2012. július 14., Tallinn (üveges, 0,75)
![]() |
Forrás: PEI Beer Guy |
Sok érdekességet el lehet róla mondani, de az első rögtön szembetűnik, amikor az ember a palackot kézbeveszi. A címke tetején ugyanis Pierre Celis aláírása díszeleg, s akinek e név nem ismerős, nyugodtan lapozza fel a Hoegaarden-ről szóló posztot. Pierre Celis-nek a Hoegaarden mellett sok más egyéb próbálkozása is volt (ezeket most nem sorolnám fel), ebbe a sorba illeszkedik a Grottenbier is, amelynek a története 1999-ig nyúlik vissza. Oly érdekes, hogy muszáj egy kicsit körüljárni, ha érdekel Benneteket, ha nem...
A Grottenbier név mint olyan, "barlangi sört" jelent, ami roppant viccesnek tűnhet, de az egésznek az a háttere, hogy Pierre Celis-re méy hatást tettek a pezsgőspalackokat (bocsánat, inkább champagne...) rejtő barlangok Franciahonban, amikor meglátogatta őket. Fejébe vette, hogy ezt a módszert bizony ki kéne próbálni, s jól figyeljünk a dátumra: 1999. Sokan azt hiszik, hogy a Malheur (Biere Brut, 2001) és a Boostels (DeuS, 2002) az úttörő ezen a piacon, pedig a frászt.
A sör licenszét, miután ki lett találva a készítési mód, Pierre Celis a De Smedt főzdének adta Opwijkban, de manapság már egy másik főzde készíti, a St. Bernardus Watou-ban. (Két sörük ott pihen a garázsban, de még nem volt hozzá hangulatom.) Ennek az az oka, hogy a De Smedt-et bekebelezte a Heineken, akik aztán az opwijki főzdét átnevezték Affligem-re, ezzel a névvel már a blogban is összefuthattatok.
Amikor a főzet először piacra került, valóban barlangban érlelték. A helyszín a belga Limburg tartományban lévő Merlegrotten von Kanne nevű barlang volt Riemst-ben. A neve is más volt a sörnek még ekkor, úgy hívták, hogy Grottenbier Kanne. Ezek a barlangok embervájta létesítmények, olyan nagyok, hogy autóval nyugodtan be lehet hajtani. Manapság turista látványosságok leginkább, állítólag szépek is. Hogy el tudjátok helyezni, Kanne a Jeker folyó völgyében van, ez a folyó a Maas-ba (Meuse) ömlik Maastricht közelében, a holland Limburg tartomány határán.
A hőmérséklet a barlangban konstans 11 fok volt, a páratartalom pedig 95 %, ami ugyen igen csak durva. A palackokat érlelés során rendszeresen forgatták, ahogy az a champagne esetében is történik. Az első változatokra rá is volt szépen írva, hogy barlangban érlelték, ez a mai leírásból már hiányzik, ugyanis manapság a sör már nem ott érlelődik.
2005-ben jelent meg a kékcímkés Blonde változat, ami erősebb, mint a Bruin, sajnos még nem teszteltem. Van belőle szerencsére egy kisebb palack a garázsban, úgyhogy hamarosan arról is lesz szó. 2006 óta egyébként létezik csapolt verzió is ebből a sörből. Sajnos egyetlen helyen csapolják a világon, el kell zarándokolni Ypres-be (gondolom sokaknak ismerős e név az első világégés kapcsán...) a Sint Bernard főzdébe (Korte Torthoutstraat 7, csak hogy könnyebb legyen).
De térjünk már most rá a 6,5 % alkoholtartalmú sörre. Illatban elsődlegesen édeskés, intenzív illatok dominálnak. Pohárba kitöltve a legszebb framboise színeket hozza, nem tűnik barna sörnek. A töltés során a szín kissé mondjuk fakul, de oda se neki, mert szép hab fejlődik, ami harmonizál a sör színével. Az íze is cseppet tán édeskés, elragadóan gyümölcsös. Amikor kóstoltam, nem tudtam a fent említett történelmi háttérről, de fel sem merült bennem, hogy esetleg ilyetén gyökereket keressek. Nagyon impresszív sör.
Végezetül még annyit, hogy ez a nedű Michael Jackson top 10 söre közé is bekerült...
Megjelenés | 8 |
Íz | 9 |
Aroma és jellegzetességek | 9 |
Összhatás | 17 |
Összesen | 43 |
Régi értékelés szerint | 8,6 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése