![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixY9CG7cJkq8lOZCH7rjzFgCYKb7DAnanzjFaRXaCzidC7izvvPbzA7RHfBM3h13zX3A0ab4RqCwgIfME9sB6bp7VmECkKwYFg_8VgBr9yWngwUQGCabNuntxsY9kvUDhBRdORBbb7hjM/s320/PANO_20180205_153640.jpg)
Látogatás időpontja:
2018. február 5.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCrdBWKpnfSMYsKGArkUXJ6hU4P3QkJS1W3AgtKOPR4_Aa1iNDB2fnUHkqkOONsUHTOsWjIUsuK3Uv6KKahviQoj06qDFTmRk3AFv7NnUPjAjwusx1iN7nJ_iNNV6SmTzji8UlLB2xWyI/s320/IMG_20180205_153758.jpg)
Szerencsére érkezésünk napján kegyes volt a sors hozzánk, így a felvonó után a felhők felé érkeztünk (nagyrészt), és még szél és hideg sem volt nagyon...
Nyitva volt az étterem is, de komolyabb étkekre nem lehetett számítani, a konyha nem üzemelt. Így maradt a fehér kolbász a bűnédes mustárral vagy a virsli, mi az előbbit választottuk...
A Franziskaner búzasör ezúttal is remek volt (van csapolva is!), a kettő együtt meg egészen feledtette, hogy reggel óta nem ettünk semmi normálisat...
Mire a kolbászt megettük, eléggé közeledett a záróra, és az utolsó kabinnal a teljes személyzet is lejött velünk...
Jó volna még ide visszatérni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése