2013. április 12., péntek

Okocim Premium Mocne

Forrás: Webtrunki
Tesztelés időpontja:

2012. december 1., Tallinn (dobozos)

Az Okocim főzde már előfordult itt a blogon a Harnaś brand kapcsán, abból már két sört is sikerült megkóstolni. A Mocne kapcsán akkor kicsit elemezgettem az Okocim főzde múltját, most erre nem térnék ki, ott megtalálható.

Az Okocim Premium Mocne az előzőleg említett sörökhöz hasonlóan erős lager típusú sör, úgy látszik arrafelé nem kedvelik a gyengébb söröket. Ebben is 7 % alkohol feszít, s a doboza sem mindennapos, mert 568 ml sör, az az egy pint sör van benne...

Ízre telt, leginkább édeskés ízvilágú a sör, ha mindenképp be akarnám kategorizálni. Kesernyésség csak hébe-hóba, leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy "itatja magát". Ebben a formában viszont veszélyes, tekintve ugye az alkoholtartalmat. Szóval ismét sikerült belehúznom egy lengyel remekműbe, sok ilyet még!


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás15
Összesen38
Régi értékelés szerint7,6

2013. április 11., csütörtök

Crazy House (Kaunas, Litvánia)

Forrás: Virtual Tourist
Látogatás időpontja:

2013. augusztus 10.

Nyáron, amikor átutaztunk Litvánián, ezúttal nem a szokott irányt követtük, hanem Kaunas felé vettük az irányt. A szorosan vett "óváros" nem túl nagy, viszont az élet eléggé pezsgő arrafelé. A kis utcák rengeteg éttermet, sörözőt rejtenek, s ami még meglepőbb: minden terasz az utcán legalább 80 %-ig tele volt. Tán az lehetett az ok, hogy még néhány hétig élvezhetik ezen az éghajlaton bizton a mediterrán életérzést, amikor az ember elmehet barátaival, kedvesével este úgy szórakozni, hogy a szabad levegőn nyújtóztathatja a lábát, szeptembertől már kellemetlen hideg éjszakák jöhetnek ugyanis...

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy melyik helyet válasszuk a vacsoránkhoz, végül az nyomott sokat a latban, hogy a Crazy House kiírásai kétnyelvűek voltak, s a kínálatban szerepeltek rókagombás ételek is... Az egység nyáron rendelkezik terasszal is, bár mivel közelgett már az ősz előszele, takarók is ki voltak készítve, s ahogy elnéztem, sokan használták is. Hozzáteszem, mi se vetettük le a kabátot...

No mindegy, nem vitt rá a lélek, hogy bemenjünk a sötétségbe. Kértünk négyféle ételt (éhesek voltunk), s még jól tettük, mert az egyik rókagombás étek eléggé csekély méretű volt:








Az első képen látható étel tulajdonképpen egy rókagombamártás volt, bár az angol fantázianevéből némileg másra lehetett következtetni. Szerencsére kértünk a másik rókagombás fogásból is, ami körettel szintén nem nagyon volt megtámogatva. A harmadik dolog az utánozhatatlan litván zeppelin, ezúttal pirított szalonnával (Vilniusban előtte nem kaptam hozzá.). Ezen a három fogáson ketten osztoztunk (a lányom nem volt hajlandó megkóstolni ezekből semmit, maradt a szokásos bundázott csirkefalatoknál, még szerencse, hogy ez az étek szinte mindenütt megtalálható az étlapokon a Baltikumban...)

S ha ugye már Litvánia, akkor litván sör, bár kissé meglepődve tapasztaltam, hogy van az itallapon Grimbergen sör is (azóta máshol is láttam Litvániában), így majdnem elcsábultam. De aztán erős maradtam (egy darabig), így ezzel próbálkoztam elsőre:

Švyturys Baltijos (csapolt)

Kiváló memóriával rendelkező olvasók felsikoltanak most, hogy "De hát ez már volt!", s tök igazuk van: kóstoltam ezt a sört már szép emlékű Forto Dvaras-ban (Vilnius) 2011-ben. "A Švyturys Baltijos egy átlagos erősségű (5,8%) barna sör", írtam le akkor, de ízében semmiképpen sem átlagos. Akkor meglehetősen magas pontszámot kapott (38), s semmi okom rá, hogy jegyzeteim alapján ezt most lerontsam, sőt. A Švyturys tehát a múltkori átlagrontás után újra megkezdi a felzárkózást a legnagyobbakhoz...:)


A sör színét legutóbb a mélybarna és a vöröses borostyán közé helyeztem, de akkor egy gyertyafényes pincében ücsörögtem, most meg a lemenő nap fényében vizsgálhattam a poharat. A kérdés eldőlni látszik, inkább hajlik a vörös felé:



A színe áttetszőnek tűnhet, de ez megtévesztő: sűrű mélységek jellemzik a sört, ízében pedig olyan ízhullámzás van, hogy az nem mindennapi. Olykor medvecukor, néha kávés étcsokoládé, néha pedig mindent visz a pörkölt maláta. El lehet vele időzni, annyi szent, igazán jó lenne egyszer egy többórás beszélgetést ráépíteni, közben elfogyasztva belőle jópár pohárral...

Megjelenés8
Íz9
Aroma és jellegzetességek   9
Összhatás17
Összesen43
Régi értékelés szerint8,6



Amikor az étkek nagyjából elfogytak, akkorra már a Baltijos-nak már sajnos se híre, se hamva nem volt. Mit volt mit tenni, visszatértem az előbb vázolt kísértéshez:

Grimbergen Optimo Bruno (csapolt)

Régebben nagy barátságot ápoltam ezzel a sörrel, de sajnos régen nyílt rá alkalmam, hogy újra kóstoljam, pláne nem csapoltan. (Utoljára ilyet Brüsszelben tettem legalább négy évvel ezelőtt...). Kicsit tartottam tőle, hogy állott lesz a hordóban lévő sör, de a jelek szerint Kaunas-ban is népszerű ez a sör, mert az íze kifogástalan volt. Nem győzöm hangsúlyozni ennél a sörnél, hogy az alkoholtartalma ellenére (10 %), nem érződik alkoholos íz, egy olyannyira egyben lévő barna sörről beszélünk, aminek az egységét maximum jégcsákánnyal lehetne megbontani...

Megjelenés9
Íz8
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás16
Összesen40
Régi értékelés szerint8


Desszertet nem kértünk, mivel másnap hajnalban tovább kellett autózni, s jó lett volna nyugodt gyomorral nyugovóra térni... Kicsit még sétáltunk az óvárosban (a főtérre és a folyópartra feltétlen nézzetek el), de aztán visszatértünk inkább a szállásunkra.

Elérhetőségek:

http://www.crazyhouse.lt/

Cím:


Vilniaus g. 16
Kaunas

Telefon:
+370 (37)221182

Email:
rumsai@takas.lt

2013. április 10., szerda

Švyturys Salyklo Gira

Tesztelés időpontja:

2013. február 10., Tallinn (dobozos)

A Švyturys-ról eddig elég jó emlékeim voltak (35,66-os impozáns átlag), így örömmel fogtam kezembe az enyhén karcos felületű dobozt, amire még tavalyi vilnius-i kirándulásunk apropóján sikerült volt szert tenni. Nem nagyon foglalkoztam azzal, mi van a márkanév után írva, bár ha perfekt lettem volna litvánból, akkor sem mentem volna sokra, ugyanis a jelek szerint a gira szó nem sok mindent jelent, a salyklo pedig szimplán maláta. Azaz joggal gondoltam, hogy ez egy sör, pedig nem.

Igazából egy kvaszról van szó, amely olyan sűrű, mint a melasz. Az átlagos kvaszoknál tehát viszkózusabb, s színében sem emlékeztet nagyon a kategóriára: az átlagos sötét szín helyett ez inkább rubintvörös. Szénsavtartalma a nulla felé konvergál (nem meglepő), illata enyhén savanykás, az ízében azonban inkább az édeskés íz dominál, ami szintén nem nagy meglepetés.



Egyre inkább kedvelem a kvaszokat, de ez az ital nem fog a kedvenceim közé tartozni, nekem már túlságosan émelyítő. (Sajnos ezúttal romlik az átlag...)

Megjelenés6
Íz4
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás10
Összesen24
Régi értékelés szerint4,8

2013. április 9., kedd

Sörgyártók bemutatása #16 - Erdinger Weißbräu


Ezúttal egy német sörgyártó kerül a mikroszkóp alá, ebből az aspektusból az első a blogban. Abból a szempontból is egyediek, hogy a világ egyik legnagyobb búzasör gyártó cégéről van szó, ha nem a legnagyobbról. A gyár története nem tekint vissza többévszázados múltra, mindössze a XIX. századig kell visszarepülnünk ("képletesen szólva persze", Galla Miklós forevör...), egészen konkrétan 1886-ig. A jó ég tudja csak, hogy előtte főztek-e búzasört Erdingben vagy sem, mindenesetre hivatalosan ebben az évben történik róla először említés.

Az első neve a gyárnak “Weisse Bräuhaus” volt, ami nem vall túl nagy fantáziára, de ki törődött akkoriban a marketinggel...  A tulajdonosi kör eleinte elég sokat változott, két név emelhető ki igazából: F.W. Otto 1930-ból, s természetesen Franz Brombach, aki 1935-ben vette át a gyárat (akkortájt a termelés nagyjából éves szinten 3500 hektoliter volt, manapság naponta 8100...), s 1949. december 27-én által nevezte át azt Erdinger Weissbräu-nak, mely nevet a gyár azóta is visel.
Franz Brombach

1965-ben Franz Brombach fia, Werner Brombach is beállt dolgozni a céghez, s 1975-ben (negyven év után) vette át apja helyét a cég élén. Werner Brombach a kezdetektől arra törekedett, hogy felépítsen egy olyan búzasörmárkát, amely a teljes német piacon ismert lesz. 1965-re egyébként a termelés jócskán felfutott, az 1935-ös szintet sikerült több mint tízszeresére növelni, akkoriban már 40.000 hektoliternél (!) jártak. Nem nagyon hívei a cégvezetőváltásnak arrafelé, mert manapság is ő vezeti a céget, neki ez a 38. esztendeje ebben a pozícióban. Az ő fő törekvése tehát a brand identitásának megőrzése és hangsúlyozása, s mindemellett a bajor sörök értékeinek megismertetése a világgal, persze különösen kiemelve azok minőségét.



A korai '60-as években a fenti törekvés meg nagyon feszegette Németország határait, először is ki kellett lépni Bajorországból. Ehhez az első lépcsőt Baden-Württemberg, majd Észak-Rajna Vesztfália tartomány jelentette északon. 1971-től kezdve aztán a márkaépítés új lendületet vett, ekkor fogtak először átfogó nagyszabású reklámkampányba, s a "Des Erdinger Weissbier, des is hoid a Pracht..." német reklám-klasszikus lett:

Des Erdinger Weißbier, des is' halt a Pracht,
hollaradiriadei, diriadei, des is' halt a Pracht.
Des schmeckt uns beim Tag und des schmeckt bei der Nacht,
hollaradiriadei, diriadei, beim Tag und bei der Nacht. .. 

A külföldi export először Ausztria felé indult meg, végül is is ez természetes, Bajorország az osztrák határ mellett fekszik (manapság mind az öt kontinensre szállítanak, s az Antarktisz sem várathat sokat magára. Egyébként reális esély van rá, hogy fogyasszanak ott ilyen sört, hiszen Németország három önálló állomást is tart ott fenn:)) 1975-ben tehát meghalt Franz Brombach, s két évre rá a termelés meghaladta a 225.000 hektolitert, azaz 12 év alatt a termelés több mint ötszörösére nőtt ismét. Ezzel az Erdinger immáron piacvezető volt a búzasörök piacán.

1983-ban a város szélén új sörfőzde épült, mivel az óvárosban kiépült gyártókapacitás már nem bírta a megnövekedett igényeket. Akkoriban 600.000 hektoliternél jártak, de a második épület segítségével ezt lehetett még feljebb tornászni. 1989-re az új gyártósor képes volt óránként 110.000 palackot tölteni, s építettek egy számítógép-vezérelt raktárat is, ahol egyszerre 80.000 hektoliter sört lehetett raktározni. Az 1990-es év volt az első, amikor az Erdinger termelése átlépte a bűvös 1 millió hektoliteres értéket. (Manapság valahol 1,5 és 2 millió hektoliter körül járnak.)

Itt aztán elfér néhány sör...
1999 óta a sörgyár megjelent és aktív tevékenységet folytat az interneten is. Az 1995-ben alapított Erdinger Fan Club tagjainak száma mára világszerte meghaladja 80 ezret, köztük olyan hírességekkel mint Franz Beckenbauer, Mario Basler, Gerd Rubenbauer, Jens Weißflog vagy Lothar Matthäus. (Azt hiszem, nemsokára beregisztrálok én is...)

2000-ben megnyitották az új látogatóközpontot, 2001-ben pedig piacra dobták az első alkoholmentes sörüket is. Öt évvel később ez a termék is piacvezető lett a maga kategóriájában. 2006-ban felújítási munkák kezdődtek a városban lévő Weißbräuhof -ban, amely 2008-ban nyílt meg. A Brombach család féltett kincse manapság a cég központja, van benne egy pompás söröző, s még egy négycsillagos hotelnek is helyet ad.

Az Erdinger sör mára a világ több mint 70 országába jut el, de érdekes módon licenc alapján nem gyártják.


S hogy miket gyártanak manapság?

  • Erdinger Weißbier (alk. 5,3% és 12,6°) - szűretlen búzasör
  • Erdinger Weißbier Dunkel (alk. 5,3% és 12,8°) - szűretlen barna búzasör
  • Erdinger Weißbier Kristall (alk. 5,3% és 12,5°) - szűrt búzasör
  • Erdinger Weißbier Alkoholfrei (alk. 0,4% és 12,4°) - alkoholmentes búzasör
  • Erdinger Weißbier Leicht (alk. 2,8% és 7,9°) - csökkentett alkohol- és kalóriatartalmú búzasör
  • Erdinger Pikantus (alk. 7,3% és 16,7°) - erős bajor búzasörspecialitás (doppel bock)
  • Erdinger Schneeweiße (alk. 5,6% és 12,9°) - szezonális búzasörspecialitás (csak november és február között, 1997 decembere óta készül)
  • Erdinger Festweiße (5,7%) - szezonális búzasörspecialitás (csak az őszi sörfesztiválokra)
  • Erdinger Urweiße (alk. 4,9% és 11,9°) - barna búzasörspecialitás
  • Erdinger Champ (alk. 4,7% és 11,5°) - kisméretű üvegben forgalomba hozott közvetlenül üvegből is iható búzasör

A poszthoz nagyrészt a gyártó honlapján lévő információkat (a képek is kivétel nélkül onnan vannak), illetve a Wikipedia magyar változatában fellelhető szócikket használtam fel.

Elérhetőségek:

Telefonos elérhetőség, ha esetleg valaki gyárlátogatásra adja a fejét:
Hétfőtől péntekig (8:00 és 11:30 között)
+49 8122 409 421

A túrák indulási időpontjai:

Csütörtök és péntek: 10:00 / 14:00 / 18:00
Szombat: 10:00 és 14:00

Címek és egyéb egyéb telefonszámok:

Adminisztrációs épület:

Lange Zeile 1 und 3
85435 Erding
Tel: +49 81 22/4 09-0
Fax: +49 81 22/4 09-1 15

Sörfőzde:

Franz-Brombach-Str. 1-20
85435 Erding

Ha valakit részleteiben érdekel a dolog, annak katt ide.

2013. április 8., hétfő

Norrlands Guld Export

Tesztelés időpontja:

2012. november 25., Tallinn (dobozos, 0,33)

Gördítsük át képletesen a sörtesztszekeret északra, s térjünk vissza még kicsit a múlt évbe. Tallinnban minden év vége felé megrendezik a "nagykövetségek vásárát", ami jótékony céllal jön létre minden karácsony előtt, s a résztvevő nagykövetségek országspecifikus dolgokat árulnak némileg olcsóbban. Minden évben körülnézünk, s mindig találok persze néhány érdekes sört is, ezt most éppen a svédeknél. (Idén nem poénkodom a "svédasztallal"...) Tavaly is vettem náluk sört, a Mariestads most is ott volt náluk, de ott árválkodott ez a doboz is, rögtön le is csaptam rá.

Ezt a sört is a Spendrups gyártatja egyébként, úgy látszik Észtországban csak az a ő márkáik kapható... A Norrlands Guld egy külön főzde, amely saját webhellyel is rendelkezik, de sajnos csak svéd nyelven, most pedig nem vagyok azon a ponton, hogy mélyebben alászálljak a svéd nyelv rejtelmeibe...



A pohárba kiöntve meghazudtolja a kisméretű dobozt, a viszonylag kis kvantum ellenére a hab egész komoly. A színe egész különleges, a jobb cseh sörök aranysárga színét is lekörözi, majdnem amber felé megy. Ízlelésre érdesen komlós íz az első benyomás, amely a kortyok előrehaladtával finomodva idomul bele a sör által nyújtott egyébként harmonikus ízbe. Eddig ez az egyik legjobb "Spendrups gyártmány", ami a kezembe került. Alkoholtartalma 5,3 %.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 14
Összesen 31
Régi értékelés szerint 6,2


2013. április 4., csütörtök

Lāčplēsis Dzīvs

Tesztelés időpontja:

2013. február 10., Tallinn (üveges)

A gyártó jelen esetben sem ismeretlen már, lassan már fel sem tudom sorolni, mennyi sörüket kóstoltam már. Eleddig egy 33,66-os pontátlagot hoztak, ami nem rossz teljesítmény, mondhatni... Ezt a sört legutóbbi lettországi kalandom során találtam, Rigában jártam január végén ugyanis, ez a sör abból a csomagból származik, amit még ott sikerült beszereznem.

A fent belinkelt leírás alapján egy szűretlen és pasztörizálatlan sörrel kerültem szembe, a balti országokban ezek a sörök jelenleg reneszánszukat élik. Az alkoholtartalma 5,5 %, ami ebben a szegmensben nem is olyan rossz... Ezek alapján azt vártam, hogy majd egy kicsit tompult, opálos ital fog kicsorogni az üvegből, de ez tévedés, a színe és áttetszősége egy pilzenit, illetve lagert idéz. A dzīvs szó egyébként, ha hinni lehet nagy barátomnak, a Google fordítónak, magyarul "élőt" jelent, tán arra akarnak ezzel utalni, hogy nem szűrték, és nem is pasztörizálták a sört.


A színe tehát olyan, mint egy lager, bár habja nem sok van (nulla). A szénsav mennyisége számomra kicsit zavaróan magas, s a kelleténél jobban erőltetett a komlózás is. Mindemellett a végén azért mindez egy harmonikus ízzé áll össze, s pár perc múlva már a szénsavasság sem zavaró. Mindenesetre a fenti átlagot ez a sör nem éri el.

Megjelenés 5
Íz 5
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás 11
Összesen 26
Régi értékelés szerint 5,2



2013. április 1., hétfő

Utenos Radler Lemon

Tesztelés időpontja:

2012. október 29., Tallinn (üveges)

Még Vilniusban sikerült beszerezni ezt a tételt (hamarosan már sorra kerülnek az ottani élmények is, ígérem...) sikerült beszerezni ezt a sört, s igyekeztem meginni még a nagy hidegek beállta előtt (-25 fokban ki a bánatnak van kedve radlert inni ugye...). Az Utenos sem az ismeretlenség homályába vész a blog hasábjain, ez már a negyedik teszt a gyártótól. Nem mintha eddig nagyon elkápráztattak volna, az átlaguk 27 pont, ami éppen hogy csak fölé megy a középszernek. Még a legjobb próbálkozásuk számomra a az Utenos Pilsener volt, az fölkerült 30 fölé.

A radler szegmensben egy ideje lejjebb vittem az elvárásaimat, de ahogy egyszer egyik kedvenc műsorvezetőm, Egri János megjegyezte egy interjúban a kertévékről, mindig van lejjebb... S ez így van a radlerek világában is, sajna az Utenos radler nem pozicionálta magasabbra azt a bizonyos lécet, sőt... Habja gyakorlatilag nem érhető tetten (holott ha más nincs, legalább az legyen, de nem...), ízre pedig enyhén visszaidézi a gyermekkori táborok citrompótlós teaízét, mellette pedig rögtön érezhető a mesterséges édesítőszer "kellemessége", ami aztán még félóra múlva is érezteti magát...

A szénsavasságával nincsen gond, még a színe is egész kellemesen opálos, de ez az összpozitívum, amit fel tudtam hirtelen sorolni. Hogy egy kóstolótársam kellően találó kategorizálását idézzem, "nem hipergyenge, de nem is jó." Mielőtt kibontanánk, nem árt kicsit felrázni a gyártó szerint, mert akkor eltűnnek az oda nem illőnek tűnő uszadékok (no comment). Az alkoholtartalom 2 %.

Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek   3
Összhatás 9
Összesen 21
Régi értékelés szerint 4,2