2013. június 25., kedd

Puls Traditsioonline Ale Õlu

Tesztelés időpontja:

2013. január 6., Tallinn (üveges)

A Viru Õlu, s ezen belül a Puls is nyakra-főre hozza ki a paicra az újdonságokat, most nemrégiben kettő is jelent meg náluk, Az egyik a már tesztelt német stílusú búzasör volt, a mostani tesztalany pedig egy ale.

Az ale típusú sörök itt Észtországban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, az A. Le Coq is nemrég rukkolt elő egy újdonsággal ezen a területen, hamarosan teszt is lesz róla, már bekerült a várakozási sorba...

A gyártó honlapja szerint 5,2 % alkohol van ebben a sörben, pohárba kitöltve kellemes narancssárga színt ölt. Habja gyakorlatilag nincs, de ez szinte minden üveges ale típusú sörnél előfordulő jelenség. Ízre édeskés, karamellás és aszalt meggyes jelleggel, számomra kimondottan kellemes volt. A hűtésével sem volt gond, akkoriban a garázsban alig érte el a hőmérséklet a 10 fokot...


Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 11
Összesen 30

2013. június 21., péntek

Henninger

Tesztelés időpontja:

2012. november 29., Athén (dobozos, 0,33)

Maradjunk továbbra is részben görög vonalon, ugyanis ezt a német sört a görög fővárosban kóstoltam. Említettem legutóbb, hogy a Mythos forgalmaz néhány német márkát is, közülük ez az egyik. A vásárláskor ez nem volt egyértelmű, sőt, a dobozon lévő görög információhalmazból még arra is gondoltam, hogy esetleg görög sörről van szó, csak németes a neve...

Nem erről van szó, a Henninger egy régi frankfurti gyár (a belinkelt weboldalon németül tudók előnyben...), manapság a Radeberger birodalmát gyarapítják. Söreiket 1953 óta exportra is küldik, így szégyen-gyalázat, hogy eddig nem futottam össze vele. No mindegy, ezúttal sikerült, lássuk az élményt...



 Pohárba kitöltve a sör lightszerű színt vesz fel, az átlagnál mérsékeltebb habzás kíséretében. Illatában érdekes módon először valamilyen hagymás illat jelent meg, de ez a levegőztetés után eltűnt. Érdekes volt megfigyelni, hogy miután teletöltöttem a poharat, a szénsavképződés intenzívebb lett... Ízre visszaigazolja a színét: nem túlzottan erőteljes lager, kellemetlen mellékízek nélkül, utóízben némileg tán túl sok a komló. Átlagos.

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 27

2013. június 20., csütörtök

Sörgyártók bemutatása #19 - Mythos

Forrás: Hellenica
A Mythos főzdéről már sokszor volt szó korábban, ideje hát, hogy egy kicsit behatóbban megismerkedjünk velük, meg hát úgysem volt még itt görög főzdéről részletes poszt... A Mythos jelenleg Göröghon második legnagyobb söripari vállalata, bár viszonylag fiatal cégről van szó. 1970-ben alakultak meg, akkor még Henninger Hellas S.A. néven, s 1992 óta tartoznak a Boutari csoporthoz. 1994-ben nevet változtattak (Northern Greece Brewery Ltd lett az új név), a "Mythos" név pedig először 1997-ben jelenik meg. S no persze ők is azt állítják, hogy a Mythos volt az első authentikus "görög" sör a piacon, de ezzel az Eza minimum vitatkozna a Hellas Pils kapcsán, ugyanis azt 1996-ban dobták piacra... Szerencsére ezt a vitát nem nekem kell eldönteni, így hagyjuk is a csudába...

2001-ben újabb névváltoztatás jött, a főzde neve ekkor lett Mythos Brewery Ltd. 2002-ben megkötettett a mérföldkőnek számító stratégiai megállapodás a Scottish & Newcastle plc, Boutari & Son Holding Ltd. nevű céggel (kimondani is hosszú...), s ezzel megnylt az út a külföldi piackora is. Ekkor az S&N 47 %-át birtokolta a cégnek, aztán 2006-ban be is tagolódtak teljesen. 2007-ben jelent meg a Mythos Red, s 2008-ban vásárolta meg őket a Carlsberg...

Maga a gyártókapacitás jelenleg Szalonikiben van, s három gyártósoron 1,1 millió liter sör gördül le évente... Szaloniki mellett persze üzemeltetnek elosztópontokat még az országban, például Krétán és Athénban is, ezt a sört gyakorlatilag mindenütt lehet kapni. Ez azért nem semmi, főleg ha tekintetbe vesszük még a következőket: a megjelenés évében a pilzeni kategória második legnépszerűbbje lett eladásban, s ha az összes sört nézzük, akkor pedig a harmadik. Egy újdonságként megjelenő sörtől azért ez szép teljesítmény... Mindamellett, hogy a Mythos gyártja a saját söreit, számos német márkát forgalmaz Görögországban (Henninger, Kaiser), s importtal is foglalkozik, többek közt ők hozzák be a Carlsberg, Foster's, Guinness és Kilkenny söröket is...



A Mythos tehát, mint említettem nem állt meg a görög határokon belül, ez az egyetlen olyan görög sör, amelyet a világ 30 országába exportálnak (hozzánk is...): kapható a legtöbb európai országban, de az USA, Kanada, Ausztrália, Japán és Brazília sörkülönlegességeket árusító boltjaiban is megtalálható.

A sör receptje mondhatni titkos, csak annyit lehet tudni, hogy az említett fúziók nagy hatással voltak az "authentikus" receptre, s a 2002-es évtől kezdődően a német, ír, dán és francia kapcsolatoknak hála folyamatosan alakult (s valószínűleg alakul ma is...)



Korábban már szerepelt a blogban a Mythos és a Mythos Red sörök tesztje, lelkes érdeklődők lapozzák fel őket újra nyugodtan...:)

2013. június 19., szerda

Lāčplēsis Kastaņu

Tesztelés időpontja:

2013. június 12., Tallinn (üveges)

Bizony, még mindig van a lettországi ellátmányból is...:) A Lāčplēsis egy olyan területre nyúlt ezzel a sörrel, ahova sokan nem mernek, de gondolom a sör nevéből sokak számára ez már ki is derült. Igen, gesztenyés sörről van szó... Nosztalgiával gondolok vissza a 2000-ben Korzikán eltöltött hétre, akkor alkalmam volt a helyi gesztenyés söröket megkóstolni, ízük emlékét a mai napig őrzöm...

Ezzel aztán együtt jár az is, hogy valami hasonlót vártam ennél a palacknál is, amikor kinyitottam. Amikor kinyitottam, a hab majdnem kifolyt belőle, semmi gond, ez néha előfordul. Próbáltam az illatokat beazonosítani, de hiába: szinte semmi illata nincs gykorlatilag, gesztenye meg pláne nem. Pohárba kitöltve a kinézetével különösebb gond nem volt, szépen habzott, a színe kissé félbarnás volt, valami ilyesmire számítottam...



4,8 % alkohol figyel benne, tehát nem túl erős, de mondhatni semmit nem lehet belőle érezni, olyan mintha egy enyhén szénsavas, édeskés malátszörpöt inna az ember, ami kissé fel van higítva. S hogy mennyire érződik a gesztenye? Semennyire. Sajnos ez a helyzet... Jó sokáig kóstolgattam, próbáltam megtalálni benne (s egyáltalán valami élvezhetőt az enyhe karamella mellett), de nem jött elő. Igazából azzal is kétségeim vannak, hogy láttot-e egyáltalán gesztenyét ez a sör, mert könnyen lehet, hogy soha az életben.

Sajnos a Lāčplēsis-nek ez a terméke sem lép ki a középszerből, s a hivatalos honlapon sem nagyon emlegetik...

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 9
Összesen 25

2013. június 17., hétfő

Soproni Szilva Démon

Forrás: Sörfigyelő
Tesztelés időpontja:

2013. január 5, Tallinn (dobozos)

Legutóbb, amikor Soproni sör került terítékre, a meggyes ízesítésű barna sör, a Meggy Démon volt soron, azt még sikerült az óévben megkóstolnom. Ebből a fajtából csak dobozost sikerült a boltban becserkésznem, de nem is volt ez nagy baj, így legalább velem jöhetett Tallinnba, s ki lehetett bontani a dobozt a megérkezés örömére. Mivel jócskán elmúlt éjfél, így nagy segítséget nyújtott nekem abban, hogy kellemesen el bírjak utána aludni..

A gyártói leírás szerint a sör a Soproni Démon és természetes szilvaital keveréke, alkoholtartalma pedig némileg magasabb, mint a meggyes változaté (abban 4 % alkohol, ebben 4,7 % van). Pohárba kitöltve olyan illat jelentkezik, mint az igazi szilvalekvár főzésekor, aki szagolt már közelről ilyesmit, annak nem kell ecsetelnem. Mikor belekóstoltam, arra gondoltam, hogy mily tökéletes párost alkotna ez a sör a penyigei szilvalekváros fánkkal, egy jól felépített ételsort kellőképpen jól lehetne ezzel lezárni. Sajnos fánk nem volt kéznél, így be kellett érnem a sörrel.:)

A habja átvette a sör színét, amely a barnából a mélybíborba hajlott el, némileg sötétebb képet mutatva, mint a meggyes verzió színe. Nem sűrű, inkább üdének mondanám, ha lehet ilyet mondani egyáltalán egy barna sörre. Ízében inkább asztalt szilvás nekem, mint szilvalekvár, semmiképp nem túlzottan édeskés, kimondottan összeért ital benyomását kelti. Egy baj van csupán: Észtországban jelenleg nem lehet kapni...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek       8
Összhatás 15
Összesen 38

2013. június 14., péntek

A.K. Damm - La Méthode d'Alsace

Tesztelés időpontja:

2013. június 2., Tallinn (üveges, 0,33)

Ezt a sört először tavaly decemberben tartottam a kezemben, s oly nagyon megtetszett az üvege, hogy rögtön le is emeltem a polcról. Nem került sor a kóstolásra, s rövidesen a vásárlás után kaptam belőle ajándékba még egy üveggel (sokan ismerik a hóbortomat immáron...). Aztán érkezett hozzá még egy, s mivel már három üveg volt belőle otthon, kezdeni kellett már vele valamit...

Az utóbbi hónapokban több spanyol sört is kóstoltam, s sajnos nem értek a legjobb élmények. Így aztán voltak fenntartásaim, de szerencsére ezúttal feleslegesen. Mint a sör nevéből látszik, a cég a történelem viharaitól sokszorosan hányattatott Elzász nevű régióra utal, amelynek nevéről (nem tehetek róla...), mindig az agyament Besenyő család jut az eszembe ("Akkora pofont kapsz hogy Elzász Lotaringiába":))):


Szóval Elzász ott van a német-francia "ütközőzónában", vegyes francia és német kulturális gyökerekkel, s az élet minden területén tetten érhető "elzászi" stílussal. Ezt próbálja meg meglovagolni a Damm, bár az számomra nem teljesen világos, hogy mit jelent a névben az "A.K." (az A nyilván Alsace, de mi lehet a K?)



A fenti képen látszik az üveg száján egy madár, ha jól megnézi valaki közelről, akkor látszik, hogy egy gólyáról van szó. A választás tudatos, Elzászban ugyanis rengeteg a gólya, még télen is. No de milyen is ez a sör? Sajnos kicsi az üveg, viszont előnye ennek, hogy egy tisztességes méretű söröspohárba egy nyomattal bele lehet tölteni... Illatában virágillat szerű frissesség jelentkezett, színében light (4,8 % alkohol), állagában közepes a folyadék sűrűsége. Ízlelésre különösebb elsőre nincs, kellemes pilzeni, semmi zavaró hiányérzet, mint az eddigi spanyol söröknél. Vizesség távolról sem tapasztalható, ugyanakkor ez sem túl sűrű, egy nagyon kellemes aromájú (mind komló, mind maláta) sör, amit könnyed ételekhez kiválósan lehet fogyasztani. Például ehhez a provance-is sült camambert-hez:


Ha valaki kíváncsi a receptjére, katt ide. A jó hír az, hogy még van otthon egy üveggel...

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek      7
Összhatás 13
Összesen 33

2013. június 11., kedd

Pils Hellas

Tesztelés időpontja:

2012. november 29., Athén (üveges)

Az igazat megvallva ennek a tesztnek egy kávézó ismertetésével együtt kellett volna megszületnie, de sajnos elfeledtem kívülről lefényképezni az egységet, a nevét meg nem írtam fel. Nincs meg a számla sem, s mindezek tetejébe Athénban még a Google Streetview szolgáltatása sem erős, így nem volt esélyem kideríteni a nevét. Annyit tudok segíteni a megtalálásában, hogy az Akropolisz bejáratánál balra kell menni (ha szemben állunk a heggyel), a Plaka irányába. A hegy körül körbemegy egy kisebb utca, s pár perc séta után el fogunk jutni egy olyan helyre, ahol egy kisebb lépcsősor vág le balra meredeken a belváros irányába. A lépcsősor aljában van a kávézó, ahol ezt a sört kóstoltuk...

Az élvezetébe némileg belerondított, hogy a vendéglős kanárija (vagy papgája, ki emlékszik már minden részletre...) pont a mi asztalunk felett tollászkodott egy kalitkában, s időnként ennek folyományaként néhány mag az asztalunkon landolt. De ez legyen a legkevesebb gond, amikor a tallinni -20 fok helyett Athénban múlathatom az időt ingujjban üldögélve...

De most már térjünk a sörre. Az Eza Protypos Hellenic Brewery-t (1996-ban alapították) a sör megalkotásakor az a vezérelv ragadta magával, hogy végre kéne alkotni egy olyan sört, amely nem szolgai majmolása a külhoni hagyományoknak, hanem a görög éghajlati viszonyokra optimalizált nedű lesz. Ez lett aztán a Pils Hellas, amelyet sok más hasonló sör követett. A fent belinkelt weboldalon a gyártók saját magukat egyenesen Prométheuszhoz hasonlítják, saját elmondásuk szerint őket is csak az emberszeretet ösztönözte erre a sörre. Eddig a marketingrész... Az Eza “kölcsönzött” egy nagyszerű hagyományos német receptet, s mivel éppen kéznél volt egy bajor főzőmester, aki imádta Görögországot, s az itteni életstílust, nem volt nehéz ezt a repcetet "adoptálni", s létrehozni a Pils Hellas-t.

A szokásos alapanyagok mellé a víz Atalanti-ból (Fthiotida) érkezik, s ennek a minősége tényleg elég jó lehet, mert ezt a sör nem jellemzi semmiféle "dobozíz" vagy hasonló, amire a korábbi görög söröknél mindig felfigyeltem. Light sör, de ugyanakkor nem mondanám hígnak, tökéletesen megfelel annak, amire az Eza kitalálta: kiülünk a teraszra egy baráti társasággal (lehetőleg Göröghonban...), s élvezzük az életet. Finoman érződő maláta, mérsékelt habzás, s kellemes komló "keseríti" az életünket tehát, s a hozzáadott néhány olajbogyó csak dobott a helyzeten. Teszteljétek, ha arrafelé jártok...

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek     6
Összhatás 11
Összesen 30


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy november 27-én (két nappal korábban) már kóstoltam ezt a sört, de akkor egy dobozos (3 decis) verzió került a kezembe a boltban. Miután hazatértem az első este után, este lefekvés előtt kockáztattam meg azt a dobozt, csak hogy jól aludjak. Aznap este a hűtőben túlságosan lehűlt, így a light jellege domborodott ki inkább elsőre, de aztán a folyamatos kortyolgatás (elég tartalmas vacsora volt, nem lehetett csak úgy ledönteni...) közben azért megérkezett egy kellemes komlóíz, amely két nappal később is tetten érhető volt...

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek        6
Összhatás 11
Összesen 30

2013. június 10., hétfő

Aldaris Saimnieku

Tesztelés időpontja:

2013. június 9., Tallinn (üveges)

Tallinnban (s úgy általában Észtországban...) meg kell becsülni minden napsütéses napot. Így is teszünk, s mivel a vasárnap eléggé naposnak ígérkezett, beterveztük egy kis délutáni sütögetést. A képek tanúsítják, hogy eleinte ez is volt a helyzet, más kérdés, hogy a végén be kellett menekülnünk a kertből az eső elől..

A tesztben szereplő sör Lettországból (Rigából) jött még velem korábban. Az Aldaris jegyzi, s korábban az ő söreiktől nem voltam nagyon elragadtatva. Nehéz lenne megemlítenem egyet is, amely a középszerből sikeresen kiemelkedett volna nálam, de ezzel a főzettel más a helyzet. A sör nevét lefordítanom nem nagyon sikerült, pedig a saimnieku mint szó, elég rejtelmesen hangzik...



Belekóstolva rögtön érződik a karamell kellemes íze. Mind színében, mind pedig illatában engem arra a pillanatra emlékeztetett, amikor x évvel ezelőtt megkóstoltam csapoltan a Borsodi Borostyán nevű sörét. Akkor az maga volt a katarzis a Mátra szélén az irdatlan nyári melegben túrázás közepette. Az élmény most is hasonló volt, a meleg feltétlen meg volt hozzá a tűz mellett. Nem is tudom, minek volt jobb illata, a sülő húsnak, vagy a sörnek... Szóval kellemes édeskésen csábító illat, sűrű félbarna (amber) színű sör, amelynek nem mellékesen szemet gyönyörködtető a habja.

Ezúttal a pontok sem maradhatnak el...

Megjelenés 9
Íz 8
Aroma és jellegzetességek    8
Összhatás 16
Összesen 41

2013. június 3., hétfő

Zähringer German Premium Hefeweizen

Forrsá: Vivat-retail
Tesztelés időpontja:

2012. december 31., Szálka (dobozos)

Hát ennek a sörnek is nehéz az eredetére rábukkanni, annyi szent... A dobozon látható információk szerint 1894 óta készítik, s kutatásaim többsége azt támasztja alá, hogy egy Frankenthaler nevű főzde készített eredetileg Mannheim-ben, de ez az információ korántsem biztos. Ez a főzde a neten lévő informácók szerint megszűnt létezni, s a sört állítólag mostanság a Park Brauerei gyártja, amivel két aprócska probléma van. A honlapjukon sehol nem említik ezt, másrészről pedig a főzde történetét bemutató oldalon sincs utalás arra, hogy bármilyen kapcsolatuk lett volna a Frakenthaler-el.

Aztán megint más források szerint a sör egy Eichbaum nevű gyárban készül... Ugyanitt azt állítják, hogy a Zaringer (Zähringer) az egyik legrégebbi német nemesi család... Tagjai számos kolostort, falvat, várost alapítottak, s leszármazottaik a mai  Németország (Baden - Württemberg) és Svájc területén élnek. Ezek a városok között van Mannheim is, amelyben 1679-ben létrejött Eichbaum nevű főzde...

Hát annyi baj legyen, ha biztosabb információm lesz, visszatérünk rá, addig is nézzük a sört. Kitöltve az illata inkább pilzeni, bár belevegyül némi savanykásság. Pohárba kitöltve tisztábbnak tűnik első ránézésre, mint egy átlag búza, de aztán ahogy ömlik a sör sűrűn a pohárba, egyre inkább domborodnak ki a jellegzetes rasszjegyek, hogy a végén a maga teljességében csodálhassuk meg. Tipikus német búzasört kapunk, amely az átlagosnál tán kevesebb szárazanyagtartalommal bír (legalábbis ízlelésre, számszerű adattal nem szolgálhatok ezúttal). Kerestem-kerestem azt a momentumot az ízlelgetés során, amikor elmondhattam volna, hogy na, ez igen, most elkaptam! Megvan a sör lényege! De nem... A pillanat nem jött el, így ez a sör is belehull a "nagy német átlagba". Ha nagyon meg akarom erőszakolni magam, akkor némi fűszerességet és gyümölcsösséget bele bírok magyarázni (Tán banán? Tudja az antartktiszi körorvos...)

Megjegyzés: mivel már lassan két éve ezzel az 50-es skálával tesztelek, mostantól a régi 10-es skálás dolog itt alul felejtős lesz. (Segítségnek a címkéknél továbbra is marad azért.)

Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 11
Összesen 28
Régi értékelés szerint 5,6