Látogatások időpontja:
2012. június 5., június 19. és október 12.
Sok változás van a
Hell Hunt házatáján... A legszembetűnőbb, hogy újabb két Hell Hunt sör került fel a kínálatba, sajnos még tesztelésre nem került sor, de lehet, hogy mire a poszt végére érek, ez az állapot már nem lesz igaz (holnap készülök oda...) Szóval van két új sörük, egy búza és egy ale típusú sör. Ezekről a
honlapon egyelőre nem találni információt, de majd tán egyszer azt is frissítik... Mindenesetre alant található egy teszt a búzasörről...
Többször is jártam arra az elmúlt hónapokban, az első látogatásra a legutóbbi poszt óta júniusban került sor. Ha már ott jártam, úgy gondoltam, hogy valami újabb sört kellene megkóstolni, így kiválasztottam ezúttal a Münchner Vaskne-t, ami több szempontból is érdekes sor. Az étlapon (illetve itallapon...) azt írják róla, hogy észt amber ale, az alkoholtartalma 6,7 %. Idáig rendben is vagyunk, de ki gyártja? Láttam már korábban is a felsorolásban, de jártamban-keltemben az elmúlt két év során sehol nem futottam vele össze Tallinnban máshol, és boltokban sem láttam.
Münchner Vaskne
A dolog nem véletlen, mert nem a nagy gyárak egyike a gyártó, hanem a
Sillamäe Õlletehas nevű főzde, amelyről (le merném fogadni) Magyaroroszágon szerintem szinte senki nem hallott. Olyan szinten mikrofőzdéről van szó, hogy hosszas kutakodás során sem tudtam fellelni a honlapjukat, gyaníthatóan tehát nincs is nekik. Ami kiderült, az az, hogy a főzde Sillamäe nevű településen található, Narvától nem messze, közel az észt-orosz határhoz. A kollégákat is kifaggatva arra a konklúzióra jutottam, hogy nem véletlen, hogy nem sikerült vele összefutni máshol. Néhány helyen lehet csak kapni a saját régiójukon kívül, ők sem nagyon tudtak Tallinnban más helyet például megnevezni, csak a Hell Huntot.
Ennyi felvezető után joggal kérdezhetitek, hogy érdemes-e kipróbálni? Naná, hogy igen. Én nem mondanám teljesen ambernek, inkább vöröses színű. Az íze egy cseppet tán édeskés, s eleinte kissé vizesnek tűnt. Aztán a lazachoz szépen felzárkózott, tökéletes társ volt hozzá.
| Megjelenés |
6 |
| Íz |
7 |
| Aroma és jellegzetességek |
6 |
| Összhatás |
13 |
| Összesen |
32 |
| Régi értékelés szerint |
6,4 |
Ezzel el is árultam, hogy mit ettem akkor: kipróbáltam a lazacot, halat itt még csak a "fish & chips" kategóriában ettem. Az adag tekintetében sajnos itt sem esnek túlzásba, s akkor még finoman fogalmaztam. Bár valószínűleg csak én szeretem túlságosan a halat... Mindenesetre az ízére nem lehetett panasz, szerencsére nem sózták agyon:
A köret sajnos ezúttal nem volt valami változatos, tán csak a julien-re vágott párolt zöldség érdemel említést, aminek a fűszerezését (szégyen gyalázat) nem sikerült megfejtenem. Ha erre jártok, feltétlen érdemes kipróbálni ezt a fogást... Az étkezést végül egy elmaradhatatlan csapolt Hoegaarden-el záruk le:
A következő említésre érdemes látogatás június 19-én történt. Ezt már csak azért is érdemes felidézni, mert akkor megkóstoltam a híres sült oldalasukat, amit már többektől hallottam dicsérni. Azóta sajnos levették a palettáról, s csak reménykedni lehet benne, hogy valaha még visszakerül:
A harmadik látogatás pedig most volt nemrégen, az észt-magyar válogatott mérkőzés kapcsán. A meccs előtt a Hell Huntban melegítettünk, s így sor kerülhetett néhány újabb étek és sör kipróbálására.
Hell Hunt Búzasör
Legelőször is kértem egy búzasört, ugyanis ehhez a verzióhoz még nem volt szerencsém... Saját poharat a jelek szerint nem kreáltak neki, és nem kapni hozzá citromszeletet sem. A negatívumok azonban itt ki is merülnek, mert a Hell Hunt bizony jó sört alkotott. A habja például egy búzasörhöz mérten megfelelően erőteljes, percek múlva sem roskadt össze.
Az íze valahol a német és belga búzasörök között tanyázik, időnként aszaltgyümölcsös édeskés beütés érződik, pár pillanat múlva meg megjön a kesernyésség is. Az alkalmazott fűszerek milyensége rejtély, hosszas kortyolgatás után is csak felelőtlen találgatásokba tudnék bocsátkozni, biztosat semmi esetre se mondanék. Ki kell próbálni!
| Megjelenés | 8 |
| Íz | 7 |
| Aroma és jellegzetességek | 7 |
| Összhatás | 14 |
| Összesen | 36 |
| Régi értékelés szerint | 7,2 |
Éhes nagyon nem voltam, így csak egy könnyed sajtgolyós snack-re futotta az erőmből, aminek a receptjét egy ideje megváltoztatták. Kinézetre ugyanúgy néz ki, mint a korábbi posztokban, csak az ízesítést megbolondították egy kis jalapeno-val, ami nem vált kárára. Sörhöz mindenesetre jó...
A társaságban rendeltek egy olyan ételből is, ami már régen foglalkoztatja a fantáziámat, hogy mi lehet. Az angol étlapon
shepherd's pie (juhászpite) néven fut, s mint most kiderült, elég étvágygerjesztően néz ki:
Ízében és állagában a görög muszakát idézi, aki szereti azt a fogást, ebben sem fog nagyot csalódni.
Hogy azért ne legyen egyszerű az este, megkóstoltam egy teljesen új sört is.
Mikkeller Jackie Brown
Hát ez egy irgalmatlan brutális sör... Nem sokat sejtettem róla, amikor megrendeltem, mindössze annyit, hogy Dániából jön, s tán barna. Most utánanézve a dolgoknak, kiderült, hogy a
De Proefbrouwerij nevű céghez tartozó Mikkeller Bryggeri (Ørbæk) nevű főzde készíti. Tán sokaknak ismerős a Jackie Brown név... Igen, arról a Jackie Brown-ról van szó, aki a Quentin Tarantino filmben szerepel, a Mikkeller neki állít emléket ezzel a sörrel.
Pohárba kitöltve egy nagyon sűrű, majdnem fekete ale-t kapunk, aminek még a habja is nagyon sötét. Az illata egyszerre kávés és csokoládés, ugyanakkor megcsapja az ember orrát valami olyan fanyarság, amit ritkán érezni.
Ízlelésnél aztán elszabadul a pokol... Igazából elsőre az embert letaglózza teljesen, a nyelvem alig érzett valamit. Ugyanis olyan szintű kesernyésség van benne a kávéval párosulva, hogy az illatot teljesen felülmúlja. Miután pár perc után ehhez nagyjából akklimatizálódtam, csak akkor bomlott ki igazán, s akkor már éreztem némi étcsokoládés ízhatást is, ami persze az édestől messze volt. Ez a sör szinte külön kategória...
| Megjelenés | 9 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 7 |
| Összhatás | 13 |
| Összesen | 35 |
| Régi értékelés szerint | 7 |
