2017. augusztus 5., szombat

La Civiere d’Or (Bruges)

Forrás: Tripadvisor
Látogatás időpontja:

2007. szeptember 20.

Bruges főtere, illetve a környék nagyon impozáns... Van a téren persze rengeteg étterem is, így körbejártuk a terepet, aztán kikötöttünk a La Civiere d’Or nevű brasserie-nél (érdekes a névválasztás, a civière szó ugyanis hordágyat jelent, a l’or meg aranyat. Na ezt rakja össze valaki…).

A bejárat mellett zöld tábla hirdette az aznapi menüket, amin szerepelt néhány flamand specialitás is.
Ahogy a „kerthelyiségbe” betettük a lábunkat, megjelent egy pincér aki egy profilból kb 15 centi "vastag" volt, szalonborostával, novemberi kéthetenkénti szolizással elérhető rozsdabarna színnel. Mindehhez párosult egy vadpulyka-magasságú hanghordozás és császárpingvinszerű mozgáskoordináció. Keze a törzse mellett, kicsit a kézfej eltartva, odatipeg hozzánk és interjúvolt így-e:


- English? To eat?
- Yeah…

Leültünk, kaptunk étlapot, és a fiatalember két perc múlva meg is jelent újra, fel akarta venni a rendelést. Még az étlap ötödénél sem tartottunk, csak az italt tudta megkérdezni. Én egy helyi sörre vadásztam, meg is találtam választásomat egy csapolt Brugge Tripel nevű tripelben (a teszt már korábban publikálásra került, a linken megtalálható.). Megkérdezte, hogy kérünk-e fokhagymás bagettet előétel gyanánt, naná. (Egy PDA volt nála egyébként, arra rögzítette, amit kértünk, papír sehol, ami akkoriban idehaza egyáltalán nem volt általános, sőt...)

Kicsit türelmetlen volt, mert két perc múlva újra megjelent, persze mi nem voltunk még döntéshelyzetben. Közölte, hogy nem gond, ő éjfélig itt lesz. Ettől kezdve a viselkedése kissé sértődöttebb volt, nem tudom miért: tán szimplán csak nem értette, miért tart kiválasztani az ebédet 3 percnél tovább.

Élveztük a sört és a bort, és néztük a teret. Az eső egyre jobban csöpögött, még szerencse, hogy találtunk fedett helyen asztalt. Fűtötték a teraszt, de nem éreztem úgy, hogy szívesen levettem volna a kabátomat. Közben barátunk meghozta a fokhagymás bagettet, gyorsan el is pusztítottuk, nagyon éhesek voltunk. Az arcán már akkor is látszott, hogy már nem annyira pozitív a hozzáállása, hát még akkor, amikor elkezdtem firtatni, hogy hol van az a menü, amit nagy táblákon hirdetnek a bejáratnál. Azért nem tagadta le, hogy van, és felvette a rendelést. Ez után volt időnk várni, jó ideig nem történt semmi. Az én menümhöz aperitifnek is kellett volna érkeznie, de helyette a két előétel érkezett meg. Sorstársam Croquette de fromage nevű fogást kért, ami magyarul egyszerűen csak sajtkrokett, és nem ütötte meg azt a szintet, amit Brüsszelben ettünk pár napja. Az enyém már egy kicsit komplikáltabb dolog volt: Filet de hareng Ostendaise, azaz heringfilé Ostende-i módra. Ne számítsatok túl sokra ennél a fogásnál se, ez egyszerű ruszliszelet salátával. Ez a két előétel tényleg csak arra volt jó, hogy meghozza az étvágyunkat.

Szerencsére a srác nem váratott sokat magára a második fogással. Következett Nettinek a Waterzooi de Poulet, ami állítólag egy tipikusan belga eledel. A név Waterzooi csirke magyarul, és igazából egy sűrű zöldséglevessel párolt csirkét takar. Elkészítésére számos recept található a neten. Abban mindegyik megegyezik, hogy az alap egy világos rántással készülő zöldségleves, persze a zöldségek variálódnak. Itt kicsit túlhangsúlyozták a vegetát, lehet, hogy egyszerűen leveskockát vagy port használtak. Mindenesetre nem nagyon nyerte el a tetszésünket ez az étek.

Én a Lapin à la flamande à la bière hangzatos nevű dolgot választottam, na ez sem valami nagy szám, csak a neve ilyen hangzatos: nyúlsült flamand módra sörrel. Nyúlcombot adtak egy olyan mártásban, ami leginkább barna mártáshoz hasonlított, de nyilván barna sört öntöttek bele vörösbor helyett, valamint szórtak bele némi aszalt szilvát. Ez az egésznek édeskés ízt kölcsönzött, amiért én nem különösebben rajongok húsételek esetében. Így aztán nem voltam én sem teljes mértékben ízérzékileg kielégítve, még szerencse, hogy a sör jó volt.

Zárásképpen itt is csokihabot kaptunk, úgy látszik errefelé ez a szabványos desszert. Még azt sem mondhatnám, hogy irgalmatlanul jóllaktunk, pár óra múlva meg is kellett ennem egy adag sültkrumplit az egyik utcai árusnál. Fizettünk, és felkerekedtünk, hogy a maradék pár órát hasznosan töltsük.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése