2016. október 30., vasárnap

Taverna Covaci (Bukarest)

Látogatás időpontja:

2015. október 19. és 21.
2016. október 24.

Eleddig két alkalommal tettem tiszteletemet a román fővárosban, összesen öt helyet látogattam meg, de egyelőre nem vagyok elájulva az átlagos színvonaltól. Nem mintha a magyar, vagy a budapesti vendéglátás a világszínvonal kapuját döntené be naponta háromszor, de azért a szubjektív véleményem akkor is az, hogy ezen a téren kicsit jobban állunk...

A Taverna Covaci a bukaresti "óváros" kellős közepén található (offtopic: szemben vele van egy érme és bélyegbolt, többször is meglátogattam...), így szerintem teljesen jogos elvárás lenne, hogy a személyzet minden tagja legalább alapszinten kommunikáljon angolul. Ezzel szemben két-három emberrel kellett tárgyalnom az illusztrált (!!!) étlap mellett arról, hogy az egyik kigondolt fogást szeretném kérni, csak nem azzal a körettel, ami a képen van, hanem egy másikkal, ami egy másik képen van... Mert persze a köretek angol nevét nem értették meg, pedig oda is volt írva a lapra...



Mindemellett még sajnos gyenge sörök is társultak, az ételek (kétszer is voltam) legfőbb jellemzője pedig a só, más fűszer nyomát nagyon nem tudtam felfedezni, pedig igény az lett volna rá...

Szóval első alkalommal, amikor ott voltam, csülköt néztem ki magamnak, s gondoltam kérek hozzá a káposzta mellé egy kis krumplit is, hát kaptam helyette puliszkát. Nincs ezzel gond, szeretem a puliszkát, megettem, csak kissé furcsálltam, hogy lehetett ezt félreérteni. Ráadásul úgy, hogy az első pincércsaj kiküldte a kollégáját is, pedig előtte bőszen bólogatott, hogy érti ő, hogy mit akarok... A második vállalkozó (ez már férfi volt) még kétszer is rákérdezett, hogy ugye nem babsalátát akarok, erre meg én néztem nagyokat... A potatoes és a beansalad azért kiejtésben rohadt messze vannak egymástól...:)






Másodjára még nagyobb amatőr voltam, mert megpróbáltam egy újabb jelölttel elmeséltetni, hogy mégis mit látok a képen, annyi jött le elsőre az ínycsiklandó illusztrációból, hogy füstölt húsból (valószínűleg sertés) készülhetett. Hát ennél többet nem is tudtam meg... Előtte azért ettem egy csorba levest is, ami nem volt baj, mert a húst olyan szárazra készítették el, hogy fogsor legyen a talpán, amelyik szét bírja őrölni... A három étel közül a leves volt magasan a legjobb...







De most aztán lássuk a söröket. Sajnos a felhozatal nem a kézműves szegmenst preferálja (pedig az is van már Romániában), hanem a mainstream brandeket, így kénytelen voltam ezt a három sört tesztelni:

Ciuc Premium (Heineken Romania)



Korábban már kóstoltam, legjobb élményeim 2004-ből valók. Manapság ez már rég nem Premium kategória, természetellenes illat és íz, hab szinte semmi, leginkább light kategória...

Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás11
Összesen27



Ciuc Premium Nefiltrată (Heineken Romania)


Újabb "Premium" kategóriás sör: semmi átlátszóság, majdhogynem kristálytiszta, de legalább nincs fémszaga, mint az előzőnek. De attól még ez is kellőképpen vizes, light jellegű.


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás12
Összesen29

Második alkalomra letettem teljesen a Ciuc-ról, megkóstoltam ezt:

Silva (Heineken Romania)

Nem kellett volna, kiderült, hogy van még lejjebb. Ez aztán tényleg egy szörnyű, karakter nélküli és értelmezhetetlen lager, olyan, mint a víz...



Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek 3
Összhatás7
Összesen17

Utólag visszagondolva, 2015-ben sem a gasztronómiai élmény, sem pedig a sörválaszték nem indokolta, hogy még egyszer visszamenjek ide, csak azért tettem meg, mert félóra séta után sem találtam más értelmesnek tűnő opciót (mindenképp helyi ízeket akartam kóstolni, libanoni vagy olasz konyha nem jöhetett szóba), de legközelebb tuti, hogy tovább fogok keresgélni...

2016. október 24. (ebéd és vacsora)

Amint látszik, 2016-ban mégis újra visszatértem erre a helyre, ezúttal nem egyedül... Az új étkek kipróbálása mellett sikerült két új sört is kóstolni, de erről majd később. A személyzet angoltudása nagyot lendült a tavalyi évhez képest, és most már nem papírra firkálnak, okostelefonra hajazó eszközt nyomkodnak a rendeléshez. Ennyit a pozitív változásokról. Sajnos van negatív is: mind a két alkalommal a fizetésnél jó hangosan felhívták a figyelmünket arra, hogy a felszolgálás költségét nem számolták fel ("service not included!"), másodjára pedig pár lei-el érzésünk szerint át is vágtak. Na de lássuk, mit ettünk és ittunk:



Ez egy vegyestál volt, rajta mics, kolbász, sertés és csirkemell. A mics tűrhető volt, a kolbásznak fura volt kicsit az ízesítése, a csirkét teljesen kiszárították. A disznóhús finom volt, bár enyhén rágós, a krumpli pedig totálisan ványadt. Mindezek ellenére, meg mert tán elég éhes voltam, jól esett...



Ez a steak a kolléga úr választása volt, elmondása szerint megérte az árát... De nézzünk egy új sörtesztet is.

Ciuc Natur Radler 0.0%


A Heineken Romania alkoholmentes radlere eléggé természetellenes ízű, egyszerre savanykás és édes. Meg lehetett inni, de még egyszer nem tenném...

Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás9
Összesen23

Aztán eljött az este, s legelőször is egy új sör...

Silva Strong Dark Beer



Ezért is a Heineken Romania a felelős, kicsit olyan, mintha félbarna lenne, a fotón tán nem jön át, mert elég rosszak voltak a fényviszonyok. A valóságban echte amber színe volt, semmi különösebb ízzel nem rendelkezett, elég gyengécske volt, mit mondjak... De legalább nem volt édes, de ez az összes pozitívum...

Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás11
Összesen28



Ami most jön: hagymás bab kolbásszal, állítólag finom volt, nem én ettem:



Ő pedig bárány, picikét tán tovább sütve, mint kéne, de azért finom volt, a krumpli most is ványadt volt:



Ez egy érdekes képződmény: bárányhús, krumpli, gratin mártás és sajt, mindez összesütve ebben az edényben, állítólag ez is megérte az árát...



Végül pedig már egy korábban szereplő sör a bejegyzésben, a szűretlen Ciuc. Tán a képből is látszik, ez sokkal jobban néz ki, mint egy évvel ezelőtt, s bizony ízre is jobb volt...


Elérhetőségek:

Telefon : 0747 22 66 77 , 0757 22 33 99
Email:   office@taverna-covaci.ro
Cím: Str. Covaci nr.1, Bukarest
Weboldal: http://taverna-covaci.ro/contact-taverna-covaci.html

2016. október 29., szombat

Nøgne Ø Imperial Stout

Tesztelés időpontja:

2015. július 14., Tallinn (Hell Hunt, üveges)

Többnyire utólag megnézem egy sör értékelését az ismertebb sörtesztelő portálokon, s bizony ritkán látok olyat, mint a Nøgne Ø Imperial Stout esetében, a Ratebeer értékelése kerek 100 (!!!). Még egy örömteli hír ezzel a sörrel kapcsolatosan: a sörtérképemre ezzel a sörrel felkerült Norvégia is, egyre kevesebb a fehér folt már (különösen Európában).

Norvég tehát a gyártó, tisztességes portfólióval, a Nøgne Ø Norvégia egyik legnagyobb kézműves sörfőzdéje, a név "meztelen szigetet" jelent, ez a költői kifejezés Henrik Ibsen-től származik, aki nálunk sem ismeretlen...  A főzdét 2002-ben alapította Gunnar Wiig és Kjetil Jikiun.  A főzdéről majd később egyszer részletesebb, most nézzük ezt a fantasztikus Impreial Stout-ot...

Összetevőket tekintve Maris Otter, Munich és pörkölt maláta, zab, fekete és csokoládé maláta, s ehhez jönnek a Columbus és Crystal komlók. Az élesztő angola ale élesztő, vízként pedig a helyi Grimstad vizét használták fel. A száraz adatok a végeredményről: 23°P,75 IBU, 9% ABV.

Valószerűtlenül sötét szín jellemzi, lágy és krémes, édes amikor kell, de amikor már ellágyulnánk, támadnak a kesernyés ízek is: nagyjából ilyennek kell lennie egy tökéletes imperial stout-nak. Nem tudom, hogy a gyártó többi söre milyen, de hogy ezzel magasra tették a lécet, annyi bizonyos. Ez durván jó.

Megjelenés8
Íz9
Aroma és jellegzetességek     8
Összhatás17
Összesen42

2016. október 28., péntek

Békésszentantdrási Black Rose


Tesztelés időpontja:

2016. június 10., Budapest (üveges)

A békésszentandrási Szent András sörfőzde újabb söre kerül ezúttal terítékre, mégpedig egy duplabak.... Alkoholban természetesen erős (9 %), amelyet viszont ragyogóan fedtek el: igazából nem nagyon lehet érezni, ha csak úgy nem, hogy olyan érzete van az embernek, mintha egy igazán jó, testes vörösbort inna...

A szárazanyagtartalom 18,5, a színe gyönyörű fekete, enyhén vörösbe hajlik. A főzde honlapja szerint közel 100 napos ászokolás után kerül a palackba, addigra kellőképpen édes is lesz. Komlót szinte alig lehet felfedezni (az édes íz dominál), de ezúttal ez nem baj, ez a sör így jó, ahogy van...


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás16
Összesen38



2016. október 27., csütörtök

Soproni 0.0 % Radler Citrom


Forrás: Heineken Hungária
Tesztelés időpontja:

2016. július 3., Budapest (dobozos)

Már régebben is megfigyeltem, hogy ha megjön a nyár, akkor dúlnak a tesztek között az alkoholmentes ízesített sörök, s mivel minden nyár tartogat néhány újdonságot, ez lassan szinte elkerülhetetlen is... A Soproni Sörgyár (Heineken Hungária) több ilyet is tart a polcokon, de érdekes módon a sima citromossal még nem futottam össze eddig...

Nem tudok rá túl sok rosszat mondani, összességében egy átlagos darab: enyhén tán a savanykásabb csoportot erősíti, de szerencsére az íze nem túlzottan mesterkélt. Azonban ez is csak 4 decis, s ez továbbra is egy nagy büdös fekete pont. (Ezt minden hasonló tesztnél le fogom írni, amíg érdemi változás nem lesz...)


Megjelenés5
Íz5
Aroma és jellegzetességek     6
Összhatás11
Összesen27

2016. október 26., szerda

Zapiecek éttermek (Varsó)

Látogatás időpontja:

2014. február 3., 4., 5., 6.

Nem lehet mondani, hogy ne vettem volna alaposan mintát ebből a helyből, pontosabban szólva helyekből, mert a Zapiecek szinte olyan, mint egy franchise, csak Varsóban legalább három van belőle...

A fő csapásirány a pirogok készítése, ezekből legalább öt-hat féle van mindenütt, és lehet vegyesen is kérni őket. Én azért kipróbáltam mást is, elsőre például egy kis zurek-et uátna kolbásszal:




Sörfelhozatalban nem túl erősek, a hagyományos lengyel ételek mellé a Tyskie van többnyire a kínálatban, de mivel többnyire étkezni jöttem be ide, ebből nagy baj nem is volt. A felszolgálólányoknak formaruhájuk van, mindannyian "népviseletben" feszítenek, akadt köztük néhány kifejezetten csinos is, de azért én többnyire az evésre koncentráltam:)






A következő alkalommal sor került a pirogokra is délben:




Aztán este felé egész más dolgok következtek, a Zubrowka például egész érdekesen volt tálalva:


Ez éppen csirkemáj...




Utoljára szintén ebédre tértem be, s hogy ne mindig Tyskie-t igyak, kértem egy Żubr-t is, bár ebből csak üveges volt...






Ez a két utolsó étek "nagymama húslevese" és gombamártásos tócsni, a lengyel nevére sajnos már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy a leves után némileg túlzás volt kérni. A Zapiecek nem a legnagyobb kulináris élmény a lengyel fővárosban, ebben biztos vagyok, mindenesetre azért jókat lehet enni és inni ezeken a helyeken, ha éppen nincs sok időnk keresni valami nagyon különlegeset...

Elérhetőségeket most nem írok (több étterem is van), ha meg szertnétek látogatni valamelyiket, nézzetek körül itt.