Żubr Ciemnozłoty

Tesztelés időpontja:

2014. április 18., Tallinn (dobozos)

Tán már mindenkinek lejött korábbi posztokból, hogy viszonylag erős barátság fűz a lengyel sörökhöz egy ideje már (mondjuk úgy 2011 óta...),s mivel a Żubr alapsör igen csak magasan vitte nálam a lécet négy évvel ezelőtt, így okkal gondoltam arra, hogy tán ez a sör is alkot valami nagyot Byalistokból...

Erősebb sör sokkal, mint az alapnedű, ebben 6,9 % alkohol van, pasztőrözött sör. Színében inkább félbarnás, sűrűnek tűnő karakter jellemzi, kicsit olyan, mintha szűretlen lenne. Ízében az alkohol sajnos kibukik néha, de nem csak külsőre tűnik sűrűnek, kóstolva is az. Többféle ízvilág keveredik benne, enyhén blonde-os, azonban határozott a doppelbock jelleg is, nehéz eldönteni. Mindezek tetejébe érződik némi gyümölcsösség is...

Azt mindenesetre a végére leszűrtem magamnak, hogy az alap Żubr azért jobb választás...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	34

Sörgyártók bemutatása #26 - Kompania Piwowarska

Forrás: Elektro Klim

A Kompania Piwowarska már számos lengyelországi sör esetében felmerült, igazából szinte lehetetlenség Lengyelországban úgy sört inni, hogy előbb vagy utóbb ne ütköznénk bele valamelyik termékükbe.


A cég Lengyelország egyik legnagyobb óriáscége (s most nem csak a söriparra koncentrálva...), amely egészen 1999-ig nem létezett. (Jelenleg a piac 45 %-át uralják.) Nem a semmiből nőttek ki természetesen, igazából a SAB Miller ötletéből születtek (ők voltak a többségi tulajdonosok). A kilencvenes évek végé jött létre a vállalat egy nagy volumenű fúzió eredményként, amikor a SAB Miller egy ernyő alá hozta össze két leányvállalatát, a Lech Browary Wielkopolski S.A. céget Poznańból, és a Browary Tyskie Górny Śląsk SA. céget Tychy-ből. Ezek közül a Browary Tyskie Górny Śląsk-ot 1629-ben alapították, a poznani főzde gyökerei pedig egészen 1872-ig nyúlnak vissza. 2003-ban aztán ehhez a kettőshöz jött hozzá még egy nagymúltú sörfőzde: a Dojlidy főzde Białystok‎ból, ők 1768-ig vezetik vissza a történetüket.


A konzorcium mindhárom főzdéje tehát gazdag múlttal rendelk

Forrás: Elektro Klim

ezik, ezért az ő esetükben inkább külön posztban fogok megemlékezni a fontosabb történésekről. 2007-ben a byalistoki főzdénél jelentős fejlesztés történt, azóta 2,2 millió hektoliterrel nőtt az összkapacitás... 2008-ban a csoport újabb fődével gyarapodott, a Belgia is csatlakozott Katowice-ből. Az utolsó nevezetesebb dátum 2009, tíz év után a többségi tulajdonos SAB Miller 100 %-ban (!) birtokolja a cég részvényeit, s jelenleg 15,1 millió hektoliter éves termelésnél tartanak...


Mivel a cég a SAB Miller érdekeltsége, így a Lengyelországban forgalmazott márkák nem csupán a lengyel specialitásokra szorítkoznak, de ebből a beszámolóból ezek a sörök természetszerűleg önkényesen kimaradnak.

Forrás: Onet

A forgalmazott főbb márkák tehát (a linkeken korábbi sörteszteket olvashattok):


Tyskie
Lech
Żubr
Dębowe mocne
Wojak

Wojak Radler

Forrás: Tanie Chlanie

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 17., Valahol Lengyelországban, Lublin felé félúton (dobozos)

A nyári szabadság után, Észtország felé haladva van egy standard megállóhelyünk valahol Lublin előtt párszáz kilométerrel, ahol egy benzinkútnál kényelmesen félre lehet állni. Itt pihentünk meg tavaly nyáron is egy húsz percre, s ha már kicsit szusszantunk, bementem a boltba is körülnézni, hátha alakult valami a lengyel piacon is időközben...

Igazából csak valami frissítőre vágytam, s bíztam benne, hogy lesz valamilyen új ízesített sör, s szerencsére nem kellett csalatkoznom, mert a Wojak brand új versenyzővel gazdagította a piacot (egész pontosan a Kompania Piwowarska). Érdekes mód ők eltértek a 2 %-os "kváziszabványtól", ebben a sörben 2,4 % alkohol van. 2013 áprilisában dobták piacra (épp a dögmeleg nyári időszak előtt), s a szokásos arányoktól eltérően több benne a citromos matéria (56 %), mint a lé fele.

Igazából mostanság túlzottan jó radlerrel nem találkoztam, de dacára az arányoknak, a Wojak szerzemény egyszerre sörízű, és egyszerre frissítő jellegű citromos ital, közel az ideálishoz. A színe kicsit sötétebb, mint egy átlag radlernek, s szerintem az opálosság is kevésbé van jelen, mint általában (habja nem sok van). Mindenesetre szerintem érdemes vele tenni egy próbát, ha kéznél van...

Megjelenés	5
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	30

Biesy - Montownia Smaku

Látogatások időpontja:

2012. július 21. és augusztus 9.

Mint a dátumokból könnyen kiderül, kétszer is voltunk ezen a helyen a nyár folyamán. Lublin belvárosában igazából elég nehéz dolga van egy éhes turistának, az éttermek és sörözők egymás nyakába érnek ugyanis. Megtalálható minden nemzetközi irányzat, de ha kifejezetten lengyel konyhára vágyik az ember, akkor már azért nehezebb dolga van...

Estefelé érkeztünk meg ide, s egy kisebb séta után egyre inkább sürgetőbbé kezdett válni, hogy találjunk egy helyet, ahol kényelmesen le lehet ülni falatozni, s lehetőleg ragaszkodtunk volna a helyi gasztronómiához. Mindehhez még hozzájött az is, hogy a lengyel nyelvnek egyikünk sem volt túl nagy ismerőse, így jól jött volna egy angol nyelvű étlap...

Mindezen feltételek nehezen akartak tehát teljesülni, de aztán végül csak kikötöttünk a Biesy - Montownia Smaku (Piwnica Restauracyjna - "pinceétterem") nevű helyen, ami a Rynek utcában található, egészen a központban. A városnak ez a része kissé kétarcú: sok épületet nagyon szépen felújítottak, sok másikra viszont látványosan nincs pénz, különösen így van ez, ha bevesszük magunkat a központi részből induló kisebb mellékutcák valamelyikébe...

A választott étterem/söröző mellett az döntött elsősorban, hogy itt már az utcán szembesítettek angolul is a kínálattal, mi több: sikerült is rögtön választanunk valamit. Nem vacakoltunk sokáig, mivel a lista nem volt hosszú, s végül kikötöttünk egy kétszemélyes tálnál, aminek az angol fantázianeve óriáskerék volt. Végignézve a fenti linken lévő lengyel nyelvű étlapot (az angol opciónál is lengyelül jön be...), ez a fogás mintha már nem lenne a listán. No sebaj, azért elmesélem, milyen volt: volt benne két szeletke tengeri hal párizsi bundában, pár szelet (inkább csík) csirkemell bundázva, egy nagyobb tál erdei gomba párolva füstölt hússal (kissé tokányszerűen), no meg párolt zöldségek és sültkrumpli.

Még szerencse, hogy a rendelés után eszembe jutott, hogy tán van nekik a híres lengyel levesből, a Żurek-ből, amit tavaly már volt alkalmam megkóstolni. Aki esetleg nem ismerné, nyugodtan kattanjon a linkre, de leginkább meg kell kóstolni, az a biztos.

Az "óriáskerék"

Żurek

Szerencsére mindkét fogás megütötte a mércét. Olyannyira, hogy amikor legközelebb Lublinban jártunk pár hét múlva, akkor is itt álltunk meg vacsorázni. Természetesen nem csak jókat lehet enni itt, azért inni is van mit. Csapolt sörből nincsenek nagyon eleresztve (Pilsner Urquell illetve Tyskie), s mivel mindenképp lengyel csapolt sört akartam inni, nem volt alternatíva. Nem mintha rossz választás lett volna, a Tyskie már régi ismerős... Egyetlen probléma a mennyiség volt, mire az étkezés végére értünk, kénytelen voltam még egy pohárral kérni, a füstölt húsos szósz egy kicsit sós volt...Fotó sajnos ezúttal a sörkóstolásokról nem készült.

Tyskie

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

A következő alkalommal az üveges szekcióból választottam egy régi ismerőst, a Dębowe Mocne nevű sört. Sajnos nem volt túlságosan behűtve, de csalódást most sem keltett:

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	16
Összesen	40
Régi értékelés szerint	8

Ha Lublinban jártok, ezt a helyet mindenképp ajánlom figyelmetekbe.

Lech Shandy

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos, 0,44)

Forrás: Browland.pl

Rendhagyó teszt, többféle szempontból is. Először is egy újabb citromos sör Lengyelországból, másrészt meg már első látásra fura volt a doboz. A Lech valamiért spórol, nem 0,5-ös dobozba teszi ezt a sört, csupán 0,44 litert engedélyez a nyári nagymelegben kimelegedett fogyasztóknak, ami első látásra nem valami barátságos, de kétségkívül gazdaságosabb a cég számára...

Az összetétel fele-fele, 50 % sör és 50 % limonádé, az alkoholtartalom 2,6 %. Ízlelésre nem túl szirupos, azaz nem túl édes, de nem is túlzottan savanykás, ebből a szempontból megvan az egyensúly. Sört szinte nem érezni, inkább nevezném üdítőitalnak, mint citromos sörnek, számomra kétséges a fele-fele arány, s a színe sem túl meggyőző, szine áttetsző (majdnem "fehér")...

Ha korrekt összehasonlítási alapra akarok helyezkedni, akkor jelenleg csak a Warka versenyzőjével tudnám összeereszteni, nálam ebben az összevetésben a Shandy bizony alulmarad.

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	25
Régi értékelés szerint	5

Wojak Super Mocny

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 11, Tolna (dobozos)

Forrás: Kompania Piwowarska

Hát kérem szépen, ezt is megértük! Tán meglepő, hogy ilyen lelkesedéssel kezdem ezt a posztot, de már hogyne örülnék, amikor azt látom végre, hogy egy lengyel sörgyártónál van angol nyelvű honlap is. A Kompania Piwowarska dicséretes lépésre szánta el magát, létrehoztak egy szép oldalt, és ennek végre van angol nyelvű verziója is immáron, yeah.

A Wojak viszonylagosan új brand a Piwowarska palettáján, mindössze 2007 óta vannak jelen a cég kínálatában. Igen, jogos a többes szám, mert van egy Jasny Pelny változat is, ami egy kicsit könnyedebb, mindössze (!) 6 %-os. Miért mondom azt, hogy mindössze? (Tán túl sokat kérdezek ma, mondhatni...) Azért, mert ebben a sörben nem spóroltak semmivel, a neve is extra erőset jelent (super mocny). Ennek fele se tréfa, mert az alkholfok jelen esetben 9 %.

Ez az eddigi legerősebb lengyel sör, ami utamba került, s kicsit tartottam tőle, hogy ez már nem lehet jó. A Wojak ebben a hitemben teljesen megingatott, ez a sör bizony jó. Igaz, érződik az alkoholfok is, de ízleléskor számomra leginkább a Dubuisson Bush Blonde-ra és a Dubuisson Bush Ambrée-ra emlékeztet, amikor behunyom a szemem... Ízérzetre inkább édeskés, már-már a malátaborok ízvilága felé hajlik, elvarázsolja az embert. Igazából egy hideg téli kandallós estéhez jobban illene, mint a nyári dögmeleghez...

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	16
Összesen	39
Régi értékelés szerint	7,8

Lech Mocny

Forrás: a.pl

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 9., Tolna (dobozos)

Tán még vannak olyanok, akik emlékeznek a Lech Premium tesztjére, akik meg nem, azok most a linken elolvashatják, mert annyira rendes voltam, hogy erről is gondoskodtam.

Szóval ezúttal a Mocny. Ez a sör tulajdonképpen semmi más, mint a Lech erősebb változata, minimálisan változtatva a Premium receptjén. A helyzet viszont az, hogy sikerült ezt a strong lagert valahogy úgy belőni, hogy az erős kategóriától lejjebb legyen, viszont az eredeti Premiumhoz képest egy sokkal teltebb, aromásabb ital kerüljön a pohárba.

A Premium nem egy rossz sör, sőt. De ha egymás mellé tesszük őket, és egymás után váltogatva kóstolgatjuk őket, akkor bizony a Mocny mellett egy idő után vizesnek, könnyednek fogjuk érezni. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy független fogyasztás esetén bármilyen rossz érzésünk lenne...

Forrás: colnect.com

Az alkoholtartalom tehát 6,2 %, ami nem kevés, de nem is kirívó érték ebben a kategóriában. Dobozíz nincs, én nem tudom, hogy csinálják ezt a lengyelek. Felmerült bennem, hogy tán más alapanyaga van a dobozokknak, mint nálunk, mert eddig egy lengyel dobozos terméknél sem jött ki ez a számomra nagyon kellemetlen és zavaró körülmény.

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Dębowe Mocne

Tesztelés időpontja:

2011. július 13., Tallinn (dobozos)

Forrás: alkohole.iso.pl

Szerencsére még tart a lengyel ellátmány, bár azt hiszem, lassan a végére járok. Rögtön tegyük hozzá, hogy sajnos... Néhányszor már kijelentettem a blogban, hogy eleddig ez meg az a lengyel sör volt a legjobb. Újabb revízióra fog sor kerülni, eddig ez a legjobb... A doboz szerint a sör a Tyskie Browary gyártmánya, azaz itt is a Kompania Piwowarska jön a képbe. A sör neve magyarul erős tölgyet jelent, tehát nem véletlenül van a tölgyfa a címkén...

Erős sörhöz van szerencsénk, 7 % alkoholt tuszkoltak bele, 14,5% szárazanyagtartalommal. Ennek megfelelően sűrű is, majdnem sötét színnel bír. Az íze olyan komplex, amennyire egy pilzeni hagyományokon építkező sör csak lehet, tudnám sorolni az ellenpéldákat, de ezzel most ne foglalkozzunk. Számomra ismét csak a sajnálkozás marad: hol fogok ilyen sört szerezni legközelebb? Azért a lengyeleknek elég jó...

Megjelenés	8
Íz	9
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	18
Összesen	44
Régi értékelés szerint	8,8

Tyskie

Tesztelés időpontja:

2011. június 26., Tallinn (dobozos)

Forrás 21 food

Elérkezett hát a pillanat, midőn a Lengyelországból hozott dobozos változatnak is a nyakára hágtam. Legelőször is egy általános véleményt fogalmaznék meg, aztán lépünk majd tovább: az eddig tesztelt lengyel sörök tapasztalataiból kiindulva megállapíthatom, hogy bizony jó azoknak, akik megfelelő rendszerességgel hozzá tudnak jutni lengyel sörökhöz, és megkockáztatom, azoknak is nagyon jó, akik valamilyen fatális körülmény hatására csak lengyel sörökhöz tudnak hozzájutni huzamosabb ideig. Ők sem fognak kimondhatatlan kínokat kiállni... A lengyel sörök ugyanis jók. Pont.

Ezzel így van a Tyskie is, amelyről már volt egy csapolt teszt is, így ezúttal a technikai paraméterektől tekintsünk el, azok elolvashatók az előbbi posztnál. A doboz tartalma kellemesen gyöngyöző itallá válik a poharunkban, és nyoma sincs semmiféle fémes mellékíznek szerencsére. Ízlelés közben a munkában megfáradt idegrendszer megnyugszik: igen, ilyen harmóniára vágyik minden magának jót akaró sörfogyasztó. Egyensúlyi állapot jellemzi leginkább ezt a sört, nem nagyon tudnék kiemelni egy hangsúlyos összetevőt sem, élvezet inni. Már csak beszerzési forrást kellene találni...

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2

Lech Premium

Tesztelés időpontja:

2011. június 10., Tallinn (dobozos)

Forrás: Raf-Buy

Ez a sör is a Lengyelországból hozott ellátmányból van... Ez is a Kompania Piwowarska terméke, sőt, az egyik zászlóshajója. Poznań-ban készül (van aki esetleg nem ismeri a Lech Poznań focicsapat nevét?) Az alkohol és extrakttartalom az átlagos tartományban van, 5,2, illetve 11,1 %. A pohárba kitöltve a habbal semmi gond nincs, pedig ez egy dobozos termék, itt minidg nehezebb korrekt habot prezentálni. Ízleléssel sincs semmi gond, pedig bennem már kialakultak némi előítéletek a zöld színvilágú dobozos sörökkel szemben (márkát most inkább nem mondanék...). Vizesség nem érhető tetten, túlzott kesernyésség sem. Nem is édes, nem is komlós, egyensúlyban van, mint a kínai külkereskedelmi mérleg...

Legyen szó pár mondat erejéig a Lech Browary főzdéről is? Legyen, mert még a hálás olvasóközönség azt fogja gondolni, hogy csak a Kompania Piwowarska létezik a világban... Szóval a poznani főzde jelenleg az egyik legmodernebb főzde Európában, ha a híreknek hinni lehet. (Szívesen ellenőrizném személyesen is...) A gyár eredete 1872-ig nyúlik vissza, és ezzel kapcsolatban feltétlen meg kell említeni Józef Mycielski nevét. Egy másik bejegyzésben a jövőben részletesen elemezgetem majd a következő korszakok történéseit, most folytassuk ott, hogy 1999-ben a gyár egyesült a Tyskie Browary Książęce nevű céggel, amelybe akkortájt már bevásárolták magukat befektetők Dél-Afrikából... Ezzel aztán egy nagyon modern vállalat jött létre, és ez igaz annak ellenére, hogy a két főzde eredete és tradíciói teljesen mások voltak... A többiről majd később.

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2

Żubr

Tesztelés időpontja:

2011. június 9., Tallinn (dobozos)

Forrás: Shop Kaczuszka

Ez már hozott anyagból készült teszt... Van még hátra a Lengyelországban végrehajtott tesztekből is, de majd szép lassan azokra is sort kerítek. A Żubr mint szó, bölényt jelent, ez a sör címkéjén is megjelenik. Hasonlóan a Tyskie nevű sörhöz, ezt is a Kompania Piwowarska SA készíti. A sör extrakttartalma 12.1%, az alkoholtartalma pedig 6 %, ami egy lagerhez képest azért nem gyenge. A brand egyébként eredetileg nem tartozott szorosan a Kompania Piwowarska-hoz, a dolog egy vásárlás eredménye, ugyanis 2003-ig ez a sör a Dojlidy főzdét fémjelezte Białystokban. Ők tették a bölényt a sör címerállatává, és ez állítólag már 1768-ban megtörtént... Manapság a sör a cég három főzdéjében is készülget, Białystokban, Poznanban és Tychy-ben.

Szinte egész Lengyelországban kapható, de a szerencsések az Egyesült Királyságban is fellelhetik, ugyanis az ottani lengyel populáció van olyan jelentős, hogy érdemes importálni. Jelenleg ez a sör Lengyelország második legnépszerűbb söre...

A Kompania Piwowarska SA már másodszor kerül szóba, pár szó róluk is essék. (Jelenleg ők is a SABMiller-hez tartoznak.) A Kompania Piwowarska egy fúzió eredménye, 1999-ben jött létre, amikor a SABMiller egy cégbe hozta össze két leányvállalatát, a Lech Browary Wielkopolski S.A. céget Poznańból, és a Browary Tyskie Górny Śląsk SA. céget Tychy-ből. Ezek közül a Browary Tyskie Górny Śląsk-ot 1629-ben alapították. 2003-ban aztán ehhez jött hozzá a Dojlidy főzde Białystok‎ból, de erről már szóltam.

A három főzde termése együtt mintegy 15,1 millió hektoliter... A cég jelenleg a lengyel piac 45%-át uralja, főbb márkái a Lech (lesz majd róla szó később), és a Tyskie.

De néhány szó a tesztalanyról is. Kicsit töményebb, mint a pilzeniek általában, a színe pedig olyan mély aranysárga, amely nekem a Pilsner Urquell régi arcát idézi, amikor még nem adták el minden normális cuccukat Belgiumba. Az íze harmónikus, egyszerűen élvezet inni. Bárcsak odahaza is lehetne kapni!

Megjelenés	8
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	42
Régi értékelés szerint	8,4

Forrás: Ismeretlen...

Tyskie

Tesztelés időpontja:


2011. május 30., Bygdoszcz (csapolt)

Az első Lengyelországban tesztelt söröm, még ha a kronológiát meg is törtem az előző bejegyzéssel. Bizony, az a sör csak egy óra elteltével került sorra, de nem érdekes... Ezt a sört egy kellemes környezetű jazz kocsmában csapolták nekünk, nem minden előzmény nélkül: előtte feltétlenül le kellett gurítanunk egy Wściekły Pies nevű csodát, amely egy brutális koktél, és az angol neve ("mad dog") alapján magyarul csak "őrült kutyaként" szokták emlegetni. Aki esetleg nem ismerné: a feles pohár aljába némi szörp kerül, erre jön nagyon lassan a vodka, hogy ne kavarja fel a szörpöt. A tetejére némi Tabasco szósz (pár csepp), megpúpozva a poharat. Egyszerre csipős és édes, no meg mivel vodka, marja is a torkot. Nem mellesleg üt, mint a buszkerék, így tanácsos utánaküldeni valami lágyabbat...

Az áldozat jelen esetben egy csapolt Tyskie képében érkezett... Ezáltal tehát ez a teszt nem teljesen mérvadó, hisz a feladat most a megkínzott ízlelőbimbók életre keltése volt. No sebaj, hoztam magammal egy dobozos terméket is Lengyelországból, ha felfeszítésre kerül, majd arról is lesz egy poszt. Most pár szó erről az élményről. Az első kortyokat a Tabasco szósz és a szörp eltüntetésére ürítettem tehát, és a pohár felétől már élvezni is tudtam az italt. Halványan érezhető komló és kellemes aroma jellemzi ezt a sört, amelyet még tán a fotón is kivehető aranysárga szín is vonzóbbá tesz. A habja csapoltan egész kellemes, de nagy sűrűséget azért ne várjunk. A sör alkoholtartalma 5,6 %, az extrakt 11,7.

Forrás: CiaoEurope

Egyesek szerint ez egyébként Lengyelország legjobb söre, én ezzel az ítélettel még várnék egy csöppet. Van mit tesztelni, szerencsére... A sör a Kompania Piwowarska nevű cég boszorkánykonyhájában készül, egy Tychy nevű városban, innen a név. Jelenleg ebből a sörből adják el a legtöbbet az országban (14,7 %-a a piacnak 2004-ben...). Magát a főzdét 1629-ben alapították, de manapság már nincs lengyel kézben, a SABMiller csoporthoz tartoznak ők is.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4