A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentpétervár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentpétervár. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 5., péntek

Medovarus Mjöd Amber / Мёд Традиционный

Tesztelés időpontja:

2020. december 6., Laagri (üveges)

Nem vagyok odáig a mézes sörökért, sőt. De mivel ez volt az első Medovarus (Szentpétervár) sör, amit életemben kóstoltam, próbáltam nem túl kritikus lenni...

A Mjöd Amber (Мёд Традиционный) azonban nem nagyon segített nekem pozitív maradni, túlságosan is édes. Változatosságot a kicsit gyömbéres ízvilág jelentett, ezért nem pontoztam le olyan nagyon. Na meg az is sokat dobott a latban, hogy közben halászlét főztem. Az mondjuk érdekes volt, hogy amikor nem néztem rá egy 5-6 percig, vékony jégréteg kezdett megjelenni a tetején, hát ilyet se láttam még...




Megjelenés4
Íz5
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás10
Összesen25




Sweet and ginger style honeybeer by the Medovarus brewery (St. Petersburg).

 


Appearance (1-10)4
Taste (1-10)5
Aromas and other characteristics (1-10)   6
Overall (1-20)10
SUM (1-50)25



2017. március 23., csütörtök

Kwakinn (Szentpétervár - Zvenigorodskaya)

Látogatás időpontja:

2014. június 19.

Erre a helyre szentpétervári látogatásunk utolsó napján tévedtem be, indulás előtt egy kicsivel. Nagy kár, mert ha tudtam volna, hogy a szállásunkhoz ilyen közel van, az egyik vacsorát megejthettük volna itt, de most már mindegy...

Csak azért mondom ezt, mert a jó kis belga sörök mellett az étlapon is szerepelnek csábító dolgok, de tán majd legközelebb. A Kwakinn egyébként egy lánc, Szentpéterváron több is van belőle, én ebben az egységben jártam. Érdekes módon Tallinnban is van egy kocsmájuk a Vene (orosz) utcában, de annak nem nagyon találom észt honlapját...


Kértem egy Grimbergent (barna változat, Optimo Bruno), s akkor vettem észre az étlap tanulmányozása közben, amit fent már leírtam:  érdemes lett volna ott vacsorázni, mert még kagyló is volt. No meg ugye a rakás csapolt sör...


Sajnos nem volt időm további tesztelésre (pedig lett volna mit), de a fenti képek alapján is látszik, hogy érdemes ide betérni, ha épp a Zvenigorodskaya metrómegálló környékén sétálgattok...

Elérhetőségek:

Cím: Zvenigorodskaya.2/44,St. Petersburg
Telefon: +7 812 456-05-15
Emal: barkwakinn@gmail.com

2017. február 15., szerda

Port Artur étterem (Szentpétervár)

Látogatás időpontja:

2014. június 17.

Hazafelé tartva meglepett minket egy "kellemes" eső, pedig már húsz perce a szelíd szemerkélésben azon agyaltunk, hogy hol és mit kéne vacsorázni, mert addigra egy elég hosszú nap és jópár kilométer volt a lábunkban (Szentpétervár sem kicsi város...).

Végül a szállásunktól nem messze a négysávos út túloldalán megláttuk ennek a helynek a fényreklámját, és utolsó lendülettel betértünk oda. Nem bántuk meg, első pillantásra felmértem, hogy Leffe Brune-t is csapolnak, nagy baj hát nem lehet...

A pohár mondjuk nem ütötte meg a tartalom mércéjét, le sem fotóztam. Az ételek viszonylatában nem volt nagy kiugrás, előételnek kértem egy kis olívabogyót, sajnos mind magos volt:


Sima csirkeszárnyakat kértem utána, hát sem a mennyiség, sem a minőség nem volt üdítő:


A kijevi jércemell esetében azután volt egyéb anomália is: előbb hozták a krumplit, s csak később a többit, mire a lányom feleszmélt, a csirkemellhez alig maradt köret...:) De legalább finom volt az ő elmondása szerint...



Nehéz végső véleményt formálni erről a helyről, de azt hiszem tipikusan az az eset, hogy még egyszer nem mennék vissza...


Elérhetőségek:

Telefon: +7 812 953-32-50
Cím: Zvenigorodskaya ul., 12, Sankt-Peterburg, Ленинградская область, Russia, 191119

Weboldal sajnos nincs...

2017. január 3., kedd

Русская Рыбалка

Látogatás időpontja:

2014. június 18.

Mint már említettem korábban, 2014 nyarán Szentpéterváron jártunk, s mivel meglátogattuk a Kretovszkij szigeten lévő vidámparkot, a parkon végigsétálva és az útjelző táblát követve ezt az éttermet is meglátogattuk...

Szentpéterváron kissé mások a léptékek, így nagy bizalommal indultunk neki ennek a sétának, s csak a nap végére derült ki, hogy aznap nagyjából 20 km-t sikerült sétálni.:) A vidámparktól az étteremig egy bő kilométer séta vár a gyanútlanokra, óriási ez a park, nagyjából akkora, mint a Margitsziget, vagy tán még nagyobb is...

Az étterem mellett van egy nagyobb játszótér, illetve még egy vendéglátóipari egység, amely Karl i Fridrikh névre hallgat, de mi kitartottunk a halas étterem mellett... Az étterem a tó mellett van, s ha lehet hinni a tájékoztatóknak, az étlapon a halak mindegyike ebből a tóból származik. A délutáni időpont ellenére nagyon sokan voltak, a tóparti részeken nem is nagyon volt ülőhely. Így odabent tanyáztunk le, a pincérek azonnal hozták is az étlapot...


Tán saját készítésű szörpök...










A jelenlétük végig már túlzottan is jelentékeny volt: amint valamit befejeztünk, fél másodperc elteltével elkapták a kiürült (vagy szerintük üres...) tányért az aszatalról, mintha muszáj lenne... A személyzet tehát érdekes, nem is nagyon kaptak borravalót...

Én halat ettem, két családtagom pedig töklevest, illetve kijevi csirkemellet (fotók odafent). A hal nagyon jól volt fűszerezve, de a kijevi még erre is rátett egy lapáttal. Ami még említést érdemel, az a hal mellett látható krumplipüré: parmezánnal volt ízesítve, ilyesmihez eddig nem volt szerencsém... A töklevesről nem tudok nyilatkozni...:)

Sört egyetlen egyet kóstoltam meg, a helyi búzasört, amely a fent belinkelt honlapon sajnos nem található meg valamiért... Közben végeztem egy kis nyomozást, s kiderült, hogy ennek a sörnek több köze van a fent említett Karl i Fridrikh étteremhez, a sört pedig a Karl i Fridrikh főzde készíti...

Karl i Fridrikh Karl III


Árpa és búzamalátából készülő német típusú búzasör, meglehetősen érdekes ízzel: szerintem egyértelműen azonosítható volt benne a banán. Mindemellett inkább volt lager típusú, mint búzasör, de a hal mellé egész jó volt...


Megjelenés8
Íz6
Aroma és jellegzetességek     6
Összhatás12
Összesen32

2016. szeptember 2., péntek

Café Saint Petersburg


Látogatás időpontja:

2014. június 16.

2014 júniusában meglátogattuk pár napra Szentpétervárt, s míg ott voltunk, néhány vendéglátóipari egységben is megfordultunk. Első este ez a hely volt a szimpatikus kívülről, felemás érzésekkel távoztunk...

Előételnek kértünk egy kaviáros palacsintát, ez volt a felemás rész rosszabbik fele. Igen, jól látjátok, két csupasz palacsinta, a mellé adott kaviár mennyisége finoman szólva nem elégséges ahhoz, hogy kellőképpen ízesítse vele az ember az ételt...



A kezdet tehát nem volt valami bíztató, de bíztunk a második fogásban... A mennyiség itt sem verte az egeket, de legalább a minőségre nem lehetett panasz, én ezt a zöldséges disznóhúst rendeltem:




A többiek szerint ez úgy nézett ki, mint egy "lecsós szelet", mindenesetre ízre azért nem olyan volt, annál sokkal "zöldségesebb" ízt kell elképzelni. A másik két fogás mártásos cucc és kijevi jércemell volt, ez utóbbi némileg úgy tűnt nekem, hogy fagyasztott "késztermék", de mindenesetre a lányom elégedett volt vele...







A sörválaszték nem volt a topon, abból a pár sörből amit találtam az étlapon, a Baltika 7 tűnt a legkevésbbé rizikósnak, s a többi tételt is ismertem már korábbról:




Külön tesztet most nem fogok írni róla, a belinkelt oldalon korábban közölt véleményem érdemben nem változott.

A helyről néhány szó. Aznap este a sétát a "Vérző Megváltó Templománál" fejeztük be, ami egy igazán impozáns építmény, mind kívülről, mind pedig belülről:



Utána még hajókázást terveztünk a Néván, így úgy döntöttünk, hogy előtte vacsorázunk, és így találtuk ezt a helyet a csatorna túlpartján, átellenben a templommal. A legfelső képen látható kapun egy "kerthelyiségbe" jutunk, azaz inkább egy udvarra. Itt van körülbelül öt-hat asztal, odabent meg még kb kétszer annyi, szóval viszonylag nagy a hely. A pincérek kedvesek, bár leginkább csak oroszul értenek, az angollal voltak gondok...

Mindazonáltal összességében egy könnyű nyáresti vacsorához ideális hely, és nem is kimondottan drága szentpétervári viszonylatban. Sajnos az egységnek weboldala és egyéb más elérhetősége nincs (legalábbis én nem találom), oldalt a térképen (Hely) meg tudjátok találni.



2015. november 24., kedd

Три Медведя Светлое


Tesztelés időpontja:

2014. június 17., Szentpétervár (csapolt)

2014 júniusában megjártuk Szentpétervárt is, ahol sörök viszonylatában akkor sok érdekességet nem fedeztem fel (azóta némileg javult a helyzet ezen a téren hírem szerint, vannak már kézműves sörök is...), de természetesen minden tapasztalatról be fogok számolni.

Itt van mindjárt ez a Kompaniya PIT (Heineken) által gyártott "három medve" sör, amely csapoltan érkezett elém a vidámparkban. Szentpéterváron a vidámpark metróval könnyen megközelíthető helyen van, a városközponttól jócskán távol. Magáért a belépésért nem kell fizetni, minden más azonban simán olyan árban van (sőt, drágább...) mint Helsinkiben, vagy Stockholmban, hogy csak a környék "szegényebb" városainak hasonló intézményeit említsem... Ez igaz persze minden másra is, nem csak a vidámparkra...

A park területén több helyen vannak elszórtan vendéglátóipari egységek, de a lényeges entitások egy kupacban állnak a park közepén. Itt három-négy "lacikonyha" is van, ahol sört is lehet inni. Többek közt ezt a sört is, amelynek külön műanyagpohár dukált. Alkoholtartalmát illetően eltérőek a források, de 4,3 és 5 % között szóródnak az értékek. Ízlelésre egy túlkomlózott light lager sör, annak minden hátrányával: vizes, kontrollálhatatlan zavaró mellékízek (fémíz is) jellemzik, s akkor se lepődnék meg, ha bebizonyosodna, hogy kukorica is van benne. Hát nem ez a kalinyingrádi sör volt életem legjobb orosz söre, annyi bizonyos...


Megjelenés6
Íz4
Aroma és jellegzetességek 3
Összhatás9
Összesen22

2012. december 13., csütörtök

Sörgyártók bemutatása #13 - Baltika

Forrás: Baltika
A Baltika számos söre előkerült már a blogban (lásd alant a belinkelt söröket), s ha jól emlékszem, akkor meg is ígértem korábban (azt a legkönnyebb...), hogy majd egyszer egy átfogó poszt is lesz itt a gyártóról. Hát most elérkezett az idő...

A Baltika sörgyárat Szentpéterváron alapították, a történet 1978-ban kezdődött. Idősebbek emlékeznek rá, akkoriban a várost másképp hívták, akkor még Leningrádként szerepelt a térképeken és az évkönyvekben. A gyár tervei a Gipropishcheprom-2 intézet közreműködésével készültek el, s egy volt azok közül a gyárak közül, amely része lett a Lenpivo-nak (Sört és alkholmentes italokat gyártó vállalatopk leningrádi egyesült trösztje).

Az új gyár létesítése tehát 1978-ban indult meg, de érdekes módon az első 12 évről csak a homály található a hivatalos oldalon is, bár nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a gyár építése 12 évig eltartott volna. No mindegy, az a mondás, hogy az első 27.000 liter sörük 1990 novemberében érkezett a piacra, s a Baltika brand mint olyan, akkor még nem létezett.

Akkoriban a jól bevált neveket alkalmazták: Zhigulevskoye, Rizhskoye, Admiralteiskoye és a Prazdnichnoye. A cég még állami tulajdonban volt, de aztán 1992-ben a vállalatot privatizálták. Ezt követően a cégnek 28 (!) jogi személy volt a tulajdonosai között (jó nagy részben a Carlsberg, lásd alant promontor megjegyzését), s mindemellett ott volt még több, mint 2000 magánszemély is...

Forrás: Fastdates
Akkoriban merült fel a "Baltika" nevű brand ötlete, s már a kezdetektől olyan minőségű söröket álmodtak itt, amelyek felveszik a versenyt a legmagasabb minőséget képviselő európai sörökkel is. Ennek megfelelően a vállalatirányítás sok fejleztést eszközölt, átalakították a céget is. Ennek a programnak köszönhetően a Baltika lett az első olyan sörgyártó Oroszhonban, amely a legmodernebb európai eszközrendszerrel volt felszerelve....

1997-ben kezdte meg a gyár a regionális terjeszkedést, látrehozták a saját holding cégüket, amely azzal kezdte tevékenységét, hogy megvásárolta a többségi tulajdonrészt a  Donskoye Pivo gyárban (Rostov-on-Don). 2000-ben a Tula főzde következett, s a Baltika szakértői kidolgoztak egy beruházási, fejlesztési programot, amellyel a megvásárolt gyárak termelését kívánták felfuttatni, s lecserélték az elavult gyártósorokat is. 1998-ban közben a Baltika régionális irodákat is nyitott, s a hálózat a sörök további értékesítését segítette elő.

1999-ben Szentpéterváron befejeződtek egy "automatikus raktár" munkálatai a gyár területén, ennek az épületnek hála a teherautóval, illetve vasúttal történő szállítást, rakodást szignifikáns mértékben sikerült felgyorsítaniuk.

2000 novembere újabb mérföldkő a cég életében, ekkor nyílt meg a Soufflet-St Petersburg, Oroszország legnagyobb malátagyártó kapacitása. Ehhez már szükség volt külső segítségre is, az üzletbe a francia Soufflet csoport száltt be. A francia partner 35 millió dollárt tett be a projektbe, s ennek fejében 70 %-os részesedést kért a termelésből, a maradék a Baltikáé. Nem kis mennyiségről van szó, az üzem 105.000 tonna malátát ont minden évben...
A szamarai gyár (Forrás: English Russia)

2004-ben még modernebb maláta előállító nyílt Tula-ban, ahol kiváló minőségű árpákat dolgoznak fel (például Scarlett, Prestige és Barque), ez már a legkényesebb európai előállítók minőségi követelményeinek is megfelel.

2006 volt a következő fordulópont a cég életében: március 7-én a a cég 7 tulajdonosa arra voksolt, hogy Baltika egyesüljön a Vena, Pikra és Yarpivo konszernekkel. A fúzió az orosz üzleti életben is kuriózumnak számított, egy igazi óriásvállalat jött ezzel létre. A folyamat elég hosszú volt, az új vállalat végül 2007-ben alakult meg. 2008 óta a Baltika a Carlsberg birodalom része, az anyacégnek 89,01 %-os részesedése van.

Néhány tény a vállalat jelenlegi helyzetéről:
A szentpétervári gyár (Forrás: Baltika)
  • piacvezető pozíció Oroszországban (37,4 %)
  • 11 sörgyár Oroszországban (Szentpétervár, Jaroszlav, Tula, Voronyezs, Rostov-on-Don, Szamara, Cseljabinszk, Krasznojarszk, Kabarovszk and Novoszibirszk)
  • 5,2 millió hektoliter sör havonta (!)
  • 1 főzde Azerbajdzsánban is
  • több mint 30 brand tartozik hozzájuk (Baltika, Arsenalnoye, Nevskoye, Yarpivo, Tuborg, Carlsberg, Kronenbourg 1664, és számos helyi brand), ezenkívül 11 nem sör brand is az övék, amelyek Oroszország területén szinte mindenütt kaphatók (98%-os lefedettség...) 
  • a Baltika brand egyike a három legértékesebb orosz brandnek a nagyvilágban, Európában ebből adnak el a legtöbbet
  • több, mint 70 országba exportálják a söreiket
  • a Baltika söröket licensz alapján gyártják Azerbajdzsánban, Ukrajnában, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is.
  • a Baltika brand külföldi eladásai több mint 270 millió literre rúgtak 2009-ben.
A Baltika brand név alatt számos sör van a piacon:

  •  Baltika No. 0 (alkoholmentes)
  •  Baltika 1 (Light), 4,4% abv
  •  Baltika 2 (Pale Beer), rizs is van benne
  •  Baltika 3 (4,8%-os világos sör, Klassicheskoe (Classic) néven is simert.)
  •  Baltika 4 (5,6%-os, amber színű lager karamel és rozs malátából. Oroszországban Originalnoe (Original) néven fut.)
  •  Baltika 5 (Gold Beer): 5,3%-os sör, karamell malátát is tartalmaz.
  •  Baltika 6 (alsó erjesztésű 7 %-os barna sör, igazából egy alsóerjesztésű, balti tíusú porter)
  •  Baltika 7 (Export Beer), 5,4%-os normál lager.
  •  Baltika 8 (Pshenichnoe): szűretlen búza ale (5,0%)
  •  Baltika 9 (Krepkoe): strong lager (8%), brand legerősebb söre
  •  Baltika 20 (Jubilee), jubileumi sör, 5,2% alkohol.
  •  Baltika Kuler (Cooler)
  •  Baltika Lite
  •  Baltika Kuler Lime
 Elérhetőségek:
JSC Baltika Breweries,
6 Verkhny per., d. 3
194292 St Petersburg
+7 (812) 325-93-25

2012. május 14., hétfő

Невское Имперское

Tesztelés időpontja:

2012. május 6., Tallinn (üveges)

A Невское nem ismeretlen gyártó már számomra, szerencsére már két sörüket is kipróbálhattam, az Имперское volt a harmadik. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez volt a harmadik ilyen sör otthon, amit érdemben sikerült megkóstolnom. Az elsőnek oly mértékben lejárt a szavatossága (elfeledkeztem róla), hogy azt már bátorság (vagy inkább botorság...) lett volna megkóstolni is, kiöntöttem. A másodikkal is majdnem hasonló képpen jártam, akkor a lejáratból két nap volt vissza, azt a tesztet sem éreztem túlzottan relevánsnak ahhoz, hogy itt megjelenjen, de a tapasztalatokat természetesen feljegyeztem.

Harmadjára azonban biztosra mentem, és vásárlás után pár nappal fel is bontottam az üveget... Sajnos a hivatalos honlap nem tesz erről a sörről említést, más forrásokból kellett utánajárnom a sör hátterének.

A sör nevében az Имперское szó "birodalmi" hátteret sejtet, s a gyártó nem titkoltan a XVIII. és XIX. századi Orosz Birodalom értékeivel próbálja a sörét párhuzamba hozni. A sör egy klasszikus, könnyen iható lager lett, s a csomagolása valóban elegáns, prémium minőséget sugall, mind az üvegkialakításban, mind a címkében. Az alkoholtartalom viszonylag visszafogott, mindössze 4,6 %, az extrakttartalom 11%. A sör 2010 áprilisában jelent meg (viszonylag új sör tehát a piacon).



Számomra legfőbb karaktere a kicsit édeskés íz, kinézetre aranysárgás, mérsékelt hab jellemzi. Majdhogynem testesnek nevezhető, de ehhez valahogy minden kortynál hiányzik valami. Korrekt.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6