2012. november 29., Athén (üveges)
Az igazat megvallva ennek a tesztnek egy kávézó ismertetésével együtt kellett volna megszületnie, de sajnos elfeledtem kívülről lefényképezni az egységet, a nevét meg nem írtam fel. Nincs meg a számla sem, s mindezek tetejébe Athénban még a Google Streetview szolgáltatása sem erős, így nem volt esélyem kideríteni a nevét. Annyit tudok segíteni a megtalálásában, hogy az Akropolisz bejáratánál balra kell menni (ha szemben állunk a heggyel), a Plaka irányába. A hegy körül körbemegy egy kisebb utca, s pár perc séta után el fogunk jutni egy olyan helyre, ahol egy kisebb lépcsősor vág le balra meredeken a belváros irányába. A lépcsősor aljában van a kávézó, ahol ezt a sört kóstoltuk...
Az élvezetébe némileg belerondított, hogy a vendéglős kanárija (vagy papgája, ki emlékszik már minden részletre...) pont a mi asztalunk felett tollászkodott egy kalitkában, s időnként ennek folyományaként néhány mag az asztalunkon landolt. De ez legyen a legkevesebb gond, amikor a tallinni -20 fok helyett Athénban múlathatom az időt ingujjban üldögélve...
De most már térjünk a sörre. Az Eza Protypos Hellenic Brewery-t (1996-ban alapították) a sör megalkotásakor az a vezérelv ragadta magával, hogy végre kéne alkotni egy olyan sört, amely nem szolgai majmolása a külhoni hagyományoknak, hanem a görög éghajlati viszonyokra optimalizált nedű lesz. Ez lett aztán a Pils Hellas, amelyet sok más hasonló sör követett. A fent belinkelt weboldalon a gyártók saját magukat egyenesen Prométheuszhoz hasonlítják, saját elmondásuk szerint őket is csak az emberszeretet ösztönözte erre a sörre. Eddig a marketingrész... Az Eza “kölcsönzött” egy nagyszerű hagyományos német receptet, s mivel éppen kéznél volt egy bajor főzőmester, aki imádta Görögországot, s az itteni életstílust, nem volt nehéz ezt a repcetet "adoptálni", s létrehozni a Pils Hellas-t.
A szokásos alapanyagok mellé a víz Atalanti-ból (Fthiotida) érkezik, s ennek a minősége tényleg elég jó lehet, mert ezt a sör nem jellemzi semmiféle "dobozíz" vagy hasonló, amire a korábbi görög söröknél mindig felfigyeltem. Light sör, de ugyanakkor nem mondanám hígnak, tökéletesen megfelel annak, amire az Eza kitalálta: kiülünk a teraszra egy baráti társasággal (lehetőleg Göröghonban...), s élvezzük az életet. Finoman érződő maláta, mérsékelt habzás, s kellemes komló "keseríti" az életünket tehát, s a hozzáadott néhány olajbogyó csak dobott a helyzeten. Teszteljétek, ha arrafelé jártok...
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 11 |
| Összesen | 30 |
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy november 27-én (két nappal korábban) már kóstoltam ezt a sört, de akkor egy dobozos (3 decis) verzió került a kezembe a boltban. Miután hazatértem az első este után, este lefekvés előtt kockáztattam meg azt a dobozt, csak hogy jól aludjak. Aznap este a hűtőben túlságosan lehűlt, így a light jellege domborodott ki inkább elsőre, de aztán a folyamatos kortyolgatás (elég tartalmas vacsora volt, nem lehetett csak úgy ledönteni...) közben azért megérkezett egy kellemes komlóíz, amely két nappal később is tetten érhető volt...
| Megjelenés | 6 |
| Íz | 7 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 11 |
| Összesen | 30 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése