2012. április 3., Tallinn (üveges)
Az előző posztokban megkezdett kóstolási sor utolsó előtti eleme volt ez a sör (zárásképp egy könnyed Hoegaardent ittunk, hogy másnap azért dolgozni is tudjak...), hasonlóan kis üvegben, mint a Rochefort 6-os.
A sörért a Timmermans főzde a felelős, s ezen a márkanéven belül kétféle verzióval jelenik meg a piacon, a Bruin-el (vagy Brune, kinek melyik nyelv tetszik, a lényeg az, hogy barna) és a Blonde-dal. Viszonylag könnyű őket összekeverni, de jó támpont az üveg nyakán lévő címkén a vörös csík (a képen is látható) a bruin esetében, ez a csík a blonde esetében szürkésfehér, ezüstszínű. (A kupak is különbözik egyébként, a bruin kupakja aranyszínű, a másiké ezüstös.)
A Brune esetében az alapot különböző évjáratú, de lehetőleg kiváló minőségű lambic sörök jelentik. A lambic mixtúrát összekeverik egy tartalmas barna ale-el, majd a produktumot beöntik egy tölgyfahordóba, s ott aztán megkezdődik az érlelés. Az eredmény mind színre, mind ízvilágra nagyon hasonlít a Rodenbach söreihez, egy csodához volt szerencsém ezúttal...
A habja (amíg van) barnás, illetve vöröses színezetű, kiöntéskor látványos mennyiségű szén-dioxid van jelen. Amikor a hab és a buborék lecseng, külsőre olyan érzése van az embernek, mintha egy testes vörösbor foglalta volna el a söröspoharat, s mikor a szánkhoz emeljük az ivóalkalmatosságot, ez az illuzió csak erősödik. Édeskés és savanykás (illetve savas) egyszerre, lassan bomlik ki az íze, és a Rodenbach söröktől kicsit eltérően a vége kicsit szárazabb, kesernyésebb. A barna ale egyensúlyba hozza a lambic mindent elsöpörni kívánó savasságát, s az eredmény bizony lehengerlő.
Igazából kicsit tartottam tőle, hogy a Rochefort után visszalépés lesz, de nem. Csak ajánlani tudom...
Megjelenés | 8 |
Íz | 9 |
Aroma és jellegzetességek | 9 |
Összhatás | 17 |
Összesen | 43 |
Régi értékelés szerint | 8,6 |
Egyetértek, nagyon finom sör!
VálaszTörlésRodenbach rajongóként nekem is bejött (nem sok sör volt ilyen, még Belgiumban sem...).
Kár, hogy ezt nem lehet itthon kapni.