A látogatás időpontja:
2011, október 21., október 24. és december 10.
Bizony mondom néktek, ezt a helyet Tallinnban járva vétek kihagyni. Nem csak azért, mert tán ez az egyetlen hely a városban, ahol csapolt
Hoegaardent lehet inni (ráadásul elég baráti áron), hanem a hely atmoszférája miatt is. Ha minden igaz, akkor 1993-ban nyitották a helyet, és úgy aposztrofálják magukat a
honalpjukon, hogy ez volt Észtország első pub-ja. Nem tudom, hogy így van-e, de hogy most is a legjobbak között van, az bizonyos...
Az
itallapjuk egyenesen impresszív, tele jobbnál jobb sörökkel, itt most csak a csapolt söröket sorolnám fel csábításul:
(Az árak a jelnelegi állapotot tükrözik, 33/50 cl-es kategóriák vannak)
- Hell Hunt Hele (Lager, 4,6%): Észtország, € 2.25 / 2.90
- Hell Hunt Tume (Barna, 5,0%): Észtország, € 2.25 / 2.90
- Saku Kuld (Lager, 5,2%): Észtország, € 2.60 / 3.20
- München Vaskne (Amber Ale, 6,7%): Észtország, € 2.60 / 3.20
- Budweiser Budvar (Lager, 5,0%): Csehország, € 2.90 / 3.55
- Hoegaarden (Búzasör 4,9%): Belgium, € 2.90 / 3.55
- Newcastle Brown Ale (Ale, 4,7%): Anglia, € 2.90 / 3.55
- Bass Pale Ale (Ale, 5,1%): Anglia, € 2.90 / 3.55
- Belhaven St. Andrews Ale (Ale, 4,6%): Skócia, € 2.90 / 3.55
- Guinness (Stout, 4,2%): Írország, € 2.90 / 3.55
Az elnevezés felettébb érdekes... Angol nyelvben jártas olvasók rögtön felkapják a fejüket rá, hogy micsoda agyalágyult marketingesnek kell ehhez lenni, hogy valaki ilyen nevet kiötöljön. Azonban ez a név nem angol, ez biza észtül van... Nem tudom mennyire szándékos, hogy olyat nevet választottak, haol minden szónak angolul is van értelme, de ez tán mindegy is. Észtül a
hell villámlást, mennydörgést jelent, a
hunt szó pedig farkast...
A poszt megírásának pillanatáig háromszor jártam ezen a helyen, az első alkalommal (október 21.) kizárólag csak italozás céljából. Akkor nem volt ingerenciám újdonságokra, így egy csapolt
Hoegaarden (már rég nem volt hozzá szerencsém...), egy
Palm Royale és egy
Orval csúszott le. Mindhármat saját poharában állították elém, ezért mindenképpen plusz pont jár...
Második alkalommal (október 24.) már belekóstoltunk az étlapba is, és akkor már leteszteltem az első újdonságot is. Mivel vannak saját sörök is, így egy ilyennel kezdtem a sort, de eltökélt szándékom, hogy mindent le fogok tesztelni, ami még nem volt...
Hell Hunt Tume
A söröző barna söre, saját korsóban szervírozva. Az itallap tanúsága szerint az alkoholtartalma mindössze 5 %, de annál erősebbnek tűnik. Színe mélybarna, kicsit átlátszó. Az íze a belga apátsági barnákat idézi, mondhatni nagyon kellemes. Az áttetszőséggel ellentétben az állaga inkább a sűrű irányba tendálódik. Tipikusan az a sör, amire fel lehetne építeni egy nyolckorsós beszélgetős estét.
| Megjelenés |
7 |
| Íz |
7 |
| Aroma és jellegzetességek |
6 |
| Összhatás |
14 |
| Összesen |
34 |
| Régi értékelés szerint |
6,8 |
Hogy milyenek az ételek? Az
ételválaszték nem rúg oldalakra, de dícsérendő a változatosság. A "snack" kategória, amelyeket a sörökhöz leginkább fogyasztanak itt, külön oldalon szerepelnek, az egytálételek szintén külön oldalt kaptak. Az étlap észt és angol nyelvű, így nagy probléma nem adódhat... Három ételt teszteltünk le eddig a második és harmadik alkalom során:
- Deep fried cheese (Juustupallid)
- Fish´n´Chips
- Pork chop with baked potatoes (Seakarbonaad viskimarinaadis)
A második mondhatni eléggé konvencionális... Az első tulajdonképpen rántott sajt, golyó alakú sajtokból, a harmadik pedig sertésszelet, olvasztott sajttal a tetején, grillzöldségekkel és némi steak burgonyával.
 |
| Fish 'n' chips |
 |
| A sertésszelet... |
Méretre és ízre nagyon nem lehet panasz, a steak burgonya különösen finom. A hússal adódtak kicsit gondjaink, kicsit rágósabb volt a kívánatosnál. Harmadik alkalommal szintén nem teszteltem új sört, oly nagyon vágytam már egy csapolt kriekre:
Sajnos ezt a sört nem a neki dukáló pohárban adták, de ez ezúttal az élvezeti értéken mit sem rontott. Mivel a vágyakozás nálam már szinte eposzi méreteket öltött, akár adhatták volna teáskannában is...
Végezetül pár szó a berendezésről... A helyre belépve akár lehetne a helyszín Brüsszel is, vagy bármelyik kozmopolita világváros, ahol a pubok és sörözők feltűnése a szokványos jelenségek körébe tartozik. A bútorok és egyéb sallangok kiválasztása ugyanakkor eléggé vegyes, olyan érzése van az embernek, hogy minden otthon maradt, kiszórásra ítélt, de még viszonylag jó állapotú bútordarabot betoltak a tulajok a bizniszbe. A plafon különösen megkapó, használaton kívüli öreg ajtók fityegnek a mit sem sejtő sörivók feje felett:
Visszatérve egy pillanatra a bevezető gondolatokra: ha Tallinnban jártok, feltétlenül látogassátok meg ezt e helyet. Esténként, különösen a hétvége felé haladva érdemes asztalt foglalni, de a déli vagy koradélutáni órák nem annyira zsúfoltak.
Asztalt foglalni a +372 6818333 számon, vagy a
hellhunt@hellhunt.ee címen lehet. Maga a söröző a Pikk utcában taláható, a 39-es szám alatt, a főtértől öt perc séta. A nyitvatartás eléggé rugalmas, bár a
honlapról ez nem derül ki. Délben már biztos nyitva vannak, a záróra pedig elég bizonytalan, szerintem amíg van vendég, nyitva vannak...
