Tesztelés időpontja:
2015. június 13., Etyek (üveges)
Írtam már korábban, hogy júniusban "észt" kóstolási napot tartottunk, így sikerült némileg tartani az egyensúlyt az észt és magyar sörök tekintetében, ugyanis az elmúlt időszakban (az elmúlt évet értem ez alatt...) a magyar sörök érthető módon számszerűleg kezdik felülmúlni az észt teszteket. Természetesen én mindent megteszek, hogy ez a verseny minél jobban kiélezett legyen, hisz Észtország a szívem csücske marad most már mindörökre...
A Põhjala főzde már nem újdonság a blogon, s mivel nem titkolt szándékom, hogy igyekszem majd a portfóliójukkal lépést tartani, így nagy örömömre szolgált, hogy májusban be tudtam szerezni ezt a sört. A rukkirääk észt szó egy madár neve, amelynek az eleje (rukki) rozst jelent. Ez már csak azért is érdekes, mert az angolban csak corn crake-nek nevezett madár elsősorban a gabonával, s ezen belül is a rozzsal bevetett mezőket részesíti előnyben. Magyarul egyébként harisnak hívják ezt a madarat, s nekem személyesen (amennyire tudom) még nem volt hozzá szerencsém...
Ebből az okfejtésből úgy sejtem mindenki számára lejött, hogy egy rozs ale-ről van szó, amelyet eleinte (2013-ban) még 6 % körüli alkoholfokra főztek le, az újabb (2014-től) már csak 5,9 % alkoholt tartalmaz. Nyolc (!) különböző malátát használnak fel hozzá (Ezúttal inkább nem fordítok: Pale malt, Rye malt, Munich malt, Special B, Melanoid malt, Crystal 150, Cara pale, Chocolate rye) és ízesítésnek Cascade, Magnum és Chinook komlót tartalmaz. Kellemetes komlótól dominált rozsos ale az eredmény, szerintem aznap ez volt a legjobb sör, amit sikerült ízlelgetnünk. Természetesen a továbbiakról is folyamatosan érkeznek majd a tesztek...| Megjelenés | 7 |
| Íz | 7 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 13 |
| Összesen | 33 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése