2015. július 1., Diósjenő (csapolt)
Mi ketten, a Dreher alapsöre és én, sokáig jó barátok voltunk. Datálódik ez a barátság valahonnan a '90-es évek közepétől, akkoriban a Dreher lager típusú söre egész jó színvonalat képviselt a magyar piacon. A sorozatos és lelkes visszakóstolások eredményei azonban a 2000-es évek elejére egyre inkább párosultak hiányérzettel: vagy az én ízlésem változott, vagy a sört készítették egy kicsit másképp...
Mindenesetre, amikor 2006-ban elkezdett kitágulni a sörhorizontom, és megjelentek rajta a különböző sörtípusok, a lagerek egyre jobban háttérbe szorultak (lássuk be, nem egy bonyolult típus...), velük együtt a Dreher is. Időről időre persze kezembe került egy doboz vagy üveg, de azok már csak a megbízható átlagosság jellegét hozták a mindennapjaimba...
Így esett hát meg, hogy tesztet sem lehetett itt róla olvasni, de ha már tavaly nyáron belefutottam egy csapolt tételbe, hát akkor megragadom az alkalmat. A Dreher Classic tipikusan az a sör ugyanis (nekem), amely csapoltan sokkal élvezhetőbb, mint üvegesen, vagy pláne dobozosan.
Külcsínre kimondottan hozza a nemzetközi színvonalat, Sajnos azonban ez sem mentes a kukoricagríztől, de jelen esetben ennek íze nem ütközik ki annyira, mint egy átlagos magyar sör esetében. Eltekintve attól az aprócska mellékíztől, egész kellemes lager sör ez, mindenesetre simán megüti például a belga Jupiler színvonalát...
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 5 |
| Aroma és jellegzetességek | 5 |
| Összhatás | 11 |
| Összesen | 28 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése