Látogatás időpontja:
2011. december 13.
 |
| Ez látszik az útról... |
Jártamban-keltemben botlottam bele ebbe az étterembe a buszpályaudvar mellett Tallinnban, valahogy úgy hozza a sors, hogy sokat járok erre... A környék maga nem Tallinn legbizalomgerjesztőbb része, de őszintén szólva a pályaudvarok környéke szinte sehol nem az. A buszok nem csak helyi járatok, bőven találhatunk itt nemzetközi járatokat is, innen mentünk például Rigába is. Ennek megfelelően a forgalom nem csekély, s erre ráérzett néhány vendéglátós is. Van egy étteremszerűség az állomás épületén belül is, de fel sem ér azzal, amit most kipróbáltunk.
 |
| A cégér... |
Az állomás környékén tehát lehet találni több lehetőséget is, ha van egy-két üres óra két járat között, hisz arra ez már kevés, hogy bemenjünk a városba. Ez az étterem egy kicsit kiesik a látkókörből ilyen szempontból, mert át kell vergődni a többsávos út túloldalára, megküzdve rengeteg lassú járású közlekedési lámpával.
Külsőre ez épület nem túl mutatós, de ne legyünk bizalmatlanok, lépjünk be nyugodtan. A személyzet angolból nem túl erős, de hála az égnek van nekik angol nyelvű étlapjuk is, ráadásul képekkel, ami viszont sajnos nincs teljesen összhangban az aktuális észt és orosz étlappal. Úgy látszik kevés a nemzetközi vendég, hogy nem éri meg sűrűn frissíteni...
Az étterem a
Pirosmani csoporthoz tartozik (A cég a nevét Nyikolaj Aszlanovics Pirosmanashviliről kapta, aki jelentős grúz festő volt, de a világ csak Niko Pirosmani-ként ismeri. Egy másik étteremben néhány képe is látható... Egy érdekesség: biztos sokan ismeritek a "Millió rózsaszál" című, örökös "Önök kérték" résztvevő dalt, amelyet Csongrádi Kata interpretált magyarul. Ez a dal róla szólt, illetve az ő szerelméről, amelyet egy Margarita nevű színésznő/énekesnő irányába táplált...), amely Tallinnban három egységet is üzemeltet. Ha hinni lehet a híreknek, akkor minőségben nem a legjobban jártunk, de szerintem ez csak a külcsínre értendő, a szakácsok itt is értik a dolgukat. Az étterem sörkínálata sajnos csapolt sört nem tartalmaz. Üveges sörök vannak hát a kínálatban, s itt tarolnak a
Saku és az
A. Le Coq termékei.
 |
| Sajnos ez is telefonnal készült... |
Az étlap viszont bőséges, nehéz volt választani... Végül én a
chakapuli-nál kötöttem ki, ami tualjdonképpen párolt birkahús, jó sűrű szósszal. A szósz állaga pörköltszerű sűrűséget mutat, de ízre teljesen más.Van benne paprika (nem por), mindenféle friss zöld fűszerekkel, fehér bor, és gránátalma szósz. Hogy furán hangzik? Hát egy kicsit tényleg, de ami kijön ezekből az összetevőkből, az maga a harmónia. A tányér sem volt piskóta, amin elém tették, szeretem a különleges formájú tálaló edényeket...
"Társam a bajban" (Vajh, honnan való az idézet? Az első helyes megfejtőnek küldök egy ilyen
csokit, ígérem... Na jó, az idézet nem teljesen pontos, az eredeti "társa
d a bajban", de ide az sehogyse passzolna ugye...) pedig
palacsintát kért, amit az étlap szerint hússal töltenek meg. Ezen kívül volt benne még rizs is, kicsit olyan volt a tölteléke, mint a töltött káposztának, de nagyon ízletes. Kívülről ropogós, oljaban sütötték ki, és kicsit más a tésztája, mint a mi palacsinta tésztánknak. Kértünk még egy adag sültkrumplit is, ahogy a képen látszik. Ezt ilyen helyen sose hagynám ki, ugyanis ők nem szimplán megsózzák, hanem beforgatják egy speciális fűszerkeverékbe, amiről sajnos fogalmam sincs, hogy micsoda. Ez nem csak a grúz konyhákra jellemző itt, megfigyelhető az örményeknél, azerieknél is (számos ilyen hely van Tallinnban).
 |
| A sültkrumpli sem kis adag... |
 |
| Ez meg a palacsinta... |
Ha a buszállomás környékén jártok, és nincs időtök az átszállás miatt szétnézni a belvárosban, ugyanakkor olyan éhesek vagytok, hogy egy buszkereket is meg tudnátok enni birkafülszósszal, akkor feltétlenül érdemes meglátogatnatok ezt a helyet, egy próbát megér.
Elérhetőségek:
Cím: Odra 18, Kesklinn, Tallinn, Harjumaa
Email: info@pirosmani.ee
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése