2012. december 13., Tallinn (üveges)
Amikor tavaly decemberben a boltokat jártam karácsony előtt, természetesen néha betévedtem kedvenc sörbeszerző helyeim egyikére is, a Stockmann áruházba. A pénztárnál egy fiatal srác ült, s mikor látta, hogy csak sört veszek, felhívta a figyelmemet erre a sörre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pár perce én már kiszúrtam magamnak ezt az üveget, de mivel legutóbb a Jackie Brown esetében olyan sokkszerű komlós élmény ért, mint még tán szinte soha, karácsony előtt nem vágytam rá, hogy ez megismétlődjék... Ilyenkor jobb szeretek egy fajsúlyos barna sört kortyolgatni békében, mint próbára tenni az ízlelőbimbóimat. Végül aztán addig agitált a fickó, míg ráálltam a bizniszre, vettem egy palackkal.
Szóval a srác szerint ananász ízű, s mikor bontogatás közben a lányomnak ezt megemlítettem, teljesen felvillanyozódott. A címke elég érdekes, olyan, mintha egy óvodás követte volna el, s lehet nem is állok messze az igazságtól. Alkoholtartalom 7,8 %, elég erős nedű... Pohárba kitöltve a hab elfogadható, illatban gyümölcsök jönnek (igazi multivitamin jelleg...), de ananász még véletlenül se. Ízre elsőre picit édeskés, de ez nagyjából az első korty, s aztán jön a brutális kesernyésség. Még előtte eljut az orrba egy újabb illatfelhő, akkor már szinte olyan, mintha rózsaolajat érezne az ember...
Letaglózott teljesen a kesernyésség, így inkább a színét tanulmányoztam még egy kicsit a sör második fele előtt. Színben egy jobbfajta ale-t idéz, még tán annál is vörösebb. Némi étek magamhoz vétele után szántam rá magam a második etapra, a hab még akkor is korrektül tartotta magát. Sajnos a levegőztetés sem nagyon változtatott semmin, kesernyésségben ez a sör felér a fent belinkelt társához. Úgy tűnik, ez az ízvilág a Mikkeller védjegye...
| Megjelenés | 8 |
| Íz | 5 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 10 |
| Összesen | 29 |
| Régi értékelés szerint | 5,8 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése