2011. június 20., hétfő

Chimay Brune (Rouge, Red Cap, Première)

Tesztelés időpontja:


2008. május 5., Brüsszel

Forrás: Bossa Nova
Csoda, hogy még nem került elő itt egy Chimay tétel sem, de ennek ezennel vége. A Chimay is a trappista sör védjegy használatára jogosult exkluzív klub tagja, és azok között is elég előkelő helyen szerepel (legalábbis nálam). Amikkor ez a sör a kezember került, éppen egy felejthető kagylót ettem Brüsszel híres éttermes utcájában, amelyet hentesekről neveztek el. De nézzük az akkori jegyzetet:

"Ennek a sörnek az volt az egyetlen bűne, hogy egy pocsék kagyló mellé sikerült elfogyasztani. Nem tudom, hogy mennyi alkoholt sikerült beleerőszakolni, de rendesen megnyomta a fejem, még most is érzem. Sűrű, szinte fekete sört adnak a borsos árért (4 eurót kértek érte), de az íze mégsem borzasztó, sőt. Egyszerűen jó. Azt azért nem ajánlom, hogy erre építsetek fel egy nyolckorsós estét, mert még másnap délután is engem fogtok emlegetni. 9-es!!!!"

Azóta azért még egyszer már sikerült belefutnom ebbe a nedűbe, csak nem tudom, hogy napra pontosan mikor (valamikor 2010-ben), de az élményre konkrétan emlékszem. Akkor egy üveges verzió került a kezembe, amit hárman osztottunk el egymás közt az este lezárása képpen, már senki nem tudott volna belőle egy teljes üveggel meginni. Nem is nagyon lehet, azóta utánanéztem, a sör 8 % alkoholt tartalmaz (egyesek szerint 7). Létezik belőle 33-as és 75-ös palack, ez utóbbinak állítólag teljesen más íze van, és leginkább ez szokott bekerülni mindenféle válogatásokba, top 100-ba és hasonlókba a sörszakíróknál. Fájdalmas módon nekem ahhoz még nem volt szerencsém...

Érdekes tapasztalat, hogy a csapolt és az üveges verzió megjelenésben eléggé elüt egymástól, a csapolt, amelyet én ittam nagyon sötét volt, majdnem fekete. Az üveges változat színe korántsem volt ilyen markáns, már-már vöröses színvilágot is felfedezni véltem. Ezt a sör neve és címkéje, valamint a fenti kép is alátámasztja, a vörös szín nem csak az én agyam szüleménye.  A Chimay "Première" (ahogy a neve is mutatja), az első sör volt a Notre-Dame de Scourmont trappista apátság történetében, 1862 óta készítik. A jelenlegi recept Théodore atya nevéhez fűződik, aki magára vállalta a nehéz feladatot a II. világháború után, hogy újrateremtse az életet az apátság falai között. A mai recept természetesen az ősi kezdeményezésen alapszik... Az apátság e sör mellett még készít másik kettőt is, de ezekről majd később. Sajtkészítéssel szintén foglalkoznak, de ez szinte mindegyiknél apátságnál jellemző...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése