Sörgyártók bemutatása #28 - Győrzámolyi Serfőzde (Bors)

Forrás: Táfelspicc

A főzde több söre (vagy ahogy ők szeretik mondani: sere...) szerepelt már a blogban, s biztos vagyok benne, hogy a nevüket a magyar sörkedvelők zöme már ismeri. Szerettem volna többet megtudni a történetükről, így elkezdtem kutatni, de csak részben jártam sikerrel. Legfőbb forrásnak a saját honlap bizonyult, amire dizájnilag majd mindenképp elférne egy kis ráncfelvarrás, pláne ha majd a jövőben a nemzetközi piacra is ki akar lépni a főzde.

Mert ehhez szerintem minden alap megvan, a minőségi sörök készen állnak a portfólióban már, s ha végképp letisztul, szerintem igazán szép reményekkel indulhatnának "harcba" szinte bárkivel, aki hasonló kategóriájú söröket gyárt a világban. Azt hiszem, ezzel az általános véleményemet kifejezésre is juttattam, alig várom, hogy egyszer személyesen is eljussak Győrzámolyba, és testközelből vethessek egy-két pillantást az ott zajló alkotó tevékenységre.

Szóval amit megtudtam, nagyrészt a cég honlapjáról származik:

A múlt Győrzámolyban nem többszáz éves: ha az alapokhoz akarunk visszanyúlni, akkor 1992-ig kell visszamennünk, a főzde elődje akkor indult, mint családi vállalkozás. Akkoriban még „Likócsi serfőzde és söröző” volt a név, s már akkor készültek "házi sörök", ami akkortájt nagy divat volt. Akkoriban sok ilyen sört kipróbáltam, de sokuknál a minőség finoman szólva nem volt egyenletes, s ahogy teltek az évek, ezek nagy része el is tűnt. Nem úgy ez a főzde, amit később "Bors" főzdeként is hallottam több helyen is említeni, amely túlélte ezt a korszakot, s 2009-ben készen állta a magyar "sörforradalom" kezdetére, s azóta szerencsénkre folyamatosan ontja a jobbnál jobb söröket a Szigetközből. (A "Bors" név, ha nem csalnak információm, Bors Lászlóra utal...)

Mivel személy szerint nekem a nagy változások első évei különböző okok miatt kimaradtak, így először tavaly futottam össze a söreikkel, de rögtön barátságot kötöttünk. A "serek" készítésénél az elmondás alapján szerencsére nem hajlandóak kompromisszumra, ami a felhasznált alapanyagok minőségét, és általában véve ami a minőséget illeti. Az alapanyagok nevének említése nélkül megjegyzik, hogy a lager típusú sörökhöz kétféle maláta, a barna sereket pedig három fajta maláta felhasználásával készítik.

Elkötelezettek a "friss" sörök készítésére is: nem használnak tartósítószereket és adalékanyagokat, cserébe viszont el kell fogadnunk, hogy a sörök nem tarthatók el az idők végezetéig. Ennek hangsúlyozásában odáig mennek, hogy ezzel akkor sem fognak szakítani, ha esetleg a tét az lenne, hogy megjelennek egyes nagy láncok polcain vagy sem. Ez utóbbi feltétel nem légből kapott: több ilyen nagy cég is ragaszkodik bizonyos eltarthatósági időszakokhoz, s némelyiket igazából az sem érdekli, hogy az illető termék babkonzerv-e, vagy éppen sör. Itt nyer értelmet a "ser" szó használata ebben a kontrxtusban. A főzde következetesen kerüli a sör szót, mert szerintük ez a szó devalválódott, s számukra csupán a tömegtermék kategóriát fedi le, az ő termékeiket ezért inkább a "ser" névvel aposztrofálják megkülönböztetés végett...

Nincs ezzel gond, csak hát nagyon nem kell akkor azon csodálkozni, hogy miért van tele a polc olyan zöldséggel és gyümölccsel például, ami két hét múlva is pont úgy néz ki, a "frissességet" nyilván a teljes természetesség adja... Na de ebbe ne is menjünk bele jobban, inkább örüljünk neki, hogy valahol még az érték a fontos...

2010 fontos év volt a főzde életében, mert akkor kezdtek el először kísérletezni a búzasör receptjükkel, és akkor született meg a Bors Búza, amit jelenleg a honlap kínálatban nem szerepeltetnek. Pedig a jelek szerint a sör létezik, legalábbis több híradás ezt támasztja alá. Mindenesetre egy felsőerjesztésű technológián alapuló búzasörről van szó, a receptről magáról különösebben sokat nem lehet tudni.

Az első igazán nagy dobás, a már tesztelt Tuck barát nevű sör megjelenése volt 2011-ben. Abban az évben nyáron került megrendezésre a második Kézműves Sörfesztivá, s erre a rendezvényre mindenki szeretett volna kirukkolni valami igazi újdonsággal. A főzde erre az alkalomra szeretett volna egy "belga" ízhatású barna ale-t előállítani, ami nem olyan egyszerű mutatvány azért. Fellelhetők különféle receptek a neten, s könyvek is közölnek ilyeneket (az oldalsó sávban is találhattok ilyen könyvet a "Szakirodalom" részben...), de ezekből azért nem biztos, hogy a kívánt eredmény fog előállni.

Mindenesetre Győrzámolyban azt az utat követték, hogy rengeteget teszteltek, s próbáltak rájönni tapasztalati úton, hogy az egyes söröknél milyen összetevők okozhatják a keletkező ízhatást. Magyarán módva a Tuck barát receptje teljesen empírikus úton állt elő, s a fesztivál előtt konkrétan még neve sem volt. A névválasztással kapcsolatban a fent belinkelt honlap így ír, ezt érdemes szó szerint idézni: "Egyszer aztán a fesztivál előtti hetekben felhívott a főszervező azzal, hogy akkor mi is lesz a neve a sörnek? Na erre nem számítottunk... Neve is legyen? Mivel először egy szerzetes jutott az eszembe erről az irányvonalról, mellesleg előttem lóg a falon egy festmény, rajta egy sörivó szerzetessel, azt találtam mondani, legyen valami barát... Legyen Tuck Barát... Így született meg a kicsike, a nagyocska sörimádó szerzetes nevére, még ha nem is belga a barát.."

A következő sarokpont a főzde életében a Sherwood nevű stout volt, amely 2012-ben készült el a

A Jégtörő Mátyás...

márciusi, VIII. nemzetközi sörversenyre, amit Miskolcon rendeztek meg. Lagert nem akartak készíteni, s valami olyasmire volt szükség, ami jól illik a Tuck barát vonalhoz. Így született meg ez fekete ale, amelynek névválasztásánál nem távolodtak el a Robin Hood nevével jelzett eszmevilágtól... Talán még ők maguk sem vártak akkora sikert, amely az új sört övezte, a Sherwood a barna sörök kategóriájában nagyot aratott: magasan a legjobb pontszámmal gyémánt diplomát nyert. Innen aztán nem volt megállás, meg kellett kezdeni a palackozást, s április elejére megjelent az üveges változat.

A Sherwood mellett folyt párhuzamosan egy másik fejlesztés, szerettek volna készíteni egy világos ale típusú "ivósört" is, aminek nincs túl magas alkoholfoka, így született meg a már szintén tesztelt Little John, amely szintén ezen a versenyen a 11 Balling feletti kategóriában aranyérmes lett. (Gondolom a névválasztás már nem lep meg senkit, bár a fent belinkelt teszt igazából már a sör újragondolása....)

2013-ban újabb területre merészkedtek be, akkor készítettek először IPA-t, ami a keresztségben az Anonymous nevet kapta, tehát szakítottak némileg Robinnal és társaikkal. Ezt a sört szintén teszteltem már, s a teszt leírásában is olvasható, hogy ez a legkesernyésebb sör a főzdétől eddig a pillanatig.  Az tudvalévő, hogy az IPA sörök történelmi okok folytán extra komlózást kapnak, de az Anonymous ennél tovább megy azért egy csöppet:100 IBU keserűséggel bír. (Az IBU: International Bitter Units, a "sörkeserűség" nemzetközi mértékegysége. Egy normál sör 10-20 IBU). Érdekes módon számomra a tesztelésnél nem ütközött ki ez aggasztó mértékben (harmonikus sör), de kétség kívül ez a főzde legkeserűbb söre.

Ezt követően két újabb sör érkezett a piacra, a Little John újragondolt (reloaded) változata (link fent), valamint a Jégtörő Mátyás, amit már szintén sikerült tesztelni...

Hát nagyjából itt tartunk most, és a főzde honlapján a felsoroltakon kívül is még vannak sörök, amikkel viszont még nem sikerült találkoznom. Tán el kéne zarándokolnom Győrzámolyba...:)