2013. február 15., péntek

Vilniaus Tamsusis Su Žolelėmis - dark with herbs

Tesztelés időpontja:

2012. október 29., Tallinn (üveges)

A Vilniaus Alus már képviseltette magát a blogban korábban, de az a sör nem vetett rájuk túl jó fényt a szememben, s a negatív élményekre az ember nyilván jobban emlékszik. Volt így hát némi negatív töltetű várakozás bennem a teszt előtt, no meg némi olyan előérzet is, hogy annál rosszabb élmény, mint ami a múltkor ért, már nem következhet...

A főzde fűszeres barna söre került sorra hát ezúttal. Hasonlóan az előző tételhez, ez is 0,33-as palackban érkezik, s az üveg s a címke most is színvonalas. A leírás szerint használnak hozzá karamell malátát is. A "fűszerek" (no persze a herbs szó szerint nem ezt jelenti.,..) között megtalálható narancs, ánizs, szegfűszeg, kardamom, fahéj és a zsálya is, ez utóbbi aztán végképp nem egy standard összetevő. A színért természetesen a maláta felelős elsősorban. Az alkoholtartalma 5,6 %. S hogy milyen is lett?

Hát ettől sem mentem a falnak, maradjunk annyiban. Habja szinte nincs, de egy különösen jó barna sörnél, ez még nem a problémák legnagyobbika. Szénsav alig lelhető fel szintén, de még ez is elmenne. Az íze leginkább egy közepesre majdnem sikerült belga apátsági brune farvizére evez, de nem ér el oda. A fűszerek és egyebek nem állnak össze korrekt egésszé, fáradt utóízben egyesülve nem jutnak el a harmóniába. Jobb egy fokkal, mint az előző tesztalany, de nem sokkal...

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás 12
Összesen 28
Régi értékelés szerint 5,6

2013. február 13., szerda

Cēsu Porteris

Tesztelés időpontja:

2013. február 10., Tallinn (dobozos)

Kinézete alapján először azt gondoltam, hogy a Cēsu Porteris egy karácsonyi kiadású sör, de aztán közelebbről megvizsgálva rájöttem, hogy ezt a sört is lett nemzeti motívumokba öltöztették, ez is egy speciális kiadás, amelyhez hasonlóhoz idén már volt szerencsém a is a Cēsu Premium National Edition esetében. Annyi azonban mindenképpen igaz, hogy baltik porter lévén a főzési időszak jellemzően az év végére esik.

Létezik belőle pintes kiszerelés is, de azt csak üvegesen láttam. 2010-ben a Cēsu alus viszonylag nagy sikert ért el vele, elcsíptek egy második helyezést a Helsinkiben rendezett sörfesztiválon... Jó sötét malátából készül, a színe majdhogynem fekete. A habját áthatja ez a színvilág, s el voltam készülve egy kirekesztően keserű ízre, de szerencsére nem így történt. Kesernyésebb, mint egy átlagos baltik porter, s édeskés íznek nem sok keresnivalója van itt. Számomra picikét kilóg ebből a kategóriából, pozitív értelemben.

Feltétlen érdemes egy kóstolás erejéig legalább megbarátkozni vele.

Megjelenés 9
Íz 7
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6

2013. február 11., hétfő

Starobrno Czech Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2012. október 27., Tallinn (üveges)

Még mindig a tavalyi évi jegyzetek, de sebaj, egyszer majd csak kifogyok belőlük... A Starobrno egyszer már szerepelt 2011-ben a blogban, azóta sajnos sok fejlesztést nem hajtottak végre a weblapjukon a különböző nyelvű olvasói igények kielégítésére. Ez még nagyjából hagyján, de a fenti címben említett (valószínűleg exportra szánt) sör nem szerepel a kínálatban, s nekem kellett kinyomozni, hogy valószínűleg ez a sör ugyanaz, ami a weblapon Ležák néven fut... A helyzetet még tovább bonyolította, hogy létezett korábban egy 3,5 %-os könnyített verzió is, kifejezetten a svéd piacra kifejlesztve...




Pohárba kitöltve a sör színe megkapó, arany, néha amber is, attól függ, hogy esik rá a fény. Külső megjelenésben meglehetősen hasonló a Staropramenhez, de a habja jelentősen kevesebb, ez a fotókon is tán látszik. Szerkezetben egy jól összerakott cseh pilzeni, kellőképpen sűrű is. Nem túlzottan kesrnyés (inkább édeskésnek mondanám), de utóízben jön egy kis komló, kellemessé téve a lecsengést. Korrekt.

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek    6
Összhatás 13
Összesen 31
Régi értékelés szerint 6,2


2013. február 8., péntek

Cruzcampo

Tesztelés időpontja:

2013. január 24., Tallinn (dobozos)

Aznap este vacsorához kerestem egy sört, először a legújabbak között néztem körül, holott a lejárati időt kéne szem előtt tartani, tudom. (Azóta berendeztem a készletet, s próbálom majd magam könyörtelenül tartani az időrendhez...) Szóval a legújabb dobozok mellett kötöttem ki, amiket spanyol barátom hozott legutóbb Madridból...

Egyszer már volt olyan kedves, s megajándékozott egy doboz Mahou-val, amiről azt állította, hogy az a legjobb spanyol sör. Mivel ittam én már jobbat is, bíztam benne, hogy a Cruzcampo is át fogja lépni ezt a szintet... Az előző mondatban belinkelt honlap csak spanyol nyelven érhető el, ott pedig még jelentékeny lemaradásaim vannak (alig értek valamit...), így az ott leírtak megfejtése majd egy másik poszt témája lesz, több időre van szükségem...



Mindenesetre az kiderül, hogy a sörért felelős Cruzcampo főzde 1904-ben alakult meg Sevilla-ban. A sör egy tipikus pilsner, mind külső jegyekben, mind pedig ízvilágban is. Habja egész konkrét, a kis dobozhoz mérten meglepően erőteljes, s a biztató első pár másodperc tartóssága után viszont gyorsan összeomlik. Illatában némi édeskés illatot bírtam felfedezni (tán virágillat?). Alkoholtartalma 4,8 %, kimondottan harmonikus ízű sör, eleddig a legjobb pilzeni, amit spanyol vonatkozásban ittam. No persze ebből ebből a mondatból nem kell messzemenő következtetéseket levonni, ez sem világrengető. De azért egy jó közepes szintet megüt...

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 12
Összesen 27
Régi értékelés szerint 5,4


2013. február 6., szerda

Meantime Raspberry Wheat

Tesztelés időpontja:

2012. október 23., Tallinn (üveges)

Már régóta szemezgettem a Meantime söreivel az egyik sörös boltban... Az üvegek kívülről nézve nagyon hívogatóak voltak, de valahogy mindig találtam mást, amit feltétlenül meg kellett venni, így aztán a kosár meg a hátizsák hamar megtelt, s a Meantime termékek meg kiszorultak. Októberben aztán megtört a jég, megvettem életem első Meantime sörét. A teszten túl vagyok, s immáron elmondhatom, nem ez volt az utolsó. Ők is abba a körbe tartoznak ezentúl, akiknél minden tételt szeretnék végigkóstolni...

A Meantime esetében sem kell hosszú élettörténetre gondolni, a sztori némileg hasonlít a Brewdog sikertörténetéhez. Egész konkrétan 1999-ben alakultak Greenwich-ben, Alastair Hook és barátai akkor döntöttek úgy, hogy nem élet az élet tovább egy saját főzde nélkül. A következő 14 év történetét egy másik bejegyzés fogja feldolgozni... Mindenesetre elég sikeres a cég, ha ennyi idő elég volt hozzá, hogy Észtországba is eljussanak.

Jelenleg több, mint tíz sör van a portfólióban, s a Raspberry Wheat az egyetlen gyümölcsös sör a kínálatban. 5 % alkoholt tartalmaz, az alap pedig természetesen (a névből nem nehéz kitalálni...) egy lágy búzasör. Nincs agyonkomlózva, s szerintem hozzáadott fűszer sincs benne. Mindent alárendeltek a gyümölcsösségnek, s ha minden igaz, akkor nem szirupot adtak hozzá, hanem gyümölcspürét. Színében van némi opálosság, nem teljesen tiszta, de ez jelen esetben nem hiba. A hab nagy buborékokban fejlődik, színe visszatükrözi a sör színét, amely olyan, mint nagymamáink málnaszörpje: nyoma sincs semmiféle természetellenes színezőanyagnak. De hogy hasonlítsam is valamihez: szép mélybordó, a hab alatt lágyan pezsegnek a szénsavbuborékok...



Ízre azt vártam, hogy édeskés lesz (az ízesített gyümölcsös sörök többsége az...), de nem. Van benne édesség persze, de ez összhangban van a gyümölcscukorral, tényleg úgy tűnik, hogy a búzasörbe csak a pürét tették bele, és semmi mást. Harmonikusan érződik a gyümölcs, s ha a színnél gyermekkorom málnaszörpjeit idéztem fel, az íznél is helytálló ez a hasonlat: a lágy búzasörös ízt jól egészíti ki a málna íze, a komló nem vág agyon semmit, kimondottan jó inni. Nyugodtan tárazzatok be belőle, ha megvan hozzá a hangulat, nem fog csalódást okozni...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek       7
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6



2013. február 5., kedd

Sörgyártók bemutatása #15 - Viru õlu

Újabb észt sörgyártó kerül a fókuszba ebben a bejegyzésben... Mondhatnám, hogy ezt dobta a gép, de nem így van: igenis szisztematikusan választom ki a soron következő sörgyártót. Ha esetleg valaki rájön a módszerre, csak ossza meg velem az ötletét...:)

Szóval a Viru õlu...

A gyár története nem tekint vissza több évszázados múltra, mindössze 1975-ig kell visszamenni. Abban ez évben indult meg a sörgyártás Haljala-ban. (Haljala egy kis település, nagyjából félúton Tallinn és Narva között.) Akkoriban a termelésirányítók nem voltak hívei a kispályás beruházásoknak, így már az első évben mintegy 640.000 palackot gyártottak le. Ők is egy általános szovjet branddel kezdtek, amelyről már sokszor szólt az ének a blog keretein belül, a Zsigulival.

A Ziguli Eripruul (Forrás: SharedFrame)
Az 1975-ös kezdés, s 1988 között számos új főzet került a portfólióba, úgymint Ziguli eripruul (speciál...), Riia (Riga), Moskva (Moszkva) és a Kuldne Oder (Arany Árpa). Az első barna sörre 199-ig kellett várni, s 1991-ben került piacra a híres Toolse sör, amely egészen 2010-ig ott is maradt. 1992-ben kezdte meg a gyár a karácsonyi sörök főzését, az első ilyet úgy hívták, hogy Jõulumees (télapó, Mikulás), amely az év téli időszakának megfelelően rendszerint egy barna sör szokott lenni.

1992 a következő fontos év a cég történetében, akkor vásárolta meg a cég többségi tulajdonrészét a blogban már szintén többször felbukkanó dán Harboes Bryggeri AS. Ez azzal is járt, hogy a gyártókapacitás jelentős rekonstrukción esett át, s a dán menedzsment rengeteg pénzt áldozott fejlesztésre, s a sörök minőségének emelésére.

Forrás: Прибалтийское пиво времен СССР
1995-ben kezdte meg a gyár a soft drink italok készítését, ez az északi féltekén szinte minden sörgyár sajátja, enélkül valószínűleg egyikük sem élne meg. 1997-ben a fejlesztések beértek olyan szintre, hogy a gyár készen állt a "Bear Beer" előállítására, amely ugye eredetileg Harboes termék, természetszerűleg itt licensz alapján gyártják.

A Bear Beer sörről már volt szó a blogban (link fent), mondhatni elég erős lager (7,5 %), s megjelenése után elég közkedvelt lett Észtországban, s mitagadás, én is nagyon szeretem az eredeti verziót (a light már nem annyira jön be). Azzal, hogy ezt a gyártást a cég elvállalhatta a Harboes birodalmon belül, annak elismerése, hogy Haljala-ban valóban minőségi munka folyik.

A legendás Toolse (Forrás: Osta.ee)
A híres karácsonyi sör... (Forrás: Osta.ee)
2003-ban kezdte meg a PET palackos gyártósor a működését, ez a fajta kiszerelési mód szintén nagyon elterjedt a Baltikumban. Ugyanebben az évben további soft drink italok beindítása mellett piacra dobták az első energiaitalukat (Hustler) is a változatosság kedvéért, ami azóta is őrzi előkelő pozícióját a piacon.

2008-ban a Harboes újabb jelentős lépésre szánta el magát, megvásárolták a Puls márkanevet is (miért is ne...), de ez a tény azért nem fog engem attól eltántorítani, hogy a pärnu-i sörgyárnak ne szánjak a jelenlegihez hasonló külön posztot a jövőben...

Forrás: Osta.ee
2009-ben nagy megtiszteltetés érte a gyárat, a Wiru Kadakaõlu (Boróka sör...) a "Legjobb észt alkoholtartalmú ital" címre lett jelölve... S hogy a címeknél maradjunk: 2010-ben a  Puls Jäägriõlu a lejobb karácsonyi sör lett Észtországban.

2011-ben újabb palackozósor kezdte meg a működést, attól az évtől kezdve itt készül a
Gourmet Bryggeriet sör is. (Ebben az évben új dobozoskapacitás is létesült.) A GB sörök gyártását egyébként azért kapta meg a Viru Õlu, mert rendelkeztek egyrészt a megfelelő ISO tanúsítványokkal, s a jó minőségű gyártósorokkal olcsóbban tudtak előállítani. Ezek a sörök egyébként eredetileg Roskilde-ben készültek Dániában, de a Harboes illetékesei szerint az itt előállt sörök jobbak, mint a Dániában gyártottak...

Forrás: mint fent...
Tízféle sörről van egyébként szó ebben a kategóriában, amelyeknek többsége exportra megy, Észtországban jelenleg csak kettő kapható (GB Wild Dark és GB Piney). Az ízek között egészen extrémek is találhatók: gyömbér, csokoládé, kávé, stb...

A portfólió jelenleg az alábbi brandeket fedi le:


Némelyik már meg is jelent itt a blogban, megfelelően be vannak linkelve.

Elérhetőségek:


AS Viru Õlu

Rakvere mnt 7

45301 Haljala

Lääne-Virumaa, Estonia

Telelfon.: +372 32 95 000

Fax: +372 32 95 001

E-mail: wiru@wiru.ee


Tallinni iroda:

Pärnu mnt 139F

11317 Tallinn, Estonia

Tel.: +372 657 1007




2013. február 4., hétfő

Volfas Engelmann Stalo

Tesztelés időpontja:

2013. január 26., Tallinn (üveges)

A blogra sűrűn látogatók számára nem lehet teljesen ismeretlen a Volfas Engelmann név, még akkor se, ha csupán egy bejegyzésben lehetett velük találkozni. Akkor a Rinktinis volt soron, most pedig a Stalo-t sikerült tesztelésre bírni. Csak két szó a cégről, bővebben fentebb egy-két sorral: litván cégről van szó, s leginkább a minőségi külcsínnyel tűntek ki számomra a tömegből: mind a dobozaik, mind pedig az üveges sörök címkéi átlegon felüli szerintem...

A stalo szó nem tudom mit jelent litvánul igazából, az egyetlen jelentés, amivel találkoztam, az a "táblázat" szó volt, de nem hiszem, hogy itt erről lenne szó. Viszonylag új sörről van szó egyébként, amely egy régi receptúrán alapszik. Még a két világháború között vette a fejébe először a cégvezetés, hogy kellene egy "light" típusú sör, ami ugyanakkor jó is, s nem úgy érjük el a lágyságot, hogy elöntjük a sörmesterek alkotását egy rakat vízzel.





Mivel akkoriban a technológia nem járt azon a szinten, mint manapság, sok kísérletezésbe telt a megfelelő maláta és komló kiválasztása, amikkel ez az eredmény elérhető volt. Végül aztán csak sikerült, s a Stalo első változata erre az időszakra datálható. Pár éve aztán a régi recept alapján újra elkezdték készíteni ezt a sört, s ennek eredményét kóstolgathattam most a poharamban. A sör valóban lágy, az alkoholtartalma mindössze 4 %.

A hab mennyiségével nincs probléma (egész soká bírta, miközben fotózgattam), a színnel sem, light létére egész korrekt kombináció jött az RGB skálán, majdnem egy cseh pilzeni színvilága. Ízre kicsit fura ízű kesernyésség jelenik meg már az első kortyokban, az a fajta kesernyésség, ami egyes gyümölcsök kemény magjának sajátossága, semmi esetre sem a kellemes fajtából való.

A harmadik, negyedik kortyra az íze harmonikusabb lett, s az utóízek egészen kellemessé teszik. A közepes kategóriából így sem ugrik feljebb sajnos...

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 12
Összesen 28
Régi értékelés szerint 5,6

2013. február 1., péntek

Kalnapilis Ice Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2012. október 21., Vilnius (üveges)

Kapcsolatom a Kalnapilis főzdével nem újkeletű, de ízesített (gyümölcsös) sörrel még nem volt dolgom velük kapcsolatban. Nem az első grapfruit-os sör a praxisomban, s gondoltam azzal kezdem, hogy utánanyomozok mindennek a holnapjukon, hogy készül, mi van benne, stb.

Ebben a szándékomban mélységesen csalódnom kellett, mind a litván, mind pedig az angol hivatalos honlap mélyen hallgat erről a sörről. Érdekes módon a Ratebeer-en is csak egyetlen vélemény olvasható róla, úgy látszik nem keltette fel még sok ember érdeklődését eddig.

Mit lehet hát tenni, elemezzük azt, amit tapasztaltam. Szokatlan módon a sör alkoholtartalma 4 %, így nagy valószínűséggel nem 50-50 %/-os keverék, mint a radler típusú sörök többsége. Ebből következően én azt valószínűsítettem, hogy sokkal közelebb lesz a sörhöz, mint egy üdítőitalhoz, de ez nem így van. Már kiöntéskor szembeötlő és sokat eláruló a szín, ami nem pilzenit idéz, hanem egy üdítőitalt ezzel a bugyirózsaszín felé hajló árnyalattal.

Ízre aztán végképp megzavarodik az ember... Nem tudom, mi a készítési metódus (hiába próbáltam nyomozni utána...), de ennek a nedűnek semmi söríze nincs. Leginkább egy ízesített cider-re hasonlít, amibe túl sok mesterséges színezéket tettek. Ha igazi grapefruitléből készült volna, a színe sem ilyen lenne, s nem is lenne ilyen áttetsző. S az igazság az, hogy az íze is csak messziről emlékeztet a grapefruitra. S hogy teljes legyen a kép, kissé túl édes is. Azt hiszem a hab az egyetlen, ami többé-kevésbé megütötte egy gyümölcsös sör szintjét...

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek   4
Összhatás 8
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8