
2015. június 24., Budapest (üveges)
Kedves barátommal, aki Ausztráliában tengődik, és csak ezt és ezt a sört tudja inni, néhanapján összefutunk egy kis beszélgetésre Skype-on (ami az időeltolódást figyelembe véve nem is olyan egyszerű...), s olyankor néha bizony sörtartalmú üvegek is előkerülnek. Jelzem ma is sör fog erre kerülni, ha minden jól megy, így ez ma az egyetlen és utolsó poszt itt...:)
Szóval a Vörös Csepel ezúttal nem csak a múlt ködébe vesző enyhén baloldali beütésű parafrázis, figyelembe kell venni a sörtípust is, ami jelen esetben Irish Ale, ami ugye nemritkán vörös színezetű sör...
Úgyhogy a Legenda marketingeseit és sörelnevezőit (nem lennék meglepve, ha ez a két halmaz megegyezne...) írásbeli dicséretben kell részesítenem, mert sikerült a névbe két jelentéstartalmat is belecsempészniük, ami már magában akkora csavar, amire a legtöbb újságíró manapság már nem nagyon képes...
Az már kevésbé örvendetes, hogy a saját honlapjukon a sört nem szerepeltetik, s ezzel a problémával már nem először szembesülök, így innen is jelzem, nem ártana egy kis frissítés. A leírás szerint, amit a palackon olvasni lehet, ez bizony egy "Munkás Sör", de nekem vannak kétségeim arról, hogy a csepeli munkások annak idején ilyesmit ittak volna. Tán Dublinban igen, de erről végképp nem tudok nyilatkozni...
Színében enyhén félbarnás beütés van, de természetesen hajlik a vörös felé. Kicsikét néha IPA-ra is emlékeztet, mindenesetre szűretlen felsőerjesztésű sörről van szó. A vörös sörökhöz mérten nekem egy kicsit szokatlan mértékű a komlózás, s természetesen némi opálosság is felfedezhető. Nekem összességében tetszett, s kóstolótársam is (aki egyébként nem szereti a söröket...) pozitívan nyilatkozott róla. Alkoholtartalom 4,8 %.
Megjelenés | 7 |
Íz | 6 |
Aroma és jellegzetességek | 6 |
Összhatás | 13 |
Összesen | 32 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése