2014. december 29., hétfő

Giebelhof Strong

Tesztelés időpontja:

2014. december 3., Budapest (dobozos)

Hát akkor ezennel pillanatnyilag lezárhatom a Giebelhof család tesztelését, s mivel az átlagpontszám három értékelés alapján 19-re jött ki, erre finoman szólva nem lehet büszkének lenni...

A Strong a család legerősebb tagja, mint ahogy a névből is következik, de nem kell azért itt brutális alkoholfokra számítani, az alkoholtartalom (6,5 %). Kezdjük azzal, hogy próbáljuk meg összeszedni azt, amit pozitív... Hosszú lista nem lesz belőle, mert csupán a színét tudom itt megemlíteni, ami majdhogynem megejtően borostyános, kicsit tán narancssárgás. A külcsínnél több origótól jobbra nem jelentkezik, habot nem nagyon látni (így annak milyenségéről is kár lenne vitafórumot indítani...), szénsavfejlődés nem látható.



Ízre az alkohol dominál mindent, vadul vágja taccsra az ízlelőbimbóinkat,s hiába próbál az ember a mögöttes tartalomra koncentrálni, ami a gépízű alkohol mögül kéne, hogy kitüremkedjen, semmi nem bújik elő, marad a jellegtelenség. Tán ez a legrosszabb a három közül...


Megjelenés4
Íz4
Aroma és jellegzetességek  3
Összhatás7
Összesen18

2014. december 21., vasárnap

BøgeBryg

Tesztelés időpontja:

2013. október 7., Tallinn (üveges)

2012-ben Athénban jártam, az akkori élményekről jópár poszt született, ezekről leginkább a Kocsmakultúra rovatban lehet olvasni jobb oldalon. Hazafelé menet meg kellett állnom Koppenhágában vagy 5-6 órára, s csak pár óra elteltével jöttem rá, mekkora marha is vagyok, hisz az a pár óra egy kis városnézésre bőven elég lett volna. Tetézte a butaságot, hogy soha nem jártam még a dán fővárosban, s a marhaságra még az sem mentség, hogy teljesen sötét volt már fél négykor, mikor megérkeztem, akkor is érdemes lett volna bevonatozni a városba...

No de mindegy, kár ezen utólag keseregni. A reptéren így aztán szinte mindenütt jártam, s természetesen a söröket is néztem. A dán sörökről általánosságban véve jó élményeim vannak, s szerencsére a reptéren nem csak a tömegtermékek voltak kaphatók, hanem kicsit egyedibb cuccok is, péládul a Skovlyst főzde termékei is. Szemezgettem sokáig a boltban négy sörrel, de egyrészt a cuccaim mennyisége, másrészt meg az árképzés miatt kiválasztottam egyet.



A sör 5,2 % alkoholtartalmú, borostyánszínű félbarna sör, aminek az adja a különlegességét, hogy három hétig bükkfakivonatos érlelést kap a palackozás előtt. No persze ebben csak reménykedni tudok, hogy jól értettem-e, mert a sör fent belinkelt termékoldala teljes mértékben nélkülözi az angol nyelvet, a Skovlyst főzde a jelek szerint nem nagyon akar kitörni a dán érdekszférából...

Színre egy picikét opálos, a színét már említettem, még az ízén érdemes egy picit elidőzni. Kóstoltam
már "füstös söröket" (rauchbier), s nagyon halványan arra az ízre emlékeztet, ugyanakkor édeskés. Megjegyzem, a füstös íz nekem alapvetően nem jön be, de ez a sör jó. Azt hiszem, ha alkalmam fog nyílni a főzde további söreinek kóstolására, egy pillanatig sem fogok habozni...


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás13
Összesen38

2014. december 18., csütörtök

Giebelhof Lemon

Tesztelés időpontja:

2014. december 15., Budapest (dobozos)

Közeleg az év vége, és közeleg a Giebelhof brand körébe tartozó sörök tesztelésének vége is. "Végeztem" az alkohollal bíró termékek tesztelésével (a Strong még a várakozási sorban, alkoholmentes sörökkel meg elvből nem foglalkozom, pedig van az is...), úgyhogy hamarosan megfogalmazhatom az összefoglaló véleményemet, de előbb lássuk ezt...

Számomra a nagy kérdés az alapsör lesújtó tesztje alapján az volt, hogy lehet-e ezt még fokozni, vagy van már onnan felfelé? Hát így utólag meg kell állapítanom, hogy egyelőre sajnos nincs, de lássuk a részleteket.

A névből ugye kiderül könnyedén, hogy egy könnyed citromos változat jön ezúttal, alkoholban a standard 2 % jön ennél a sörnél is, cukrot még véletlenül sem látott, az édes ízért édesítőszer felel. Sajnos ez az ízben érződik is, olyan szinten mesterséges, hogy na, s ezen még a citrompótló szerű adalékanyag sem segít, sőt.

Édes folyadék, citrom "ízt" alig-alig érezni, habot ne is keressen senki, opálosság zéró.

Ezt sem tudom sajnos ajánlani...


Megjelenés3
Íz4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás7
Összesen18

2014. december 17., szerda

Szent Anna Fogadó, Berkenye

Látogatás időpontja:

2014. november 30.

Na már most a látogatás időpontjánál el kell időzni egy kicsit. Nem ez volt az első alkalom ugyanis, hogy ezen a helyen jártam, kedves barátommal már számos alkalommal voltam itt, de ezek az alkalmak mind a 2010. előtti időszakra estek, így kíváncsian vártam, hogy milyen irányban történtek elmozdulások az elmúlt évek alatt...

Ha esetleg valaki nem tudná, Berkenye a Börzsöny gyöngyszeme, egy varázslatos kis sváb falucska Nógrádtól nem messze (szép időben a vár is kitűnően látható), van egy szép tavacskája is, a hegyek karnyújtásnyira, rend van és tisztaság, soroljam még? Egy szóval: mindenképp érdemes ide ellátogatni. Én a látogatást összekötöttem egy "téli" túrával is, Nógrádról indulva felmentünk a Csóványosra (938 méter, egyesek szerint 939...), s onnan vissza Berkenyére, ami nagyjából 24 km.

Induláskor is hideg volt, de az út nem volt megfagyva, sár mindenütt, 600 méter felett meg teljesen más évszak várt ránk: az új kilátó felé jégbe dermedt fák és szél fogadott minket, s egyre nőtt a hó mennyisége is a földön. Utólag nézve az eseményeket, a szombati nap volt az utolsó, amikor még fel lehetett menni oda, úgy nézzétek ezeket a képeket:










A túra után kellemesen elfáradtunk, így az estét és a következő délelőttöt pihenéssel töltöttük, majd utána látogattunk el ebédelni a Szent Anna fogadóba. Mint írtam, jártam már ott korábban, így nem lepett meg a gondozott porta, bár történtek változások azért. Úgy tűnik, az utca túloldalán lévő épületek is a fogadóhoz tartoznak immáron, szépen rendben vannak azok is, konferenciaterem és "lakodalmas ház" van ott.



A belső enteriőr nagyon nem változott, de megmaradt az igényesség, jó ide belépni. Az étlap nem túl hosszú, de jól felépített, kihívás választani, mert több olyan tétel is akadt, amit szívesen rendeltem volna. Végül a sváb bableves mellett kötöttem ki az izgalmas leírás miatt.

Fedővel...
Sörkínálatban nem vagyunk azonban nagyon elkényeztetve, ott jártamkor például csapolt sör nem szerepelt a kínálatban. Így kértem egy búzasört, de semmi gond nem volt így, a leveshez teljesen tökéletes párosítás volt.
... és anélkül
A levest kis lábosban hozzák ki, mellé még kapunk egy kis savanyú káposztát és tejfölt, ízlés szerint lehet alakítani az ügyet. A leves sűrű, és a zöldségek mellett füstölt csülök gondoskodik a tartalmasságról, s a lábos mérete nagyon csalóka: először azt hittem, hogy kevés lesz, de távolról sem. Valószínűleg tányérban kifejezve több lehet, mint egy normál mélytányérnyi mennyiség...

Mi egyébként nyitáskor érkeztünk, s már akkor is voltak bent, de a vendégek folyamatosan érkeztek, igen csak népszerűnek tűnik az étterem. A magam részéről meg is tudom érteni, csalódásban itt még nem volt részem.

Edelweiss Hefetrüb

Na de ugye azért ittam sört is... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy újdonság volt ez a sör, mert már számos alkalommal kóstoltam ezt a sört az elmúlt évek során. Idehaza nem túl nagy kihívás hozzájutni, mondhatni ez az egyik legkönnyebben hozzáférhető felső erjesztésű búzasör (Ausztria, Kaltenhausen), és máris kapcsolódhatna hozzá a jól bevált sztereotípia, hogy akkor nem is lehet jó.

Szerencsére nem így van, számomra az átlag felett teljesített x évvel ezelőtt. és most is. Megspékelték egy darabka citrommal is, de ebben inkább most több volt a bosszúság, folyton csúszkált, és mindig pont oda, ahová szomjas ajkamat illettem volna...:)

A színe nem túl mély, inkább lagerre hajaz, az opálosság nagyjából 9,5 % (igen, lemértem...), a hab viszont tökély. Ízre enyhén korianderes lime, nem édes. Szerintem tavasz és nyár idején kimondottan hűsítő lehet, de a forró levesnek is kiváló kiegészítője volt.



Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás13
Összesen35

Egy szó mint száz, ha a Börzsönyben vagy környékén kirándultok, s szükség van egy kis energiafeltöltésre a délután a folyamán, akkor ez a hely kiválóan alkalmas rá. (Nem szignifikáns információ gasztronómiailag, de az étterem ingyenes wifi-t is biztosít az arra fogékonyaknak...)

Elérhetőségek:

2641 Berkenye, Petőfi u. 1.
Telefon/Fax: +36 35/362-078
Mobil: +36 30/4811-455
Web: www.berkenyepanzio.hu
e-mail: aniko@berkenye.hu

2014. december 16., kedd

Barry's Premium

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (dobozos)

Tudom, marhaság mindenféle sört úgy összevásárolni, hogy az ember nem nézi meg tüzetesebben, hogy mi a túrót is vesz... Főleg, ha valaki azt állítja magáról, hogy ez a hobbija és próbál az igényesség felé szándékoltan elhajolni a tömegtermékek garmadájából. Ettől függetlenül azt az elvet is magaménak érzem, hogy meg kell kóstolni szinte mindent, mert ahogy az aranyásók is találnak néha méretesebb rögöket, úgy a 4 %-os alkoholtartalommal bíró light sörök között is felbukkan időnként egy olyan tétel, amiért megéri meríteni ebből a forrásból is...

Jelzem, a Van Pur konyhájából kikerült nedű esetében ez messze nincs így, de ezt a bevezetőt akkor is meg kellet írnom, egyrészt a magam szórakoztatására, másrészt meg azért, hogy időnként tisztázva legyen, minek is iszom én néha olyan söröket is, amibe mások még a bakancsukat sem mosnák le a "Magyarországi Forrástúrák" Börzsöny- hegységben végrehajtott 25 km-es szakasza után...

Az egyetlen pozitívum az volt, hogy ezen az enyhén ködös, de mérsékelten hideg észtországi délelőttön a kertben főzéssel töltöttem az időt, s nekem ez oly relaxáló tevékenység, amibe szinte minden nemű és minőségű ital elfogyasztása belefér, ilyenkor nem veri ki nálam a biztosítékot semmi: mondhatni átlényegült állapot ez, ha lehet ilyen marhaságot mondani...


Szóval nem ért letaglózóan egyrészt az sem, hogy a pohárba kitöltött nedű semmiféle (!) illatjeggyel nem rendelkezett, másrészt az sem, hogy nem kellett ízekre szednem az ízek öszzetevőit, mert nem volt mit felszeletelni agymunkailag: ennek a sörnek se íze, se bűze, s a színe is csak azért volt értelmezhető, mert közben megfelelőek lettek a fényviszonyok. Most már csak azt nem értem, hogy a névben mi ez a "Premium" szócska. Viccnek erős...

Sajnos nem az a színvonal, amit lengyel barátainktól elvártam volna:


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek  2
Összhatás6
Összesen15

2014. december 15., hétfő

König Pilsener

Kissé elferdült a kép ezúttal...
Tesztelés időpontja:

2014. november 25., Budapest (dobozos)

Már régen elhatároztam, hogy a sajátmárkás termékeknél nem csinálok reklámot egyik áruházláncnak sem, nem ez lesz másképp most sem, nem fogom elárulni honnan van, reklámot nem csinálok egyiknek sem... Azt sem rejtettem véka alá eddig, hogy az ilyen jellegű sörök esetében a nívósabb tételek olyan ritkák, mint a Ferenc József-földön az antilopok...

Szóval ha ez alól bármilyen módon kivétellel találkozom, az mondhatni üde színfoltja a dolgos hétköznapoknak, s ennek feltétlen örülni kell. (Ahogy Erős Attila szokta mondani: "Tessék hangosan örülni!!!") Szóval volt ez a König Pilsener a boltban, én meg azt gondoltam, mit veszíthetek, gyere a kosárba, nem néztem rajta semmit, ki gyártja, mi ez egyáltalán, van-e neki nemzetbiztonsági bevizsgálása, semmit...

... meg ez is, sebaj...
Nem a legolcsóbb tucatsör egyébként, de persze nem is az az árkategória, ahol a jófajta német sörök csücsülnek. (Nem emlékszem már pontosan, de némileg felülről karcolta a 200 forintot.) Egy König-Brauerei nevű főzde főzi, akikről nyilván nem hallottam soha, de ezzel úgy gondolom, nem vagyok egyedül...

Összesen 4,9 % alkohol van benne, s még a szárazanyagtartalom is vállalható (11,3), de igazából ez nem is fontos. Habra nem egy übersör, de ízre teljesen korrekt, kilóg a tucatsörök közül. Árulnak jobbat is ebben a boltban (még olcsóbban is...), de ettől függetlenül ennek a sörnek van helye a polcon. Kellemes aromák jönnek az első kortyok után (elsőre kicsit összeszedetlen, néha picit citrusos, ami nem pilsner erény), s összeáll egy olyan íz, ami már-már harmonikusnak nevezhető. No persze felmagasztalás nem fog következni, attól ez még egy tömegsör, és nincs olyan önálló karaktere, ami miatt föl kéne kúsznia 30 pont fölé. Mindenesetre nem volt kidobott pénz...


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás11
Összesen27



2014. december 12., péntek

Piebalgas gaišais

Forrás:Piebalgas Alus
Tesztelés időpontja:

2013. október 3., Tallinn (üveges)

Szaunázás előtt lett barátunk jóvoltából alkalmam nyílt néhány újabb lett sör tesztelésére, amelyek közül némelyik belopta magát a szívembe, némelyik meg nem. A történelmi hűséghez tartozik, hogy ez a tétel az utóbbi csoportot erősítette, de hát nem lehet minden tökéletes...

A Piebalgas Alus számomra eddig ismeretlen főzde volt, s sajnos a honlapjuk sem segít az elmélyedésben, mert nem készítettek belőle angol nyelvű verziót. Mondjuk a magyar sörös cégek honlapjaihoz hasonlatosan ők is a minimalitás hívei, valószínűleg a lett nyelv szerelmesei sem lesznek sokkal okosabbak attól az egy bekezdéstől, amit itt leírásképpen el lehet olvasni...

Szóval a főzde maga egy Jaunpiebalga nevű földrajzi entitáshoz köthető (amit még kimondani is nehéz...:)), s a portfólióban emellett a sör mellett még másik négy sör található jelenleg. Maga a gaišais egy alapsör, 5,6 % alkohollal, így azt gondoltam, hogy a szaunázás okozta folyadékveszteségre elég lesz, s mivel annyira nem erős, még attól sem kell tartani, hogy az ember esetleg az agysejtveszteség hatására érintőlegesen lekezelné a kályhát odabent (bár egyes kutatások szerint az alkohol nem is pusztítja az agysejteket...)

Sajnos ezzel a lehetséges pozitívumokról be is számoltam, ezt a fejezetet le is zárhatjuk. Az ízében a komló sajnos mindent visz, és nem jó irányba, régen ittam olyan sört, amiben ennyire hangsúlyosan jelen lett volna. Önmagában még ez nem is lenne tán probléma (ittam én már kegyetlenül komlós söröket), de ha ez azzal párosul, hogy a felhasznált alapanyag minősége sem üti meg az elvárt szintet, akkor ennek óhatatlanul egy ilyen értékelés lesz az eredménye:


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás9
Összesen22

2014. december 3., szerda

Little John Reloaded

Tesztelés időpontja:

Budapest, 2014. november 26. (üveges)

A Tuck barát után tehát folytassuk felfedező körutunkat a Győrzámolyi Serfőzde termékeit illetően, s maradjunk a Robin Hood szférában is egyúttal. Mint minden művelt sörfogyasztó tudja, Little John volt a hős Robin másik fősegédje, aki a botjával aprította az ellent, ha éppen arra volt ingerenciája. Közben nyilván időnként akadt ideje a nevezett baráthoz hasonlóan sört is inni, s valószínűleg ezért őrá a választás a névadásnál...

A Little John eredeti verziója 5,5 %-os volt, s ennek felturbózott változatát sikerült most tesztelnem, ami 2013 év végén jelent meg, ha a híreknek hinni lehet. Az eredeti sör egy sima "ivóale" volt, sajnos ahhoz még nem volt alkalmam. A jelenlegi verzió azonban egy erőteljes dubbel, amelynek én személy szerint jobban örülök, mint egy sima ale-nek. Jelzem, az eredeti 5,5-ös verzió sem lehetett az a "megiszunk belőle 12 korsóval gond nélkül" típusú sör, de ez a szintet lépett version 2.0 Kicsi Jánosra hatványozottan érvényes.



Mióta itthon töltöm napjaimat, egyre többször veszem rá magamat (ó, micsoda "kényszer"...), hogy valami irgalmatlanul finom "disznóságot" készítsek elő emberi fogyasztásra, s nem egy alkalommal sikerült az elmúlt időszakban arra rávennem magam, hogy például kolbászt, illetve hurkát süssek. Tudom, nem tartoznak a reformorientált szakácskönyvek ajánlott tételei közé, de néha kell azért mást is enni. Ezek az étkek abból a szempontból is kiválóak, hogy nagyon jól lehet hozzájuk sört inni, s szinte bármelyik típus nagyon jól illik hozzájuk.
Kicsit ferde lett a kép, de sebaj...


Mindenesetre a véres és májas hurkához ez a mélybarna sör nagyon jó párosítás, már csak azért is, mert nem túlzottan keserű, s így a sós főétel és köret (a zsírban hozzá sütött szeletelt burgonyával szoktam enni) kiváló kiegészítője. A habja nem túl kérémes, ugyanakkor zömök és kiváló színben csücsül a sör tetején, szerintem kifejezetten jó ránézni. Ízben gyümölcsök jelennek meg a belgás jelegű ízhatás mellett, bizony jól össze van ez rakva...


Egy újabb érv, hogy tovább kóstoljam a főzde anyagait...



Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás13
Összesen34

2014. december 1., hétfő

Brolijos

Tesztelés időpontja:

2013. október 5., Tallinn (üveges)


Nyomoztam én rendesen ez után a sör után, de sajnos nem sikerült 100%-ra bebizonyítani, hogy ki is gyártotta, az Utenos, vagy a Gubernija., vagy esetleg valaki más... Ebből ugye már ki is derült, hogy litván sörről van szó (ugye???:)), Ebből következően erősen élek a gyanúperrel, hogy a minőségi módszertan, amiben a készítői módszer leledzett, arra predesztinálta a gyártót, hogy beszüntesse a gyártását. Persze nem vagyok biztos felőle, de tán nem négy találatnak kéne jönnie rendszertelenül a gugliban, ha ezt még mindig tolnák a polcokra...


Abban sem találtam egyetértést, hogy 4 illetve 5 % lenne az alkoholtartalom, de én hajlok a 4 %-ra, mert ízre erősen fűnyírószagú volt, ritka gyenge light sör volt, amit az ember jeles alkalomra még véletlenül sem venne elő. Én akkor éppen halászlét főztem a kertben Tallinnban, amely egy nagyon kellemes tevékenység, s egy-két jófajta sör csak javíthat a folyamaton.






Ez volt aznap a második sör, amely ezt a processzust lett volna hivatott támogatni, de már akkor gyanakodhattam volna, amikor kiöntöttem: alig volt habja. (Hogy mi volt az első sör, meg sem merem itt említeni névleg, mert még valaki összehasonlításokat tenne, pedig nem egy lapra valók, érdeklődők nézzék meg itt.) Ízre? Hát azt inkább ne firtassuk... Valahol a gépzsír és az aceton között, kesernyésség, savanyúság váltakozik, ugyanakkor meg vízízű. Ha tényleg kivonták, nem volt kár érte...


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek     2
Összhatás5
Összesen14

2014. november 11., kedd

Corvinus Rex

Tesztelés időpotnja:

2014. október 29., Budapest (üveges)


A Főzdefesztes posztban korábban már szóba került a Serforrás főzde a gesztenyés sörük kapcsán, s ha már elkezdtem velük az ismerkedést, az otthon lévő készletből az ő sörüket vettem elő legutóbb, ami a hírek és a címke szerint is némi tokaji aszúval van megbolondítva.  Ebben a tekintetben tehát a sör valódi unikum a világ sörgyártásában, ehhez hasonlót valószínűleg Magyarországon kívül egyhamar sehol nem fognak gyártani.


A sör elméletileg 5,6 % alkoholtartalmú, s nagy szívfájdalmam, hogy a fent belinkelt leírás és más források sem tájékoztatnak arról, hogy az aszú a gyártási folyamatban hol jön a képbe, így a magam részéről most csak a szubjektív élményekre tudok szorítkozni. A színe kimondottan szép, bár jelzem szokni kell ezt az árnyalatot. A tokaji íze markánsan érződik, összességében a szénsav pedig nagyon kevés, már a kóstolási folyamat elején is. Komló jelenlétét nehéz észrevenni, s nincs kimondottan "söríze" sem ennek az italnak.


Ha érzékeltetni kellene az ízvilágot, akkor leginkább valamelyik Rodenbach gyártmányhoz tudnám rokonítani, bár a végeredmény nem olyan savas, mint a Rodenbcah több évig hordóban érlelt flamand barna tételeinél.


Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás12
Összesen30



2014. november 5., szerda

Főzdefeszt, 2014. szeptember 20-21.

Az elmúlt évek során irigyléssel figyeltem külhonból, hogyan is érlelődik, fejlődik ez a fesztivál, s meg kell mondanom nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam részt venni rajta a kezdetektől. Örvendetes folyamat, hogy a fesztivál létezik és virul, s még örvendetesebb az a folyamat, ami a kialakulásához vezetett. Melengeti a szívemet az egyre több szereplő a piacon (nem csak a fesztiválon megjelenőkre gondolok...), úgy érzem végérvényesen sikerül lassan kitörni abból az állapotból, amikor csak néhány nagy sörgyártó termékeit lehetett kapni Magyarországon.


Remélem, hogy nem múló divathullámnak vagyunk tanúi, amely pár év múlva lecseng, hanem csak az út elején vagyunk, és innen csak feljebb vezet az út. Abban is reménykedem, hogy ezek a különleges sörök is megtalálják a kellő forgalmazási csatornákat, mert az is fontos lenne, hogy ne csak a sörbúvárok által ismert szaküzletek polcain legyenek ezek elérhetők: az átlagfogyasztót is szembesíteni kell azzal, hogy igenis van más is a nap alatt, nem csak az, amit megszokásból iszik. Ez hosszú folyamat (a boroknál sem volt egyszerű...), de mielőbb elkezdődik, annál jobb nekünk...

Ennyi bevezető után térjünk rá, mit is láttam a hétvégén...


2014. szeptember 20.


Az Oktogontól elsőre rossz irányba indultam el, mert elkövettem azt a hibát, hogy nem tájékozódtam előre kellőképpen, hol is kell keresni az Andrássy úton a rendezvény magját. Ennek ellenére féltáv körül a Hősök tere felé belefutottam néhány sörös standba is, de nyilvánvaló volt így is, hogy majd az Opera felé kéne próbálkozni. De ha már ott voltam, végigjártam ezt a részt is (senki ne mondhassa rám, hogy nem voltam alapos...), szép idő volt, egy kis séta igazán nem árthat.


Szóval a séta közben belefutottam ebbe a buszba, s ha már így történt, meg is kóstoltam mindjárt két sört:


Keserű méz (Fóti Kézműves Sörfőzde)



Korábban már említettem, hogy ha valaki végignyálazza a szakirodalmat a jobb oldalon, fog találni a vége felé egy "1001 Beers You Must Taste Before You Die" című könyvet, aminek a nekem meglévő kiadásában csupán a Dreher Bak sör képviseli hazánkat, s több sör a szerkesztők véleménye szerint akkortájt nem fért bele. A bevezetőben jelzett örvendetes folyamatoknak hála azonban a legutóbb megvizsgált kiadásban a növekedés 100 %-os (!) volt, mert abba már belekerült ez a sör is... A 100 % persze csak a vicc része, de a könyvet lapozgatva nem igazán egyszerű egyáltalán bekerülni ebbe a kiadványba... A dolognak még egy érdekességet ad az, hogy mind a Dreher Bakot, mind pedig a Keserű Mézt egy ugyanazon napon sikerült először megkóstolnom...:)

Az új kiadást egyébként még egy évvel ezelőtt lapozgattam, s csak hát akkor még Észtországban éltünk, s nem nagyon volt lehetőségem a kóstolásra, azóta keresem a lehetőséget, ami végre elérkezett. A Fóti Kézműves Sörfőzde legnépszerűbb söréről van szó egyébként, 14-es Ballin fok és 6 % alkohol a legfőbb jellemzők. A főzdével majd egyszer külön poszt keretében ismerkedünk, most csak annyit, hogy 1994 óta főznek söröket, szóval nem kizárólagosan a pár éve elindult "divathullámot" meglovagolva jutottak el eddig a sörig, bár különleges söröket ők is csak pár éve készítenek.

A Keserű méz szépen felépített komlózással büszkélkedhet, a kesernyés jelleg citrusokkal párosulva nem taglózza agyon az embert, ugyanakkor a habja rögtön kirí az átlagos sörök közül. A habon és a nedűn is látszik némi opálosság, de ez számomra nem hogy hátrány, hanem előny, ettől a pontok nem mennek lefelé, sőt...


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás16
Összesen38

Rizmajer Konyakos-Meggyes

Tudom, hogy szégyen és gyalázat, de a sokéves kihagyás miatt a Rizmajer főzde is teljesen ismeretlen volt számomra a Főzdefeszt előtt, de igyekszem a lemaradásaimat pótolni természetesen. A fenti "egységben" számos sör volt kapható, de mivel a meggyes sörök nekem egy ideje a gyengéim közé tartoznak, így örültem neki, hogy kóstolótársam ezt választotta, így alkalmam nyílt ennek a tesztelésére is.

A Rizmajer esetében egy 11 Ballin fokos lágerről beszélünk tulajdonképpen, amely úgy készül, hogy a pilzeni malátával készített lágersört ráfejtik a tisztított meggyre, azaz kicsit más a technológia, mint a klasszikus kriek (lambic) esetében . Ehhez járul még némi konyak, s így alakul ki az ízvilág, a végső alkoholtartalom 4,3 %...

A habja szép rózsaszínes, a színe pedig mélyebb meggyszínt képvisel, mint egy átlagos magyarországi ízesített gyümölcsös sör. Némi opálosság itt is felfedezhető, ízre pedig 80 %-ban a gyümölcsösség köszön vissza, és a konyak-meggy desszert jelleg, bár tesztelőtársamnak túlságosan előtérbe került a söríz.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen34

Bäder Betty Babe

Mily meglepő, egy új főzde ismét a blogban...:) A Bäder főzde kiskunfélegyházi illetőségű, és természetesen próbáltam utánamenni, hogy mit is lehet róluk kideríteni, de csúfos kudarcot vallottam. Szóval ez van, de tán hamarosan sikerül bővebb információforrásra lelnem, s akkor a következő tesztnél majd erre is sort kerítünk. Türelmetlenek addig itt böngészhetik azt a kínálatot, amit az egyik helyen felleltem, bár ez koránt sem a legfrissebb, mert például a Betty Babe hiányzik róla...

A Betty Babe egy belgás stílusú szűretlen witbier búzasör, s ebből mindjárt le is kell jönnie mindenkinek, hogy felsőerjesztésű sörről van szó. A búza maláta tartalom több mint 50 %, de ezt őszintén szólva el is vártam.:) Aadnak hozzá némi pilzeni malátát is, és a végeredmény egy 4,5 % alkoholtartalmú itallá áll össze.


S hogy milyen? Tisztességes búzasör, kellemes aromák jellemzik, semmiképp nem mondanám savanykásnak, inkább édeskés és fűszeres jelleg dominál, ugyanakkor frissnek is tűnik. A színe természetesen nem áttetsző, s nem igazán hajaz a belga fehér sörökre, itt inkább sárgára számítsunk. Szerintem korrekt sör.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás15
Összesen36


Kapucinus Söröstyén


Kedves barátom ajánlására megkezdtem ismerkedésemet a Kapucinus főzde söreivel is... A főzde 1994-ben kezdte meg működését Magyarhertelenden, immáron húsz éve. A fent belinkelt bemutatkozásból az derül ki, hogy nem hívei a pasztörizálásnak, így minden sörük a frissesség irányába mutat, s ezen az egy példán felbuzdulva ezt alá is tudom támasztani.


A Söröstyén egy vörös sör, számomra némileg az Old Speckled Hen-re hasonlító ízvilággal. Az alkoholtartalma viszonylag magas (7 %), a készítéséhez pedig pilseni, karamell és festő malátát használnak fel a dupla mennyiségű komló mellett. Érdekes módon ennek ellenére nem éreztem brutálisan kesernyésnek, sőt, némi meggyes beütést is felfedezni véltem. Egyáltalán nem alkoholos, a frissességnek hála "könnyen" iható sör, de nagy valószínűséggel ez csalóka...


Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen35



2014. szeptember 21. (második nap)

Második nap több erőm volt a tesztelésre, s ezúttal a Deák tér felől indultunk el...

Bigfoot 2222

No kérem, a címke szerint ez egy "Díjnyertes, különleges amerikai IPA".

Számomra a Bigfoot főzde is kimondottan ismeretlen volt a fesztivál előtt, de azért itt van némi alapom ismereteim hiányosságainak leplezésére, ugyanis a főzde csupán 2013-ban kezdte el bontogatni a szárnyait. Ehhez képest a portfólió egész szépen alakul, s a sörök között bevallottan a 2222 a zászlóshajó. A névválasztás számomra egy kicsit visszás, a hírhedt Al Capone úr South Wabas sugárúton (Chicago) lévő főhadiszállásának kíván emléket állítani, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem (számomra inkább nem).

Mindegy, ettől vonatkoztassunk el, nézzük magát a sört. Egy IPA-ról van szó, 6,5% alkoholtartalom van benne, a címke pedig olyan amilyen. Első látásra maga a dizájn formátuma nekem eléggé tetszetős volt, s maga a stand is törekedett rá, hogy megfogja a fesztivál látogatóit, tán itt fényképeztem a legtöbbet.



Olcsónak nem mondhatnám, emlékeim szerint ez volt a legdrágább a polcon, de hogy megérte-e? A fellelhető leírások alapján az ár a jó minőségű alapanyagok felhasználásának köszönhető, s ha ez így van, akkor részben rendben is vagyunk. Azért részben, mert általános tapasztalat (erről majd írok később az összegzésben), hogy a lassan számolatlanul megjelenő hazai sörújdonságok számomra kissé túl vannak árazva, s ez csak részben magyarázható azzal, hogy a fesztiválokon az ember mindig magasabb árakkal találkozik... De erre a poszt végén még visszatérek.

De tegyük félre a fanyalgást, nézzük a sört. Színre nagyon kellemes gyümölcsös színt kapunk, de egy IPA-nak ilyennek is kell lenni. Viszonylag kevés hab, kellemes citrusos illat, s ha becsukom a szemem, simán el tudom képzelni, hogy egy Brewdog szintű termék van a pohárban... S hogy ízre milyen? Ahhoz képest, hogy nemrég lett összerakva, s a recept valószínűleg még alakulóban van (remélhetőleg még jobb irányba), szerintem remek. Kötekedhetnék itt azon, hogy némelyik jellemző picikét kilóg (voltak enyhe gondjaim a komlózással), de összességében szerintem ez egy remek sör.

Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás15
Összesen37

Serforrás Gesztenyés (Felsőzsolca)

Hát most írjam megint azt, hogy a Serforrás is egy új főzde nekem? Hát kénytelen vagyok, mert ez a helyzet. Szerencsére van még egy tétel otthon tőlük, a Corvinus Rex, úgyhogy az ismerkedési folyamat folytatása legalább részben biztosítottnak látszik... No de nézzük a sört elmélkedés helyett a jövőre nézve... A magam részéről nagy barátja vagyok a gesztenyés söröknek 2000 óta (éljen soká Korzika), úgyhogy nagyon megörültem ennek a nedűnek az Andrássy úton. Szépen mutatott kimondottan még abban a nyomorult műanyagpohárban is, a színe majdnem mélybarna. Minimális habképződés jellemzi, illatában pedig hangsúlyosan jön a gesztenye. S ízben? Ott meg pláne, s van némi vaníliás édeskés íz, s mellette komló. Hát mit mondjak még? A nap egyik legjobb élménye volt ez a szépen felépített sör...


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen36

Kéményseprő

Hát ha az előző jó sör volt, akkor mit mondjak erre?  Ezt szintén a Fóti Kézműves Sörfőzde állítja elő, s második nap már a saját standjukba "botlottam bele". Na jó, volt ott némi szándékosság is... A sok sör közül ezt választottam ki, s olyannyira ízlett, hogy hazavittem belőle egy üveges verziót is, az még békésen pihenget a konyhában, végzetére várva...

Szóval a kéményseprő név számomra sötét színű sörre asszociálódik, s nem is kellett csalódnom a sör színében, mert igen csak setétre sikeredett... Szűretlen fekete sör a definíció szerint, nem túlzottan erős alkoholtartalommal, ami jelen esetben 6 %. A komlózás egyenletes és erőteljes, kiegyensúlyozott ízvilággal rendelkező sör, fékezett habzással. Szinte fekete a pohárban, illatra kesernyés. Sokak szerint a fekete Keserű méz, de én ezt tudom alátámasztani, számomra két külön ízvilág...





Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  9
Összhatás15
Összesen39


Ikkona Red Indian Pale Ale

Azelőtt a stand előtt, ahol ezt a sört árulták, volt egy chili készítményeket áruló egység, akár egy kis reklámot is csinálhatok nekik, úgy hívják őket, hogy Sárréti Chilfarm, s a számos termékük mellett (van csoki, lekvár, meg még ki tudja mi...) van nekik egy brutális szószuk, amely "Csak" Norris névre hallgat. Nincs benne más, mint szellem chili (Bhut Jolokia) és a Dorset Naga nevű förmedvény, tán valakinek mondanak ezek valamit... Naná, hogy meg kellett kóstolnom, elsőre nem is volt olyan durva. De aztán 5 másodpercen belül éreztem, hogy innom kell valamit, de AZONNAL. No persze a sör ilyenkor nem segít (mint ahogy a víz sem), de az ember már csak ilyen, ilyenkor inni kell...

Szerencsére ezen a rendezvényen ez nem lehetett probléma, rögtön megálltam a szomszédos standnál, ahol többféle sör is volt...

Az Ikkona egy rozsnyói főzde, akikkel szintén először találkoztam. Sokan húzták a szájukat, hogy némileg túl van árazva a sör még Főzdefeszt szintjén is (800 forint, hát nem kevés..), s a többség arrébb is ment, hogy ezt most talán nem...


Szerencsére én másképp döntöttem, s nem bántam meg. Vöröses színű korrekt IPA jár a pohárba, megfelelően gyümölcsös, és korrektül kesernyés. A gyümölcsös jellegből adódó némileg citrusos édes vonalak jól ellenpontoznak, jól össez van rakva na.


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás15
Összesen36


Ugyanennél a standnál volt lehetőség kisebb pohárkákból kóstolni még néhány sört, ezek következnek most:


Postřižinské Tmavý ležák

Aki ennek a sörnek a nevét ki tudja mondani helyesen, bármikor vendégem egy jófajta sörre. Jómagam csak egyetlen embert ismerek, akinek ez semmiféle gondot nem okozna, de könnyű neki, mert évekig élt Prágában, és tökéletesen bírja a cseh nyelvet.

Szóval a főzde nem egy túl ismert entitás idehaza, sőt, arra is nagy tétben mernék fogadni, hogy viszonylag kevés honfitársunk járt már Nymburkban (ez a főzde székhelye), pedig nincs is olyan messze... A cseh sörfőzdékhez hasonlóan, az ő esetükben is számos sör van a tarsolyban, de náluk még azzal is meg van fejelve a dolog, hogy minden egyes sörnek valóban egyedi brand neve van. A városban dúl a Hrabal őrület, így nem csoda, hogy a sörök neveit is ő ihlette, minden címkén szinte ő díszeleg, s a sörök az ő hőseihez köthetők.


Tudom, elfogadhatatlan, de a Postřižinské Tmavý ležák esetében egyszerűen nem tudtam kideríteni azt az apropót, hogy kiről is lett elnevezve. Úgyhogy, szégyenszemre, de meg kell elégednetek azzal, hogy a sör egy 4,5 %-os barna sör, amely az alkoholtartalmát cáfolva kellemesen testes sör, bár színében inkább félbarna, mint barna. A habja teljesen korrekt (no ezt persze nem az én féldecis poharam alapján szűrtem le...), tán egy kicsinységet édeskés, de ezn nem ront az összképen.

Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen34

Žatec Premium

Még egy cseh sör a változatosság kedvéért, ezúttal a Žatecky Pivovar gondozásában. A z ő "sörsorozatuk" is olyan jelzem, hogy nem nagyon férni ki az asztalra, ha mindből érdemei szerint bevásárolnánk, de majd szép lassan tán azokat is alkalomadtán meg fogom kóstolni.

De most nézzük ezt a Premiumot, abból is a féldecis kiszerelést. Igyekeztem gondosan kóstolni, amennyire lehet, de ebből a mennyiségből azért ne várjatok csodákat. Átlagos lager/pilsner ízzel indul, de azért érződik rajta némi erő, aminek a kibontakoztatását erősen gátolta, hogy korábban már kóstoltam a standon két erőteljesebbet. De ne beszéljünk visszalépésről, ez a sör azért átlagon felüli a kategóriájában.

Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen33

Sümegi Dínó Csemegéje (ribizlisör)


Ez volt részemről a záróakkord, s mivel már túl voltam néhány nehéz tételen, már csak valami könnyedre vágytam, s így ez jó alkalomnak tűnt egy ribizlisör megkóstolására, még soha nem ittam ilyet ugyanis.

Gyermekkoromban a ribizli nálunk az egyik kedvenc gyümölcs volt, és többnyire szörp készült belőle, illetve ha nagyon bőséges volt a termés, akkor néha bor is. Aki már kóstolta a ribizlibort, azt hiszem soha nem felejti el, az egyetlen baj vele csupán az, hogy csalóka, mint a meggybor: mindkettő édeskés az általában hozzáadott cukortól, s így az ember nem érzi az átlagosnál magasabb alkoholfokot.

A ribizlisörnél erről nincs szó, de valószínűleg itt is bőségesen került a sörbe cukor, mert az édesség mindent elnyom, nem igazán érezni a gyümölcs eredeti fanyar ízét. Szeretem a gyümölcsös söröket (tán már kiderült), de ez sajnos nem jött be.

Megjelenés7
Íz4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás8
Összesen23

Végül pár gondolat zárásképpen... Mivel évek óta nem voltam jelen a hazai sörkultúra fejlődésében, számomra nagy öröm volt részt venni. Örvendetes, hogyan emelkedik a kisüzemi sörfőzdék száma, s ezzel párhuzamosan a termékskála is, igazán sokféle sörrel lehet találkozni. Szerencsére ez nem csak mennyiségi növekedés, a sörök többsége kimondottan minőségi termék, azt hiszem sehol nem vallanának szégyent. Igazából egyetlen dolgot nem értek, az árképzést. Igazából ez a komment már nem a fesztiválhoz kapcsolódik, ilyenkor az árak mindig mások, ezt tudom. Én arra gondolok, amit az üzletekben tapasztalok... Nem nagyon tudom megérteni, hogy egy minőségi magyar sör mitől lehet egy árban, illetve drágább egy minőségi belga sörnél például. A belga sörök Belgiumban sokkal olcsóbbak, ami pénzt nálunk elkérnek érte, az részben mesterséges, részben a szállítás miatt van. De egy magyar sörnél ezt semmi nem indokolja. De ez csak magánvélemény...