2013. január 28., hétfő

Karksi Tume Eripruul

Tesztelés időpontja:

2012. október 5. (üveges, Tallinn)

Oly régen volt már észt sör a blogban, hogy már nem is emlékszem, melyik volt az... De legalább most egy teljesen új szereplő lép újra a színre, nem pedig egy újdonság valamelyik nagy játékostól a piacon. A Karksi Tume Eripruul nevű sört valamikor a nyár végén láttam meg először a boltokban, de a dolog nyilván csak az én hibám, léteztek ilyen sörök már korábban is...

A főzet az AS Karme nevű főzde nevéhez fűződik, akik Észtország Viljandi megyéjében űzik az ipart. Ők azt írják magukról, hogy már a XV. században is fellelhetők nyomai a levéltárban a sörfőzésnek, de igazából a gyár csak 1975-ben kezdte meg a működést.




A gyártó Tume söre a honlap szerint 4,6-os, de mint a címkén is látszik, nekem egy 4-es verziót sikerült kifognom. Ez persze lehet, hogy egy másik verzió (az eripruul különlegességet jelent), de az is érdekes, hogy egy későbbi tesztben szereplő csatos tume verzió meg 5 %-os... No sebaj, ez lesz a legkevesebb probléma, gondoltam a teszt előtt. Bár, hogy eláruljak valamit az előítéleteimről: nem igazán kedvelem azokat a barna söröket, amelyeknek az alkoholtartalma bezuhan az 5,5-ös vagy 5-ös határ alá. Igazából ez már azt jelzi, hogy a sör a light sör kategóriába van szánva, de számomra ez egy barna sör esetében értelmezhetetlen szándék, ha már őszinteségi rohamnál tartunk... Ha csak nincs ízesítve, de az már külön történet, ugye...



Na szóval mikor kitöltöttem, nem is nagyon hittem el az első deci után, hogy a végeredmény barna sör lesz, inkább nézett ki félbarnának, de tényleg. Aztán ez persze változott, a végére kinézetre egész korrektnek tűnt, hab is lett szépen. A hab ráadásul kellemesen barnás színezetű volt, kimondottan jó volt ránézni, s rögtön tudtam, hogy ebben a kategóriában kimondottan jó pontokat fogok osztogatni.

Első ízlelésre egyből a félbarnás jelleg ugrott ismét előtérbe, s próbáltam keresni a sűrűséget, ami nálam egy barna sör sajátja. Nem volt sehol. Vékonyka a szárazanyagfelhozatal, s nem tudnék kiemelni semmilyen különösebb ízfaktort sem. Utóíz nem jellemző, eltűnik az íz a számban az ízlelést követően, s vissza sem tér. Jellegtelen tehát, egyedül a szomjoltó képességét lehet kiemelni. De ennyi erővel akár vizet is ihatnék...

Megjelenés 8
Íz 4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 9
Összesen 23
Régi értékelés szerint 4,6


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése