Arany Ászok Félbarna

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 3., Balatonaliga (dobozos)

Forrás: Sörbarátok klubja

Már régen vetemedtem arra, hogy Arany Ászok kategóriába tartozó sört vegyek a kezembe, még ha olyan jó emlékeim is vannak a '90-es évek elejéről, vízitúráink idejéből. (Hihetetlen, de igaz: akkortájt még elég nehéz volt az egyes sörgyárak ellátási körzetein kívül más, konkurrens gyártók termékeihez hozzájtuni. Így mikor Tokajból lefelé haladtunk Szeged irányába a Tiszán, egyszer csak átléptük a "Borsodi - Arany Ászok" demarkációs vonalat... Az egyik ilyen túra során sikerült Halmai Csongor elmebeteg barátomnak barchoba feladványként az Arany Ászok Á betújében az ékezetet feladni... Sok sört kellett meginni Tiszavárkonyig, mire megfejtettük...)

Na de nagyon elkalandoztunk, térjünk vissza a tárgyra. Szóval Arany Ászokkal már régen nem volt dolgom, ugyanis a minősége számomra nem egy fokmérő, finoman szólva, hiába nyert ezer aranyérmet akármilyen sörversenyen. 

Időnként piacra dobnak ezen a branden belül Kőbányáról mindenféle idénytermékeket is, ezek közé tartozik a félbarna is. Nagy várakozással nem tekintettem a teszt elé, mint fentebb látszik, s várakozásaim nem javultak attól sem, amit a dobozon összetevők címén találtam. Tudom én persze, hogy a kukoricagríz tök jó dolog, meg olcsó is, de miért kell majd' minden magyar sörbe beletenni? És ne tessék nekem azzal jönni, hogy "mások is beleteszik...". Mások se tegyék! Igazán nem mondhatja rám senki az eddigi tesztek alapján, hogy nem vagyok híve az új összetevők kipróbálásának, az újdonságok keresésének. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valamiről ezerszer már bebizonyosodott, hogy egy kalap kakit sem ér, ha beletesszük egy sörbe, sőt, csak rosszabb lesz tőle, akkor azt a valamit végre valahára el kéne felejteni.

De nem, ebben a sörben is van. Kibontottam hát, a doboz kellemesen le volt hűtve. Kitöltve színre ténylegesen félbarna érzetet kelt, már-már hasonlít egy jó sörre, ebben a vonatkozásban nem nagyon fogom lepontozni, ígérem. Ízlelésre a dolog már érdekesebb. Ha behunyom a szemem, akkor szinte az első pillanatokban a tudatalattimból előtolulnak azok az élmények és ízek, amelyek egy jól félbarna sörhöz köthetők. De ne legyen senkinek illuziója, ez csak pár pillanatig tart, rögtön utána visszazuhan az ember a jellegtelen íz posványába. Hamarosan rájöhetünk, hogy ez a valami biza sokkal inkább közelebb van egy semmilyen grízes pilzeni ízéhez, mintsem egy félbarna sörhöz. Egyetlen vigasztalót tudok csak mondani: a sima Arany Ászoknál ez a sör mindenképpen jobb. De ez nem nagy dicsőség.

Megjelenés	6
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	7
Összesen	20
Régi értékelés szerint	4