2012. március 31., Tallinn (üveges)
"Előre a bányászbéka útján", mondta egykor Sipőcz Ernő. Akarom mondani, előre a Kasteel sörök felfedezésének kíméletlen országútján, ahol mindig újabb és újabb meglepetések érik az embert, bármennyire is igyekszik felkészültnek látszani.
Mivel a sör neve rouge (vörös), így gondolkodás nélkül csaptam le erre a tételre x hónappal ezelőtt, gondolván azt a megalapozatlannak bizonyult sületlenséget, hogy a sör egy flamand barna, vagy valami hasonló stílusú nedű lesz. Odáig a történet még nem is sántít, hogy alapvetően barna sör az alap, ugyanis jelen esetben a rouge elkészítéséhez a Kasteel Bruin jelenti a kiindulópontot.
A lényeg ezután következik, a már kész barna sörbe meggyet szórnak, és legalább hat hónapig együtt érlelődik ez a két komponens. Az eredmény egy 8 % körüli alkholtartalommal bíró sör, amelynek a színe vörös, mint a vér, ugyanakkor természtesen barnás is. A habja inkább barna, mint vörös, az íze viszont fenomenális.
Nem ittam még ilyen magas alkoholtartalmú meggysört, tán csak a Puls üdvöskéje közelíti ezt meg Észtországból, de az ízvilág itt egy kicsit más. Jó lehűtött állapotban volt a sör a tesztelés idején, s éppen ebédhez készülődtünk. Igazán jó aperitífnek bizonyult, az illata mint a konyakos meggy (kicsit szédítő), ugyanakkor a megfelelő mennyiségű szénsav üdeséget biztosít. Simán el tudom képzelni desszertek kísérőjeként is, igazi unikum ez a sör! Az alkoholt alig érezni, csokoládé és karamella keveredik a konyakos meggy jelleggel, fenomenális (van benne kandiscukor is). Tán csak a hab miatt lehet kicsit fanyalogni, nem sok képződött...
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 8 |
| Aroma és jellegzetességek | 9 |
| Összhatás | 17 |
| Összesen | 41 |
| Régi értékelés szerint | 8,2 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése