Soproni frissen csapolt

Bontás előtt...

Tesztelés időpontja:

2014. december 26., Tolna (üveges)

Mint minden kulturált sörfogyasztónak, számomra is nagy varázsa van egy jófajta csapolt sörnek, s azt is tudom, hogy sokan egyenesen megmagyarázhatatlan mértékű vonzalmat éreznek a csapolt sörök irányában, s szinte démoni utálattal viseltetnek minden egyes koronazárral vagy egyéb módon elkészített "konzervhez"...

A magam részéről nincsenek ilyen szélsőségeim, de mint írtam, néha bizony van úgy, hogy elég már az ampullás és dobozos sörökből, jöjjön egy friss csapolás! Ezt az életérzést próbálja meglovagolni sok gyártó a világban, részemről az eddig legjobb vállalkozás a Guiness Draught, de nem viseltettem averziókkal a Soproni ötletével kapcsolatban sem, naná, hogy meg kellett kóstolni.

Utána...

Először tavaly decemberben került sor rá (azóta már készítettem "saját" csapolást is egyszer, az aztán tényleg friss volt...). Elméletileg ezt a sört is aznap délután "csapolták", tehát egészen friss volt. Meg kell mondanom, a sör tényleg frissnek, fiatalosnak tűnt! S ami a legfőbb pozitívum: a tengerit alig lehetett érezni, bár ez lehet, hogy annak is betudható, hogy pár hónap itthonlét után az ízérzékeim (elszoktam tőle...) kezdenek eltompulni, s ami évekig nem volt természetes, ismét kezd visszakúszni a hétköznapjaimba (ha hagyom...).

Nem akarok nagy szavakat használni, de tán eddig ez volt a legjobb Soproni sör, amit ittam. Csak így tovább!

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33