2011. november 8., kedd

Gulden Draak

Tesztelés időpontja:

2011. szeptember 20., Mons (üveges)

Visszakóstolás:

2011. november 7., Tallinn (üveges)

A belgiumi út után rögtön meg akartam írni ezt a kis jegyzetet, de aztán felfedeztem ezt a sört Tallinnban is. Úgy gondoltam a bennem élő mérnöki szemlélettel, hogy "egy mérés nem mérés", teszteljük le ezt a sört még egyszer. Mert meg kell mondanom, elsőre nagyon ízlett, és igen csak magas pontszámokat akartam adni...

A Gulden Draak név magyarul aranysárkányt jelent, és le merném fogadni, hogy a többség (engem is beleértve...) először valami nagyon elvadult marketinges agymenésének tudja be ezt a névválasztást, de jelen esetben ez nem teljesen így van, csak részben tán...

Forrás: Chow Bella
A sört a Brouwerij Van Steenberge főzde készíti, amely azt hirdeti magáról, hogy egyedül ők főznek már csak sört a Meetjeland nevű flamand régióban (a főzde története 1784-ig nyúlik vissza, de róluk majd egy másik alkalommal ejtek szót...). De térjünk vissza a sör szimbólumára. Az a helyzet, hogy a sárkányos névválasztást a Ghent főterén lévő torony ihlette, egész pontosan az annak a tetején lévő szobor. Jártam arrafelé pár éve, de mitagadás, nem tűnt fel, hogy miféle szobor csücsül a torony csúcsán. Mentségemre szolgáljon, hogy a torony elég magas...

A legenda szerint ez a fényes kis szörnyeteg első ízben a norvég király, Sigrid Magnusson hajójának orrát díszítette, aki fejébe vette  1111-ben, hogy elhagyja Európát egy keresztes hadjárat kedvéért. Útközben a szobrot felajánlotta a bizánci császárnak, hogy tétesse fel azt az Aya Sophia kupolájára Konstantinápolyban. Pár száz évvel később egy flamand gróf, név szerint  IX. Baldwin az alkotást Flandriába hozta, ahol végül Bruges-be került. No nem sokáig, mert az 1382-ben Beverhout-nál lezajlott csata után a szobrot a ghentiek ragadták magukhoz hadizsákmányként, és feltették a tornyuk tetejére.  Ennyit a háttértörténetről...




Most pedig térjünk rá a tesztalanyra. Egy sötét tripellel van dolgunk, amelynek az ízét bizony nehéz elsőre hova tenni. Sűrűn omlik szét az ember szájában, hol karamell, hol kávé, hol pedig vörösboros ízjegyek kerülnek felszínre. Érződik természetesen a maláta is, és persze a kimagaslóan magas alkoholszint is, 10,5 %. Szerencsére ez nem nyom el mindent, de megjelenik ez is. A boros ízvilág nem véletlen talán, mert a második erjesztéshez borélesztőt használnak.




Pohárba kitöltve a habja lehengerlő, de ez a fotókon tán nagyon jól látszik. Kicsit pihentetni kell, mielőtt nekiesnénk, nagyon hidegen pedig nem is jó, az én ajánlásom 12-15 fok (Celsius). Aperitífnek, illetve desszertek kísérőjének is el tudom simán képzelni, de mindenképp hagyjunk időt magunknak az ital teljes élvezetére...



Az egyik legjobb sör, amit valaha ittam. Egészségünkre!

Megjelenés 10
Íz 9
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 18
Összesen 46
Régi értékelés szerint 9,2


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése