 |
| Forrás: Dreher |
2014. szeptember 20., Budapest (üveges)
Ha valaki végigböngészi a szakirodalmat a jobb oldalon, fog találni a vége felé egy "1001 Beers You Must Taste Before You Die" című könyvet, aminek a nekem meglévő kiadásában csupán a Dreher Bak sör képviseli hazánkat, több a készítők szerint nem fért akkor bele. Ez azóta némileg változott, de erről majd egy későbbi bejegyzésben...
Jó régen, évekkel ezelőtt volt már olyan, hogy kóstoltam ezt a sört, de hogy őszinte legyek, az emlékek nem idéztek fel bennem olyan érzeteket, amelyekre mindenképp emlékeznem kellett volna... Úgy élt bennem, mint egy normál barna sör, bár azt is gyorsan hozzáteszem, hogy abban az idődben a barna sörös szekció hazánkban egyrészt nem volt bő lére eresztve, másrészt meg ez a stílus nem is volt akkor még a szívem csücske...
Mindenesetre, amikor a könyvben megláttam, elhatároztam, hogy újra kell kóstolnom. A tervet némileg nehezítette, hogy akkortájt Észtországban éltünk, s a ritka hazautazások alkalmával ez a terv mindig elfelejtődött. No de csak eddig a pillanatig:
Pohárba öntve az illataroma kellemes, egyrészt üdének mondható (friss illatok), másrészt megjelenésben látszik már, hogy nem egy tartalmatlan, vékony ital lesz. Mire a pohár megtelt, leszűrhető volt, hogy ugyanakkor tömény sűrűséggel sem kell számolni, itt még érzek fejlődési potenciált. Ízre korrekt, enyhén kávés, édeskés, ahogy ittam, fel tudtam idézni azt a sok évvel korábbi ízvilágot, amit akkor még nem nagyon szerettem. Ha hasonlítani akarnám valamihez, akkor a legjobb fokmérő tán a Saku és A. Le Coq barna alapsörei lennének, ha ez befér a legjobb 1011-be, akkor bizony azoknak is ott lenne a helye.Ha valakinek esetleg szempont, nekem inkább volt édes, mint kesernyés.
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 14 |
| Összesen | 33 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése