 |
| Forrás: Rei dos Whisky's &Vinhos |
2012. október 18., Tallinn (dobozos)
Először is boldog új évet mindenkinek! Hosszú hallgatás után visszatértem a tettek mezejére, s ígérem, hogy ebben az évben is megpróbálok minél több időt szentelni ennek a nemes hobbinak, s mellesleg megpróbálom magam utolérni is. Ez jellemzően nem könnyű, ez a jegyzet is valamikor tavaly októberben íródott, ideje hát letisztázni...
Azt hiszem nyugodtan elmondhatom, hogy rajongója vagyok a búzasöröknek, s kevés rossz élmény van a hátam mögött ebben a szegmensben szerencsére. Így aztán különösebb aggodalom nélkül fogtam bele ebbe a tesztbe, mi rossz történhetne, gondoltam én...
A Valentins nem teljesen ismeretlen név előttem, odahaza és Tallinnban is kóstoltam már a sima búzasörüket, azzal nem volt semmi hiba. Most, hogy kicsit átnézegettem a neten leírt tapasztalatokat, meg kell állapítanom, hogy nem igazán csengenek egybe azzal, ami nekem jutott osztályrészemül. Kezdek rá hajlani, hogy a tesztet tán meg kell majd valamikor ismételni, de most nem írhatok mást, mint amit októberben megtapasztaltam...
Na szóval a legfőbb bajom az volt ezzel a sörrel, hogy az ízvilága nem vezetett sehová. Nem lehetett eldönteni, hogy mit is akart tulajdonképpen létrehozni a sörfőzőmester, a búza és a barna sör jellegzetességei felületesen érezhetők, s a végeredmény egy savanykás ital lett. Ez az egyetlen íz, ami megmaradt bennem, utóíz pedig szinte semmi nem volt. Habja gyakorlatilag értékelhetetlen, de még ez lett volna a legkisebb gond. Alkoholtartalma 5,2 %.
| Megjelenés | 4 |
| Íz | 3 |
| Aroma és jellegzetességek | 4 |
| Összhatás | 8 |
| Összesen | 19 |
| Régi értékelés szerint | 3,8 |
