkülönböztette ezt a sört a többitől.

Az édeskés íz ma is jellemző, s leginkább ezt szokták nekem baráti körben negatívumként emlegetni. A magam részéről nagyjából 2007 óta én ezt rovom fel különösebben hibának, sokkal inkább bosszantanak olyan hibák, amikor egy sör nem rendelkezik semmiféle egyediséggel, illetve ha rossz vagy nem jó minőségű alapanyagok olyan ízhibákat hoznak létre, amiket nehéz korrigálni, a nem odavaló összetevőkről meg már ne is beszéljünk...

De hogy mondjam a saját véleményemet is: én az abszolút kisebbségbe tartozom, nagyjából neutrális nekem ez a készítmény. Ebben is ott van a kukorica "természetesen", picikét vizes is, de igazából azt szerettem benne mindig (bár ez tán túlzás), hogy a sörnek van karaktere (kell, hogy legyen, anélkül minek innék belőle még egyszer?), felismerhető a változások ellenére, s ez változó világunkban akkor is pozitívum, ha egy ténylegesen átlagos ivósörről beszélünk... Nincs különösebben szép színe, a habja is laza szerkezet, külcsníre tehát nem világbajnok. Ami zavaró picit, hogy ha sokáig tart egy kvantum elfogyasztása, a végére a sör tényleg elfogy tartásilag...

Megjelenés	4
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	27

Fóti Zwickl

Tesztelés időpontja:

2015. február 5., Budapest (üveges)

Ezzel a sörrel a Fóti Kézműves Sörfőzde egy olyan sörtípust "engedett ki a palackból", ami Magyarországon nem túlzottan általános: nevezetesen a kellerbier-ről, vagy más néven zwickel/zwickl-ről van szó, ami annyiban különbözik a sima lagertől, hogy a palackozott termék a pincében pihengető hordóból készül mindenféle szűrés nélkül, így az élesztődarabkák is benne figyelnek...

A fóti fejlesztés esetében mindez egy ersően komlózott változatot jelent, amelynek az áttetszősége egy IPA-hoz hasonlatos, s kesernyéssége is nagyjából azon a szinten van. Nekem nem bántóan keserű, de kétségkívül érezteti hatását a komló. Habra és színre szerintem kiválót nyújt...

A leírás szerint erősen komlózott sör, de én nem éreztem durvának. Szűretlen, mégis letisztult, egy nem túl zsíros étel mellé kiváló kísérő. A szokásos csatos üvegben lehet hozzájutni, alkoholtartalma 4,5 %.

Próbáljátok ki!

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37

Argus Niepasteryzowane

Tesztelés időpontja:

2014. január 7., Tallinn (dobozos)

Az év kezdetén az "egészséges" ételekkel súlyosbított karácsonyi időszak után illő volt egy gyöngédebb sörrel nyitni az évet, bár mindjárt hozzá kell tennem, hogy nem ez volt az első sör 2014-ben...:) Csupán csak az első azok közül, amelyeknek a feldolgozása januárból elmaradt, de még mindig van számos azon a szűkített listán is.

Nem tagadom, fejben az Argus sörökről nekem egy egész kezelhető kép állt eddig össze, jók az emlékeim, s ezt tovább erősítették szinte kivétel nélkül a közelmúlt tesztjei is, így nem voltak negatív averzióim a tesztelés megkezdése előtt. Kicsit attól tartottam azért, hogy lesz némi gond a szavatossággal, hisz pasztörizálatlan tétel (lengyelül tudók előnyben), s még 2013 nyarán Lengyelországban történt a beszerzés...

Szerencsére minden félelmem alaptalan volt, a sör szépen habzott, kellően opálos szerkezettel nyitott. Itt most nem durva homályosságot kell ez alatt érteni, a színe szép mélysárga, s csak némi homályosság volt felfedezhető. A Browar Lomża (vagy inkább Van Pur) söre, s a jelzett

áttetszőségi "probléma" jelzi, hogy valami nem szokványos módon történt. (Hogy konkrétan hogyan is készül, arról nem találtam információt...) Alkoholfokban egész tisztességeset alkottak (5,7 %) Illatában picit maláta és mezei virágok keverednek, ízben picikét felsejlik az alkohol, meg némi fémes íz, de összességében átlagosan rendben van.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	32