2012. december 30., Tolna (üveges)
Újra magyar sör a blogban, erre is már régen akadt példa. Mentségemre szolgáljon, hogy ritkán járok odahaza, de az ilyen alkalmakat természetesen igyekszem kihasználni.
Tesztben még nem szerepelt (így a blogban sem), de nagy barátja vagyok a Soproni Démonnak, szerintem az egyik legjobban sikerült barna sör odahaza, bár erről pár emberrel már lefolytattunk néhány kisebb vitát:) Így mikor értesültem róla, hogy a Soproni piacra dobott két ízesített barna sört, rögtön találgatások indultak meg bennem, vajon milyenek is lehetnek majd...
Úgy döntöttem, hogy ezeket nekem látnom kell.
Már csak azért is, mert a barna sörös kreációkat - bevallom - nagyon kedvelem. Különösen a meggyes izgatott, hiszen ezen a téren vannak már tapasztalataim, bár mind a Puls Észtországban, mind pedig a Kasteel brand Belgiumból eléggé magasra tette a lécet. (Mindkét sör 41 pontot ért el nálam ebben a kategóriában...) Szóval volt egy ki nem mondott várakozás bennem, s mit ne mondjak, némileg tartottam attól, hogy irgalmatlan nagyot fogok csalódni.
Vettem egy-egy üveggel mindkét télre időzített termékből (szilvás a másik, teszt később), s a meggyessel kezdtem. Szerencsémre találtam üvegeset is, így némileg nyugodtabb voltam a korrekt értékítéletet illetően. Az első dolog, ami meglepett, az az alkoholtartalom. Radlerrel és egyebekkel sűrűbben találkozom, így a szinte mindenütt alkalmazott 2 % körüli szintre számítottam. Ehelyett a meggyes verzió 4 %, a szilvás pedig még több (4,7 %) alkoholt tartalmaz, s ez alapján nyugodtan nevezhetjük sörnek. (Az új terminológiát még majd nekem is tanulnom kell, de most maradjunk ennél...)
Az összetevők között nem a szokásos szirup szerepel, ha hinni lehet a leírásoknak, akkor ebben a sörben valódi meggyből (illetve a másik esetben szilvából) készült gyümölcsital van. Pohárba kitöltve a sör színe simán megüti azt a szintet, mint a fent belinkelt versenytársak, a szín mélybordó, a hab is mondhatni mesés, külcsínben nem állunk rosszul. Egyetlen kötözködni való ezen a téren: a hab színe nincs teljesen kontrasztban a sörrel, kicsit jobban vártam a színek átütődését a hab színében is. Mindenesetre panaszra nincs ok, a hab színe a legjobb belga kriekeket idézi.
Illatra a sör olyan szintet produkál, mint egy jobbfajta gyümölcsből készült desszertbor, igazából sörre utaló illatfelhők nem borzolták a csillószőreimet az első szippantáskor. Ebben semmi rossz nincs, kifejezetten kellemes volt beszívni ezeket az illatokat, s pár másodperc késleltetéssel megjött a barna sör jellegzetes illata is. Szerencsére viszonylag hideg volt (tél volt, vagy mi...), így a tesztet egy viszonylag hűs tartományban tudtam elkezdeni. Az alkoholfok nem tolakszik, elsőre leginkább aszalt meggyes ízvilág jött elő nekem, ami folyamatosan bomlott tovább egy bonbonmeggyes édességbe, s a hőmérséklet pár fokos emelkedésével törtek elő belőle először a malátás gócpontok. Ekkor jött végül némi savanykássság is. Mire most ezeket a feljegyzett szempontokat bevertem a gépbe, megnéztem, mások mit írnak. Többnyire közepes, vagy annál kicsit rosszabb kritikákat találok, amit nem nagyon értek.
Részemről kipróbálásra ajánlott tétel. Számomra egy különleges élményt adott ez a sör, s ha egy Kasteel Rouge szintjét nem is éri el, mindenképp érdemes szerintem arra, hogy a cég szándéka ellenére ne csak "limitált" széria legyen. Őszintén remélem, hogy sokáig találkozom még vele. A szilvás változatról majd később lesz szó, de elöljáróban annyit, hogy az sem okozott csalódást...
| Megjelenés | 8 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 7 |
| Összhatás | 14 |
| Összesen | 35 |
| Régi értékelés szerint | 7 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése