Tesztelés időpontja:
2014. július 1., Tallinn (üveges)
Egy régi jó barátom szerint "Palulaner sörben nem csalódhat az ember", így ha számára kétséges elemek lézengtek az itallapon (értsd: bármi új...), akkor ő nagy biztonsággal egy Paulaner sör mellett tette le a voksát, ha ettől a gyártótól is szerepelt valami. Teljesen mindegy volt neki, hogy épp melyik sör volt az, s az sem zavarta, ha némelyikkel néha melléfogott...
Ha jól megnézzük ezt a módszert, azért van benne vastagon előítélet, de az is igaz, hogy az emberek többsége (néha én is...) így működik, nehéz valami olyan újat kipróbálni, elfogadni, amiről előzetesen fogalmunk sincs...
A hasonlat annyiban ellenkező éllel vetődik fel ezzel a sörrel kapcsolatban, hogy a Salvator nekem akkortájt teljesen új volt, s a címkéje bizony nem abba az irányba mozgatott, hogy mindenképpen ki kéne próbálni. De tán a blogból is látszik, nem áll messze tőlem a kísérletező kedv (sőt), hát kipróbáltam...
A Salvator egy tisztességes színvonalat képviselő doppelbock, felnyitásra különösebb illatfelhőt nem áraszt magából. Alkoholra mondhatni erős (7,9 %), s első ízlelésre nem mutat túl sokat. Nem light, és nem könnyed, mint az átlagos cseh barna sörök például, érződik benne a fajsúlyosság, de nem ragad magával az első pillanattól. Az alkohol nem viszi el rossz irányba szerencsére, s az első kortyok után már kimondottan élvezhető és letisztult, s nem megy el édeskésbe sem. Onnantól már jó volt inni, s kezdtem érteni, miért is kapott a Ratebeer tesztelőitől ilyen jó értékelést-| Megjelenés | 5 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 12 |
| Összesen | 29 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése