2014. október 30., csütörtök

A. Le Coq Imperial Gold

Forrás: A. Le Coq
Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 27., Tallinn (üveges)


Hát ha már belekezdtem az Imprerial sorozat ismertetésébe legutóbb, akkor folytassuk a következő versenyzővel. A Gold szó a sör színére utal természetesen, s tán már ebből is kikövetkeztethető, hogy egy lager sörről van szó.

A maláta ennek a sörnek az esetében Skóciából érkezik, s a színe valóban teltebbnek tűnik, mint egy átlagos A. Le Coq sör esetében. Ízvilágra is bővebb kontúrt kapunk, mintha rátettek volna a normál sörükre egy minőségi réteget... A kesernyésség vonatkozásában az íze már-már Pilsner Urquell szerű ízt ér el, szóval érdemes megkóstolni szerintem.


Megjelenés6
Íz7
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás12
Összesen31



2014. október 29., szerda

Giebelhof Pils

Tesztelés időpontja:

2014. szeptember 23., Budapest (dobozos)

Mivel az elmúlt években nem tartózkodtam huzamosabb időszakokat itthon, így engem ez a sör szeptemberben meglepetésként ért a polcon, s rögtön ott volt mellette az erősebb testvére is (Giebelhof Strong). Mivel a kosár már enélkül is elég nehéz volt, elsőre csak ezt emeltem le, s vittem haza. Igazából meg sem néztem ki gyártja, csak az alkoholfokot (4,9 %), aztán gyerünk...

Otthon, miután kibontottam, akkor kezdtem el nézegetni a dobozt, s meglepődve tapasztaltam, hogy a Pécsi sörfőzde gyártja. Mivel ennek a gyártónak is megvan az erre a szegmensre specializálódott alapsöre, így joggal (szerintem legalábbis...) vetődött fel bennem a kérdés, hogy ez mostan kakoj bagoly, ahogy a művelt ruszin pásztorok mondanák... Említettem már többször, de továbbra sem tudok napirendre térni ama jelenség fölött, hogy ha van egy gyártó, megfelelően hosszú időn át piacon tartott hasonló termékkel, aminek a népszerűsége ráadásul nem is veri az egeket, akkor minek kell ugyanannak a sörnek konkurenciát állítani?

No mindegy, ezt azt hiszem, soha nem fogom megfejteni. Hogy maga
a Giebelhof név honann jön, nem igazán tudom, élek a gyanúperrel, hogy szimplán egy germán hangzású fantázianévre volt szükség, amire majd a marketingesek szerint ugrik majd a nép... A Giebelhof Pils egy normál pilzeni sör, bár nem a legjobban hangszerelt fajtából. Sajnos hab semmi, komlóérzet zéró. Számomra túlzásban van az édes íz, s mindemellett nagyon vékonyka a szerkezet. Így aztán a pontok is olyanok amilyenek.


Az erősebb változatot is teszteltem (a helyzet még rosszabb), teszt hamarosan.


Megjelenés4
Íz4
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás9
Összesen21



2014. október 27., hétfő

A. Le Coq Imperial Ale

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 22., Tallinn (üveges)

Jobb későn, mint soha, ez a mondás ennek a sörnek az esetében is teljes mértékben megállja a helyét. Kicsit aggódtam ugyanis, hogy mire a tesztjegyzet publikálásra kerül, okafogyottá válik. Márpedig azért, mert Észtországban a sörök forgalomba hozatala illetve a rendszerből történő kivonásuk néha elég hektikus, s nem mindig marad piacon egy új sör sokáig, ha nem állja ki a fogyasztók próbáját...

Az Imperial sorozat szerencsére nem ilyen, a megjelenés óta a jelek szerint töretlen a népszerűség, sőt bővül a sor, mert van már Märzen is, ami kezdetben nem volt. Emlegettem már sokszor, hogy a cári időkben az A. Le Coq udvari beszállítója volt a cári udvarnak, s akkoriban az angol típusú sörök voltak arrafelé divatosak, különösen az Imperial Extra Double Stout. Ennek a tényszerűségnek kíván emléket állítani a cég ezzel a sorozattal, különösen pedig ez az ale típusú nedű.



Mivel aznap halászlét főztem a kertben, kifejezetten igény volt rá, hogy söröket is teszteljek közben, részben a főzési élmény fokozása érdekében, részben pedig élvezve az utolsó meleg napok egyikét, mert szeptember vége Tallinnban nem feltétlenül a vénasszonyok nyara néha... Az üveggel történő ismerkedés első pillanatra kissé csalódás volt, mert hát milyen dolog az, hogy a lelkes fogyasztókat 400 milliliterre korlátozzuk??? Még akkor is, ha az üveg dizájnja maga a tökély? No persze ezen hamar túlléptem, nem ritka jelenség ez....

Felsőerjesztésű ale, amely 5 % (kereken) alkoholtartalommal bír, színre a pohárba kitöltve normál
lagerre hajaz, mint ale-re (magam részéről jobban díjazom a vörösbe hajló színeket). Ízre édeskés, citrusos vagy gyümölcsös jelleg nem fedezhető fel, komlózásnak nyoma sincs, habnak úgyszintén... Szóval nem volt olyan letaglózó élmény, s gyanítom azért ebbe részben belejátszott az is, hogy a sört még tavasszal vettem, bár a lejárati idő még messze volt, de nagyon.

Mindenesetre ezúttal nem tudok az A. Le Coq részére lehengerlő pontszámokat utalványozni...


Megjelenés
5
Íz4
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás10
Összesen24

S hogy ne múljon homályba a poszt nyálcsorgás nélkül, két kép a sör mellett készülő halászléről:



2014. október 8., szerda

Tuck barát

Tesztelés időpontja:

2014. szeptember 13., Budapest (üveges)

Hát akkor folytassuk a kalandozást a magyar sörkultúra folyamatosan növekvő tengerén, és a szelíd hullámzásban éppen a győrzámolyi kikötő felé érkeztünk most meg. Ez a mondat már maga az iszonyat, tovább nem is akarnám fokozni a képzavart, ezért a lényegre térve: ez az első poszt a Győrzámolyi Serfőzde (valahol Bors Serfőzde néven futnak) söreiről...

Sajnos a főzde honlapján a termékek között a Tuck barát már nem szerepel, kész szerencse hát, hogy azon az oldalon, ahol a bemutatkozást eszközlik, még lehet róla olvasni. A főzde 1992-ben alakult, s bár sajnos ugyanezen oldal a továbbiakról szűkszavúan nyilatkozik, de annyit azért mindenképp világossá tesznek, hogy elkötelezettségük a minőség és nem a mennyiség irányába orientálódik, amit a magam részéről teljes mellszélességgel csak támogatni tudok, más út szerintem nem is létezik...

Szóval a Tuck barát története 2011 nyaráig nyúlik vissza, a második Kézműves Sörfesztivál (Főzdefeszt) idejére, amelyre a főzde kellőképpen fel szeretett volna készülni. Erre az alkalomra született ez a belgás ale típusú sör, amelynek elég szép visszhangja lett, ahogy most a véleményeket olvasom. A névválasztás érdekesen alakult, a fent belinkelt oldalon erről ezt lehet olvasni: "Egyszer aztán a fesztivál előtti hetekben felhívott a főszervező azzal, hogy akkor mi is lesz a neve a sörnek? Na erre nem számítottunk... Neve is legyen? Mivel először egy szerzetes jutott az eszembe erről az irányvonalról, mellesleg előttem lóg a falon egy festmény, rajta egy sörivó szerzetessel, azt találtam mondani, legyen valami barát... Legyen Tuck Barát..."

A maga nemében tán ez volt az első ilyen jellegű magyar sör, így mindenképp helye van a blogban,
meg hát amúgy is: én minden próbálkozásnak örülök, s igyekszem is mindent megkóstolni, de gondolom az elmúlt évek alapján az olvasótábornak ezt különösképpen nem kell ragoznom... Szóval megszületett ez a jó kis ale, az alkoholtartalma pedig egész magasra sikeredett, 7,7 % (!). Nekem egy 0,33-as üveghez sikerült hozzájutnom, a palack nyugodtan beleillene formailag és címkével egy belga üzlet sörös polcára, más kérdés, hogy idehaza nagyobb áruházakban sejtéseim szerint nem nagyon lehet kapni...

Ízre nekem nagyon bejött mondhatni, bár picit komlósabb és kesernyésebb az elején, mint számítottam. Ugyanakkor nagyjából a pohár fele után a sűrűség kezdett dominálni, a kesernyés ízt felváltotta az édeskés világ, hogy aztán egy számomra kimondottan szilvalekváros ízben tetőzzön. Olvastam véleményeket negatívakat is, de a magam részéről nem tudom őket osztani.

Sok ilyet még!!!

Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás14
Összesen36

2014. október 2., csütörtök

Kasztelan Niepasteryzowane

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 22., Tallinn (dobozos)

A Kasztelan főzde teljesen új entitás a blog hasábjain, de a velük való ismerkedéshez elengedhetetlenül szükséges a lengyel nyelv beható ismerete, ami nekem még mindig csak az alapszavakra korlátozódik. Úgyhogy a Sierpc nevű városkában székelő főzde előéletének részletes taglalásától engedelmetekkel most eltekintek, erre majd később térnék vissza... Mindenesetre nem a rendszerváltás környékén létrejött vállalkozásról van szó, a XVI. századig nyúlhatunk vissza, manapság pedig ők is a Carlsberg birodalmat erősítik...

Az alapszavak közé tartozik számomra a lengyel sörkultúrával való intenzív többéves ismerkedés eredményeképpen a niepasteryzowane szó is, ami (mekkora csoda), pasztörizálatlant jelent, szép magyarsággal... Kellemesen indít az illata, a doboz ellenére friss komlós illat érkezik, habban pedig még túl is teljesítette, amit vártam tőle. Színre enyhén opálos, bár a sárga szín elég halovány, úgyhogy ezt inkább tegyük közepesre. Végül, mikor a pohár tele lett, az opálosság nagyrészt eltűnőben volt, s mondhatni teljes lett az átlátszóság.

Ízre sajnos nem nagyon tudok sok jót mondani, nem igazán hozta az átlag jó lengyel színvonalat. A frissesség és üdeség az egyetlen jó pont, s az utolsó kortyok enyhén alkoholos jelleget (5,7 % az irodalmi érték) is kibontakoztattak.


Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás11
Összesen26