2013. október 13., Tallinn (dobozos)
Tudom, marhaság mindenféle sört úgy összevásárolni, hogy az ember nem nézi meg tüzetesebben, hogy mi a túrót is vesz... Főleg, ha valaki azt állítja magáról, hogy ez a hobbija és próbál az igényesség felé szándékoltan elhajolni a tömegtermékek garmadájából. Ettől függetlenül azt az elvet is magaménak érzem, hogy meg kell kóstolni szinte mindent, mert ahogy az aranyásók is találnak néha méretesebb rögöket, úgy a 4 %-os alkoholtartalommal bíró light sörök között is felbukkan időnként egy olyan tétel, amiért megéri meríteni ebből a forrásból is...
Jelzem, a Van Pur konyhájából kikerült nedű esetében ez messze nincs így, de ezt a bevezetőt akkor is meg kellet írnom, egyrészt a magam szórakoztatására, másrészt meg azért, hogy időnként tisztázva legyen, minek is iszom én néha olyan söröket is, amibe mások még a bakancsukat sem mosnák le a "Magyarországi Forrástúrák" Börzsöny- hegységben végrehajtott 25 km-es szakasza után...
Az egyetlen pozitívum az volt, hogy ezen az enyhén ködös, de mérsékelten hideg észtországi délelőttön a kertben főzéssel töltöttem az időt, s nekem ez oly relaxáló tevékenység, amibe szinte minden nemű és minőségű ital elfogyasztása belefér, ilyenkor nem veri ki nálam a biztosítékot semmi: mondhatni átlényegült állapot ez, ha lehet ilyen marhaságot mondani...
Szóval nem ért letaglózóan egyrészt az sem, hogy a pohárba kitöltött nedű semmiféle (!) illatjeggyel nem rendelkezett, másrészt az sem, hogy nem kellett ízekre szednem az ízek öszzetevőit, mert nem volt mit felszeletelni agymunkailag: ennek a sörnek se íze, se bűze, s a színe is csak azért volt értelmezhető, mert közben megfelelőek lettek a fényviszonyok. Most már csak azt nem értem, hogy a névben mi ez a "Premium" szócska. Viccnek erős...
Sajnos nem az a színvonal, amit lengyel barátainktól elvártam volna:| Megjelenés | 4 |
| Íz | 3 |
| Aroma és jellegzetességek | 2 |
| Összhatás | 6 |
| Összesen | 15 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése