La Bière Du Démon

Forrás: Islaset

Tesztelés időpontja:

2012. december 18., Tallinn (üveges)

Hangzatos szlogen hirdeti a címkén, hogy ez a sör aztán hű, de erős... Szerintük ez a legerősebb blonde a világon. Rendben van, a 12 % alkohol sörök között egészen kimagaslónak mondható, de azért van ettől feljebb is... Ezt követően azt szerettem volna kideríteni, hogy vajh ki gyárthatja ezt a sört, de nem volt egyszerű a dolgom. Aztán persze csak sikerült, a Les Brassaurs de Gayant nevű főzde gyártja Franciaországban.

Franciahon nem éppen a söreiről lett híres, s pláne ilyen erős sör nem került még onnan a kezembe. Nosza, jó alkalom a kapcsolatok elmélyítésére... A pohárba kitöltve a színe nem mutatott semmi különöset, olyan volt, mint egy sápadtabb pilzeni. A hab és illatok terén sem nyújt semmi extrát, egy kicsit hagytam pihenni kóstolás előtt.

Ízre érdekes módon nem érződik az alkohol, olyan, mintha valami bizarr ízű pilzenit kóstolnék. Egy kicsit azt vártam, hogy tán majd előjön valami "belgás" íz benne, de az sem. Vékony, jellegtelen ital. Abszolút nem érte meg az árát sajnos...

Megjelenés	6
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	7
Összesen	20
Régi értékelés szerint	4

Grottenbier Bruin

Tesztelés időpontja:

2012. október 17., üveges (0,25)

Visszakóstolásról van szó tualjdonképpen, hisz ez a sör már tesztelésre került júliusban. A teszt apropóját az adja, hogy akkor egy nagyobb méretű (0,75-ös) üveggel sikerült megkóstolni, most pedig szert tettem egy kisebb üvegre. Illetve megvolt ez az üveg már augusztusban, csak akkor én azt hittem, hogy az egy blonde változat, pedig nem...

De hogy minek kell külön szót vesztegetni a 0,25-ös palackra? Nos, a helyzet az, hogy sokszor egy 0,25-ös üvegben érlelt sörnek teljesen más íze lesz, mint a 0,75-ösbe zártnak. Rendszerint a verseny az utóbbi javára dől el, a nagyobb palackban érlelt sörök általában kiforottabbak. Így van ez például a Chimay Bleue-nél is.

Jelen esetben nehéz megmondani (pláne pár hónap távlatából), hogy melyik a jobb. Ez a kisüveges verzió mindenesetre szintén magasra teszi a lécet. Félbarnánál barnább, édeskés és ugyanakkor keserű is. Ízében megjelenik az aszalt szilva, s más aszalt gyümölcs is tán. Kihagyhatatlan.

Megjelenés	8
Íz	9
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	17
Összesen	42
Régi értékelés szerint	8,4

Borsodi Friss Alma

Forrás: Borsodi

Tesztelés időpontja:

2012. augusztus 2., Tolna (dobozos)

A múlt év nyarán a kibírhatatlan meleg rávett, hogy leteszteljem a Borsodi grapefruitos italát, ezúttal az almásra került sor, mert idén sem volt túl hideg a nyár... Rengeteg minden került bele a sörbe, amit most inkább nem kívánnék felsorolni, hasonló összetevőkre lehet számítani, mint a grapefruit-os verzió esetében.

Érdekes módon szakított a gyártó az 50-50 arányon, ami a radler típusú sörökre jellemző, jelen esetben a gyümölcsital van többségben (57 %). Mindez az ízen is érződik, olyan, mintha egy kicsit fura ízű almafröccsöt innánk. Az alkoholtartalom ennél a sörnél is 2 %, s "természetesen" nem maradhat el az aszpartam sem...

A színe enyhén opálosan fehér, a radler színére némileg hasonló. Inkább üdítőital, mint sör...

 

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	22
Régi értékelés szerint	4,4

Keniger Piwo Jasne Pełne

Tesztelés időpontja:

2012. december 10., Tallinn (dobozos)

Mindég azt hiszem, hogy kifogytam már a nyáron Lengyelországban vásárolt ellátmányból, aztán rádöbbenek, hogy mégsem így van. No mindgy, ez a sör már talán tényleg az utolsó tétel a sorban. Ez is a már említett áruházlánc sajátmárkás terméke, s hogy ki gyártja, arról megoszlanak a vélemények. Szóba kerül helyenként a Van Pur, de valaki szerint a Browary Lodzkie a felelős azért, hogy ez a sör megszülethetett.

Az alkoholtartalma mindössze 4,8 %, de még ezzel az alkoholtartalommal is lehet (sőt kéne is...) normális minőségű alsóerjesztésű sört készíteni. Valószínűleg azonban itt mindent feláldozhattak a haszon oltárán, mert egy nagyon gyatra sört sikerült megalkotni a "mestereknek". Hab konkrétan semmi, íz nem érzékelhető (jellegtelen), s mindent áthat a legjellemzőbb tulajdonsága, a vizesség.

Ha éppen nincs otthon semmi nyáron, s a fűnyíróból kifogy a benzin, érdemes leöblíteni vele a száraz torkunkat két kortyra, feltéve hogy jól be volt hűtve. Ízlelgetni nem érdemes.

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	6
Összesen	16
Régi értékelés szerint	3,2

Sörgyártók bemutatása #13 - Baltika

Forrás: Baltika

A Baltika számos söre előkerült már a blogban (lásd alant a belinkelt söröket), s ha jól emlékszem, akkor meg is ígértem korábban (azt a legkönnyebb...), hogy majd egyszer egy átfogó poszt is lesz itt a gyártóról. Hát most elérkezett az idő...

A Baltika sörgyárat Szentpéterváron alapították, a történet 1978-ban kezdődött. Idősebbek emlékeznek rá, akkoriban a várost másképp hívták, akkor még Leningrádként szerepelt a térképeken és az évkönyvekben. A gyár tervei a Gipropishcheprom-2 intézet közreműködésével készültek el, s egy volt azok közül a gyárak közül, amely része lett a Lenpivo-nak (Sört és alkholmentes italokat gyártó vállalatopk leningrádi egyesült trösztje).

Az új gyár létesítése tehát 1978-ban indult meg, de érdekes módon az első 12 évről csak a homály található a hivatalos oldalon is, bár nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a gyár építése 12 évig eltartott volna. No mindegy, az a mondás, hogy az első 27.000 liter sörük 1990 novemberében érkezett a piacra, s a Baltika brand mint olyan, akkor még nem létezett.

Akkoriban a jól bevált neveket alkalmazták: Zhigulevskoye, Rizhskoye, Admiralteiskoye és a Prazdnichnoye. A cég még állami tulajdonban volt, de aztán 1992-ben a vállalatot privatizálták. Ezt követően a cégnek 28 (!) jogi személy volt a tulajdonosai között (jó nagy részben a Carlsberg, lásd alant promontor megjegyzését), s mindemellett ott volt még több, mint 2000 magánszemély is...

Forrás: Fastdates

Akkoriban merült fel a "Baltika" nevű brand ötlete, s már a kezdetektől olyan minőségű söröket álmodtak itt, amelyek felveszik a versenyt a legmagasabb minőséget képviselő európai sörökkel is. Ennek megfelelően a vállalatirányítás sok fejleztést eszközölt, átalakították a céget is. Ennek a programnak köszönhetően a Baltika lett az első olyan sörgyártó Oroszhonban, amely a legmodernebb európai eszközrendszerrel volt felszerelve....

1997-ben kezdte meg a gyár a regionális terjeszkedést, látrehozták a saját holding cégüket, amely azzal kezdte tevékenységét, hogy megvásárolta a többségi tulajdonrészt a  Donskoye Pivo gyárban (Rostov-on-Don). 2000-ben a Tula főzde következett, s a Baltika szakértői kidolgoztak egy beruházási, fejlesztési programot, amellyel a megvásárolt gyárak termelését kívánták felfuttatni, s lecserélték az elavult gyártósorokat is. 1998-ban közben a Baltika régionális irodákat is nyitott, s a hálózat a sörök további értékesítését segítette elő.

1999-ben Szentpéterváron befejeződtek egy "automatikus raktár" munkálatai a gyár területén, ennek az épületnek hála a teherautóval, illetve vasúttal történő szállítást, rakodást szignifikáns mértékben sikerült felgyorsítaniuk.

2000 novembere újabb mérföldkő a cég életében, ekkor nyílt meg a Soufflet-St Petersburg, Oroszország legnagyobb malátagyártó kapacitása. Ehhez már szükség volt külső segítségre is, az üzletbe a francia Soufflet csoport száltt be. A francia partner 35 millió dollárt tett be a projektbe, s ennek fejében 70 %-os részesedést kért a termelésből, a maradék a Baltikáé. Nem kis mennyiségről van szó, az üzem 105.000 tonna malátát ont minden évben...

A szamarai gyár (Forrás: English Russia)

2004-ben még modernebb maláta előállító nyílt Tula-ban, ahol kiváló minőségű árpákat dolgoznak fel (például Scarlett, Prestige és Barque), ez már a legkényesebb európai előállítók minőségi követelményeinek is megfelel.

2006 volt a következő fordulópont a cég életében: március 7-én a a cég 7 tulajdonosa arra voksolt, hogy Baltika egyesüljön a Vena, Pikra és Yarpivo konszernekkel. A fúzió az orosz üzleti életben is kuriózumnak számított, egy igazi óriásvállalat jött ezzel létre. A folyamat elég hosszú volt, az új vállalat végül 2007-ben alakult meg. 2008 óta a Baltika a Carlsberg birodalom része, az anyacégnek 89,01 %-os részesedése van.

Néhány tény a vállalat jelenlegi helyzetéről:

A szentpétervári gyár (Forrás: Baltika)

• piacvezető pozíció Oroszországban (37,4 %)
• 11 sörgyár Oroszországban (Szentpétervár, Jaroszlav, Tula, Voronyezs, Rostov-on-Don, Szamara, Cseljabinszk, Krasznojarszk, Kabarovszk and Novoszibirszk)
• 5,2 millió hektoliter sör havonta (!)
• 1 főzde Azerbajdzsánban is
• több mint 30 brand tartozik hozzájuk (Baltika, Arsenalnoye, Nevskoye, Yarpivo, Tuborg, Carlsberg, Kronenbourg 1664, és számos helyi brand), ezenkívül 11 nem sör brand is az övék, amelyek Oroszország területén szinte mindenütt kaphatók (98%-os lefedettség...) 
• a Baltika brand egyike a három legértékesebb orosz brandnek a nagyvilágban, Európában ebből adnak el a legtöbbet
• több, mint 70 országba exportálják a söreiket
• a Baltika söröket licensz alapján gyártják Azerbajdzsánban, Ukrajnában, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is.
• a Baltika brand külföldi eladásai több mint 270 millió literre rúgtak 2009-ben.

A Baltika brand név alatt számos sör van a piacon:

•  Baltika No. 0 (alkoholmentes)
•  Baltika 1 (Light), 4,4% abv
•  Baltika 2 (Pale Beer), rizs is van benne
•  Baltika 3 (4,8%-os világos sör, Klassicheskoe (Classic) néven is simert.)
•  Baltika 4 (5,6%-os, amber színű lager karamel és rozs malátából. Oroszországban Originalnoe (Original) néven fut.)
•  Baltika 5 (Gold Beer): 5,3%-os sör, karamell malátát is tartalmaz.
•  Baltika 6 (alsó erjesztésű 7 %-os barna sör, igazából egy alsóerjesztésű, balti tíusú porter)
•  Baltika 7 (Export Beer), 5,4%-os normál lager.
•  Baltika 8 (Pshenichnoe): szűretlen búza ale (5,0%)
•  Baltika 9 (Krepkoe): strong lager (8%), brand legerősebb söre
•  Baltika 20 (Jubilee), jubileumi sör, 5,2% alkohol.
•  Baltika Kuler (Cooler)
•  Baltika Lite
•  Baltika Kuler Lime

 Elérhetőségek:

JSC Baltika Breweries,
6 Verkhny per., d. 3
194292 St Petersburg
+7 (812) 325-93-25

Rochefort 8

Forrás: Beer Times Stories

Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 28., Tallinn (üveges)

Régen volt már belga sör a blogban, épp ideje volt hát ennek a tesztnek. Még valamikor tavasszal teszteltem a Rochefort 6-os verziót, abban a posztban lehet némileg tájékozódni az apátság sörkészítési metódusáról is. A 6-os testvérrel szemben a 8-ast szinte mindenütt meg lehet találni, ahol komolyan foglalkoznak belga sörök árusításával, ez a legkönnyebben beszerezhető tétel ugyanis a Rochefort kínálatából.

Pohárba kitöltve a színe kávébarna, s ha lehet mondani, akkor a sűrűsége felülmúlja a 6-osét. Az alkoholtartalma is magasabb (9,2 %), s olyan illat lengi körbe, amely megborzongatja egy ínyenc háti szőrtüszőit, ebben biztos vagyok. A jellemző trappista aroma szinte bedugult orral is érezhető, ehhez jön némi pörkölt kávé és aszaltszilva, egyszerűen pazar.

Ízlelésnél azonban érdekes módon nem nyújtja azt a komplex élményt, mint a "kistestvér". Folyton olyan érzésem volt a kortyolgatás közepette, hogy valami hiányzik. Hozzá kell tennem, hogy szegény elég erős tesztelési sor végére érkezett meg, mint utolsó versenyző, így túl nagy volt aznap estére az összehasonlítási alap. Ízében az alkohol szerencsére nem domináns, inkább a gyümölcsösség viszi a prímet, amiben nem csak az aszaltszilva a nyertes, előkerülnek erdei gyümölcsök is, s mellette valami tömör karamellizált cukor, ez mindig érezhető.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Tvirtovėje prie Didžiulio (Vilnius közelében...)

Látogatás időpontja:

2012. július 20.

Nyáron jártunk ezen a helyen hazautazás közben, s meg is szálltunk itt. Vilniustól nagyjából 15 km-re van, viszonylag közel van Trakai-hoz is, Litvánia másik nevezetes helyéhez. A hely neve ("Tvirtovėje prie Didžiulio") mint látszik eléggé nyelvtörő nekünk, aki gondolja, nyugodtan megpróbálkozhat a kiejtésével, nekem nem nagyon ment. A magyar fordítása valami olyasmi, hogy "valami masszívat(an) tartson", aminek az égvilágon semmi értelme nincs, de lehet, hogy ez a Google fordító hibája... A cég fent belinkelt honlapja a fordítás inkább ez: "Fogadó a masszív erődhöz", vagy ilyesmi.

Kívülről az épület olyan, mintha egy várat mintáztak volna meg vonalzóval, kissé kockásra sikeredett, ha tényleg ez volt a cél. Masszívnak masszív, az bizonyos. Az épület mellett van egy kis tó, amiről már megérkezésünkkor is tudtam, hogy mi végre van ott (csak tájékozódik az ember egy kicsit, mileőtt lefoglal egy szállást...) A tónál horgászni lehet, s a kiírás szerint többféle hal él benne. Mi eltökéltünk, hogy halaat fogunk vacsorázni, ha a fene fenét eszik is, így nekiálltunk horgászni. nekünk "csak" pontyot sikerült fognunk, de nem voltunk elkeseredve, azt is nagyon finoman el lehet készíteni (gondoltuk mi).

Megvolt a pontyunk hát, a másikat (többet is fogtunk) pedig a láynom visszadobta a vízbe (ezt élvezte ezúttal az egész horgászásban a leginkább). Bementünk a gigantikus méretű épületbe, és felkerestük a pincérlányt, akivel megérkezésünkkor megismerkedtünk anno.

Szóval leadtuk a halat, kértünk még ezt-azt (sört is...), és leültünk egy asztalhoz. Hamarosan megjelent a "szakács", felszította a tüzet a tűzhelynél egy hajszárítóval, s beöntött oda egy rakás faszenet. Idézőjeles a szakács, mert csak a ruhájában volt az. Valószínűleg ő is csak belecsöppent a családi bizniszbe, mert a konyhaművészethez annyit értett, mint Svejk az atomfizikához. Nagyon frankó munkaruhája volt, de tényleg. Még egy mesterszakács is megirigyelhette volna, de amit ezzel a szerencsétlen ponttyal művelt, az borzasztó. Odáig rendben volt a dolog, hogy berakta egy speckó halgrillezőbe, de ki hallott már olyat, hogy a halnak csak azt a felét fűszerezi be, ahol a bőr van?

Naná, hogy a halhúsba a fűszerek íze nem szívódott át, s más kérdés, hogy idő se lett volna rá, mert elég hamar késznek nyilvánítota a halat. Kaptunk hát egy tök ízetlen pontyot, ízesíthettünk magunk. Még szerencse, hogy a sör (Kalnapilis Grand) jó volt, csapoltan még úgyse ittam:

Kalnapilis Grand (csapolt)

Érdekes módon csapoltan kissé vizesebbnek tűnt nekem elsőre, mint amilyen élémnyeket a fejemben hordoztam erről a sörről. No persze ez csak az első benyomás volt... A habja korrekt volt, az íze úgyszintén, kellemes komlós, kesernyés íz, semmi zavaró jelleg. Pár korty után már a sűrűséggel sem volt problémám, olyannyira, hogy megittam belőle még egyet is. (Ha már az étekkel nem sikerült jóllakni normálisan...)

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2

Még szerencse, hogy kaptunk köretet is, bár abból is csak a hasábburgonya esett az értékelhető kategóriába. Kértünk "friss salátát" is, hát az is hiba volt. Igazából az egész Baltikumban a saláta a fenti képen látható dolgot jelenti: összevágnak firss zöldségeket, aztán kész is van.

Jót tehát nem ettünk, s ez előrevetítette a reggelit is. Nem volt kétségem affelől, hogy reggelig a szakács a helyén marad, és nem vesznek fel helyette senkit...

Vacsora után kimentünk kicsit sétálni, és körülnézni a játszótéren. Ez utóbbi messziről jobban nézett ki, közelről eléggé lestrapáltnak tűnt. Az épületet körbevevő kertben aztán mindenféle stílus megtalálható... Egymásra van hányva az összes szépnek gondolt tárgy (némelyik felújítva) amit valószínűleg a vállalkozás megalapításakor a közösbe beadtak az alapítók a kertet díszítendő, mindehhez járul egy csomó kovácsoltvas dísz. Az egészet nyakon öntötték összehangolatlan virágrengeteggel és tujadömpinggel.

A reggelinél aztán beigazolódtak a félelmeim. Megkérdezték még előző este, hogy mit kérünk, teát vagy kávét. Kaptunk három nagy ibrikkel, de egyik ihatatlanabb volt, mint a másik. Különösen a kávé. Én még szerintem így nem jártam, ott kellett hagynom egy korty után az egészet... Sütött a szakács rántottát is, ezt megettük, bár nem nézett ki túl bizalomgerjesztően: volt annak mindenféle színe, csak sárga nem...

Odapakolt nekünk még egy rakás nyers uborkát meg tán paradicsomot, felvágott gyanánt meg valami gépzsírból és ipari szalonnából készült mócsingos disznósajt remake-t paprika nélkül. Bocsánat, ez az összehasonlítás sértő bármilyen disznósajtra nézve. Ez a valami sem ízében, sem illatában nem emlékeztetett rá, maximum kinézetében, de abban is csak nagyon távolról.

Összességében: nagyon jó csapolt Grand-ot lehet itt inni, de enni valami mást kell itt kipróbálni, mint mi...

Telefon: +37061140222
Weboldal: http://www.tvirtovepriedidziulio.lt
Cím: A1/E85, Dėdeliškės, Trakai district, LT

Karlskrone Radler

Forrás: Bierdose

Tesztelés időpontja:

2012. augusztus 1., Tolna (dobozos)

Kicsit fura itt a -12 fokban egy olyan sörre visszaemlékezni, amit még a nyári nagymelegben ittam, amikor közel 40 fok volt... De mit csináljak, ez van, egyszer majd csak elfogynak a nyári jegyzetek is...

Az eredet kissé ködös ennél a sajátmárkás sörnél is (azért sem fogom elárulni, melyik áruházlánc forgalmazza...). Egyrészt a dobozon nagybetűkkel ott virít, hgy Österreich, másrészt a Ratebeer meg e német vonalat erősíti (Brauerei Braunschweig). Én a magam részéről az osztrák eredet mellett török lándzsát, a gyártó már csak tudja, mit is ír a dobozra... Más sajnos nincs is a dobozon erre vonatkozólag, úgy látszik ez a sajátmárkás cuccoknál már csak így van...

Az viszont kiderül, hogy a sör fele-fele arányban tartalmaz lagert és limonádét, az alkoholtartalma pedig 2,5 %. Pohárba öntve mérsékelt habzás figyelhető meg, s azt hiszem ezzel a pozitívumok végére is értem. Ízre olyan, mint egy porízű, citrompótlós lötty, megspékelve egy olyan émelyítő édességgel, aminél már csak az zavaróbb, amikor az ember rájön, hogy mindennek semmi köze a természetességhez, édesítőszer ez a javából. Igazából arra vágytam, hogy majd felfrissít a dögmelegben (Mivégre is inna ilyeneket az ember nyáron?), de csak egy jól kifejlett fejfájás lett a jutalmam pár perc múlva, semmi más.

Nem tudom tiszta szívből ajánlani, sőt.

Megjelenés	5
Íz	2
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	6
Összesen	16
Régi értékelés szerint	3,2

Fasberg Jasne Pełne

Tesztelés időpontja:

2012. december 5., Tallinn (dobozos)

Úgy látszik, nem akar vége szakadni a nyáron még Lengyelországban vásárolt ellátmánynak... Ez a sör is a már korábban névtelenül említett áruházlánc sajátmárkás terméke, de igazából a gyártó persze más, jelen esetben is a Browary Lodzkie, mint a Trixx Malina sörnél is. Mivel ezzel a málnás "sörrel" nem voltak túl jó tapasztalataim, kicsit félve vágtam bele ebbe a tesztbe...

A pohárba kitöltve (tán ez a fényképen is látszik) nem citromsárga vagy aranyszínű sört kapunk, hanem inkább egy könnyed ale színét idézi Londonból, némileg hasonlít az őszibaracklére tán. Első ízlelésre a sűrűsége nagyon korrektnek tűnik, túlmutat egy átlag lageren, s érdekes módon kissé édeskés. Lehet, hogy azért, mert külsőre ale (ízre persze nem), ez az édeskés íz egyáltalán nem zavaró jelenség. Ízlelgetés közben nekem aszalt gyümölcs is előjött (sárgabarack leginkább), de utóízében jön a kesernyésség, egy tömör kérlelhetetlen lager válik belőle.

5,7 % alkohol van benne, s a doboz elfogyasztása után ez érződik is az ember fejében. Bár az én esetemben tán kissé fáradt voltam, mire a dobozt kinyitottam, nem tudom. Érdemes egy próbát vele tenni szerintem...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	34
Régi értékelés szerint	6,8

Sun Lik

Tesztelés időpontja:

2012. október 17., Tallinn (üveges)

Lehet Tallinnban sokféle sört kapni szerencsére (nem csak észtet), s néha egész furcsa tételekre is bukkanhat az ember. Egyesek szerint ezt a sört a San Miguel Brewery készíti Hong Kongban, de a nyomozás közben a honalpjukon sajnos nem találtam erre semmiféle utalást... Egy másik forrás szerint a Hong Kong Brewery Ltd készíti... Arról a palackról, ami hozzám eljutott, csak annyi derült ki, hogy a főzet az utóbb említett cég felelősségi körébe tartozik, és licensz alapján főzik az Egyesült Királyságban... Vettem a fáradtságot, s továbbnyomozva arra jutottam, hogy a San Miguel Brewing International Ltd (Fülöp-szigetek) is bejön a képbe, sokak szerint ők a licensz tulajdonosai... Ekkor aztán beugrott, hogy már nem először ötlött elém ez a név, egyszer már nyomozgattam ebben az irányban a San Miguel Pale Plisner kapcsán márciusban... A különböző forrásokban úgy emlegetik ezt a sört, mint a tradicionális kínai ételek megfelelő kisérőjét, s úgy hírlik, hogy az angol szigetországban számos étteremben megtalálható.

Szóval egy kínai receptúráról van szó, s elmondhatom, hogy nem ez volt az első kínai sör a praxisomban. Hasonlatosan egy korábbi tételhez, ennél a sörnél is szerepel összetevőként a rizs, úgy látszik arrafelé ennek komoly hagyományai vannak... Nem tudom, hogy a rizs teszi-e, de mindenesetre a sörnek érdekes ízvilága van, amely az erőteljes komlózás lebontása után is érződik. Kellemes kísérője volt egy Skype-al támogatott sörözésnek. A habja nagyon korrekt...

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	28
Régi értékelés szerint	5,6

Bavaria 8.6

Forrás: The Beer Store

Tesztelés időpontja:

2012. július 31., Tolna (dobozos)

Fogadni mernék, hogy az olvasók többsége (ahogy én is), be fog dőlni a címkének, és menten arra fog tippelni, hogy ez a sör a német sörgyártáshoz köthető. Pedig nem. A Bavaria főzde bizony Hollandiában található, hogy egészen precízek legyünk, Lieshout-ban.

A sörrel történő találkozást ezúttal nem előzte meg részemről semmiféle tudatos előkészítő tevékenység, egyszerűen csak jókor voltam jó helyen a tolnai forró nyárban, mikor megbontottuk ezt a dobozt.:) (Szerencsére sógorom (Imre) nem bontotta fel ezt a dobozt már jó ideje, valahogy megmaradt...). Sima blond sörnek nem mondanám, ugyanis 7,9 (majdnem 8) % alkoholtartalommal bír, leginkább a Duvel által körvonanalazott vonalba illeszkedik. Ízben ugyan nem követi azt, ennek az íze inkább a lager típusok felé hajlik el, mint a blondok irányába. Kesernyésnek nem durván kesernyés (pont annyira csak, amennyire kell), telt ízű tartalmas blond, minőségi sör a javából. A színe érdemel még említést (a hab nem olyan erőteljes): igézően sárga, ritkán látható ilyen szép mély szín...

A sörhöz a víz a főzde alatti vízekből érkezik, melyek eredése az Ardennekben található, s a sztori oly érdekes, hogy mindenképpen részét fogja majd képezni a későbbiekben a főzdéről szóló posztnak, addig kéretik egy kis türelem. Most legyen elég annyi, hogy szerencsére tiszta forrásból származik a víz... A komló származási helye Németország, és az USA, ez utóbbi eléggé érdekes adalék Németalföldön szerintem... A malátát (sok más főzdével ellentétben) a főzde maga készíti a sörhöz, s ha hinni lehet nekik, ez a maláta oly népszerű, hogy hobbi sörfőzők is vásárolják tőlük. (Az árpa Hollandiából, Franciahonból és skandináv országokból érkezik.) Az élesztő teljesen saját, ezekből az összetevőkből áll hát össze ez a sör.

S hogy miért éppen 8.6? Annyit sikerült megtudnom, hogy a sör első készítésének dátuma valószínűleg június 8-ra esett, hát innen a név...

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	14
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

Trixx Malina

Tesztelés időpontja:

2012. november 2., Tallinn, dobozos

Volt egy teszt nemrég a V.I.P. Piwo Mocne nevű sörről, ez a sör ugyanakkor s ugyanott lett véve Lengyelországban. S hogy tovább folytatódjon az analógia, ugyanaznap került sor a tesztjükre is. Ennek csak egy oka volt egyébként: ez a sör annyira nem jött be nekem, hogy muszály volt valamivel feledtetni, úgy jött a képbe a V.I.P. Piwo Mocne...

Már tán ennyi bevezetőből is világos, hogy ez a sör nem volt nálam nagy kedvenc, s akkor még finoman fogalmaztam. A gyártó nem egy híres sörgyár, a Browary Lodzkie neveztesen. Nem rendelkeznek saját honlappal, s szigorúan véve saját portfólióval sem saját brandnév alatt. Ha hinni lehet a fent belinkelt wikipedia-s oldalnak, egy rakás sör gyártásáért felelősek, de leginkább szupermarket láncok részére gyártanak. Így van ez a Trixx Malina esetében is, de nem csinálok itt reklámot a láncnak...

A malina magyarul málnát jelent (a Trixx brand névvel létezik almás verzió is, a Jabłko), s így könnyű kitalálni, hogy a Trixx Malina egy málnás sör. Kinézetre semmi baja nincs vele, viszonylag a színe is rendben van, a habja pedig hasonlatos a világos rózsaszínben pompázó söréhez. Érdekes, hogy a képen ez nem köszön vissza, kinézetre olyan, mintha normál sör lenne, pedig a valóságban nem ilyen volt... Rengeteg szénd-dioxid fejlődik, de az illatban megjelenik a mesterkéltség, kissé édesítőszeres, üdítő italos jelleg domborodik ki.

Ízre olyan, mint egy édesítős málnaszörp, bűnrossz. Ez az íz elnyom mindent, se komló, se maláta, semmi... A sör alkoholtartalma 4,5 %, ami duplája annak, amit általában egy normál ízesített radler jellegű nedű tartalmazni szokott. Gondolom azzal sem árulok el nagy titkot, hogy ez se érződik. A végét meg sem ittam, ott árválkodott órákig a pohárban...

Azt hiszem az ilyenre szokták azt mondani, hogy kétszer vettem: először és utoljára.

Megjelenés	7
Íz	2
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	8
Összesen	20
Régi értékelés szerint	4

Sörgyártók bemutatása #12 - Van Honsenbrouck (Kasteel)

Xavier Van Honsenbrouck, s az ő üdvöskéje

Amikor nekiálltam az információgyűjtésnek ez előtt a poszt előtt, természetesnek tűnt legelőször is a gyártó webhelyét meglátogatni. Rákattintottam a sörfőzde hátterét firtató linkre, s mélyen megérintett, amit ott olvastam.

Bemutatkozásként Xavier Van Honsebrouck hitvallása olvasható ott ugyanis az élethez s a munkához való viszonyáról, különös tekintettel természetesen a sörfőzésre. Végtelenül szimpatikus, amit ezekről a dolgokról ír, mindenkinek érdemes szerintem vetnie rá egy pillantást, s azt hiszem egész más szemmel fog a továbbiakban a Kasteel sörökre tekinteni...

Egy kis történelem...

Emil Van Honsebrouck

A főzde történetében az 1811-es évszámhoz kell legelőször visszamennünk, ugyanis ebben az évben született meg az alapító atya, Amandus Van Honsebrouck Werkenben, ahol életét is leélte, s idővel egy sörfőzdét is alapított.

Sajnos ő nem volt túlságosan hosszúéletű, s tragikusan hirtelen halálából kifolyólag fiának, Emilnek 21 évesen kellett átvennie a családi üzletágakat. 1900-ban ő elhagyta Werkent, s feleségének (Louise) szülőhelyére költözött Ingelmunsterbe. Itt alapították meg saját főzdéjüket, mely a Sint-Jozef nevet kapta.

1922-ben jött a harmadik generáció, Emil Van Honsebrouck a helyét fiainak adta át, Paul-nak és Ernest-nek. Ők nagy beruházásokba kezdtek a '30-as években, 1939-re a főzde új sörfőző helyiséggel bővült, az erjesztés és a tárolás szintén új helyet kapott. Kialakítottak egy palackozót is, s a két testvér áthelyezte a gyártás fókuszát az alsóerjesztésű sörökre, leginkább bock és lager típusú söröket gyártottak.

Luc Van Honsebrouck, Paul fia sörfőző iskolában végzett, tanulóidejét pedig Németországban és Vallóniában töltötte. 1953-ban készen állt arra, hogy átvegye a családi vállalkozást, s ő volt az, aki a főzde nevét Van Honsebrouck-ra változtatta, a főzde azóta ezt a nevet viseli.

Luc Van Honsebrouck korszaka nem csak ezért jelentős: ő volt az, aki szakított a bock-lager világgal, s elsőként a flamand barnák felé kormányozta a főzdét. Ennek első jele volt a Bacchus nevű sör 1955-ben. 1958-ban aztán kipróbált egy újabb irányzatot: a méltatlanul háttérbe szorult lambic sörökre irányította a figyelmét, első próbálkozása ezen a téren egy kriek volt a Saint-Louis brand név alatt.

1969-re a Van Honsebrouck lett a másdik legnagyobb gueuze gyártó Belgiumban (700,000 kg malátát dolgoztak fel akkor). Beszálltak a Club Brugge szponzorálásába is 1978-tól, s három év alatt a Saint-Louis áttörte az 1 millió kg-os határt....

1980-ban, meglovagolva az erős blond sörök iránti keresletet a Van Honsebrouck piacra dobta a  Brigand nevű sörét, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Hát nem tudom, el tudtam volna képzelni valami jobb marketingfogást is, még akkor is, ha csak ez az egyetlen helyi legenda...

1986-ban a Van Honsebrouck család megvásárolta a képen látható kastélyt Ingelmunsterben, s három év múlva megszületett a Kasteelbier Donker, ez volt az első Kasteel sör. 1995-ben a brand portfoliója bővült, megszületett a Tripel, majd 2007-ben Kasteel Rouge, egy évvel később pedig a Blonde változat.

A 2009-es év fontos eseménye volt, hogy a második bekezdésben már említett úriember, Xavier Van Honsebrouck átvette a cég irányítását, az ő személyében már az ötödik generációt tisztelhetjük. Áldásos tevékenységét azzal kezdte meg, hogy piacra került a már korábban tesztelt Cuvée du Château, amely egy 10 éves Kasteel Donker sör tulajdonképpen...

 Sörök...

Hát akkor nézzük, mi is készül itt, bár a többségükről korábban már volt teszt (ezeket be is linkeltem ide). Legelébb is lássuk a Kasteel családba tartozó söröket, valószínűleg ezeket ismerik a legtöbben:

Kastel Donker

Különleges barna sör, szigorú, 11 %-os alkoholtartalommal, és gazdag ízzel. Bővebb információ róla a linken.

Forrás: Belgian Beverage Asia

Kasteel Rouge

Egy nagyon jó kis blend, az előző Donker és egy meggylikőr háziasítása. Az eredmény mondhatni kiváló. Édeskés, ugyanakkor érződnek a Donker erényei, az alkoholtartalom 8 %. Ha választanom kéne, nekem ez a kedvencem a kínálatból...

Forrás: SBB Vietnam

Kasteel tripel

Ezzel a sörrel még sajnos nem futottam össze, de egyszer majd csak szerencsénk lesz egymáshoz. Hagyományos tripel-ről va szó, s a Donkerhez hasonlóan ez is brutálisan erős (11 %).

Forrás: Pubeiie

Kasteel Blond

A sorozat legkönnyebben emészthető söre, gond nélkül beleillik egy egészeestés sörözés kezdő harmadába, bár azért tán nem az első helyre kell tenni. Alkoholtartalma "csupán" 7 %, bővebb információ a tesztnél.

Forrás: Les Moules

Cuvée de Chateau

A főzde külön kategóriaként kezeli, s ez bizonyos szempontból így is van. Én mégis a Kasteel sorozatba teszem, számomra ezekkel rokon. Ha hinni lehet a leírásnak, amit a honlapon közzétesznek, akkor ez egy évjáratos sör, s az éppen tíz éves hordókban érlelt Donkerből készítik. Így az alkoholtartalma szintén 11 %. Kiváló sör.

Forrás: Algorithm Happy Hour Beer Blog

A következő nagy csoport a sörfőzdénél a St Louis brand, ez alá szintén tartozik néhány nedű, némelyik szintén szerepelt már a blogban:

St Louis Premium Kriek

Oblacinska meggyből (szerb eredetű gyümölcs) készült kriek, amely 6 hónapig készül, remélhetőleg tényleg lambic-ból. A végső alkoholtartalma 3,2 %. Amikor kerestem egy jó képet az üvegről a neten (úgy hallottam, hogy új az üveg mostanság, s lőn...), találtam egy érdekes oldalt. De lássuk elébb az új üveget:

Forrás: Food Pairing

Szóval a kép forrásaként oldalon meg lehet tekinteni, hogy ez a sör milyen ételekhez hogyan illeszkedik, sőt még recepteket is lehet ott találni.

De folytassuk a sort a többi sörrel...

St Louis Premium Framboise

Forrás: Food Pairing

25% gyümölcsszirup van a sörben, Willamette nevű málnából. Nem tudom, ki mennyire tájékozott málnafronton, de annyi tán itt elég róla, hogy egy meglehetősen ellenálló fajta, s ha szerencsénk van, akár nyár végén másodszor is bőven terem. Az alkoholtartalma ennek 2,8 %, s a linken a régebbi teszt olvasható.

St Louis Premium Pêche

Sajnos ez még kimaradt az életemből (a link is a gyártó oldalára mutat). Nevéből kitalálható, hogy őszibarackos. Ebben is gyümölcslé van, s az alkoholtartalom már csak 2,6 %. Úgy látszik egyre lefelé megy, ahogy haladunk a branden belül.

Forrás: Beers of Europe

St Louis Premium Gueuze

Ez is nagyon mozgatja a fantázimát... Ennek az alkoholtartalma immáron 4,5 %, bár ebben nincs ugye gyümölcs, csak a fiatal és "öreg" lambic-ok egyvelege...

Forrás: Astonex

St Louis Kriek Lambic

Igazából számomra nem derül ki, hogy ez a sör miben és hogyan különbözik a Premium Kriektől, mert a leírásában ennek is az olvasható, hogy 6 hónapig érlelődik a lambic-al, s akkor lesz kész. Az alkoholtartalom 4 %.

Forrás: De Brouwketel

St Louis Fond Tradition Gueuze Lambic

Ezt aztán végképp meg kéne kóstolni! Sajnos sehol nem láttam még... Kicsit magasbb alkoholtartalommal bír, mint az előbb citált gueuze, s tán magasabb minőséget is képvisel.

Forrás: Food Pairing

Brigand

Eleddig ez a sör is kimaradt sajnos az életemből, így a link "csak" a cég weboldalára mutat ismét. Mint már említettem, 1980-ban jelent meg ez a sör, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Akkoriban a Duvel nagy sikerét látva sok gyártó állt be a sorba, s próbált valami hasonlót gyártani, aztán adni neki valami kellően extrém nevet. Ez a Brigand... (Az alkoholtartalma 9 %.)

Forrás: Dingsbeerblog

Bacchus Old Flemish Brown

Amióta a Rodenbach-ot ismerem, vadászok a flamand barnákra, de eleddig csak kevéshez volt szerencsém. Ha minden igaz, akkor Tallinnban fellelhető némelyik Bacchus, így nem adtam fel a rövidtávú reményt, tán karácsony előtt sikerül majd szert tenni egyre... A Bacchus termékvonalból ez az alapsör, a másik kettő ízesített. Alkoholtartalma 4,5 %.

Forrás: Quick Beer Reviews

Bacchus Cherry Beer (Kriekenbier)

Érdekes, hogy az alap jelen esetben az előző sör, s az alkoholtartalom mégis magasabb, 5,8 %. Holott ez fordítva szokott lenni, bár lehet, hogy a gyümölcs cukortartalma indukál némi plusz erjedést.

Forrás: Ocen-Piwo

Bacchus Raspberry Beer (Frambozenbier)

Szintén a flamand barna az alap, de ez már nem rejed annyira, tán a málnában kevesebb a cukor.:) (5 %)

Forrás: A Arte da Bebida

Ha esetleg valaki meg szeretné látogatni a főzdét, akkor sajnos rossz hírem van: a főzde és a kastély nem látogatható. Nem tudom, hogy ez ideiglenes jellegű-e vagy sem...

Cím:

Brewery Van Honsebrouck
Oostrozebekestraat 41
8770 Ingelmunster

A térképen:


Nagyobb térképre váltás

Telefon: +32(0)51 33 51 60
Fax: +32(0)51 33 51 60