A. Le Coq Jõulu Porter

Tesztelés időpontja:

2013. június 18., Tallinn (üveges)

Ahogy megboldogult Hofi Géza mondaná, "hogy kerül a csizma az asztalra?". Mármint hogy, hogy a túróba lehet karácsonyi sört inni június derekán? A magyarázat egyszerű, lelkesedésből ötösöm volt már óvodában is, így minden újdonságra lecsapok azon nyomban, amikor megjelenik. Nos, ez "néha" azzal jár, hogy némelyik sör egész sok időt tölt a várakozási sorban, mert az elsődleges szempont a lejárati idő. A Jõulu Porter esetében ez egész hosszú idő volt, így szegényke egész júniusig húzta, pedig december elején vettem...

Az A. Le Coq üdvöskéje szépen beleillik a cég baltik porter repertoárjába, bár egy fokkal erősebb, mint a normál porterük. Ízre tán nem olyan katartikus élmény, mint a Chocolate Porter volt, sőt azt is megkockáztatom, hogy a 6,5 % alkoholmennyiséghez képest a sör viszonylag "könnyed" (a korábbi kiadás egyébként 7,5-es volt...) A habja mérsékelt, bár a szerény hab eléggé ütős színnel jelenik meg, s viszonylag sokáig bírja is az iramot. Némileg több tán a kesernyésség mint az A. Le Coq hasonló termékeinél, és sokkal erőteljesebben éreztem a kávés ízt is. No azért nem rossz ám ez...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	34

Höss Adlerkönig Urtyp Hell

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (üveges)

Még februárban történt, hogy Németországban jártam, s a müncheni reptéren túl sok időm volt, amit el kellett tölteni. No persze a boltokat végigjárva, jutott arra is idő, hogy a sörkínálatot végigböngésszem, s végül kikötöttem egy hármas csomag mellett.

Szép csatos üveg volt mindhárom, s közülük az egyik volt ez az üveg. A Höss nevezetű cég gyártja, egész pontosan a Privatbrauerei Höss der Hirschbräu. Helyileg ők egy Sonthofen nevű városkában dolgoznak, s a neten lévő honlapjuk sajnos csak német nyelvű... A főzde eredete 350 évre tekint vissza, s mivel ily nagy a múlt, lészen majd részletes poszt is, aki nem tud addig várni, klatty ide. (Kell némi német nyelvtudás, mint említettem...)

Sajnos a honlap diszkréten hallgat erről a sörről, pedig szinte minden forrás ehhez a főzdéhez köti ezt a sört. Kénytelen vagyok tehát csak a szubjektív élményekre hagyatkozni. Dortmundi stílusú lager, nyitáskor a sörivó fülének oly kedves hang, amikor a csatos üveg felszisszen... (Nem csodálkoznék rajta, ha valaki ezt választaná csengőhangnak.)

Gulyásfőzés közben követtem el a tesztet egyébként, s mivel ez nálam egy nagyjából 3-4 órás procedúra (tudom, lehet gyorsabban is...), így volt időm néhány sört közben szigorúan továbbképzési céllal megkóstolni, ez volt az egyik. Csak hogy mindenkinek megjöjjön az étvágya:

Pohárba kitöltve szép hab keletkezett azonnal, kissé túl is csordult, ahogy öntöttem (első kép). A sör alkoholtartalma 4,7 %, de érdekes mód többnek érződik... Pedig aztán nem túl sűrű, személy szerint inkább soroltam első kortyokra a könnyed sör kategóriába, mint a kraft lagerek közé. Finoman kortyolgatva aztán a véleményem formálódott, s ahogy a hab kissé megereszkedett, a szerkezet is kicsit változott. Előjöttek más ízek is a háttérből, s bár lehet, hogy a gulyás kóstolgatása is belejátszott, halványan zöldfűszeres ízeket bírtam érezni. Tipikusan az a sör, amely a vége felé ízlik igazán.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	35

Хамовники Венское

Tesztelés időpontja:

2013. június 14., Tallinn (üveges)

Hát nem volt egyszerű ennek a sörnek az eredetét kinyomozni... A moszkvai Moscow Brewing Company felelős érte, de a rendes orosz nevük Московская Пивоваренная Компания. Maga a Хамовники márkanév Moszkva legrégebbi főzdéjére utal, amelyet 150 éve alapítottak még az orosz fővárosban. Annak idején, a XIX. században cseh sörfőzőmestereket hívtak be, s a termelési csúcsot a század végére, illetve a XX. század elejére érték el. Oly sikeresek voltak, hogy elnyerték a cári legfelsőbb bíróság hivatalos beszállítói címét, s ennek eredményeképpen feltehették a címkére a cári címert.

A Московская Пивоваренная Компания számos sört gyárt ezzel a márkanévvel, s voltam olyan szerencsés, hogy ajándékba kaptam ezek közül kettőt is (elnézést a képminőségért, telefonnal készültek):

A Хамовники Венское (bécsit jelent...) sör "bécsi stílusú" maláta felhasználásával készített lager típusú sör, egész konkrétan négyféle maláta van benne. A normál malátán kívül van benne ugye Vienna, Cara Red és karamell maláta. A komlós ízesítés Németországból jön: Sapphire és Tettnanger, s a két komló együttesen kellemes aromát biztosít, egyáltalán nem vad keserű ez a sör. Az alkoholtartalom 4,5 a szárazanyagtartalom pedig 11 %. Ízében engem leginkább a '80-as években kóstolt legjobb sörökre emlékeztet...

Még egy érdekességet feltétlen meg kell említeni, a "csomagolást". Jelen esetben ezért a Dutch Design House felelős, s szerintem egész jól sikerült. Már csak a képek miatt is, érdemes vetni egy pillantást erre az oldalra.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	14
Összesen	36

Reval Café (a Nordic hoteltől jobbra...) - Tallinn (Észtország)

Látogatás időpontja:

2012. június 7.

A Reval Café lánc 2005-ben jött létre Tallinnban, mostanra már számos egységgel rendelkeznek a városban, leginkább az óvárosban és környékén. A Reval név Tallinn régi nevére emlékeztet... A cég fő profilja nehezen határozható meg: egyaránt lehet a többségükben reggelizni (némelyik már fél nyolckor nyitva van, nagyon népszerű állítólag ez az opció a helyi üzletemberek körében...), vannak sütemények, vannak egytálételek (tészták például), ugyanakkor meg lehet inni egy-két sört is barátságos környezetben...

Mi a fent jelzett napon egy baráti beszélgetésre tértünk be csupán a Hobujaama utcában lévő kávézóba, az étlapot nem teszteltük, mert máshová indultunk vacsorázni. Mindössze a fokhagymás kenyeret próbáltuk ki az étlapról (ez szinte mindenütt van errefelé...), azzal semmi hiba nem volt. Az összes kávézó úgy van kialakítva, hogy bensőséges hangulatot árasszon, tényleg jó ide betérni:

A képek a cég hivatalos honlapjáról valók. Sört kétfélét teszteltünk, az egyik már oly sokszor szerepelt a blogban (A. Le Coq Premium), hogy nem is vesztegetném itt rá a szót.

A. Le Coq Porter

A másik az A. Le Coq Porter volt, erről készültek a képek. Csapolt verzió volt, s igazán érdemes volt megkóstolni. Még ha nem is okoz oly katartikus élményt, mint a Chocolate Porter, de tartalmas ital ez a 6,5 % alkoholtartalmú változat is. (Korábban már volt róla teszt egyébként az üveges verzióról...) A habját egész sokáig megtartotta, ízében a legérdekesebb az volt, hogy pörkölt magvak (főleg dióra hasonlított) ízét lehetett érezni.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	33

Az A. Le Coq üdvöskéje után még lezárásképpen ittunk egy Corona Extra-t is lime-al, de sajnos az a sör ezúttal sem hagyott bennem mély nyomokat, s mivel már szerepelt a blogban, nem is erőltetem magam vele. Egy oka volt csupán hogy megkóstoltuk: kedves barátaim lecsaptak a pincérnő ajánlatára, aki akciósként lengette be a terméket, amikor már a vége felé jártunk az elébb említett sörnek...

A Reval Café elérhetőségei:

Cím: Hobujaama 5, Tallinn
Tel: +372- 56 50 9991
Email: info@revalcafe.ee
Nyitva tartás: 10:00-23:00

A nyitva tartás a Hobujaame utcában lévő kávézóra vonatkozik, a többit itt lehet ellenőrizni.

Užavas Gaišais

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 28., Tallinn (üveges)

Igazából azt gondoltam mindig, hogy nagyon jól tartom karban a sörösládámat időrendileg, s nem nagyon érhet meglepetés abból a szempontból, hogy lejárat után kell egy sört megkóstolnom. Így aztán nyugodt szívvel vettem ki ezt a lett sört a helyéről, már csak annál is inkább, mert az Užavas alus még soha nem szerepelt a blogban. Amikor jobban megvizsgáltam az üveget, észre vettem, hogy bizony a tartalma már márciusban (!) lejárt. Nem egy-két héttel, tehát hat hónappal...

Azért ez már szignifikáns különbség, így kénytelen voltam nyelni egyet, aztán megvizsgálgattam a palackot. Üledéknek, oda nem illő dolognak semmi nyoma nem volt, a sör tisztának látszott, hát kibontottam... De ne szaladjunk ennyire előre kedves barátaim.

Viszonylag igényes honlappal rendelkezik a cég, ami a külcsínt illeti, s a fent belinkelt oldalon rögtön látható, hogy mindössze 19 év telt el azóta, hogy Ventspilsben Uldis Pumpurs megalapította a céget. A portfóliót nem nagyon bővítették még ki: van egy világos sörük (tesztalany), egy barna, no meg egy redukált alkoholtartalmú nedű, s kész is vagyunk. A barnára sort kerítettem nemrég, s bizony életem egyik legjobb lett barna söre volt, de arról majd a megfelelő időben.

Ez biza lejárt, de csúnyán...

Amikor kinyitottam a palackot, pohárba öntve a sört szépen habzott. Ezen egyébként egész jól le lehet mérni a helyzetet: ha egy lepkefingnyi hab sem keletkezik, akkor kezdhetünk gyanakodni, de nagyon... Szóval habzott, mint a szifon a Csapd le csacsi című örökbecsű filmben. Illatában egy kicsikét tán komlós volt, s ez az ízében is rögtön jelentkezett. Az idő kifejezetten jót tett neki (sötét helyen volt egyébként), tartalmas sör benyomását keltette. Öntés közben sem kerültek elő semmiféle uszadékok, s pár perces levegőztetés után estem neki jobban. A habja nem nagyon csökkent, az íze még tovább simult, komolyan mondom, egyáltalán nem látszott, hogy bármi gond is lenne vele.

Az utolsó kortyokra picikét édeskéssé váló utóíz jött elő a szénsav egy részének távoztával, de még ez is csak jót tett neki.

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31

Miller Genuine Draft

Tesztelés időpontja:

2013. május 25., Tallinn (üveges)

Volt már sör a blogban a Millertől (Miller Lite), azt a sört annak idején még az óceán túoldalán kóstoltam meg 2009-ben. Azóta már jó sok idő eltelt, s Tallinnba kellett jönnöm, hogy a kezembe kerüljön még egy sör ettől a gyártótól. Kisebb üvegben palackozzák, mindössze 3 decis a palack, cserébe viszont a kupakját le lehet csavarni... Már aki akarja ugye, nekem nem nagyon sikerült, elkezdte vágni a bőrömet, ahelyett, hogy engedett volna, maradt hát a pénzérmés megoldás, hogy ne sérüljön a kupak.

A Miller nem bízza a véletlenre a sör marketingjét egyébként, még saját weboldalt is kreáltak neki, külön domain-el... Az alkoholtartalma 4,7 %, s a sör különlegességét az adja, hogy készítése során hidegen szűrést alkalmaznak (cold filtering), s még azt is állítják, hogy ők az egyedüliek, akik ezt a technológiát a nagyvilágban használják. Ez persze nem így van, de jól hangzik legalább... S hogy mi a bánat az a hidegen szűrés? Én se nagyon tudtam korábban, de legalább nem is voltam lusta utánanézni...

Na szóval az egész arról, hogyan rövidítsük le a lager sör ászokolási idejét. A folyamat idejének csökkentése érdekében a sört lehűtik ritka alacsony hőmérsékletre, s ilyenkor a fehérjék és egyéb kedves kis vegyületek, amik a sört trutymóssá tennék, szépen összeállnak. Ezáltal a szűrés könnyebb, s még a az elkészítésre fordított idő is csökken, értelemszerűen. Nem kell nagyon magyarázni, hogy milyen jótékony hatása van ennek a termelékenységre és a profitra, ugyanakkor nem árt észben tartani, hogy a tisztaságnak és a gyorsaságnak bizony ára van: ezzel a fajta szűréssel olyan dolgok is távoznak a sörből, amelyek egy hosszabb érlelési folyamat során döntő hatással vannak az ízvilágra.

Így aztán már nem is nagyon csodálkozom azon, amiket a tesztnaplómba annak idején beírtam... Hozzáteszem rögtön a legelején, hogy a sör sajnos már lejárt pár héttel, de ennek azért nem kéne döntően befolyásolni az ízt... Szóval a Miller Genuine Draft számomra az első kortyokkal egy intenzív lagert idézett, kellemes szénsavassággal (friss maradt ennyi idő után is), ugyanakkor habban nem mutaott sokat. Az első kortyok kellemes kesernyéssége és tartalmassága után azonban nagyon ellaposodott, de érdekes módon a végére megint feléledt, úgy tűnik a kerti levegő jót tett neki...:) Akkor még némi gyümölcsösség is érezhető volt, de ehhez a szénsav mennyiségnek igen csak le kellett csökkennie.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	29

ΨΗΤΟΠΩΛΕΙΟ étterem (Athén)

Látogatás időpontja:

2012. november 29.

Aznap volt az utolsó estém Athénban, a délutánt városnézéssel töltöttem. Estefelé már megéheztem, s akkorra már rendesen esett, így kerestem az alkalmakat, hol is lehetne megállni, bemenni valahova. Betévedtem a Karageorgi Servias nevű utcába a parlament tere után, s itt egymás nyakába értek az édességboltok. Beszabadultam kettőbe is, és felszerelkeztem egy rakás görög édességgel, nagy lesz az öröm otthon, gondoltam...

Mikor az utolsóból is kijöttem, már nem vágytam másra, csak bemenni egy jó meleg, száraz helyre, lerogyni, aztán enni és inni valamit. Végül a Plaka-ban a kötöttem ki, a ΜΗΤΡΟΠΟΛΕΩΣ utcában, egész konkrétan a 69-es szám alatt. Az "étterem" neve ΨΗΤΟΠΩΛΕΙΟ volt, de nem biztos, mindenesetre a számlán ez van.

A neten nem lehet őket megtalálni... Idézőjelben írtam az éttermet, mert igazából ez átmenet a kifőzde felé, elvitelre is lehet falatozni. Ha lehet mondani, akkor kicsit visszább van színvonalban az előző napi helyszíntől, legalábbis ami a külsőségeket illeti. Ide szinte csak görögök járnak, s az ételek minősége nagyon jó...

Az étlap átböngészése után csirke souvlaki-t kértem:

Kértem hozzá egy Fix Hellas nevezetű sört is, és mindjárt más lett a világ... Ez egyébként vetekszik minőségben a Mythos-al, jelenleg ezt a két sört tudom ajánlani a Görögországba utazóknak, a többit sajnos nem... (Esetleg még a Pils Hellas jöhet szóba...)

Szóval a sörteszt...

Fix Hellas (üveges és dobozos)

Igen, mind a két féle, ugyanis a szállodában ott figyelt egy dobozos verzió is, és nyilván nem öntöttem ki azt sem...:) Igazából az eddigi vegyes tesztelési élmények miatt egy kicsit tartottam a sörtől, de a pincér váltig állította, hogy márpedig ennél a sörnél jobb Görögországban nincsen...

Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Fix Hellas egy görög lager. Maga a főzde 1864-ben alakult Athénban, az alapító neve "tipikusan" görög: Johann Karl Fuchs (Görögül: Κάρολος Ιωάννου Φιξ, Karolos Ioannou Fix, szép mi? Hát innen van a Fix.). Sok érekeseet lehetne róluk elmondani, a cég honlapja görög mértékben bámulatos, egész biztos jó alapot nyújt majd legközelebb arra, hogy egy kis szemrevaló posztot összehozzak belőle. Türelmetleneknek katt ide.

Egy érdekességet azért még megosztok itt... A pincérnek lehetett némi igazsága, mert egészen az 1960-as évekig (100 évig!) a cég virtuális monopol helyzetben volt Görögországban, szinte csak ők főztek sört. Innen aztán sikerült látványosan lehanyatlani: 1983-ban bezárt a gyár. A márkanév 2009-ben reaktiválódott csak újra, s azóta próbálnak újra a csúcsra törni.

No de térjünk rá a személyes tapasztalatokra... Az üveges verzió elég meggyőző volt, a közepesnél erősebb sör. Habja teljesen korrekt, ugyanez a dobozos verzióról már nem mondható el. Általánosságban elmondható, hogy a dobozos verzió elmarad mind ízben, mind struktúrában az üvegestől, ott a sör becsúszik a közepes szint alá. Mindkét verzióban tetten érhető a komlózás fanyarsága, ami szerencsére nem megy az íz rovására, összhangban van az ital.

Értékelések:

Üveges:

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	31

Dobozos:

Megjelenés	3
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	24

Az étterem címe:

Mitropoleos 69, Athens 105 55, Greece