Forrás: A. Le Coq |
2012. április 10., Tallinn (üveges)
Észtországban nagy népszerűségnek örvendenek az erősebb sörök is, s a gyártók ehhez igazodva próbálják a piacon bevezetni, illetve ott életben tartani a "bock", "double" és hasonló elnevezésekkel megáldott söreiket. Az A. Le Coq biztosra ment, ők minden kulcsszót bezsúfoltak a névbe. A polcokat nézegetve az üzletekben az észt erős sörök nem a vásárlók kedvencei (az import sörök jobban fogynak ebben a szegmensben), ahányszor eddig venni próbáltam, mindig olyan készletekkel futottam össze, amelyeknek alig volt hátra egy-két hónapjuk.
Így aztán a legutóbbiakkal úgy jártam, hogy mire megérett rá a hangulat, a csapban kellett végezniük, mert nagyon túl voltak már a határidőn. Ezúttal azonban sikerült időben kiniytni ezt a palackot... A gyártó ennél a palacknál bevallottan az észt fogyasztói ízlésnek kívánt megfelelni a bock típusú recept kialakításánál, s sajnos ez nem hozta magával az európai több évszázados bock hagyományok irányvonalának követését.
Ha a hagyományos észt fogyasztó a kissé vizes, a magas alkoholtartalmat elrejenteni nem tudó bock söröket szereti, akkor a kompozíció remekül sikerült, de szívből remélem, hogy ez nincs így. A sör alkoholtartalma csisszre 7 %, ami valóban nagyjából duplája egy ultralight sörnek, de ez minden, amiben ez a sör egy bockra emlékeztet.
Olyan, mint egy fűnyírósör, nagy melegben kellemesen lágy lehet, nincs anyonnyomva behatóbb ismerkedést igénylő tartalommal, szinte vízizű, ugyanakkor a komló és maláta hiányzó aromáit kellemetlenül tölti ki az alkoholosság. Egyetlen "jellemzője" az édeskés utóíz, túl jó értékelést nem fog kapni...
Megjelenés | 5 |
Íz | 4 |
Aroma és jellegzetességek | 4 |
Összhatás | 9 |
Összesen | 22 |
Régi értékelés szerint | 4,4 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése