2014. december 29., Tolna (dobozos)
Az év vége felé mindig megszaporodnak az olyan tesztek, amikor speciális ízesített sörök kerülnek a laborba, valahogy ilyenkor mindig nagyobb ingerenciát érzek, hogy ilyeneket kipróbáljak. A pécsi radlerek tekintetében azonban eleddig a sima lageres higításokhoz voltam szokva, úgyhogy érdeklődéssel vizsgálgattam első alkalommal a polcon a számomra új "Bronz" családot, amelynek ott helyben mindjárt két tagját felfedeztem, de ha minden igaz, vannak többen is... (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2013-ban már elém került egy, erről a teszt itt olvasható.)
Szóval ez a "sör" is barna sörös higítással eszközlődik, ami Pécsen még viszonylag új dolognak számít, bár magyar mainstream vonatkozásában már nem annyira, hiszen a Soproni Démon család két versenyzővel is próbálkozott már ezen a téren.
No de térjünk rá a konkrét esetre. A fő kérdés számomra a teszt előtt az volt, hogy érdemes volt-e
Szubjektív véleményem az, hogy az ízvilága olyan érdekes, hogy ebben a téli időszakban (főleg karácsony táján), feltétlen van létjogosultsága (jelzik ezt a pontszámok is), de nam vagyok róla meggyőződve, hogy az első teszt varázsa után ("hú, nem is volt ez rossz"), egy igazi sörkedvelő még egyszer le fogja-e emelni a polcról. Az íze picikét savanykás, és idézi a szilvát, de nem tudom benne a gyümölcsöt minden kétséget kizáróan azonosítani. Ezt oly értelemben mondom, hogy ha minden előképzés nélkül elém raknák, csak ízlelésből nem mondanám meg szerintem, hogy szilvát kívánnak imitálni.
Ha hasonlítanom kéne valamihez, akkor leginkább egy jó süteményhez tudnám hasonlítani, a színe viszont nagyon ott van...
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 12 |
| Összesen | 31 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése