Gubernijos Ekstra

Tesztelés időpontja:

2012. december 16., Tallinn (dobozos)

Sok tapasztalatom nem volt a Gubernijos sörökkel korábbról, mindössze egy csapolt búza és egy kvasz fért eddig bele a tesztsorba. A gyártó tehát a Gubernija, s ezúttal egy pilzeni típusú sörrel kellett farkasszemet néznem...

A doboz nem túl egyedi, az elmúlt pár évben rengeteg ilyen zöld formavilággal és színnel kezelt doboz jutott már a kezembe. Az illata friss maláta és learatott gabona keveréke, a habja korrekt. Ízre elsőre semmi különösebb drasztikulálja az ízlelőbimbókat, harmonikus lager benyomását kelti. Zavaró ízjegyek nincsenek, picikét tán vizesebb, mint egy testesebb sör, s az utolsó kortyoknál némi citrusos jelleg domborodik ki, főleg a végén, amikor sok szénsavat veszít az ital.

Nem rossz... Az alkoholtartalom 5,5 %.

Megjelenés	6
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	12
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8

Volfas Engelmann Porteris

Tesztelés időpontja:

2013. április 10., Tallinn (üveges)

Említettem, hogy aznap volt egy kellemes pár órás beszélgetésünk Skype-on Pimpa barátommal, ahol az első és a második tétel sajnos nem aratott osztatlan sikert nálam. Mivel a Volfas Engelmannak nálam 33-as átlaga van az eddigi három sörük alapján, így abban bíztam, hogy megfordul végre az aznapi trend, s sikerül valami életerőset inni valahára aznap este...

Jó úton haladok egyébként, hogy ennek az igényes gyártónak a söreit teljesen lefedjem, de azért még vannak fehér foltok. Mint a sör nevéből látszik, egy baltik porterrel van dolgunk (a honlap imerial porter-nek is aposztrofálja). Készítéséhez jó minőségű alapanyagokat használnak fel: van benne lágy litván és német "Cara Red" maláta, komlóból pedig "Perle" és "Magnum" fedőnevűek kerültek bele. A porterek többsége elég testes sör, magas alkoholtartalommal. de a Volfas Engelmann üdvöskéje kicsit kilóg ebből a sorból. Alkoholtartalma a kategóriának megfelelő, 6 %, de a testesség és erősség ezzel nem teljesen párosul.

Mélybarna színe van, némi kávés ízvilág jellemzi, amelyet némi cukros illat és tökéletes hab koronáz meg. Ugyanakkor könnyed is, nem zúzza agyon az érzékszerveinket, s egy kóstolási sor végére rakva sem lesz az az érzése senkinek, hogy eddig és ne tovább. Nyugodt lélekkel meg lehet belőle inni többet is...

Erről tudnának beszélni a "Hansa Day festival" résztvevői is: legutóbb az utolsó napra ugyanis ez a sör az összes forgalmazónál kifogyott, s a gyártó sem tudott már újabb készleteket mozgósítani...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

Золотая Бочка Разливное

Tesztelés időpontja:

2012. december 15., Tallinn (üveges)

Egy ideje több boltban is hozzá lehet jutni Tallinnban a Золотая Бочка söreihez, amit én kifejezetten nem bánok, mert jók a tapasztalatok korábbról. Ez a Разливное (azt jelenti, hogy csapolt) azonban új volt nekem, s már abban is eltér a korábban tesztelt változattól, hogy ennek "normál" üvege van, azaz fél literes.

Elméletileg a gyár a könnyedebb szegmenst célozta meg vele, bár az alkoholtartalom ennek némileg ellentmond. Az én üvegemre 5,5 % volt írva, de a netes források némelyike 5,2-esnek mondja. (Eltérés van a szárazanyagtartalomban is, nálam 12,5 %, másoknál két tizeddel több.) Ezen lépjünk túl, nem ezek a legfontosabb dolgok... Pohárba kitöltve a színe picit borostyános (sötétebb, mint a múltkori sörük), de hab nem képződik olyan mennyiségű és minőségű, mint legutóbb.

Szóval a színe nagyon csábító, illatában némi gyümölcsösség keveredik... Nagyok voltak az elvárások az ízlelésnél, s sajnos nem lett olyan átütő az élmény, mint vártam. Korrekten összerakott sör a Разливное, de még sem az a minőség, amit az előző változat felállított. Hiába a magas szárazanyag és alkohol, a tartalom egy része mégis hiányzik, egyszerűen hiányérzete marad az embernek kortyolgatás közben.

Mindenesetre ajánlott tétel kipróbálásra.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Sörgyártók bemutatása #17 - Pivovar Starobrno

Nem is volt olyan régen, mikor a gyártó egyik söre tesztelésre került eleddig azzal együtt két sör volt a blogban tőlük, ez a másik.Úgy hozta az algoritmus, hogy most ők kerülnek sorra, lássuk hát, honnan is jöttek ők...

Mint már írtam többször is, a gyártó nem nagyon preferálja az angol nyelvű honlapkészítést, így kénytelen voltam a cseh nyelvű történeti hátteret tanulmányozni, amiben némileg azért segített ez a cikk is, és a Wikipedia szűkszavú angol szócikke is.

A gyártó nevéből viszonylag könnyen kisakkozható, hogy Brno városához kötődnek... Maga Brno városa (Brünn) is híres, egyik legfontosabb ipari és egyéb központja volt a régiónak mindig, de múltjában és jelenében tagadhatatlanul fontos szerepet játszik a sör. I. Vencel cseh királytól kapták a jogot a sörfőzésre először, s ez bizony nem tegnap volt: 1243-ban...

Maga a Starobrno főzde elődje egy cisztercita monostori főzde volt, amit Elisabeth Richeza (Eliška Rejčka, a cseh neve már csak szebb...) lengyel királyné volt olyan szíves megalapítani a XIV. században. Hogy ez pontosan mikor történt, ez egy csöppet ködös, egyes források szerint 1325-ben, mások szerint 1323-ban, de fogadjuk el az utóbbit, maga a főzde ezt állítja...

A kezdetekben tehát a főzde szoros szimbiózisban élt a cisztercita monostorral, s helyileg az óvárosban volt. Függetlenek voltak kezdetektől fogva a városi tanácstól, s az üzleti ügymenetet fennmaradt írásos emlékek nyomán egy bizonyos Mořic nevű polgár vállalta magára. Ettől függetlenül, a sör minőségét a városi tanácsosok szigorúan ellenőrizték. Megjegyzem, nem lehetett akkoriban rossz egy ilyen állás, borzasztó még kimondani is (hát még leírni...), hogy valakinek az a munkája, hogy söröket ellenőriz nap mint nap...

A XV. század első felében, a huszita háborúk idején a főzde és a konvent épületei fura mód többször is leégtek, de szerencsére szorgos kezek és torkok mindig prioritásként kezelték a sörfőzést a városban, így a képesség kialakítása és újra megteremtése mindig napirendre került minden egyes pusztítás után.

Aztán elkövetkezett a fehérhegyi csata... A harmincéves háború kezdetét jelző csata (a csehekre nagyjából olyan tragikus következményekkel zárult, mint nekünk Mohács) után 1624-től Brno városának egy speciális "söradót" kellett fizetnie, amit csehül úgy hívtak, hogy "pivní tác". 1645-ben a város sikeresen állt ellen a svéd ostromnak, ekkortól az adót a város saját céljaira használhatta fel. 1782-ben II. József császár bezáratta a konventet, s minden a Szent Tamás apátságé lett. Arra nézvést, hogy a főzde 1782 és 1825 között egyáltalán létezett volna, semmiféle bizonyíték sincs, ugyanis az összes archívum megsemmisült a történelem viharaiban...

A XIX. század második felére esik a cseh sörök egyik ismert aranykora, soha nem látott expanzió indult meg, s például a régi főzde Brno-ban sem tudta már kielégíteni a megnövekedett város igényeit. Ezért eztán az eredeti főzde utolsó tulajdonosa Josef Mandel, s veje Herrmann Hayek úgy döntöttek, hogy új, modern főzdét építenek, s 1872-ben a "Mandel a Hayek" nevű vállalat megkezdte az építkezést. A XIX. század utolsó évtizedében a főzde egyesült egy másik céggel, amelynek Brněnské Ivanovice volt a székhelye. A század végére az együttes termelés elérte a 236.490 hektolitert...

Az I. világháború idejéig a cég piacvezetővé vált Brno-ban, s termelésük meghaladta évente a negyedmillió hektolitert. Nagyüzemben folyt az export Ausztria-Magyarországra és Lengyelországba, egyedül a bécsi vásárba öt kocsival szállítottak naponta. A cégtulajdonosok akkoriban szinte még mind németek voltak, az első cseh résztulajdonos belépésre 1911-ig kellett várni.

Csehszlovákia 1918-as létrejöttekor a főzde a Moravia bank kezébe került, s a cég 1927-ben járt a csúcson. Akkor jött a mindent megrendítő gazdasági válság a világban, ami persze a főzde számára is visszaesést hozott, de összességében jól jöttek ki az ügyből, mert a fő riválist, a Moravia főzdét lenyomták a piacon.

A II. világháború alatt a cégvezetés újra német volt, s 1944 novemberében a Brno-t ért bombázások a főzde épületeiben is sok kárt tettek. A XX. század második felében a cég számos modernizálást ért meg, s ezek közül az 1992-es volt a legjelentősebb, akkor léptek a részvénypiacra. 1994-ben a céget felvásárolta az ausztriai BBAG (Österreichische BrauBeteiligungs AG) konszern, majd a BBAG és a Heineken csoport 2003-as egyesülésével létrejött Közép-Európa legjelentősebb söripari vállalata. 2009-re a Starobrno átlépte a félmillió hektoliteres határt...

Forrás: Wikipedia

A Starobrno elméletben hat sört gyárt rendszerességgel:

• Ležák (lager, 5 % alkoholtartalom)
• Medium (lager, 4,7 % alkoholtartalom)
• Tradiční (lager, 4 % alkoholtartalom)
• Řezák (félbarna szerűség, karamell ízesítés, 4 % alkoholtartalom)
• Černé (barna, 3,8 % alkoholtartalom) 
• Fríí (alkoholmentes) - ez a weblapjukon mostanság nem szerepel...

Forrás: Idnes

Ezeken kívül még a főzde gyárt egy speciális "zöld sört", amit csak egyszer főznek az év során, Nagycsütörtökre (húsvét előtt). A cseheknél ez az az ünnep "zelený čtvrtek" néven fut, s a sör színe is próbálja követni ezt a színvilágot... A Starobrno 2006-ban gyártotta először ezt a nedűt (Zelené Pivó). Általában mintegy kétezer hektoliterrel adnak el belőle néhány hét alatt Csehországban. "Alsó erjesztésű sörről van szó, amelyhez morvaországi árpából készült malátát, žateci komlót és saját tenyésztésű sörélesztőt használnak. Hosszú ideig ászokolják, végül pedig egy speciális, csak a sörfőző mesterek által ismert gyógynövény-kivonatot adnak hozzá. Ettől a kivonattól nyeri el levelibéka színét és jellegzetes ízét." (Ezen gondolatok egyik kedvenc oldalamról, a Prágai sörözők-ről származnak, a zöld sörök története ott szépen ki van vesézve, érdeklődőknek katt oda.)

A fent vastagon szedett összetevő eredete azonban eléggé bizonytalan, mint az a Sercsecs 2012-es cikkéből kiderül... Jó esély van rá, hogy nincs itt semmiféle titok, s elképzelhető, hogy egy szimpla ételszínezékről van szó.

Cím és elérhetőségek:


Hlinky 160/12, Brno 661 47
starobrno@starobrno.cz
Tel.: +420 543 516 111
Fax: +420 543 211 035

A sörgyár étterme:

Mendlovo náměstí 20, Brno
Nyitvatartás:
11:00 - 24:00 (minden nap)
restaurace@pivovarskabrno.cz
www.pivovarskabrno.cz
Tel.: +420 543 420 130
Fax: +420 543 420 139

Apinītis Premium Tradicionālais

Tesztelés időpontja:

2013. április 10., Tallinn (üveges)

A legutóbb felemlegetett Skype sörözés következő állomása volt ez a sör, de ezzel is sikerült rendesen beválasztani. Bizony vannak olyan sörök, amelyeket jobb lenne elfelejteni, bár tán azért mindenképp érdemes rájuk emlékezni, hogy még egyszer ne kövessük el ugyanazt a hibát...

Az Apinītis Premium Tradicionālais egy titokzatos sör... Nem könnyű róla bármit fellelni, bár addig egész könnyen el lehet jutni, hogy a sokak által kommersznek tartott Aldaris-hoz tartozik a márkanév. A sokszor emlegetett netes lett sörkalauz azt írja, hogy az Apinītis "Premium" sorozat kiváltképp kerülendő, a brand nevében a premium szócska pedig viccnek értendő, abból is a rosszabb fajtából. Kicsit még nyomoztam az után is, hogy van-e jelentése az apinītis szónak, de sokra nem jutottam...

Szóval a Tradicionālais nem szerepel az Aldaris honlapján, s még a Ratebeer se tud róla (ott néhány másik sör van csak jelen a brand-ből), csak néhány webshop tartja a kínálatban. Hát Rigában mindenesetre beszerezhető, de már fogalmam sincs, hol vettem. Na de milyen is volt? Papíron 5,8 % alkohol a szint benne, azt gondolná még egy teve is, hogy ebből csak valami tartalmas sülhet ki. Annyiban van benne igazság, hogy egy kétpupú simán betárazhatna belőle a Tanger - Kairó etapra, falnak nem menne tőle, mert

olyan, mint a víz.

Estiek a fényképek, szóval jótékonyan hozzáadódik némi sárgásság a lámpák meleg fénye miatt az eredeti színvilághoz, úgyhogy ezt tessék belőle levonni. De az igazság az, hogy ez még így is hígnak néz ki, s hát az is. Íze nagyon nincs szegénynek, pedig én  becsülettel kerestem hosszú percekig, de tényleg. Még annyit se tudnék kiemelni, hogy bántóan sok az alkohol ebben a vízszerű valamiben. Nem is érezni. Tán erre mondják, hogy ultralight. Annyi bizonyos csak, hogy valamit tettek bele, amitől hab képződött, s az tartotta is magát böcsülettel fél percig. Kerülendő, de jó messzire...

Megjelenés	4
Íz	2
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	6
Összesen	15
Régi értékelés szerint	3

Černovar Černé

Tesztelés időpontja:

2012. december 14., Tallinn (dobozos)


A blogban egyszer már szerepelt a Černovar brand, akkor sikerült kinyomoznom, hogy a Pivovar Protivín (Pivovary Lobkowicz) készíti őket, de sajnos sem a Světlé, sem a Černé nem ér meg annyit a cégnek, hogy bármilyen formában megemlékezzenek róluk a honlapjukon.

A sör alkoholtatalma 4,5-4,6 %, attól függ, éppen milyen szériát fogunk ki. Csöppet nekem ez alacsony, így éltem a gyanúperrel, hogy a dobozban valami híg lötty rázkódik. A Světlé-hez hasonlóan  ez is viszonylag olcsón beszerezhető, ez is erősítette ezt az előítéletet, de a dolog teljesen alaptalannak bizonyult szerencsére.

Pohárba kitöltve a színe kiváló kvalitásokat sejtetett, a habja a borostyán felé vitt, de mikor a teljes pohár megtelt, már inkább mélybarna volt az is. Az illata nagyon intenzív, az íze elsőre lageres malátára emlékeztető, majd egyre testesebbé válva, kávés utóízzel búcsúzik. Nem mondom azt, hogy egy frenetikus barna sör, de becsülettel hozza az átlag feletti szintet, az árát feltétlen megéri.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	32
Régi értékelés szerint	6,4

Kohvik Moon (Tallinn, Észtország)

A látogatás időpontjai:

2012. augusztus 31. és december 7.

Mint látszik, kétszer is jártam ezen a helyen, első alkalommal még tavaly nyáron. A Patarei börtönt látogattuk meg, ami elég nyomasztó élmény (már nem működik), s utána jó ötletnek tűnt beülni erre a helyre hangulatjavítás céljából.

A Moon közvetlen a halpiac mellett van a tengerparton, meglehetősen lepusztult környezetben. A tengerpart ezen része megélt szebb időket is, most leginkább hagyják lepusztulni, a móló betontömbjeiből egész nagy darabok szakadtak már bele a vízbe, s szemlátomást senki nem nagyon akar tenni ez ellen az állapot ellen. Maga az étterem egy modern épület alagsorában kapott helyett, s odabent több helyiségből áll, s van egy belső udvar is.

Augusztusban ide ültünk ki, de már kénytelenek voltunk kabátban ücsörögni, akkor bizony már megkezdődött itt a fűtési szezon... A külső rész nagyon hangulatos (bár csak néhány asztal van), az egyetlen zavart egy darázs okozta, akinek szemlátomást a vörös bor volt a gyengéje, mert az én Puls Tume Kirss-el nem hozta lázba.

A belső helyiségek igényesen berendezettek, minőségi székek és asztalok, az evőeszközökről nem is beszélve. Az egyetlen negatívum a terek relatív szűkössége: alig lehet odabent megmozdulni. Ahhoz is például, hogy az ember kijusson a teraszra, legalább háromszor kell elmormolni, hogy "vabandust", mert a legkevesebb, hogy hozzá kell érni mások székéhez, de leginkább az illetőnek arrébb is kell helyezkednie.

De térjünk vissza egy kicsit a névre. Az észteknek mániája az olyan nevek alkalmazása (lásd Hell Hunt), ahol a névnek mind észtül, mind angolul van jelentése. Jelen esetben is a névnek semmi köze a Holdhoz, az étterem neve (moon, ejtsd [mo:n]) ugyanis a mákra, pontosabban annak virágára utal. Mint írtam, viszonylag messze vannak tehát az óvárostól, itt kezdődik tulajdonképpen a Kalamaja nevű városrész.

Az étterem három emberhez köthető: Roman Zashtsherinski és Igor Andrejev a konyhában jeleskednek, Jana Zashtsherinski pedig a vendégeket fogadja, ha szerencsénk van (ő kezeli a borkínálatot is), de mellettük persze van még sok alkalmazott is. 2009. december 1-én nyitották meg ezt a családias hangulatú orosz éttermet, s régi munkahelyükről kilépve a két szakács megpróbál visszanyúlni a gyökerekhez, s a nem túl bő, de annál változatosabb kínálattal valami kuriózumot csempészni a tallinni gasztronómiai életbe. A múlt megidézése eredményezi tán a mottójukat is, "vissza kell nézned ahhoz, hogy előre tudj jutni."

Hosszas böngészés után én az "orosz lazacos pite"  (Kuldseks küpsetatud lõhe kulebjaaka röstitud peedi ja mädarõikakreemiga) mellett kötöttem ki, és nem bántam meg. Volt hozzá cékla és tormakrém is, érdekes harmóniát alkottak a lazaccal:

A sörkínálat nem eget verő, csapolt sör például akkor nem is volt, amikor én ott jártam. Néhány észt sör szerepelt csak az itallapon, de sajnos a jelenlegi helyzetet nem tudom elemezni, a honlapon csak a boroknak szentelnek teret. Én az elébb említett és belinkelt Puls üdvöskét választottam kísérőül, remekül illett a zöldségekhez. Mivel sok újdonságot a múltkori teszthez képest nem tudnék leírni, ezért ezzel most nem is rabolom az időtöket.

A második látogatásra az év végének közeledtével került sor, amikor egy protokollvacsora alkalmával tértünk be ide. Nagyjából 70 fő volt a meghívottak köre, ezzel sikerült is az egész helyet beterítenünk, s itt is kiütköztek a hely belső adottságai: alig lehetett mozdulni, a beszélgetés viszont belterjes lett, a többi asztalt lehetetlen volt megközelíteni. A menü viszont zseniális volt, különösen a kacsa:

Előétel, lazac zöldségágyon

Vajpuhára párolt csirkemell

A kacsa...

Sajnos a desszertről elfeledtem fotót készíteni... S hogy mi az általános véleményem? Feltétlen érdemes számba venni ezt a helyet is, ha valaki szeretne egy jót enni, de ha egy jó sörre is vágyunk, akkor érdemes tovább sétálni, ha már a kulináris élményeken túlestünk. Ha viszont a bor mellett döntünk, akkor kellemes órákat is eltölthetünk itt, különösen nyáron.

Nyitvatartás és egyebek:


Hétfőtől szombatig:  12 - 23

Vasárnap: 13 - 21

Figyelem! Júliusban minden évben zárva tartanak!

Telefon: +372 6 314 575

E-mail: kohvik@kohvikmoon.ee

Cím:

Võrgu 3, Tallinn 10415

Mikkeller Hoppy Lovin' Christmas

Tesztelés időpontja:

2012. december 13., Tallinn (üveges)

Amikor tavaly decemberben a boltokat jártam karácsony előtt, természetesen néha betévedtem kedvenc sörbeszerző helyeim egyikére is, a Stockmann áruházba. A pénztárnál egy fiatal srác ült, s mikor látta, hogy csak sört veszek, felhívta a figyelmemet erre a sörre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pár perce én már kiszúrtam magamnak ezt az üveget, de mivel legutóbb a Jackie Brown esetében olyan sokkszerű komlós élmény ért, mint még tán szinte soha, karácsony előtt nem vágytam rá, hogy ez megismétlődjék... Ilyenkor jobb szeretek egy fajsúlyos barna sört kortyolgatni békében, mint próbára tenni az ízlelőbimbóimat. Végül aztán addig agitált a fickó, míg ráálltam a bizniszre, vettem egy palackkal.

Szóval a srác szerint ananász ízű, s mikor bontogatás közben a lányomnak ezt megemlítettem, teljesen felvillanyozódott. A címke elég érdekes, olyan, mintha egy óvodás követte volna el, s lehet nem is állok messze az igazságtól. Alkoholtartalom 7,8 %, elég erős nedű... Pohárba kitöltve a hab elfogadható, illatban gyümölcsök jönnek (igazi multivitamin jelleg...), de ananász még véletlenül se. Ízre elsőre picit édeskés, de ez nagyjából az első korty, s aztán jön a brutális kesernyésség. Még előtte eljut az orrba egy újabb illatfelhő, akkor már szinte olyan, mintha rózsaolajat érezne az ember...

Letaglózott teljesen a kesernyésség, így inkább a színét tanulmányoztam még egy kicsit a sör második fele előtt. Színben egy jobbfajta ale-t idéz, még tán annál is vörösebb. Némi étek magamhoz vétele után szántam rá magam a második etapra, a hab még akkor is korrektül tartotta magát. Sajnos a levegőztetés sem nagyon változtatott semmin, kesernyésségben ez a sör felér a fent belinkelt társához. Úgy tűnik, ez az ízvilág a Mikkeller védjegye...

Megjelenés	8
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	10
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8

Bauskas Gaišais Specialis

Tesztelés időpontja:

2013. április 11., Tallinn (üveges)

Már régen volt "friss" teszt, mostanában kevesebb alkalom adódik kulturált sörfogyasztásra.:) Ennek folyományaként aztán a felhalmozott készleteimben a lejárati idők kezdenek fenyegetővé válni, így külön megörültem a Pimpa barátommal végrehajtani tervezett virtuális sörözésnek. Hála az égnek, sikerült hárommal csökkenteni a veszélyeztett zónát, a tesztben szereplő sör volt az első felvonás...

A Bauskas alus termékei közül a blogban már előkerült a Tumšais Speciālais, ami az átlagnál egy kicsit jobban teljesített. A Gaišais Specialis a főzde zászlóshajójának tekinthető, holott egy sima lagerről van szó. Saját bevallásuk szerint ez a sör az egyik legjobb lett sör, a magam részéről ezzel nem tudok teljesen azonosulni.

Leszámítva azt, hogy a periódus vége felé járó sör volt, az indokoltnál fáradtabbnak tűnt (a habbal nem volt semmi gond...), s az én ízlésemhez mérten sokkal édesebbnek is, mint egy harmónikus lagertől várná az ember. Elméletileg mindössze 4,8 % alkohol van benne, de az íze így is alkoholos, de ez valószínűleg betudható a lejárat közelségének. Alighanem újrakóstolás lesz ebből, ha lesz még rá alkalmam...

A címkén Kārlis Zālītis látható, akiről már múltkoriban megemlékeztem, ez a lepalackozott tétel őelőtte tiszteleg...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	26
Régi értékelés szerint	5,2

Okocim Premium Mocne

Forrás: Webtrunki

Tesztelés időpontja:

2012. december 1., Tallinn (dobozos)

Az Okocim főzde már előfordult itt a blogon a Harnaś brand kapcsán, abból már két sört is sikerült megkóstolni. A Mocne kapcsán akkor kicsit elemezgettem az Okocim főzde múltját, most erre nem térnék ki, ott megtalálható.

Az Okocim Premium Mocne az előzőleg említett sörökhöz hasonlóan erős lager típusú sör, úgy látszik arrafelé nem kedvelik a gyengébb söröket. Ebben is 7 % alkohol feszít, s a doboza sem mindennapos, mert 568 ml sör, az az egy pint sör van benne...

Ízre telt, leginkább édeskés ízvilágú a sör, ha mindenképp be akarnám kategorizálni. Kesernyésség csak hébe-hóba, leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy "itatja magát". Ebben a formában viszont veszélyes, tekintve ugye az alkoholtartalmat. Szóval ismét sikerült belehúznom egy lengyel remekműbe, sok ilyet még!

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Crazy House (Kaunas, Litvánia)

Forrás: Virtual Tourist

Látogatás időpontja:

2013. augusztus 10.

Nyáron, amikor átutaztunk Litvánián, ezúttal nem a szokott irányt követtük, hanem Kaunas felé vettük az irányt. A szorosan vett "óváros" nem túl nagy, viszont az élet eléggé pezsgő arrafelé. A kis utcák rengeteg éttermet, sörözőt rejtenek, s ami még meglepőbb: minden terasz az utcán legalább 80 %-ig tele volt. Tán az lehetett az ok, hogy még néhány hétig élvezhetik ezen az éghajlaton bizton a mediterrán életérzést, amikor az ember elmehet barátaival, kedvesével este úgy szórakozni, hogy a szabad levegőn nyújtóztathatja a lábát, szeptembertől már kellemetlen hideg éjszakák jöhetnek ugyanis...

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy melyik helyet válasszuk a vacsoránkhoz, végül az nyomott sokat a latban, hogy a Crazy House kiírásai kétnyelvűek voltak, s a kínálatban szerepeltek rókagombás ételek is... Az egység nyáron rendelkezik terasszal is, bár mivel közelgett már az ősz előszele, takarók is ki voltak készítve, s ahogy elnéztem, sokan használták is. Hozzáteszem, mi se vetettük le a kabátot...

No mindegy, nem vitt rá a lélek, hogy bemenjünk a sötétségbe. Kértünk négyféle ételt (éhesek voltunk), s még jól tettük, mert az egyik rókagombás étek eléggé csekély méretű volt:

Az első képen látható étel tulajdonképpen egy rókagombamártás volt, bár az angol fantázianevéből némileg másra lehetett következtetni. Szerencsére kértünk a másik rókagombás fogásból is, ami körettel szintén nem nagyon volt megtámogatva. A harmadik dolog az utánozhatatlan litván zeppelin, ezúttal pirított szalonnával (Vilniusban előtte nem kaptam hozzá.). Ezen a három fogáson ketten osztoztunk (a lányom nem volt hajlandó megkóstolni ezekből semmit, maradt a szokásos bundázott csirkefalatoknál, még szerencse, hogy ez az étek szinte mindenütt megtalálható az étlapokon a Baltikumban...)

S ha ugye már Litvánia, akkor litván sör, bár kissé meglepődve tapasztaltam, hogy van az itallapon Grimbergen sör is (azóta máshol is láttam Litvániában), így majdnem elcsábultam. De aztán erős maradtam (egy darabig), így ezzel próbálkoztam elsőre:

Švyturys Baltijos (csapolt)

Kiváló memóriával rendelkező olvasók felsikoltanak most, hogy "De hát ez már volt!", s tök igazuk van: kóstoltam ezt a sört már szép emlékű Forto Dvaras-ban (Vilnius) 2011-ben. "A Švyturys Baltijos egy átlagos erősségű (5,8%) barna sör", írtam le akkor, de ízében semmiképpen sem átlagos. Akkor meglehetősen magas pontszámot kapott (38), s semmi okom rá, hogy jegyzeteim alapján ezt most lerontsam, sőt. A Švyturys tehát a múltkori átlagrontás után újra megkezdi a felzárkózást a legnagyobbakhoz...:)


A sör színét legutóbb a mélybarna és a vöröses borostyán közé helyeztem, de akkor egy gyertyafényes pincében ücsörögtem, most meg a lemenő nap fényében vizsgálhattam a poharat. A kérdés eldőlni látszik, inkább hajlik a vörös felé:

A színe áttetszőnek tűnhet, de ez megtévesztő: sűrű mélységek jellemzik a sört, ízében pedig olyan ízhullámzás van, hogy az nem mindennapi. Olykor medvecukor, néha kávés étcsokoládé, néha pedig mindent visz a pörkölt maláta. El lehet vele időzni, annyi szent, igazán jó lenne egyszer egy többórás beszélgetést ráépíteni, közben elfogyasztva belőle jópár pohárral...

Megjelenés	8
Íz	9
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	43
Régi értékelés szerint	8,6

Amikor az étkek nagyjából elfogytak, akkorra már a Baltijos-nak már sajnos se híre, se hamva nem volt. Mit volt mit tenni, visszatértem az előbb vázolt kísértéshez:

Grimbergen Optimo Bruno (csapolt)

Régebben nagy barátságot ápoltam ezzel a sörrel, de sajnos régen nyílt rá alkalmam, hogy újra kóstoljam, pláne nem csapoltan. (Utoljára ilyet Brüsszelben tettem legalább négy évvel ezelőtt...). Kicsit tartottam tőle, hogy állott lesz a hordóban lévő sör, de a jelek szerint Kaunas-ban is népszerű ez a sör, mert az íze kifogástalan volt. Nem győzöm hangsúlyozni ennél a sörnél, hogy az alkoholtartalma ellenére (10 %), nem érződik alkoholos íz, egy olyannyira egyben lévő barna sörről beszélünk, aminek az egységét maximum jégcsákánnyal lehetne megbontani...

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	16
Összesen	40
Régi értékelés szerint	8

Desszertet nem kértünk, mivel másnap hajnalban tovább kellett autózni, s jó lett volna nyugodt gyomorral nyugovóra térni... Kicsit még sétáltunk az óvárosban (a főtérre és a folyópartra feltétlen nézzetek el), de aztán visszatértünk inkább a szállásunkra.

Elérhetőségek:

http://www.crazyhouse.lt/

Cím:


Vilniaus g. 16
Kaunas

Telefon:
+370 (37)221182

Email:
rumsai@takas.lt

Švyturys Salyklo Gira

Tesztelés időpontja:

2013. február 10., Tallinn (dobozos)

A Švyturys-ról eddig elég jó emlékeim voltak (35,66-os impozáns átlag), így örömmel fogtam kezembe az enyhén karcos felületű dobozt, amire még tavalyi vilnius-i kirándulásunk apropóján sikerült volt szert tenni. Nem nagyon foglalkoztam azzal, mi van a márkanév után írva, bár ha perfekt lettem volna litvánból, akkor sem mentem volna sokra, ugyanis a jelek szerint a gira szó nem sok mindent jelent, a salyklo pedig szimplán maláta. Azaz joggal gondoltam, hogy ez egy sör, pedig nem.

Igazából egy kvaszról van szó, amely olyan sűrű, mint a melasz. Az átlagos kvaszoknál tehát viszkózusabb, s színében sem emlékeztet nagyon a kategóriára: az átlagos sötét szín helyett ez inkább rubintvörös. Szénsavtartalma a nulla felé konvergál (nem meglepő), illata enyhén savanykás, az ízében azonban inkább az édeskés íz dominál, ami szintén nem nagy meglepetés.

Egyre inkább kedvelem a kvaszokat, de ez az ital nem fog a kedvenceim közé tartozni, nekem már túlságosan émelyítő. (Sajnos ezúttal romlik az átlag...)

Megjelenés	6
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	24
Régi értékelés szerint	4,8

Sörgyártók bemutatása #16 - Erdinger Weißbräu

Ezúttal egy német sörgyártó kerül a mikroszkóp alá, ebből az aspektusból az első a blogban. Abból a szempontból is egyediek, hogy a világ egyik legnagyobb búzasör gyártó cégéről van szó, ha nem a legnagyobbról. A gyár története nem tekint vissza többévszázados múltra, mindössze a XIX. századig kell visszarepülnünk ("képletesen szólva persze", Galla Miklós forevör...), egészen konkrétan 1886-ig. A jó ég tudja csak, hogy előtte főztek-e búzasört Erdingben vagy sem, mindenesetre hivatalosan ebben az évben történik róla először említés.

Az első neve a gyárnak “Weisse Bräuhaus” volt, ami nem vall túl nagy fantáziára, de ki törődött akkoriban a marketinggel...  A tulajdonosi kör eleinte elég sokat változott, két név emelhető ki igazából: F.W. Otto 1930-ból, s természetesen Franz Brombach, aki 1935-ben vette át a gyárat (akkortájt a termelés nagyjából éves szinten 3500 hektoliter volt, manapság naponta 8100...), s 1949. december 27-én által nevezte át azt Erdinger Weissbräu-nak, mely nevet a gyár azóta is visel.

Franz Brombach

1965-ben Franz Brombach fia, Werner Brombach is beállt dolgozni a céghez, s 1975-ben (negyven év után) vette át apja helyét a cég élén. Werner Brombach a kezdetektől arra törekedett, hogy felépítsen egy olyan búzasörmárkát, amely a teljes német piacon ismert lesz. 1965-re egyébként a termelés jócskán felfutott, az 1935-ös szintet sikerült több mint tízszeresére növelni, akkoriban már 40.000 hektoliternél (!) jártak. Nem nagyon hívei a cégvezetőváltásnak arrafelé, mert manapság is ő vezeti a céget, neki ez a 38. esztendeje ebben a pozícióban. Az ő fő törekvése tehát a brand identitásának megőrzése és hangsúlyozása, s mindemellett a bajor sörök értékeinek megismertetése a világgal, persze különösen kiemelve azok minőségét.

A korai '60-as években a fenti törekvés meg nagyon feszegette Németország határait, először is ki kellett lépni Bajorországból. Ehhez az első lépcsőt Baden-Württemberg, majd Észak-Rajna Vesztfália tartomány jelentette északon. 1971-től kezdve aztán a márkaépítés új lendületet vett, ekkor fogtak először átfogó nagyszabású reklámkampányba, s a "Des Erdinger Weissbier, des is hoid a Pracht..." német reklám-klasszikus lett:

Des Erdinger Weißbier, des is' halt a Pracht,
hollaradiriadei, diriadei, des is' halt a Pracht.
Des schmeckt uns beim Tag und des schmeckt bei der Nacht,
hollaradiriadei, diriadei, beim Tag und bei der Nacht. .. 

A külföldi export először Ausztria felé indult meg, végül is is ez természetes, Bajorország az osztrák határ mellett fekszik (manapság mind az öt kontinensre szállítanak, s az Antarktisz sem várathat sokat magára. Egyébként reális esély van rá, hogy fogyasszanak ott ilyen sört, hiszen Németország három önálló állomást is tart ott fenn:)) 1975-ben tehát meghalt Franz Brombach, s két évre rá a termelés meghaladta a 225.000 hektolitert, azaz 12 év alatt a termelés több mint ötszörösére nőtt ismét. Ezzel az Erdinger immáron piacvezető volt a búzasörök piacán.

1983-ban a város szélén új sörfőzde épült, mivel az óvárosban kiépült gyártókapacitás már nem bírta a megnövekedett igényeket. Akkoriban 600.000 hektoliternél jártak, de a második épület segítségével ezt lehetett még feljebb tornászni. 1989-re az új gyártósor képes volt óránként 110.000 palackot tölteni, s építettek egy számítógép-vezérelt raktárat is, ahol egyszerre 80.000 hektoliter sört lehetett raktározni. Az 1990-es év volt az első, amikor az Erdinger termelése átlépte a bűvös 1 millió hektoliteres értéket. (Manapság valahol 1,5 és 2 millió hektoliter körül járnak.)

Itt aztán elfér néhány sör...

1999 óta a sörgyár megjelent és aktív tevékenységet folytat az interneten is. Az 1995-ben alapított Erdinger Fan Club tagjainak száma mára világszerte meghaladja 80 ezret, köztük olyan hírességekkel mint Franz Beckenbauer, Mario Basler, Gerd Rubenbauer, Jens Weißflog vagy Lothar Matthäus. (Azt hiszem, nemsokára beregisztrálok én is...)

2000-ben megnyitották az új látogatóközpontot, 2001-ben pedig piacra dobták az első alkoholmentes sörüket is. Öt évvel később ez a termék is piacvezető lett a maga kategóriájában. 2006-ban felújítási munkák kezdődtek a városban lévő Weißbräuhof -ban, amely 2008-ban nyílt meg. A Brombach család féltett kincse manapság a cég központja, van benne egy pompás söröző, s még egy négycsillagos hotelnek is helyet ad.

Az Erdinger sör mára a világ több mint 70 országába jut el, de érdekes módon licenc alapján nem gyártják.


S hogy miket gyártanak manapság?

• Erdinger Weißbier (alk. 5,3% és 12,6°) - szűretlen búzasör
• Erdinger Weißbier Dunkel (alk. 5,3% és 12,8°) - szűretlen barna búzasör
• Erdinger Weißbier Kristall (alk. 5,3% és 12,5°) - szűrt búzasör
• Erdinger Weißbier Alkoholfrei (alk. 0,4% és 12,4°) - alkoholmentes búzasör
• Erdinger Weißbier Leicht (alk. 2,8% és 7,9°) - csökkentett alkohol- és kalóriatartalmú búzasör
• Erdinger Pikantus (alk. 7,3% és 16,7°) - erős bajor búzasörspecialitás (doppel bock)
• Erdinger Schneeweiße (alk. 5,6% és 12,9°) - szezonális búzasörspecialitás (csak november és február között, 1997 decembere óta készül)
• Erdinger Festweiße (5,7%) - szezonális búzasörspecialitás (csak az őszi sörfesztiválokra)
• Erdinger Urweiße (alk. 4,9% és 11,9°) - barna búzasörspecialitás
• Erdinger Champ (alk. 4,7% és 11,5°) - kisméretű üvegben forgalomba hozott közvetlenül üvegből is iható búzasör

A poszthoz nagyrészt a gyártó honlapján lévő információkat (a képek is kivétel nélkül onnan vannak), illetve a Wikipedia magyar változatában fellelhető szócikket használtam fel.

Elérhetőségek:

Telefonos elérhetőség, ha esetleg valaki gyárlátogatásra adja a fejét:
Hétfőtől péntekig (8:00 és 11:30 között)
+49 8122 409 421

A túrák indulási időpontjai:

Csütörtök és péntek: 10:00 / 14:00 / 18:00
Szombat: 10:00 és 14:00

Címek és egyéb egyéb telefonszámok:

Adminisztrációs épület:

Lange Zeile 1 und 3
85435 Erding
Tel: +49 81 22/4 09-0
Fax: +49 81 22/4 09-1 15

Sörfőzde:

Franz-Brombach-Str. 1-20
85435 Erding

Ha valakit részleteiben érdekel a dolog, annak katt ide.

Norrlands Guld Export

Tesztelés időpontja:

2012. november 25., Tallinn (dobozos, 0,33)

Gördítsük át képletesen a sörtesztszekeret északra, s térjünk vissza még kicsit a múlt évbe. Tallinnban minden év vége felé megrendezik a "nagykövetségek vásárát", ami jótékony céllal jön létre minden karácsony előtt, s a résztvevő nagykövetségek országspecifikus dolgokat árulnak némileg olcsóbban. Minden évben körülnézünk, s mindig találok persze néhány érdekes sört is, ezt most éppen a svédeknél. (Idén nem poénkodom a "svédasztallal"...) Tavaly is vettem náluk sört, a Mariestads most is ott volt náluk, de ott árválkodott ez a doboz is, rögtön le is csaptam rá.

Ezt a sört is a Spendrups gyártatja egyébként, úgy látszik Észtországban csak az a ő márkáik kapható... A Norrlands Guld egy külön főzde, amely saját webhellyel is rendelkezik, de sajnos csak svéd nyelven, most pedig nem vagyok azon a ponton, hogy mélyebben alászálljak a svéd nyelv rejtelmeibe...

A pohárba kiöntve meghazudtolja a kisméretű dobozt, a viszonylag kis kvantum ellenére a hab egész komoly. A színe egész különleges, a jobb cseh sörök aranysárga színét is lekörözi, majdnem amber felé megy. Ízlelésre érdesen komlós íz az első benyomás, amely a kortyok előrehaladtával finomodva idomul bele a sör által nyújtott egyébként harmonikus ízbe. Eddig ez az egyik legjobb "Spendrups gyártmány", ami a kezembe került. Alkoholtartalma 5,3 %.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2