Sörgyártók bemutatása #9 - Duvel Moortgat

Forrás: Wikipedia

          A cég alapítása 1871-ig nyúlik vissza, amikor is Jan-Léonard Moortgat létrehozta farmján feleségével közösen a sörfőzdét. A századforduló környékén a Moortgat egyike volt Belgium 3000 sörfőzdéjének, sokak szerint az  volt az aranykor… Moortgat úr folyamatosan kísérletezett, néha hibákat is elkövetett, de a felsőerjesztésű sörei lassan nagyon kedveltek lettek Puurs-ban, sőt még messze azon túl is. Kis idő elteltével még a brüsszeli nagypolgárság is megkedvelte őket...

          1900-ra az üzlet nagyon beindult, és a főnök két fia, Albert és Victor is csatlakozott a családi bizniszhez. A munkamegosztás elsőrangúan működött: Albert lett a főzőmester, Viktor pedig a szállítást intézte Brüsszelbe, amit akkoriban lóval vontatta szekerekkel oldottak meg.

Forrás: Les lignes de l'Entre-Sambre-et-Meuse

          Az I. világháború nem csak rosszat hozott a belga söriparnak, a jó oldalát nézve a dolgoknak a belga sörgyártók ekkor kerültek először közelebbi kapcsolatba az angol ale típusú sörökkel, amelyek azidőtájt nagyon népszerűek voltak. Ezek sikerén felbuzdulva Albert úgy döntött, hogy létrehoz egy speciális sört, az angol szerkezetre alapozva.

          Erre nagyjából 1918 környékén került sor, és Albert úgy döntött, hogy ehhez a sörhöz csakis a leges-legjobb alapanyagokat fogja felhasználni. Ennek érdekében elutazott Skóciába, ahonnan megfelelő minőségű élesztőket remélt. Eleinte nem volt túl sikeres, a helyi sörmesterek nem nagyon akartak neki adni semmit, s szinte Odüsszeiába illő utazást tett, mire végre kapott megfelelő mintákat. És lássatok csodát, a ma használt élesztőkultúrák ugyanebből a forrásból vannak!

Forrás: La de jab cerveteca

1918 és 1923 között a két testvér csak azzal foglalkozott, hogy a kísérletezéssel megalkossák a tökéletes receptet. Az első háború végét megünneplendő, az új sört „Victory Ale”-nek nevezték el. A sörnek olyan intenzív íze volt, amely az akkori nedűk között szokatlan volt, így a sör aromájától meglepődött Van De Wouwer cipészmester így kiáltott fel: „Ez egy igazi ördög!” (Duvel-t mondott, de ez magyarul ördög, ugye.) Na ez aztán freudi elszólás volt, a sört azóta ezzel a márkanévvel forgalmazzák. Kicsit fura ez a név, annak tükrében meg mindenképp, hogy a sörfőzde a vadkatolikus flamand terület közepén van…

1958-ban aztán megkezdődött a világ meghódítása. A sör átlépte Belgium határait, és először Hollandiát hódította meg. 1960-ban a nagytestvér mellé született egy kistestvér, a „zöld” Duvel. Ezt a sört csak egyszer fermentálták, így könnyedebb sör lett az eredmény, amelynek eleinte voltak sikerei.

Forrás: Beer and heavy metal

          A Moortgat család harmadik generációja (Bert és Marcel és a két testvér, Leon és Emile) meg volt róla győződve, hogy egy különleges sörnek különleges pohárra van szüksége. A Duvel pohara lett az első tulipán pohár alapú söröspohár a ’60-as években. Az volt a cél, hogy az impozáns pohárba a teljes 33 cl-es palack tartalma beleférjen, ami sikerült is. Addig Belgiumban nem létezett ekkora söröspohár, ez volt az első, és a sör élvezetében új frontot nyitott. A kör alakú széles forma lehetővé tette a sörivók számára, hogy a Duvel ízének, aromájának teljes spektrumát kiélvezhessék, a korabeli források szerint maga volt a katarzis. A pohár tetejének szűkülése pedig segített a koncentrálásban, valamint a hab is jobban egyben maradt.

          Manapság a Duvel több, mint hatvan országban van jelen (nálunk is kapható jó kis horror áron), és továbbra is az 1923-as végleges recept alapján készül.

          No de hogy is van ez a recept?

     

Első nap: A sörfőző terem

Forrás: Flickr

A víztől eltekintve, a sör legfontosabb alapanyaga — mint azt már jól tudjátok — az árpa. Az árpát öt napig csíráztatni kell, mielőtt a forró levegővel történő szárítás megkezdődne. Ennek az eredménye a maláta. A maláta színét (és ebből következően a sörét is) a hőmérséklet határozza meg. A sörfőző teremben történik a maláta és a víz összekeverése. A sörfőzdének saját kútjai vannak, ahonnan 60 méter mélységből érkezik a víz. A malátából és vízből keletkező egyveleget aztán számos lépésben többféle hőmérsékleten tartják. A csíráztatás során keletkező enzimek segítenek abban, hogy a malátában lévő keményítőből cukor keletkezzen. Ezt követően szűréssel a szilárd anyagokat eltávolítják a cukros matériából. A főzési eljárás során különböző komlók kerülnek a sörhöz, ez adja meg a kesernyésség karakterét és a megfelelő aromát. Ehhez a folyamathoz a főzde két fajta komlót használ: a „Saaz-Saaz” fajtát Csehországból, valamint a „Styrian Golding” típust Szlovéniából. A komló eltávolítása után az anyagot lehűtik, majd mehet az egész az erjesztő edényekbe…

A második naptól: elsődleges erjesztés

Forrás. Beer Planet

A Duvel erjesztése, illetve érlelése első lépcsőben hűtött tankokban történik, mintegy 20 napig. Utána kerül elő a speciális élesztő, amely a felső erjesztésért felelős, a Saccharomyces cerevisiae cerevisiae. Az erjesztési folyamat végére az élesztő a fiatal sör tetején úszik, vékony habréteget képezve. Ezt a műveletet 20° és 26° között végzik, mintegy 4 és 8 nap közötti időtartamban. A Duvel-t a mai napig azokkal az élesztőkkel főzik, amelyeket Victor Moortgat az 1920-as években Skóciából behozott.

„Tárolás”

Azért ilyen hülyén hangzó ez a fejezetcím, mert a német lagern igére (tárolás, "lagerelés") normálisan hangzó magyar szó nem nagyon van. A lényeg az, hogy az elsődleges erjesztés után jön a „tárolási”, vagy érlelési fázis a tároló edényekben, ahol a sört -2° Celsius fokra lehűtik, elősegítve ezzel a további erjedést. Ezalatt a fázis alatt a sört naponta gondosan ellenőrzik, illetve kóstolják, ekkor éri el a nedű a kiegyensúlyozott ízt és aromát. Miután a sör  t leszűrték, készen áll a palackozásra.

Harmincadik nap: palackozás

Forrás: Beer Planet

Közvetlenül a palackozás előtt egy extra adag cukor és élesztő kerül a sörbe, ez végzi majd a másodlagos erjesztést az üvegben. A Duvelt robusztus, mindenhol lekerekített barna üvegbe töltik. Ennek az az oka, hogy védje a sört az ártalmas, fényre beinduló oxidációs folyamatoktól. Ha a napfény közvetlenül érné a sört, akkor bizony az íze rohamosan romlana.

A 33-47. napig: két hét érlelés meleg helyen

Az előző körben említett kis mennyiségű cukor és élesztő miatt a sör tehát átmegy egy második erjedési folyamaton az üvegben. Ez a folyamat a sörnek egy gazdagabb aromát ad, valamint a teste is megváltozik, teltebb ízt fogunk érezni. Ez a fázis 22° Celsius fok körüli hőmérsékleten zajlik le, a sört ekkor meleg pincében kell tartani, ahol ez az erjedés 14 napig tart.

A 48-90. napig: hat hét erjesztés hideg helyen

Forrás: bier.blog.nl

Ezután a sör már hideg helyen pihenhet, irány a pince. Itt még 42 napot kell eltöltenie, a hőmérséklet pedig 5° és 6° Celsius fok közötti. A Duvel erre beállított pincéje maximálisan 12 millió(!) palackot tud befogadni. A hideg hőmérséklet finomítja az ízeket, és érettebb aromát biztosít a sörnek. Az egész procedúra így három hónapot vesz igénybe. De ezzel nincs is gond, jó munkához idő kell...

A mellékelt képen látható felirat nagyon jól látszik az útról, amikor az ember a gyár mellett elhalad, de azért egy kicsit költői túlzás. Annyi bizonyos, hogy odabent szépen lehet hallani, hogyan duruzsolnak az erjedő sörök...

Forrás: Beer Planet

Aki meg szeretné látogatni a sörfőzdét, ne habozzon, mert érdemes. Két és fél órás programmal várják az érdeklődőket, amelyben szerepel filmvetítés, és a sörfőzde meglátogatása is. A látogatás végén lehet kóstolni is, és minden látogató kap valami kis ajándékot is. A belépő 6 euró, ami szerintem nem vészes. A mellékelt térképen látható nagyjából a sörfőzde elhelyezkedése, de pontos cím Puurs-ban:

Visitors’ centre Duvel Depot

Breendonkdorp 66

2870 Puurs

Sajnos itt is csak csoportokat tudnak fogadni, a minimum létszám 15 fő (persze lehet másokhoz csatlakozni). A túrák délután egykor, négykor és hétkor (szombaton csak két túra van, 11-kor és 2-kor), indulnak, ha összegyűlik a nép. Bővebb információ a www.duvel.be oldalon van.

Ezt a poszot most szándékosan csak magára a Duvelre hegyeztem ki, de a Duvel Moortgathoz, mint cégcsoporthoz számos brand tartozik még:

• Vedett
• Maredsous
• Liefmans
• Bel Pils
• La Chouffe
• Bernard
• Ommegang
• De Koninck

Saku Pühadeporter

Tesztelés időpontja:

2011. december 4., Tallinn (üveges)

Teszteltem már egy portert a Saku kínálatából, az némileg erősebb volt, mint ez, ebben csupán "csak" 6,9 % alkohol van. A tartalomból ez mit sem vesz el, a kemény alapok itt is biztosak, kicsit édeskés, olykor kávés ízzel indít ez a sör. Telt, egyszerűen nagyszerű.

De tán kicsit előre szaladtam... Szóval, kibontva az illata kissé kávés, kiöntve pedig beindul egy olyan habképződés, amelynél szebbett egy sörivó nehezen tud elképzelni. Színre olyat produkál, mint kevés barna sör e vidéken, nem nagyon lehet rajta átlátni. Szóval így indulunk, és az ízlelés valami olyasmit gerjeszt az emberben, ami az első bekezdésben olvasható...

A pühade szó észtül szentet jelent, így ha a címke nem lenne gyanús, akkor ebből levonhatjuk, hogy a karácsonyi időszakra készített sörről van szó. Tavaly, amikor a fent belinkelt sört teszteltem, arra is azt írták a cég honlapján, hogy csak időszakos célzattal készülő sör, természetesen erről is azt írják, az említett helyen...

Készítéséhez karamellizált cukrot, és többféle malátát használnak fel. Személy szerint én nehéz sült húsokhoz, valamint desszertekhez ajánlanám leginkább, de valószínűleg jól teljesítene étcsokoládés készítmények mellett is...

Kihagyhatatlan, közel a majdnem tökéleteshez...

Megjelenés	10
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	18
Összesen	45
Régi értékelés szerint	9

Salve (Riga)

A látogatás időpontja:

2011. október 8.

Pár hónapja Rigában kirándultunk, és vacsorázás céljából, semmiféle előismeret birtokában látogattuk meg ezt a helyet, amely a "Fekete fejűek" házától nem messze található. Kívülről nem mutat annyit, mint belülről, a bejárat előtt egy nagy tábla díszeleg, rajta néhány fogás képével.

A bejárat előtt...

Belépve az étterembe egy szépen felépített belső tér fogad, látszik rajta, hogy nem kevés pénzt öltek bele a berendezésbe. A kitett mindenféle oklevelek tanúsága szerint Riga egyik nívós éttermébe sikerült csöppennünk, s ettől kezdve az elvárásaim meg is kettőződtek. Az étterem történetéről dióhéjban:

A legenda szerint az étteremnek otthont adó épületben nagyon régen egy kereskedő lakott feleségével és három gyermekükkel. Az alsó szinten taverna üzemelt, a második szinten folyt a családi élet, a harmadikon pedig a kor szokása szerint bolt üzemelt, ahol a messzi földről szállított portékákat kínálták eladásra. Azért ez a prioritási sorrend érdekes: először is kiszolgáljuk a szomjas embereket (első szint), családi életet élünk (középső szint), aztán valamiből majd csak megélünk (felső szint)...

A kereskedő sorrendje kicsit más volt... Gyakran utazott a világban, s amikor hazatért, első útja a legfelső szintre vezetett, lerakta az újonnan beszerzett cuccokat. Utána ment csak puszilkodni a családtagokhoz, majd rögtön ezt követően bevette magát az ivóba, hogy elbeszélgessen a haverokkal és jó ismerősökkel... Ők már várták őt teli borospoharakkal és söröskorsókkal, s már csak egyetlen dolog volt hátra, hogy mikor meglátják őt, elüvöltsék magukat, mint a fájós lábú bengáli tigrisek: "Salve!!!!!!!" Ez magyarul annyit tesz, hogy "Isten hozott!", s állítólag e legenda inspirálta a névadást...

Forrás: Picplz

Helyet foglaltunk hát, s közben kérdeztem a pincért, akivel először összefutottunk, hogy beszélnek-e angolul. Azt mondta, hogy persze, de a későbbiekben azért akadtak problémáink... Nagyjából kiválasztottuk, hogy ki mit kér, s közben én átfutottam a sörös szekciót az itallapon:

Zelta Premium (draught) 0.33l	1.50
Zelta Premium (draught) 0.5l	2.00
Valmiermuiža Light 0,5l	2.15
Valmiermuiža Dark 0,5l	2.30

Az árak itt lett latban értendők, amit kicsit jobban jegyeznek a piacon, mint az eurót... A választásom a legutolsó versenyzőre esett, s nem bántam meg...

Valmiermuiža Dark (Valmiermuiža Tumšais)

A gyártó honlapja igényes kialakítású, bár kicsit több információ azért elférne rajta... A névből sok minden nem derült ki számomra az itallapról (lett nyelvtudásom erősen limitált...), sajnos többletinformációt nem közöltek. Amit viszont kihoztak, az elbűvölt. Már maga a pohár is szép kialakítású volt, de ami leginkább mefogott, az a sör színe volt:

Sokak müncheni stílusú barnának írják le azt a sört, számomra azonban nem tiszta a kép. Nekem bizony kacsintgat ez a nedű az ale kategória felé is, és inkább arrfelé tendálok szívem szerint. A színe a barnától jócskán elrugaszkodik, valami olyan gyönyörű rubint árnyalat, hogy az maga a csoda. A habja viszonylag hosszan tartott, és csak kattintgattam a géppel, mielőtt belekóstoltam volna, nem tudtam betelni a látvánnyal:

Hogy milyen volt az íze? Azért nem volt annyira lehengerlő, mint a látvány, de nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy csalódás volt, erről távolról sincs szó, sőt... Szén-dioxid viszonylag kevés volt benne, s inkább édeskés volt, mint keserű. Utóíz nem maradt utána sok, a rendelt csülök mellé viszont kellemes kísérőnek bizonyult.

Megjelenés	10
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	39
Régi értékelés szerint	7,8

Az ételekkel sajnos már nem voltam ennyire megelégedve. Az étlapról az alábbi tételeket sikerült kiválasztani: roston sült pisztráng, sült főtt füstölt csülök tormával és valami szószos husi, de arra már nem emlékszem, hogy az konkrétan mi volt (valószínűleg Stroganoff, vagy valami ilyesmi). A pisztránghoz sok fűszert nem használtak, még az a szerencse, hogy a lányomnak ízlett... A szószos hússal volt a legkevesebb problémánk, de a legnagyobb csalódást számomra a csülök jelentette. Túl azon, hogy a kinti táblán nagyon úgy tűnt, hogy nem füstölt csülökről van szó, az étlapon sem volt róla különösebb említés, hogy a csülök ilyetén módon kezelve van.

Félreértés ne essék, nagyon is szeretem a füstölt csülköt (sőt, imádom), de nem mindegy, hogy az ember az ízlelőbimbajait mire készíti fel, s a két fajta csülök kulináris szempontból nem egy halmazba sorolandó entitások, de nem ám!

Ezen még csak túltettem magam, de roppant gyanús volt, hogy az ételek alig negyedóra alatt megérkeztek, ennyi idő alatt rendesen megmelegíteni sem lehet egy csülköt, nem hogy megsütni... De én pozitívan állok mindenhez, úgy gondoltam hát, hogy egész biztosan most sülhetett ki egy rakás csülök, s én akkora mázlista vagyok, mint ide a Vlagyivosztok rendező plyaudvar, s mi pont most tévedtünk be ide...

Hamar ki kellett ábrándulnom, több okból is. A csülök külsejét az étterem által biztosított kés alig tudta áttörni, a bőrt nem nagyon tudtam vele vágni. Sebaj, felkészült ember vagyok, elővettem a saját késem, de azzal is igen csak meg kellett szenvednem. Hamar realizáltam, hogy nem csak a bőr kemény, a hús is. Nem tudom, ki hogyan van vele, én a füstölt csülköt úgy szeretem, ha minimum el lehet rágni, de a favorit számomra a meleg, omlós hús... Hát ez nem az volt. Ezt a csülköt sajnos nem főzték meg. Mindezek tetejébe valószínűleg a hűtőből vehették elő tíz perccel korábban, és bevágták a sütőbe 200 fokra, tíz percre.

Mindezeknek az volt a következménye, hogy kaptam egy totál nyers csülköt, aminek jól meg volt kérgesítve az amúgyis kemény bőre, a bőr alatti fél centi hús meleg volt, a közepe meg jéghideg. Csak az tartott vissza attól, hogy visszaküldjem, hogy egyrészt nagyon éhes voltam, másrészt a hús meg maga ízletes volt. Ebből a kettőből egyik sem az étterem érdeme (a füstölt csülköt valószínűleg készen vették...), így ezt a produkciót értékelhetetlenné kell minősítenem...

Ezt leszámítva a hely maga tényleg impozáns és felkapott, tán megérne még egy próbálkozást majd egyszer. A sör miatt azonban mindenképpen érdemes betérni...

Az elérhetőségi és egyéb adatok:

Nyitvatartás: 12-23
Cím: Ratslaukums 5, Riga, LV-1050
Telefon: +371 67044317, +371 29111346
e-mail: salverestaurant@e-apollo.lv

Sörgyártók bemutatása #8 - Delirium Tremens (Brouwerij Huyghe)

Amikor valaki meghallja ezt a nevet, hogy Delirium Tremens akkor két dologra asszociálhat, pontosabban háromra. Amennyiben egy kicsit sem jártas a belga sörök berkeiben, akkor nyilván csak a hírhedt elmebántalom jut az eszébe, de ezt most inkább hagyjuk. A két másik asszociáció a belga sörökhöz kapcsolódik. Az első egy híres söröző, a Grand Place mögött. Úgy hívják, hogy Delirium Café, és sokak szerint kihagyhatatlan. Én még nem voltam benne, így nem tudok véleményt formálni, mindig elriasztott a nagy zaj, vagy egyszerűen egyedül nem volt kedvem bemenni.

Forrás: Popmatters

Abban az utcában van, ahol a pisilő kislány is van, a Hentesek utcájáról nyílik (Impasse de la Fidélité), nem nehéz megtalálni. A kínálat impozáns, 2000 féle sörből válogathatunk, és persze nem csak Belgiumból. A magyar söripart a kínálatban a Szalon sör képviseli, érdekes, hogy az étlap szerint 33 cl-es kiszerelésben. Csapolt sör ehhez képest nem sok van, az étlap szerint 11 féle nedűt lehet inni, s ebben nincs túl nagy a változatosság, mondjuk érthető módon: minden a Delirium Tremens gyártójának terméke. A hozzáértők szerint hétköznap délután érdemes a helyet felkeresni, hétvégén öngyilkosság, akkora a tömeg, különösen este. Olyankor a csapos nem igazán fogja érteni a hangzavarban, hogy mit is akarunk kérni, még ha olyannyira is tökéletes a francia kiejtésünk…

Forrás: John Bull Inn

A második sörös asszociáció természetesen maga a Delirium Tremens sört gyártó cég, a továbbiakban róluk lesz szó. Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor a história szempontjából először értelmezhető dátumnak 1989. december 26-át kell tekinteni, ugyanis ekkor bocsátották ki a piacra először a Delirium Tremens-t. Egy tripel típusú sört tessék elképzelni, amely három különféle élesztővel készült, és az üvege szándékosan emlékeztetett a cologne kerámiákra (valójában csupán sima barna üveg volt átfestve). A következő őrület az emblémához köthető, 1992-ben megalapult a „Confrerie van de RozeOlifant” (A Rózsaszín elefánt testvérisége), melynek célja a Delirium Tremens és a többi Melle-i sör hirdetése. Ezek a jóemberek ünnepségeik alkalmával nem átallják szerencsételn pisilős srácot is beöltözetni Brüsszelben...

De a történet nem teljesen ilyen egyszerű, merüljünk alá a részletekbe…

Forrás: Brussel.be

A Delirium gyökerei Appelhoek-ben keresendők, Melle-ben. A sörtörténészek szerint azon a vidéken 1654-ig tudnak visszamenni, akkor már biztosan készített valaki arrafelé sört. Az azt követő időszak olyannyira bizonytalan, hogy sehol nem fecsérelnek a szakirodalomban rá egy szót sem, a következő fordulat, amit mindenki megemlít, 1902-höz köthető, ugyanis akkor telepedett le itt Léon Huyghe Melle-ben.

Forrás: Nieuwsblad

Forrás: www.delirium.be

Négy évig csak éldegélt itt, aztán 1906-ban gondolt egyet, megvette a sörfőzdét, és még azzal a lendülettel elkeresztelte „Brouwerij-Mouterij den Appel”-nek. Az első világháború számos sörfőzdének okozott problémákat. A legfőbb gond az volt, hogy a rézedényekre az aktuális hatalomnak mindig szüksége volt, így a háború után újra be lehetett invesztálni az infrastruktúrába egy rakás pénzt. (Azért még manapság is akad ezekből az edényekből a múzeumban egy.). 1938-ban újabb nagyobb változás következett, a sörfőzdét átnevezték: az új név „SPRL Brasserie Léon Huyghe” lett.

Forrás: www.delirium.be

Közben folytak az infrastruktúrális fejlesztések is, és 1939-re elkészültek az új épületek is a Geraardsbergsensteenweg mentén. Ide került a sörfőzde nagyterme is, ez azóta is a sörfőzde büszkesége.

1985-ben radikális átszervezés következett, a vállalat teljes átalakítását határozta el a vezetés. Ez párosult némi tőkebefektetetéssel is, de a legfontosabb dolog a termékszerkezet átalakítása volt. Addig nagyrészt pilzeni típusú sörök készültek, ezeket felváltották a magas fermentációjú nedűk. Első alkalommal került sor exportra, és július 5-én megjelent az új termék is a piacon, amely a sörkeresztségben az „Artevelde” nevet kapta…

Felirat Forrás: www.delirium.be

A következő fontos lépcsőfok 1987-hez köthető, a főzde először ebben az évben vágott bele olyan kísérletbe, amikor a nedűt a palackban kezdték el fermentálni, ez lett a „Artevelde grand cru”. Majd következett a bevezetőben említett 1989-es év, annak is a karácsonya, ugye. 26-án megjelent a Delirium Tremens, amely azóta kultikus sörré vált. Különleges karakterét a háromféle élesztő adja, valamint a különleges csomagolás, amiről már esett szó. Ez az év volt egyben a nagy francia forradalom kétszáz éves évfordulója is, a sörgyártó erről is megemlékezett: kiadták a sokatmondó „La Guillotine” nevű sört…

1990-től a cég nyitott az amerikai piac felé is, így készültek direkt nekik is sörök, például a „Blanche des Neiges”. 1992-ben alakult meg a már megénekelt „rózsaszín elefánt testvérisége”, amelynek nem csak az a feladata, hogy propagálja a Delirium Tremens-t, hanem az is, hogy Melle összes sörét népszerűsítse. Ebben az évben történt az is, hogy a cég átvette a „Campus”, „St Idesbald” és a „Vielle Villers” főzdék irányítását.

1993-ban indult meg a cég portfólió bővítése: belevetették magukat a gyümölcsös sörök készítésébe, ezt a vonalat „Floris” néven indították el (ezek közül már kóstoltam néhány tételt). A teljesség igénye nélkül: készül meggyes, almás, stb. sör is. A sörfőzde múzeuma 1996-ban nyílt meg, sajnos csak csoportok látogathatják. A nemzetközi sikerek 1997-től kezdődtek, 1998-ban például a Delirium Tremens aranyérmet nyert a „sör világbajnokságon” Chicago-ban.

Természetesen a cégnek van némi köze a bevezetőben már említett Delirium Café-hoz…

Még egy érdekesség, mielőtt belecsapnánk a sörök ismertetésébe... Amikor a  Delirium Nocturnum (és a Tremens...) importálása megkezdődött az USA-ba és Kanadába, a cégnek érdekes dologgal kellett szembesülnie... Hamar hirtelen leállították a hatóságok az importot, és a söröket a nevük miatt levették a polcokról. Ugyanis a delirium szó kiverte a biztosítékot egyes hatóságoknál, mondván ez a sör a totális lerészegedést népszerűsíti... Ez csak az egyik ok volt... A másik szerint ez a név sérti a delirium tremens-ben szenvedők érzéseit is... It Így aztán a sört kénytelen volt a gyártó jó ideig ‘Mateen Triple’ néven forgalmazni, míg a tilalom meg nem szűnt.

Most pedig pár szót arról, hogy mit is készítenek ebben a gyárban. A portfólió lefedését leginkább táblázatos formában célszerű elkövetni, némi csoportosítás mellett (a képek alant mind a gyártó webhelyéről származnak...):

Pilzeni típusú sörök

1985 óta ebben a műfajban a cég nem nagyon utazik, az egyetlen versenyző a későbbi akvizíciók következtében a Campus:

5 % alkoholtartalmú korrekt pilzeni típusú sör, nem volt hozzá még szerencsém. A vélemények szerint frissen nagyon kellemes, jól le kell hűteni.

Felsőerjesztésű, minőségi sörök

Ebben a csoportban nem csak egy versenyző van, szép hosszú a mezőny:

	A gyár megreformálója, klasszikus felsőerjesztésű sör, 5,7 % alkohollal. A leírások alapján kicsit hasonlít az angolszász ale-ekhez, és kiváló digestif-nek, illetve aperitifnek is.
	Egy pikáns cuvée-vel van dolgunk, amelynek az alkoholtartalma már magasabb. Nincs benne hozzáadott cukor, és pár évig bizony ezt is érlelik. A színe gyönyörű, egészségünkre!
	Ez egy tradicionális blanche, 5 % alkohollal. A különlegességét a curaçao és a narancs adja. Letisztult sör, állítólag nagyon érdemes kipróbálni, bár a tengerentúlra lett szánva.
	Ez a sör is az amerikai piacra készült. Ebben is van curaçao, narancshéj, plusz még koriander is.
	Félreértések elkerülése végett ez a Campus, nem az a Campus. Szóval ez nem pilzeni. Ez is, mint a Campus márkanévhez kötődő többi versenyző, Leuven régiójához köthető. Az ízvilága már majdnem a gyümölcsös söröket idézi, de felfedezhető benne a karamell is. (7 % alkohol)
	Színe a nevéhez méltó, egyaránt alkalmas arra, hogy egy étkezést előkészítsen, vagy lezárjon. Alkoholtartalma 6,2 %.
	Erről a sörről már sokat írtam, nem ragozom tovább. Alkoholtartalma 8,5 %.
	Még koncentráltabb íz, így a nagyközönség számára nehezebben értelmezhető. Erősségra hasonló, mint a Tremens, ez is 8,5 %. (Régebben 9 volt.)
	Erről a sörről már esett szó. Kicsit opálos a színe, de ez ne tévesszen meg senkit, az íze azért még jó. Állítólag nem nagyon ajánlott belőle kettőnél többet elfogyasztani, ugyanis 9,3% alkohol figyel az üvegben.
	Ez az a sör, amelyre ránézvést mindenki azt állapítja meg, hogy micsoda ócska marketingfogás! Igaz, ami igaz, bújtathatták volna sokkal jobb köntösbe is ezt a sört. A fellelhető bírálatok ugyanis kivétel nélkül nagyra értékelik, és nem csak azért mert 9,4 % alkohol van ebben is.

Egzotikus sörök

A cím nem tévedés, az itt szereplő sörök némelyike elég extrém lesz. Nagy részük a Bem rakparton meg is kóstolható… Itt már nem fogok részletekbe menni, csupán az ízesítést adom meg.

	Epres ízesítés…
	Almás, csapoltan már teszteltem.
	Málnás kiadvány.
	Na hogy ez konkrétan mi, fogalmam sincs. mangó biztos van benne, no meg passionfruit is. Az alkoholtartalma ennek is csekély, mindössze 3 %.
	No persze ebből is van kriek változat is.
	Ez már tisztán passionfruit, általam még nem tesztelt íz.
	Belgium lévén, ezen sem kell csodálkozni. Sok helyütt láttam már, de még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam.
	Maradjunk az édes, vonalon: ez a változat mézzel van ízesítve…
	Mangó…
	Érdekes, hogy a címke kaktuszt említ, ugyanakkor a képeken valami lime szerű gyümölcs van.
	5 % alkoholtartalmú búzasör, amelyben az egzotikumért a curacao és a narancshéj felel.

Apátsági sörök

	Egy könnyű blonde, 6,2 % alkohollal.
	Ez pedig egy brune, némileg erősebb, ebben már 8 % van.
	Tripelnek is lenni kell, és kúszunk felfelé a skálán, ez már 9 %-os.
	Ez a Ten Duinen Rousse egy másik vonulat, de ez is 9 % alkohollal büszkélkedhet. Véleményt nem találtam róla.
	Ez egy brune típusú sör, gyönyörű habbal. Az alkoholja csak 7 %.
	Tripel típusú söröcske, a színe nagyon bíztató ennek is. 8,5 %.
	Ő pedig egy blonde…

Speciális sörök

Ezeken a sörökön kívül vannak még regionális sörök, amelyek a cégcsoporthoz tartoznak, illetve afrikai sörök is, de ezek nem nagyon mérvadóak egy belga sörökről szóló mellékletben. Azonban van néhány tétel, amely a „speciális” sorba beillesztvén megér egy misét, íme:

Vannak először is a különböző ünnepi sörök:

La Mère Noël...

Nem is tudom, minek lehetne fordítani, tán „télanyónak”, vagy „karácsonyanyónak”, egyik hülyébben hangzik, mint a másik.

Delirium Christmas...

Már a név is sokat ígérő... Ez egy bitang erős sör, 2001 óta készítik, és 10 % alkoholja van. Remélem, egyszer lesz alkalmam tesztelni.

 

És végül, de nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg a sörgyár speciális igényeket kielégítő „La Sexy lager” sorozatáról, amely változatos címkézéssel kerül forgalomba:

Mint már tán említettem, a posztban lévő összes kép (néhány kivétellel, de az külön jelölve van) a cég webhelyéről származik...

Ha valaki szeretne mélyebben megismerkedni a céggel, azoknak néhány hasznos információ:

Brewery Huyghe
Geraardsbergsesteenweg 14 B - 9090 Melle
Tel: +32 (0)9 252 15 01
Fax: +32 (0)9 252 29 31
www.delirium.be

Melle egy kis falu, nem messze Ghenttől:

Ha valaki esetleg vonattal megy:

• Brüsszel felől jőve a Gent St Pieters megállónál kell lerongyolni a vonatról...
• Átszállás egy másik vonatra Melle felé
• A vasút mellett kóvályogva 500 métert pont a főzdéhez érkezünk...

Meg lehet tekinteni a múzeumot, és a főzést magát is, a következő opciók vannak:
- hétköznapokon vannak vezetett túrák a délutáni órákban:  14:00, 15:30 és 19:00. Előre be kell jelentkezni!
- Rossz hír, hogy a túráknál a csoport minimális létszáma 15 fő. Ennél kisebb csoportoknál a minimum ár 75€, egyébként koponyánként 5 €
- Ebben az árban benne van egy túra és kóstolás.

Jelentkezni itt kell.