Látogatások időpontja:
2013. január 23. (kétszer is...), január 24.
Rövid életünk során szerintem nagyon csekély azoknak a sörözőknek, éttermeknek, etc. (a továbbiakban csak "egység") száma, ahova fenntartás nélkül bármikor visszamennénk. Rigában eddig mindig bajban voltam, ha egyáltalán be akartam ülni valahova egy jót enni vagy inni, de ennek oka nyilván a tájékozatlanság, hiába jártam ott már többször is...
Így aztán, mivel volt egy szabad estém a fent jelzett héten, inkább baráti segítséget kértem tapasztaltabb körökből, hogy nehogy vakvágányra fussak, s azt a pár órát valami kellemetlen élmény begyűjtésére használjam fel. A javaslat szerint a
Folkklubs Ala Pagrabs intézményt kellett meglátogatnom a Smilšu utcában... A
térképre nézve azt vettem észre, hogy a szállodától, ahol laktam, alig tíz percnyi sétára van, így úgy gondoltam, azzal sem teszek túl nagy kárt magamnak, ha az ebédidőmet is felhasználom arra, hogy benyomásokat gyűjtsek az esti sörözéshez...
Így is történt... A klub régi portálja nem túl jellegzetes, de azért a fenti cégért keresve nem nehéz megtalálni szerintem, télen így fest (nyáron állítólag vannak asztalok az utcán is):
|
Az utcafront... |
A helyzet az, hogy a fenti kép még a régi helyszínen készült, amióta ott jártam, a klub egy másik helyre költözött (cím a poszt alján). A fent belinkelt honlap tanúsága szerint a tulajdonosok fontos küldetésként azonosítják, hogy népszerűsítsék a lett folk kultúrát, s mindemellett pedig igyekeznek az étlapon hagyományos lett ételeket is szerepeltetni, nem beszélve a kimondottan bőséges csapolt lett sörkínálatról... Az ajtón belépve jobbra rögtön egy lépcsőhöz jutunk, amely levezet a pincehelyiségbe, itt lett kialakítva az egység.
Délben nyitnak, s én nyitás után pár perccel érkeztem, de nem én voltam az első vendég. Leültem egy asztalhoz, s mire a rendelést leadtam, szinte alig volt szabad ülőhely, úgy tűnt, hogy különösen a fiatalok körében nagyon népszerű ez a hely (a nyitvatartás is barátságos nekik szerintem, lásd alant). A koreloszlás az este folyamán is az ő irányukba tolódott el, kicsit hasonlít az atmoszféra az
Alaus Namai-ra Vilniusban. Mivel csak egy órám volt, gyorsan a tettek mezejére léptem, s leadtam a rendelést rövid tanulmányozás után a kedves szőke lánynak. Kértem egy "napi levest", s utána egy kifejezetten lett ételt, a húsgombócot.
A leves aznap sárgaborsó leves volt (ha jól értettem...), majdnem krémszínű, megtoldva némi fokhagymával és tejszínnel, oly forró volt, hogy még. A tálalás kimondottan szép tálkában történt, s még meglepetés is volt a végére, amikor a matéria elfogyott:
|
Még tele... |
|
S már üresen... |
A leveshez járt két falat igen csak finom lett rozskenyér, el kell ismerni, még tán az észtnél is jobb. S mi van a sörökkel, kérdezhetnétek. Kérdezzétek nyugodtan, természetesen ebédnél sem hagytam ki egy-két próbálkozást, természetellenes is lett volna egy ilyen közegben... Emlékeztem rá barátaim korábbi élménybeszámolóiból, hogy egy "M" betűvel kezdődő sört feltétlenül ki kell itt próbálni, s kisagyam horizontján valahogy egy női név vésődött be. Úgy rémlett, hogy Magdalena a név, de aztán mikor a címet pontosítottuk, helyre lettem igazítva, hogy Madonna a név, egész pontosan Mado
na
s (egy
n és
s a végén...). (Még kész szerencse, hogy nem Kylie Minogue neve rögzült be itt...) Szóval ezt a sört kértem elsőnek, a leves mellett félig-meddig el is fogyott...
Madonas Bodnieku Gaišais
Minden csapolt sörből lehet kérni kicsit (0,3) és nagyot (0,5), én most csak a kicsivel kötöttem barátságot, délután még dolgoznom kellett. A tesztalanyt tekintve senki ne higgye azt, hogy könnyű helyzetben voltam, amikor a neten a Madonas Alus nyomára akartam bukkanni... Ők főzik ugyanis ezt a sört. Még az mázli, hogy a
Ratebeer-nél rátaláltam egy
linkre, amit rögtön közkinccsé is teszek, mert ilyen részletes és szépen illusztrált (pdf) bemutatót még sehol nem találtam a lett sörökről. Azt hiszem minden sörbarátnak, aki Lettországba készül, kötelező darab. (De tényleg!) Később találtam egy frissebbet is (a fenti 2010-ből való),
ez meg 2011-ből.
Ha hinni lehet ennek a 2010-es leírásban szereplő felmérésnek, a Madonas Lettországban eléggé hátul áll a népszerűségi listán, mindössze a 12-dik... 2009-ben alakultak, a termelésük viszonylag szerény, 100.000 liter évente... Viszonylag fiatal főzde tehát, s nem is nagyon lehet őket megtalálni a neten. A fent belinkelt dokumentumuk szerencsére sokat segítenek eligazodni... Kétféle változat készül a sörökből arrafelé, egy normál lager (gaišais, 5,6 % alkohol), s egy erősebb (striprais, 8,5 %). Nekem az elsőhöz volt szerencsém érzésem szerint, legalábbis nem éreztem nagyon erősnek.
Hogy mit jelent a Bodnieku? Igazából csak sejtések vannak róla, valószínűleg annak a háznak a neve, ahol a főzde van (közel Madonas nevű városhoz...). Mint említettem, a cég 2009-ben indult, de eléggé ellentmondásos híreket lehet olvasni az esetleges múltról. A fent említett leírás is kételyeket tükröz... Ugyanis sok helyütt az olvasható, hogy a főzde már a második világháború előtt is létezett, de erre kevés kézzelfogható bizonyíték van. Mindenesetre ebben én nem szeretnék igazságot tenni...
A 2009-es évben viszonylag kevés sörrel nyitottak, de mára a mennyiséget rendesen feltornászták. Üveges verziót ne keressen senki, nem palackoznak. A söreikkel Madonas környékén leginkább, s néhány Riga-i egységben lehet összefutni. Érdekes módon a minőségről eléggé megoszlók a vélemények a neten, nem mentes néhol a szélsőségektől sem. Egyesek azt is felróják, hogy a minőség messze nem állandó, nagy különbségek vannak az egyes főzések között.
De térjünk rá arra, amit én tapasztaltam. A sör megérkezésekor lekapcsoltak némi világítást, így a képek minőségéért előre is elnézést kérek. Szóval a sör halványsárgás opálos színű, de azért színében messze nem pilzeni, inkább hajlik a narancssárga felé. A habja megfelelő, az első kortyok némileg édeskések, illetve fűszeresek. A sokadik kortynál szembetűnik már, hogy tartalmas sör, s a sokak által felrótt alkoholosság nálam nem jelentkezett. Szépen kordában volt tartva, én kimondottan harmonikus sörnek találtam. Amikor másnap újra kóstoltam, már nem ízlett annyira, akkor már kissé fáradtnak tűnt, tán a hordó aljából kaptam...
Megjelenés |
7 |
Íz |
7 |
Aroma és jellegzetességek | 7 |
Összhatás |
15 |
Összesen |
36 |
Régi értékelés szerint |
7,2 |
Elkövettem azt a hibát, hogy kértem második fogást is, pedig már a leves is elég nagy adag volt. De mindenáron szerettem volna kipróbálni a lett húsgombócot, s a pincércsajszi könyörtelenül ki is hozta. Mikor megláttam, hogy az se kevés, megadóan kértem hozzá még egy kis pohár sört, arról is lesz szó mindjárt. Két gombóccal leptek meg, amelyek párolt káposztával és steak krumpli (nem nagyon puhították meg...) szerű körettel érkeztek, mindehhez járult egy édeskés, fokhagymás paradicsommártás. Igazán kellemes étek volt, csak hát irtó sok...
Brenguļu Tumšais
Ez volt a második sör tehát az ebédhez, s gyakorlott balti sörtesztolvasók rövid úton rájöhetnek, hogy ez egy barna sör. Nincs is okom őket ebben a hitben megingatni, tényleg erről van szó. A Brenguļu szintén egy kis mikrofőzde, némileg nagyobb múlttal, mint a Madonas (1969-ben alakultak). Annak idején csak a helyiek örömére főzték a sört, de a '90-es átalakulást követő privatizáció után a söreik megjelentek Rigában és más helyeken is. Kétféle sör készítenek, barnát és világost (Gaišais), érdekes mód utóbbi az erősebb (5,5 %), a tesztelt barna csak 4,7 % alkohollal bír. Sok helyütt Abula néven emlegetik egyébként a főzdét, a Brenguļu a falu neve, ahol a főzde található.
Sokak véleménye szerint a világos sokkal jobb, mint a barna. Erről nem tudok nyilatkozni, előbbit nem kóstoltam. Azt is rebesgetik, hogy indokolatlan nagy mennyiségben fogyasztva másnap jól kifejlett fejfájással kell szembesülnünk, de ez szerintem minden alkoholizálás után így van, erre kár is szót vesztegetni. A sör színe megfelelő, hozza az elvárható sötét árnyalatot. Az első kortynál az tűnt fel, hogy szinte alig van benne szénsav. Gyanakodhattam volna mondjuk a hab teljes hiánya miatt is... Illata kicsit savanykás, ízre inkább édeskés. Ennek ellenére viszonylag jól iható sör, de nem tudtam attól az érzéstől szabadulni, hogy ez a sör állott. Mindenesetre a Madonas jobb volt...
Megjelenés | 5 |
Íz | 5 |
Aroma és jellegzetességek | 4 |
Összhatás | 11 |
Összesen | 25 |
Régi értékelés szerint | 5 |
Délben az időm természetszerűleg véges volt, de este két kollégával felvértezve újra felkerestük a helyet. Akkor is dolgozott még a szőke leányzó délről, meg is ismert... Ezúttal mást ettem természetesen, kiválasztottam a "szürkeborsós" fogást az étlapról. Eleddig ilyesmihez nem volt szerencsém, el is határoztam, hogy itthon majd utánanézek, mi a bánat is a "grey peas". Sajnos hiába kutakodtam, magyar gasztronómiai megfelelője nincs, a jelek szerint nem csak számomra ismeretlen. Kissé nagyobb, mint a zöldborsó, így néz ki:
Az íze a mi zöldborsónkra hasonlít, de kevésbé édes, és a leírások alapján be is kell áztatni, mielőtt megfőznénk. A fogás, amit készítettek nekem, erre alapult, főztek belőle füstölt hússal egy főzeléket, majd betöltötték egy négyszögletes buciba (a kenyér meg volt kissé pirítva kívülről). Az egészet leöntötték erdei gombás és füstölt húsos mártással, s adtak hozzá némi káposztasalátát. Nem maradtam éhen akkor se, isteni finom volt...
Mivel akkor már jobban rá is értünk, meg dolgozni se kellett, indításnak egy nagyobb kvantum sört kértem, maradva a félbarna-barna vonalon:
Bikeru Gaišais
Ezzel a sörrel kapcsolatban az előbb még oly lelkesen belinkelt angol nyelvű beer gudie-ok is cserbenhagynak... Sőt, a neten se lehet róla találni semmit. Annyit sikerült kiderítenem, hogy a Bikera Alus nevű cég főzi, s Rigában székelnek. Honlapjuk nincs, így feltehetőleg megint egy nanofőzde lehet a felelős a soros tesztalanyért. A hírek szerint 5,9 % alkohol van benne, s a nevére rendesen rácáfol, ez a sör nem világos. Inkább vöröses és amber színű szerintem. Ízre nagyon változatos... Édeskés, ugyanakkor savanykás, érdemes kortyolgatva fogyasztani. Picikét engem emlékeztet egy litván sörre, a
Raudonųjų dobilų-ra, amit annak idején Vilniusban teszteltem. Valószínűleg ebbe nem került vörös lóhere, de ki tudja... Ha másért nem, ezért a sörért már érdemes volt aznap este betérni ide...
Megjelenés | 7 |
Íz | 7 |
Aroma és jellegzetességek | 8 |
Összhatás | 15 |
Összesen | 37 |
Régi értékelés szerint | 7,4 |
Valmiermuiža unfiltered - Valmiermuiža gaišais nefiltrētais
Ezzel a gyártóval már 2011 óta féltett barátságot ápolok, így voltak elvárásaim ezzel a sörrel kapcsolatban. Bátran mertem őket ajánlani, bár sajnáltam, hogy a barna nincs az itallapon. Csak normál (gaišais) és a szűretlen verzió volt elérhető, barátom végül az utóbbit választotta. Nem is baj, mert legalább így meg tudtam én is kóstolni. Ízre olyan, mintha folyékony malátát inna az ember, de tényleg. Komlónak még csak nyoma sincs sehol, bár el nem tudom képzelni, hogy ne raktak volna bele. Érdekes ízvilág, az bizonyos, feltétlen megér egy kóstolást... A színe kissé opálos, de ez jelen esetben természetesen nem hiba.
Megjelenés | 5 |
Íz | 6 |
Aroma és jellegzetességek | 6 |
Összhatás | 12 |
Összesen | 29 |
Régi értékelés szerint | 5,8 |
Mivel, mint említettem, volt időnk rendesen, így belefért még néhány kóstolás az estébe. (A probléma inkább csak az, hogy ez a bejegyzés nyúlik már nagyon hosszúra, mind időben, mind terjedelemben, már azt sem tudom, mikor kezdtem el neki írni...) Nézzük hát a következőt...
Bauskas Tumšais Speciālais
Szerintem lett nyelvben már profi olvasóim kórusban üvöltenek fel: igen, újra egy barna sör! Így is van. Mivel a Bauskas sem szerepelt itt még nálam, néhány szót muszáj róluk ejteni. 1981-ben alakultak, a klasszikus portfóliójukba ez a négy sör tartozik évek óta:
- Gaišais Speciālais 4.8%, Lager
- Tumšais Speciālais 5.5%, Barna Lager
- Tumšais Premium 5.5%, Barna Lager
- Senču 4.0%, Lager
Egy ideje piacon van a szűretlen sörük is (Nefiltrēts)... Na már most, a fenti felsorolással van egy kis baj. Amint látszik, kétféle barna sör van, de érdekes mód a két sör alkoholtartalma megegyezik. A dolgot még érdekesebbé teszi, hogy a
Bauskas Alus honlapján a két sör leírása is megegyezik, sőt, ott még a név is. Az egység árlistáján persze semmi nem utal arra, hogy melyik versenyzővel volt dolgom, így most elégedjünk meg annyival, hogy ez egy Bauskas barna volt, oszt annyi...
Ha a Bauskas alus neve szóba jön, mindenképp meg kell említeni Kārlis Zālītis nevét. Ő az egyik legismertebb név a lett sörszakmában, bőven túl a nyolcvan éven. 1979-ben kezdte meg gyümölcsöző karrierjét a városban, s a hírek szerint még mindig aktív... Az elmúlt 10-15 évben számos főzde indulását segítette, tevékeny részt vállat például a
Tērvetes megalapításában is.
A többi dologról, majd egy külön posztban, most nézzük tovább a barna sör rejtélyt. Nem hagyott nyugodni a dolog, rászántam egy kis időt. Szóval az igazság az, hogy valóban kettő az a kettő. A Premium 2004-ben került ki a piacra, kimondottan azzal a szándékkal, hogy könnyebben értelmezhető sör kerüljön a fogyasztók kezébe. A szándék sokak szerint saját kardjába dőlt kísérlet maradt, a többség szerint a Speciālais mérföldekkel jobb sör. A helyzet az, hogy ebből viszont lényegesebben kevesebbet gyártanak, így éltem a gyanúperrel, hogy nekem a Premium jutott... A kérdést eldöntendő megnéztem az egységben készült képeimet, s minő szerencse, hogy szeretem a sörcsapokat is fotózni! Ha valaki belenagyít a képbe, látható, hogy a Gaišais mellett (jobb szélen) a másik Bauskas sör biza a Speciālais, így nekem ezúttal a jobbikból jutott...
De milyen is volt ez a sör, kérdezhetitek immáron már joggal. Nem mondanám teltnek, jól felépítettnek. Hiányzik a megfelelő sűrűség, ami egy barna sör számára elengedhetetlen ismérv. Picikét vékonyabb a test, mint a Bikeru esetében, bár a szénsav kicsit több. Egyedül a színével voltam maradéktalanul elégedett, a középmezőnyből sajnos nem tör ki, de a Brengulut azért simán veri.
Megjelenés | 8 |
Íz | 5 |
Aroma és jellegzetességek | 6 |
Összhatás | 12 |
Összesen | 31 |
Régi értékelés szerint | 6,2 |
S ezennel (hipp-hopp), el is jutottunk az aznap esti utolsó sörhöz, de a posztnak persze még koránt sincsen vége. Egy biztos, ennek a sörnek a nevét a legnehezebb kimondani, ehhez kétség nem férhet:
Rēzeknes Bryuvers Tumšais Nefiltrēts
Aki esetleg nem tudná (nekem fogalmam se volt korábban...), Rēzekne az egyik legnagyobb lett város, s az én szempontomból leginkább azért érdekös, mert egy egész jól fejlett főzde található itt. Sok mindent el lehetne mondani a főzde történetéről itt is (egyszer majd el is fogom), most csak annyit, hogy a '90-es évek változásai nem érintették pozitívan őket, s legutóbbi újraindulásuk 2009-re tehető. Megmaradni akkor sem volt egyszerű, de a szívós munka úgy látszik kezd beérni, mert 2010 óta Rigát is ostromolják...
Nem térek ki most a sörválasztékra, most inkább csak erről a sörről szólok. Mint a nevéből látszik, szűretlen barna sör, az alkoholtartalma 5 % mindössze. Színre inkább vöröses, mint barna, külsőre számomra nagyon hajaz a
Valmiermuiža Tumšais-ra. Sajnos csak külcsínben, mert ízre ez nem oly erőteljes. Hullámzóan teljesít, hol vékonyodik a test, hol egész kellemes ízek jönnek elő, néha például sült gesztenyére emlékeztetett. (Tényleg.) A habja közepes.
Megjelenés | 7 |
Íz | 5 |
Aroma és jellegzetességek | 5 |
Összhatás | 11 |
Összesen | 28 |
Régi értékelés szerint | 5,6 |
Amikor a távozás mezejére léptünk végül, érdekes dolog történt. Felálltunk mind a hárman az asztaltól, öltözni kezdtünk. Addigra már rendesen teltház volt (két rendezvény is zajlott, s közben a muzsikusok is rákezdtek, volt némi mérsékelt tánci-tánci is...). Szóval nagyban vettük fel a kabátot, s egyszer csak a szomszéd asztaltól felkelt egy fiatal lány, s magyarul megkérdezte, hogy végleg itt hagyjuk-e az asztalt. Na, erre számítottam a legkevésbé. Kiderült, hogy az egész asztaltársaság magyar, s az Erasmus program keretében töltik itt az időt...
Hogy teljes legyen a kép, másnap is itt ebédeltünk, mielőtt elhagytuk volna Rigát. Előtte sétáltunk egy nagyot a belvárosban és a piacon, alaposan megéhezve értünk a helyszínre. Ezúttal nem voltak annyian, mint egy nappal korábban déltájt, míg befejeztük az ebédet, addig se lettek többen. Az előző napi pincércsaj nem dolgozott, egy másik lány vett minket kezelésbe, aki azzal nyitott, hogy van nekik menüjük is, ha gondoljuk, kérhetjük azt...
Mit veszíthettünk, kértük. Levesnek kihozott egy bablevesszerű dolgot, amiben a bab mellett úszott sárgarépa, némi darált hús, s ezúttal is járt hozzá kétféle szelet kenyér. Kimondottan jóízű leves volt, picikét a raguleves és a babgulyás közötti ízzel, bár sok paprikát nem használtak hozzá...
No persze néhány újabb sör kipróbálása sem maradhatott el...
Aldara Dūmaku
Az "Aldara" szó itt az Aldaris nevű patinás gyártóra utal, ők már
szerepeltek a blogban, de nem nagyon tértem ki rájuk részletekben ott, s most sem nagyon fogok. De hogy csepegtessek némi információt most is: ők a legnagyobbak a lett piacon, de minőségben nem ők nyújtják sokak szerint a legtöbbet. Fene tudja, nekem eddig nem olyan rosszak a tapasztalataim, de az kétségtelen, hogy vannak náluk jobbak is...
Ez a sör kifejezetten opálos kinézetű, ebből aztán könnyen következik, hogy ez egy szűretlen sör, s 5,2 % alkoholtartalommal bír. Inkább mondanám gyümölcsös ízvilágúnak, mint lagernek, s az összbenyomásom kimondottan jó volt. Habzásban mondhatni visszafogott, illatában szintén gyümölcsös. Majdnem ale felé húz.
Megjelenés | 5 |
Íz | 7 |
Aroma és jellegzetességek | 7 |
Összhatás | 13 |
Összesen | 32 |
Régi értékelés szerint | 6,4
|
Második fogásnak pulyka vagy csirke (nem bírtam eldönteni...) érkezett, s a moderált árra reflektálva nem egy hatalmas adag. Hozzáteszem, a leves után több belém se fért volna:
Jött hozzá egy falat saláta és krumplipüré is, mindenből egy nyeletnyi nagyjából, no meg némi spenótos díszítés. Ehhez ittam egy kicsit Madonas-t, de mint írtam korábban, másodjára nem bűvölt el annyira. Úgy tűnt, ez már egy megfáradt hordóból érkezhetett...
Az ebéd lezárása képpen megkóstoltuk a fokhagymás kenyerüket is (a Baltikumban szinte minden egységben kapható...), s hozzá kiválasztottam a sörlista végéről a mézes italt:
Ilgezeem (Iļģuciema) medalus
Hogy mit lehet a gyártóról tudni? Sokat nem. Annyi bizonyos, hogy jelenleg ők az egyetlenek a lett piacon, akik csak kvaszt készítenek. Az Iļģuciema volt a régi nevük, manapság Ilgezeem néven futnak. Régebben sört is főztek, a XX. század során a két termékvonal változó intenzitást képviselt. Egyesek szerint a két név kicsit kavart okoz a fogyasztói berkekben, mert néha az Ilgezeem brand név alatt forgalmazott kvaszra csak annyi van írva, hogy az EU-ban készült, az eredet meg bizonytalan. De ezen most nagyvonalúan lépjünk túl...
Ez az ital szintén opálos, majdhogynem barna színű, habja szinte nincs. Nem émelyítően édes, mint a mézes sörök (pláne a kvaszok) általában, s egész jó volt inni. A végén azért feltettem magamnak a kérdést, hogy kipróbálnám-e még egyszer, de azt hiszem nem. De ez valószínűleg annak tudható be, hogy általánosságban véve nem vagyok egy nagy kvasz rajongó...
Megjelenés | 4 |
Íz | 5 |
Aroma és jellegzetességek | 5 |
Összhatás | 10 |
Összesen | 24 |
Régi értékelés szerint | 4,8 |
Végezetül: ha Rigában jártok, s a séta közben megéheztek, megszomjaztok, feltétlen javaslom ennek a helynek a kipróbálását.
2019. április 10.
Eltelt hat év és újra meglátogattam ezt a helyet. Most már máshol vannak (frissítettem az adatokat), és az új helyszín őszintén szólva nem olyan szimpatikus, mint az előző volt. Az szerintem sokkal családiasabb volt, de sebaj, azért itt is lehet tengetni egy kis időt...
A sörkínálat igen csak feljavult Rigában az elmúlt években, és ez a hely kezdi elveszteni a varázsát ebből a szempontból: annak idején ez a kulb azon ritka helyek egyike volt, ahol lett kézműves söröket lehetett kóstolni, a mostani sörlista azonban érzésem szerint nem a legjobbakból lett összeválogatva, megmaradtak inkább a populáris vonalon...
Igaz, elég későn érkeztem, de alig találtam helyet, a népszerűség úgy tűnik, továbbra is töretlen. Egyetlen sört kóstoltam meg a vacsora mellé, ami sajnos nem sikerült túl jóra. Elcsábultam a csülökre, pedig már volt Rigából korábbról rossz tapasztalat, okulhattam volna belőle... A bőre egyáltalán nem volt ropogós, a hús nem sült teljesen át, és nem is volt túl ízletes. A mellé tálalt krumpli szintén nyerses volt, hát jobban jártam valami mással...
Darbnīca Labietis Mežs (Forest)
Az Alus Darbnīca Labietis söre elvileg egy gyógynövényes sör, de kimondottan a nagyon fura ízű fajtából. Beazonosíthatatlan ízesítés és gyümölcsös édes íz...
Megjelenés | 5 |
Íz | 4 |
Aroma és jellegzetességek | 4 |
Összhatás | 8 |
Összesen | 21 |
Really strange herb/fruits sweet flavor.
Appearance (1-10) | 5 |
Taste (1-10) | 4 |
Aromas and other characteristics (1-10) | 4 |
Overall (1-20) | 8 |
SUM (1-50) | 21
|
|
Ezt már nem bírtam megenni, annyira jó nem volt... |
Elérhetőségek:
E-mail: info@folkklubs.lv
Telefon (bárpult): +371 27796914
Cím: Peldu 19, Riga, Latvia, LV-1050
Nyitvatartás:
Hétfő, Kedd: 12:00 - 01:00
Szerda: 12:00 - 03:00
Csüt., Péntek: 12:00 - 04:00
Szombat: 14:00 - 04:00
Vasárnap: 14:00 - 01:00