2011. március 23., szerda

Saku Kuld

Tesztelés dátuma:

2010. december 12., Tallinn

Forrás: Barprof
Szóba került már a Saku neve, de akkor lusta voltam egy-két sort vesztegetni a történelmi áttekintésre. Most ezzel a hagyománnyal szakítunk, de először magáról a sörről, kritikailag. Ezúttal nincs helye fanyalgásnak, semmilyennek se. Korrekt pilzeni típusú sör van a dobozban, valószínűleg kiváló alapanyagokból. A cég bevallása szerint a Saku Kuld a zászlóshajó pilzeni fronton, amit sajnos még nem tudok megerősíteni, mert a teljes portfólió lefedése még nem sikerült (de rajta vagyok), eddig csak a Saku Originaal kóstolására került sor, bár arról kritikát még nem írtam (ami késik nem múlik...). Alkohol viszonylag sok van benne (5,2 %), és állítólag speciális élesztővel (Hallertau) készül. Speckó üveget is kapott, de nekem a képtől eltérően a dobozos verzióhoz volt szerencsém, de majd megpróbálok róla dobozos képet is felhajtani (sikerült...). A habja viszont nem túl erőteljes. A színe nem mély sárga, inkább világosnak mondanám, de ezek csak a külső jegyek, ne higgyünk a külső benyomásoknak! Fogyasztásra mindenképpen ajánlott, ne hagyjátok ki. 7-es és 8-as között van valahol...

Akkor most egy kis történelem, de akit bővebben érdekel a téma, katt ide.


A gyár kezdetekben... (Forrás: Saku)
A jobbágyság Észtországban csak 1816-ban szabadult fel papíron (Az észt kollégák azt mondják odabent, hogy a tényleges felszabadulás csak 1860 környékén valósult meg. Addig egy észt ember Észtországban csak akkor számított, ha jelentkezett vagy a germán hadseregbe, vagy az oroszba, de ez azzal járt, hogy megtagadta egész addigi életét, családját stb), innentől datálódik az észt ipar fejlődése. Elindultak az első gyárak, ezek között is elsőként a lepárlók és a sörfőzdék. A Saku nevű birtok tulajdonosa is egy német úriember volt, Karl Friedrich Rehbinder, aki szintén sörfőzdét alapított 1820-ban, amely  eleinte sajnos nem lett túl sikeres. Annyira nem, hogy 1849-ben feladta a bizniszt, és eladta a főzdét egy Baggo nevű embernek. Innentől kezdődtek a sikerek, különösen 1876 óta, amikor felépült az új főzde, és a sörök még Tallinnban is népszerűek lettek.

A nagy lökést a vasútvonal megépítése jelentette 1899-ben, majd a Tallinn-Pärnu út megépítése 1901-ben. Az I. világháború betett az iparnak, Sakuban se készült sör, egészen 1921-ig. Akkoriban kilenc sörfőzdéje volt az országnak, de északon a Saku hamarosan monopolhelyzetbe került. A huszas évek még egy nagy változást hoztak, akkor állt át a gyár az új 0,5-ös üvegre, előtte x évig az 1 toop-os (1,23 liter) volt divatban. Régi szép idők...

A szovjet időkben bizonyos előjogokat élvezve a gyár továbbra is működött, egészen 1985-ig, amikor jött Gorbacsov, aki számos tilalmat vezetett be, a fejlődés leállt. Az új korszak 1991-ben kezdődött, amikor a Baltic Beverages Holding (BBH) a Pripps (Svédország) és a Hartwall gyárral (finn) megvásárolta a cég 75%-át. Közvéleménykutatást végeztek, hogy az észtek milyen sört szeretnek: meglepetésre az jött ki belőle, hogy az ország lakosai a karakteres sört szeretik, amely nem túl keserű. Ennek bázisán készült el 1993-ban a Saku Originaal, erről majd máskor lesz teszt. 1995-ben már ez a sör volt e legnépszerűbb...

2005-ig aztán történt sok minden, és itt kanyarodunk vissza a bejegyzés fő témájához, a Saku Kuld (Saku Gold) ekkor jelent meg a piacon. Nem is akárhogy, mert a tervezettnél háromszor több fogyott belőle! Az utolsó fontos dátum a cég történetében 2008, ekkor került a sörgyár a Carlsberg konzorcium 100%-os tulajdonába...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése