Utenos Pilsener

Tesztelés időpontja:

2012. február 8., Vilnius (dobozos)

Forrás: Sanitex

Február elején Vilniusban jártam, életemben először, így a következő bejegyzésekben litván sörök nagy számban fel fognak tűnni... Eddig sok litván sörhöz nem volt szerencsém, ez csupán a harmadik. Az Utenos az egyik legnagyobb litván sörgyártó (a Carlsberg csoporthoz tartozik, ha minden igaz), de sajnos még ők sem jutottak el addig a felsimerésig, hogy a honlapjukon az angol nyelvű olvasókat is elkápráztassák...

Így hát történeti és egyéb áttekintéseknek híján leszünk, csupán a sörre fogunk koncentrálni. Egy viszonylag lágy sör ez az Utenos Pilsener, mindössze 4,6 % alkohollal. Kellemes malátás íz, ugyanakkor érezhető a komló is, vizességnek nincs jele. Érdekes módon ezt a szín nem tükrözi vissza, itt mélység semmi, teljesen áttetsző. Erre mondják, hogy már zavaróan kristálytiszta... Viszonylag habtartó, a szállodai, tehát nem kifejezetten sörkóstolásra termett pohárban is egész jól tartotta magát, dobozos létére. Érdemes kipróbálni...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Saku Kuld (csapolt)

Tesztelés időpontja:

2012. január 23., Tallinn (csapolt)

Kicsit már fogyott belőle...

Éreztem én, hogy van még januári teszt valahol a jegyzetek körül, de semmi gond... Hasonlóan a Saku Legend-hez, ezt is úgy kóstoltam meg, amikor éppen utazni készültem valahova, a reptéren. Nem tudom, hogy van ez, miután átesek mindenféle ellenőrzéseken, mindig rettenetesen megszomjazom....

A Saku Kuldhoz már változatos formákban és helyeken volt szerencsém, nem ez az első találkozás. Végeredményben most sem okozott csalódást, számomra továbbra is ez az erősebb csapolt sör itt Észtországban, nem pedig az A. Le Coq Premium...

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Saku Legend

Tesztelés időpontja:

2012. február 6., Tallinn (csapolt)

Hát erre a sörre el lehet mondani azt, amit a híres viccben a zsiráfra, hogy ilyen állat pedig nincs is! Az a helyzet, hogy a Saku nem büszke rá (semmi infó a honlapon), és az elébb végrehajtott kutatómunka alapján az az eredmény született, hogy ezt a sört a tallinni reptér bárjában lehet kapni, aztán máshol a világon nagyon nem... Így aztán aki abban bízott, hogy most technikai adatokkal el fogom árasztani, az keserűen csalódni fog, maradjunk a szubjektív tényeknél.

Tehát Vilniusba tartva, túl lévén a biztonsági ellenőrzésen, pillanatnyilag jó ötletnek tűnt leülni a reptér bárjába, és a megpróbáltatásokra felkészülve meginni egy sört. Az adekvát Saku Originaal mellett csapolták ezt a sört, s mivel még a nevét sem hallottam soha, nem volt mese, meg kellett kóstolni.

A színe már csapolás közben megfogott, aztán annyira elábrándoztam rajta, hogy a kezem beakadt valamibe, míg az asztal felé ténferegtem, és majdnem kiejtettem a kezemből, kár lett volna. A színe tehát félbarnás, de nem az a nagyon átlátszós fajta, kinézetre ígéretesnek tűnt. A habja sajnos fél perc alatt elpusztult, mire a fényképezőgépet exponálási pozícióba izzítottam, szinte el is tűnt. Ízre kicsit édeskés, némileg kávés, de nagyon kellemes aromájú sör. Utóízben jön meg egy kis kesernyésség, ami csak hasznára van a harmóniának. Most én már csak azt nem értem, "ezt az állatot" miért nem lehet kereskedelmi forgalomban is kapni? Roppant rosszul esne, ha csak a tallinni reptéren ihatnék ilyet a jövőben...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	34
Régi értékelés szerint	6,8

Puls Jäägri Õlu

Tesztelés időpontja:

2012. február 5., üveges (Tallinn)

Már egy ideje vágytam rá, hogy megkóstoljam ezt a sört, ez ugyanis a lett kollégám kedvenc söre itt Észtországban. Lassanként tán végzek a Puls összes sörével egyébként, mindjárt le is ellenőrzöm. Ha csak a honlapjukat veszem alapul, akkor bizony még túl is teljesítettem a tervet, ugyanis némelyik sör még a honlapon sincs fent, amelyekkel nekem viszont sikerült találkozni.

Érdekes módon ebbe a körbe tartozik a Jäägri Õlu is, amelyről a cég honlapján nincs semmi. Ilyen szempontból sokszor érdemesebb a Beers of Estonia honlapot felkeresni, a Puls sörökről bővebb infók lelhetők ott fel. Az ott talált információk szerint 2008 óta biztos készül már ez a "vadászsör", mert akkor került be az adatbázisba. (Az ottani adatok szerint két restanciám még mindig maradt, a Puls Hele Laimiõlu (lime) és a Puls Hele Meeõlu (méz), de majd egyszer...)

Pohárba kiöntve a színe vörösesbarna, és elég nehéz eldönteni, hogy hova billen a mérleg nyelve. Az ízvilága érdekes, hol kesernyés, hol édes. Majdnem olyan, mint egy higított Jägermeister, ez volt a reklám helye. Kandiscukor érződik néha, aztán meg karamell, végül zöldfűszerek is előjönnek. Tényleg roppant érdekes, ízlelgetni kell. Az alkoholtartalma csupán 5,4 %, ezért aztán szinte bármihez jó. Ajánlott kategória részemről.

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	14
Összesen	35
Régi értékelés szerint	7

Kasteel Donker

Tesztelés időpontja:

2012. február 4., üveges (Tallinn)



Forrás: Reittasblogi

Hát ez a sör is már régen itt pihent a garázsban, de a többórás hólapátolás után egész jó ötletnek tűnt meginni a fürdés és a vacsi után. Nem mellékesen az is sokat dobott a latban, hogy begyújtottam szépen a kandallóba, jól átmelegedtem, s a sör mellé találtam egy jó könyvet is (Ken Follet, Az idők végezetéig, ajánlom mindenkinek...)

Hát ennyit a hangulatról, melyben a sör felbontása realizálódott. Sokan nem szeretik a Kasteel söreit, mondván az ízükre túlságosan rányomja bélyegét a magas alkoholtartalom, de magam mögött lassan hat év belga sörös kóstolgatással, ezzel a nézettel maradéktalanul nem tudok azonosulni. Kétségtelen tény a magas alkoholtartalom (ebben a 33 cl-es palackban is 11 % feszült), de szerintem ez nem vesz el semmit a sör élvezeti értékéből.

Pohárba kitöltve a színe az amberből a félbarnába hajlik, de napfényben tán inkább a barnához közelít. Mindenesetre a kandalló fényében öröm volt ránézni, az nem vitás. Az íze édeskés első ízlelésre (valószínűleg beleöntöttek egy rakás kandisckurot...), és száraz utóízrről, vagy kesernyés finisről sem érdemes értekezni. Kissé desszertboros jelleget nyújt, ebből csak az értelemszerűen jelenlévő szénsav zökkenti ki az embert. Csak kis kortyonként érdemes fogyasztani, s mivel ez olvasás közben ez úgyis csak így történik, ezért ilyetén felhasználásra kiválóan alkalmas. A magas alkoholtartalom miatt célszerű lenne akár 15-16 fokig is elmenni, de én ennél kicsit hidegebben kezdtem inni, s úgy is elég jó volt...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2

Puls Märzen

Forrás: Viru õlu

Tesztelés időpontja:

2012. február 1., Tallinn (üveges)

Először valamiért azt gondoltam, hogy ez a sör kukoricából, vagy búzából készül, de ez csak amolyan első impresszió volt az üveget szemrevételezve, nem néztem meg még akkor az össztevőket. Tán az is benne volt a dolgoban, hogy a märzen szó nekem valahogy a gabonát idézte, pedig a valóságban ennek a szónak a mezőkhöz vajmi kevés köze van.

A Märzen itt a március hónapra utal, és ha már az üveg szóba jött, vessük szemünket a címkére, ahol egy nagy gesztenyelevél terpekszkedik, nem véletlenül. Ez a sör a Puls családban különleges, úgynevezett "márciusi sör". A Puls 1885-ben készített ilyet először, s a készítése időkorlátok közé kötött. Március a célhónap, így a készítését októberben kell elkezdeni. Ebben az esetben a fermentációnál biztosított a kellően hideg hőmérséklet. A pincék gesztenyefák lombja alatt helyezkedtek el hagyományosan, a fák lombja pedig védelmet nyújtott a napfény ellen, így a pincékben a hőmérséklet mindenképpen állandó maradt. Hát ezért van a gesztenyelevél a címkén.

Az íze inkább pilzeni, pedig a színe barna. A színe teljesen átlátszó, s visszatérve az ízre, sajnos nem érződik rajta óriási komplexitás, hajlamos vagyok kissé vizesnek ítélni, komlónak még nyomát sem érzékeltem. Sajnos nem a legjobb Puls, amit ittam.

Megjelenés	6
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	9
Összesen	24
Régi értékelés szerint	4,8

Viru Jõulusokk

Tesztelés időpontja:

2012. január 31., Tallinn (üveges)

Ha hinni lehet a tesztelési jegyzeteimnek, akkor ez volt az utolsó januári teszt. No persze könnyen előfordulhat, hogy majd előkerül a homályból valami korábbi is, de bánja a kánya. A Jõulusokk kicsit mostohagyerek, mert a Viru a saját honlapján nem sokat foglalkozik vele, egy kanyi információmorzsát nem lehet róla ott találni....

Barna sörrel van dolgunk, amit nagy valószínűséggel csak karácsonyra készítenek, mert a Jõulusokk szó jelentése magyarul "karácsonyi zokni". Hát nem tudom, ha én marketinges lennék, s nekem jutna az a háládatlan feladat, hogy márol holnapra ki kéne találni valami olyan hangzatos nevet, amire a delíriumban kidülledt szemű alkoholisták és a kétdiplomás, háromgyerekes családanyák egyránt buknak, akkor a prioritási lista végén kullogna valahol a karácsonyi zokni, de arra is nagy esély van, hogy fel se kerüljön a listára. No mindegy, a Viru úgy gondolta, hogy ez egy marha nagy ötlet, lássuk a tartalmat...

Pohárba kitöltve a színe nem túl mély, kicsit áttetszőnek tűnik, ami elvette némileg a kedvemet. Illata a belga apátsági barnákat idézte azonban, így vegyes érzelmekkel kortyoltam bele a habbal elég jól felépített nedűbe. Kicsit túlhűtöttem, ezt az első pillanatban éreztem, nagyjából 15 fokon kéne inni, pedig csak 6 % alkohol van benne. Az első ízlelés nem igazolta vissza a vizességet, inkább kissé "olajos" jellege volt, de aztán sajnos később már inkább vizes, a viszkózusság háttérbe szorult. Ízre viszont hozta az apátsági ízjegyeket, és leginkább édeskés volt.

Próbáljátok ki!

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2