2012. július 20.
Nyáron jártunk ezen a helyen hazautazás közben, s meg is szálltunk itt. Vilniustól nagyjából 15 km-re van, viszonylag közel van Trakai-hoz is, Litvánia másik nevezetes helyéhez. A hely neve ("Tvirtovėje prie Didžiulio") mint látszik eléggé nyelvtörő nekünk, aki gondolja, nyugodtan megpróbálkozhat a kiejtésével, nekem nem nagyon ment. A magyar fordítása valami olyasmi, hogy "valami masszívat(an) tartson", aminek az égvilágon semmi értelme nincs, de lehet, hogy ez a Google fordító hibája... A cég fent belinkelt honlapja a fordítás inkább ez: "Fogadó a masszív erődhöz", vagy ilyesmi.
Kívülről az épület olyan, mintha egy várat mintáztak volna meg vonalzóval, kissé kockásra sikeredett, ha tényleg ez volt a cél. Masszívnak masszív, az bizonyos. Az épület mellett van egy kis tó, amiről már megérkezésünkkor is tudtam, hogy mi végre van ott (csak tájékozódik az ember egy kicsit, mileőtt lefoglal egy szállást...) A tónál horgászni lehet, s a kiírás szerint többféle hal él benne. Mi eltökéltünk, hogy halaat fogunk vacsorázni, ha a fene fenét eszik is, így nekiálltunk horgászni. nekünk "csak" pontyot sikerült fognunk, de nem voltunk elkeseredve, azt is nagyon finoman el lehet készíteni (gondoltuk mi).
Megvolt a pontyunk hát, a másikat (többet is fogtunk) pedig a láynom visszadobta a vízbe (ezt élvezte ezúttal az egész horgászásban a leginkább). Bementünk a gigantikus méretű épületbe, és felkerestük a pincérlányt, akivel megérkezésünkkor megismerkedtünk anno.
Szóval leadtuk a halat, kértünk még ezt-azt (sört is...), és leültünk egy asztalhoz. Hamarosan megjelent a "szakács", felszította a tüzet a tűzhelynél egy hajszárítóval, s beöntött oda egy rakás faszenet. Idézőjeles a szakács, mert csak a ruhájában volt az. Valószínűleg ő is csak belecsöppent a családi bizniszbe, mert a konyhaművészethez annyit értett, mint Svejk az atomfizikához. Nagyon frankó munkaruhája volt, de tényleg. Még egy mesterszakács is megirigyelhette volna, de amit ezzel a szerencsétlen ponttyal művelt, az borzasztó. Odáig rendben volt a dolog, hogy berakta egy speckó halgrillezőbe, de ki hallott már olyat, hogy a halnak csak azt a felét fűszerezi be, ahol a bőr van?
Naná, hogy a halhúsba a fűszerek íze nem szívódott át, s más kérdés, hogy idő se lett volna rá, mert elég hamar késznek nyilvánítota a halat. Kaptunk hát egy tök ízetlen pontyot, ízesíthettünk magunk. Még szerencse, hogy a sör (Kalnapilis Grand) jó volt, csapoltan még úgyse ittam:
Érdekes módon csapoltan kissé vizesebbnek tűnt nekem elsőre, mint amilyen élémnyeket a fejemben hordoztam erről a sörről. No persze ez csak az első benyomás volt... A habja korrekt volt, az íze úgyszintén, kellemes komlós, kesernyés íz, semmi zavaró jelleg. Pár korty után már a sűrűséggel sem volt problémám, olyannyira, hogy megittam belőle még egyet is. (Ha már az étekkel nem sikerült jóllakni normálisan...)
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 12 |
| Összesen | 31 |
| Régi értékelés szerint | 6,2 |
Még szerencse, hogy kaptunk köretet is, bár abból is csak a hasábburgonya esett az értékelhető kategóriába. Kértünk "friss salátát" is, hát az is hiba volt. Igazából az egész Baltikumban a saláta a fenti képen látható dolgot jelenti: összevágnak firss zöldségeket, aztán kész is van.
Jót tehát nem ettünk, s ez előrevetítette a reggelit is. Nem volt kétségem affelől, hogy reggelig a szakács a helyén marad, és nem vesznek fel helyette senkit...
Vacsora után kimentünk kicsit sétálni, és körülnézni a játszótéren. Ez utóbbi messziről jobban nézett ki, közelről eléggé lestrapáltnak tűnt. Az épületet körbevevő kertben aztán mindenféle stílus megtalálható... Egymásra van hányva az összes szépnek gondolt tárgy (némelyik felújítva) amit valószínűleg a vállalkozás megalapításakor a közösbe beadtak az alapítók a kertet díszítendő, mindehhez járul egy csomó kovácsoltvas dísz. Az egészet nyakon öntötték összehangolatlan virágrengeteggel és tujadömpinggel.
A reggelinél aztán beigazolódtak a félelmeim. Megkérdezték még előző este, hogy mit kérünk, teát vagy kávét. Kaptunk három nagy ibrikkel, de egyik ihatatlanabb volt, mint a másik. Különösen a kávé. Én még szerintem így nem jártam, ott kellett hagynom egy korty után az egészet... Sütött a szakács rántottát is, ezt megettük, bár nem nézett ki túl bizalomgerjesztően: volt annak mindenféle színe, csak sárga nem...
Odapakolt nekünk még egy rakás nyers uborkát meg tán paradicsomot, felvágott gyanánt meg valami gépzsírból és ipari szalonnából készült mócsingos disznósajt remake-t paprika nélkül. Bocsánat, ez az összehasonlítás sértő bármilyen disznósajtra nézve. Ez a valami sem ízében, sem illatában nem emlékeztetett rá, maximum kinézetében, de abban is csak nagyon távolról.
Összességében: nagyon jó csapolt Grand-ot lehet itt inni, de enni valami mást kell itt kipróbálni, mint mi...
Telefon: +37061140222
Weboldal: http://www.tvirtovepriedidziulio.lt
Cím: A1/E85, Dėdeliškės, Trakai district, LT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése